A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 1. szám - Az ügyvédi probléma megoldása

Huszonegyedik évfolyam 1. szám. dapest, 1902. január hó 5. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) HETILAP AZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE. A MAGYAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MOR dr. ügyvédek. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre _ 3 korona Fél « _ 6 « Egész « ._12 « Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalványnyal küldendők. TARTALOM: Az ügyvédi probléma megoldása. Irta Révai Lajos dr. - A B. P. 367. §-ához. Irta H e i 1 Fausztin dr., kir. közigazgatási biró. — A pénzbüntetések részletfizetéséről. Irta É d e r Kálmán, kir. albiró. — Közvetett és szolgabirtok. Irta Klein Ede dr., szepsi ügyvéd. — A magáninditvány büntetőpolitikai veszélyei. Irta Moscovitz Iván dr., homonnai kir albiró. — Nyilt kérdések és feleletek. (Lehet-e zálogjogra tulajdonjogot bekebelezni ? Irta Pongrácz Dezső, zólyomi kir. albiró.) — Irodalom. (Magánjogi kodifikációnk. Szerkeszti Barna Ignác dr. kir. ítélőtáblai biró.) — Vegyesek. MELLÉKLET : Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a ccTudapesti Közlöny»-ből. Fölhivás előfizetésre. Az uj negyedév küszöbén kérjük t. vidéki előfizetőinket, szíveskedjenek az előfizetést mentől előbb megújítani, hogy akadálytalanul küldhessük tovább a lapot A J o g előfizetési ára negyedévre 3 korona. V Az ügyvédi probléma megoldása. «Karácsony» cimü cikkemben*) megígértem, hogy oly pozitív javaslattal fogok előlépni, mely talán alkalmas arra, hogy a numerus clausus elejtése dacára, mégis bizonyos határfalakat állítson. Ezen igéretemet az alábbiakban beváltani iparkodom — anélkül, hogy e téren bármily csalhatatlanságot vindikálnék magamnak. Lehet, hogy tévedek, de a jóakarat tőlem el nem vitatható ; épol kevéssé, mint az, hogy nem járt utakon haladok és oly megoldást ajánlok, mely eddig — tudtommal — más által javaslatba hozva nem lőn. Előre is kijelentem, hogy ezen szanálás csak a jövőre szólhat. A jelenben, — hála rövidlátó igazságügyi politikánknak, — rajtunk segíteni többé nem lehet. A panaceát csak vázolhatom ; nagy körvonalakban jelzem a tannivalókat; a részletekre majd akkor kerülhet a sor, ha ezen eszmék a diskusszió alapjául elfogadtatnak. Annyi bizonyos, hogy az ügyvédi kérdés az ügyvédség keretén belül a numerus clausus kizárása mellett m e g n e m oldható. Pollák Illés kollégánk tehát egy megoldhatlan probléma előtt áll. Kísérleteinek sorsa előrelátható. Ebből pedig észszerüleg csakis az következik, hogy a keretet tágítani kell. Hiába törekszünk a Duna vizbőségét a torkolatánál megszorítani, — ha e bajon gyökeresen akarunk segíteni, akkor a beléömlő forrásokat, ereket és folyókat kell levezetnünk, tehát a védmunkát jóval a torkolat előtt megkezdenünk. A numerus clausus az ügyvédség kebelében, az utolsó ügyvédgyülés határozata óta. (melynek bírálatába nem bocsátkozom) — kizárt lévén, oly megszorításokról kell gondoskodnunk, melyek a succrescenciát nagyban apasztani képesek, — anélkül, hogy a szabadelvüség, a nyert vagy nyerendő jogok ellen legkevésbbé is vétenénk. A numerus clausust, szerintem, már az egyetemeken és akadémiákon kell behozni. Ha a létező viszonyokat tárgyilagosan szemléljük, önkéntelenül arra a meggyőződésre kell jutnunk, hogy a jogi fakultások mai avult szervezetük mellett a jogos igényeknek egyáltalában meg nem felelnek. Pedig itt rejlik az ügyvédi kérdés sikeres megoldásának a csirája. Összetett kezekkel nézzük azt, hogy a gimnáziumot végzett ifjúságnak túlnyomó része évek óta a jogi pálya felé tódul. *) Lásd a Jog 1901. évi 51. számának első cikkét. Az egyetemek és jogakadémiák tultömöttségének egyedüli oka az aranyszabadság és a választott pályával való nemtörődömségnek azon aránytalanul nagy mértéke, mely az egyetemen névleg, a kávéházban és még rosszabb helyeken tényleg töltött 4 évet— ezen, a tanulásra legalkalmasabb időszakot — teljesen stetilissé teszi. A közbeeső alapvizsgák ugyahcgy lerovatnak; arra szolgál a sok kiadást érő, maguk a jelöltek közt is guny tárgyát képező és csufnéven nevezett, a vizsgára szükséges kérdéseket és feleleteket tartalmazó «puskán, melyben a tanárok megszokott kérdései és az azokra szájuk ize szerint adandó felelet, elegendő anyagául szolgálnak a vizsgán való képesítés elnyerésének. Az időközi kolloquiumok eddigelé komoly számba nem vehető és rendszerint csupán időtrablóés ezért tanár és tanuló által egyaránt gyűlölt formalitásai az egyetemi tanmódszernek. A reformot tehát e ponton kell kezdeni. Meg kell nyesni az aranyszabadság fáját, el kell kobozni a rajta termő tiltott és mérges gyümölcsöt: a szereplési viszkecegséget, a kurucbrigád hőstetteit, a kávéházi életet, az éjjelezést, és sok más ma türt vagy elnézett visszaélést. Az ifjúságot komolyan kell foglalkoztatni, őt tanulásra és az előadások látogatására serkenteni, jövőbeli fontos hivatására kellően előkészíteni. Ehhez első sorban jó és lelkiismeretes, hallgatóikkal — külföldi celebritások módjára, — a magánéletben is az érintkezést fentartó és törekvésük iránt érdeklődő tanárok kefének és vonzó előadás szükségeltetik. Jogászkoromból emlékszem, hogy addig, am g pl. Récéi Emil római jogi vagy B a i n t n e r osztrák magánjogi előadásai mindig kongtak az ürességtől, addig P a u 1 e r észjogi és büntetőjogi, vagy jogencyclopédiai előadásaira alig volt hely kapható. Ép ugy meg vagyok győződve, hogy S z 11 á g y i előadásai is mindig zsúfoltak voltak és katalógus olvasásra szükség nem volt. A tanári kar reorganizációjának kérdése, — bármily vonzó is legyen e tárgy, — cikkem keretén kivül esik. Lesz talán még módom azzal más alkalommal foglalkozhatni. Épugy eliminálnom kell a mai, éles kritika bonckése alá vonható — tanrendet is jelen fejtegetéseim sorából. Hogy az előadások szorgalmas látogatásának és az ifjúság intenzív elméletiyalamint gyakorlati foglalkoztatásának követelménye nem éppen természetellenes kívánság vagy veszélyes ujitás, — azt igazolja az orvosnövendékek és műegyetemi hallgatók, valanvnt a bölcsészek és theologusok példája. Mindezen fakultásokon a tanuló stúdiumával korán reggeltől késő estig van elfoglalva és az esti órákat is jegyzetei tisztázására kénytelen fordítani. Miért legyen a joghallgatóra nézve ártalmas az, ami más tudományos pályán magától értetődő dolog és azonfelül oly üdvösnek bizonyult? Miért legyen éppen a joghallgatónak privilégiuma a 4 egyetemi évet az egyetemen kivül allotriákkal eltölteni? És honnét nyerje a jövendőbeli ügyvéd, biró vagy köztisztviselő azt a tudományos képzettséget, azt a szükséges széles tapasztalati alapot, mely tevékenységét a közjóra nézve hasznossá és üdvössé teszi ? Aki a célt akarja, annak az eszközöktől sem szabad visszariadnia. Követelésünk tehát elsősorban az, hogy az előadások látogatása és az előadások nyomán való jegyzetek készítése kötelezővé tétessék. A részletektől eltekinthetek. A joghallgató tartozzék továbbá minden köteles tantárgyból félévenként meghatározott számú kolloquiumot és ugyané tárgyból Írásbeli dolgozatot is adni. Ezen kolloquiumok és írásbeli feladatok minősítő osztályzattal járnak és csakis a sikeresen letett kolloquiumok és elfogadott Írásbeli dolgozatok alapján bocsáthatóa hallgató a minden évvégén tartandó alapvizsgára. Bár szorosan a cikk keretébe nem tartozik, mégis megLapunk mai száma 12 oldalra terjed.