A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 11. szám - A mezőgazdasági tőzsdékről szóló osztrák törvényjavaslat

A JOG Ezen mozgalom élén Németország állt. Az 1 8 9 6. évi június hó 22-én kelt és 1897. évi január hó 1-én életbe lépett új tőzsdetörvény az e tekintetben a napi és szaksajtóban, az érdekelt gazdasági körökben és az általános közvéleményben hangoztatott követelményeket a lehetőségig megvalósította. Legtigyelemreméltóbbak a 48—53. ^-ok, amelyek a határidő-üzletek ellen irtó háborút indítanak. Ezek szerint a bánya- és gyán-vállalatok részvényei, valamint a gabona és malomgyártmányok tőzsdei határidőüzletek tárgyát egyáltalában nem képezhetik, azonkívül a szövetségtanács a határidő-üzleteket feltételektől teheti függővé vagy meghatározott árukra vagy értékekre betilthatja. Minthogyazonban még nem sikerült elméletileg a határidő-üzletek precíz fogalmát megállapítani, következéskép ilynemű törvényhozási rendelkezéseknek természetszerűleg a meddő kísérletezés terén kell maradniok. Ezt igazolja a német törvény életbelépése óta lefolyt öt év, amelyek az in fraudem legis üzletek egész sorozatát hozták felszínre. A német tőzsdetörvénynyel tett tapasztalatok hatása élénken tükröződik vissza az osztrák javaslaton. Oly radikális újításokat, aminők a német törvényben foglalvák, hiába keresnénk ebben, de azért a tőzsdei intézményt eddig szabályozó 1875. évi április hó 1-én kelt törvénynek a mezőgazdasági tőzsdékre vonatkozó rendelkezéseit lényegesen módosítja, úgyszintén a tőzsdei választott bíróságra nézve is kihatással biró uj osztrák polgári per- (1895. augusztus 1. törvény, RGB1. 112.) és végrehajtási re jdtjrtásban (1896. május 26. törvény, RGB1. 78.) foglalt elveken is lényeges változást idéz elő, végül a gabona- és malomgyártmányokra vonatkozó határidőüzleteket tetemesen korlátolja. Mindenesetre oly törvényhozási kísérlettel állunk szemben' amely természetszerűleg messze terjedő érdekeltséget tog kelteni. Az agrarizmus és merkantilizmus heves parlamenti harcára lehet kilátásunk. Tekintettel arra a szoros gazdasági kapcsolatra, mely hazánkat Ausztriával egybekapcsolja és tekintettel arra a tagadhatatlan hatásra, melyet az osztrák törvényhozás, főleg gazdasági ügyekben, a magyar jogalkotásra gyakorol, — nem lehetnek érdektelenek előttünk az uj osztrák törvényjavaslat propositiói. E javaslat célját nem képezi a tőzsdeintézmény általános, hanem csak a mezőgazdasági tőzsdék szabályozása. Ezzel az osztrák kormány a közvéleménynyel számított, amely az utóbbiaknál tapasztalt visszaélések ellen keresett első sorban hathatós állami védelmet. Mezőgazdasági tőzsdéknek (landwirtschaftliche Börsen) ezen tervezet (1. §) szerint azok tekintetnek, amelyek forgalma — a tőzsdei alapszabályok értelmében — csak g abona és malomgyártmányokra (Getreide und Mühlfabnkate) terjed, tekintet nélkül arra, hogy vájjon ezen árukon kivül más cikkek is képezik-e a tőzsdei forgalom tárgyát. Mégis oly esetben, midőn bár az alapszabályok értelmében egyéb áruk mellett gabona és m? lomgyártmányokra terjed a tőzsdeforgalom, de ez utóbbi árukra vonatkozó forgalom tényleg általában nem, vagy nem rendesen, vagy elenyészően csekély terjedelemben fordul elő, ugy a törvény végrehajtásával megbízott miniszterek elrendelhetik, hogy a törvénynek a választott bíróságra és a magán- s büntetőjogi sanctióra vonatkozó szakaszai a fenti állapot tartama alatt ily tőzsdére vonatkozólag egyáltalában nem, vagy csak a fennforgó körülmények tekintetbe vételével külön megállapítandó eltérésekkel alkalmazhatók (30. §) A javaslat rendelkezései hat cim alá foglalvák: 1. szervezet (1.—7. §§). 2. tőzsde-üzleti szabályok (8.—12. §§), 3. árfolyamjegyzés (13—20. §§), 4. magán- (21—22. §§) és 5. büntetőjogi (23—26. §§.) rendelkezések s 6. átmeneti és életbeléptetési intézkedések (27—33. §§ ) Az 1875. évi tőzsdetörvényben a tőzsdék részére biztosított önkormányzat a javaslatnak a tőzsdék szervezetére és a tőzsdei üzleti szabályok alkotására vonatkozó határozatai által lényeges csorbát szenvedett; nemcsak az állami ellenőrzés tétetik hatályosabbá, hanem egyúttal az állam beavatkozási köre tetemesen kiszélesbittetik. Eddig a tőzsdeigazgatóság a tőzsdetagok és tőzsdelátogdtók szabad választásából nyerte megbízatását ; aktív választói joggal minden t ő z sd e t a g és tőzsde látogató birt, a passzív vál sztói jog pedig a tőzsdetagsághoz volt kötve. A javaslat értelmében (5. §.) a tőzsdeigazgatóság tagjainak csak fele választatik, míg a többiek a pénzügyi kereskedelmi és földmivelésügyi miniszterektől nyerik megbízatásukat. E kinevezés a kormány discretionarius jogát képezi; a kormánytól kinevezett tőzsdeigazgatósági tagnak se tőzsdetagnak, se látogatónak nem kell lennie. A kinevezés folytán a tőzsdeigazgatósági tagok tőzsdetagokká - az ezzel járó összes jogok- és kötelességekkel-válnak. K.vetelt képez a törvény életbelépése alkalmával már meglevő vagyonnal való rendelkezés, mert ez iránt csak a Kormány által meghívottakon kívüli tőzsdeigazgatósági tagok többsége bír joggal (5. §). A tőzsdelátogatók körét is tetemesen szűkíti az uj javaslat (6. §.) Eddig elvben mindenki lehetett tözsdelátogató s ez alól a kivételek taxatíve voltak megállapítva. A tervezet a tőzsdelátogatási jogosultság meghatározásában a pozitív enumeratio módszerét követi. E szerint ugyanis közigazgatási agak és nyilvános igazgatás alatt álló alapok képviseiőin kivul, csak oly személyek, kereskedelmi társaságok, ipari és gazdasági szövetkezetek, egyéb egyesületek és általában jogi személyek lehetnek tőzsdelátogatók, akik a mezőgazdasági tőzsde fogalmának tárgyát képező áruk készítésével, átdolgozásával vagy forgalomba hozatalával, úgyszintén a nevezett cikkek forgalmát elősegítő biztosítási, fuvarozási, kölcsönzési, szállítmányozási, raktározási és zsákkölcsönzési üzletekkel hivatásszerüleg foglalkoznak. (Vege követk.) Vasvárj' Ferenc dr., pécsi jogtanár. Nyilt kérdések és feleletek. Lefoglalható-e a sirkő ? — Felelet — L A Jog 1902. évi 8. számában Révész Oszkár ur által föltett kérdésre a következőkben kísérlem meg a válaszolást. A Révész ur által adott körülmények között semmi esetre sem vezethető végrehajtás, mert hiszen az adós csődben lévén, ha a sirkő lefoglalható vagyon lenne, akkor a csődtörvény 1. §-a szerint a csőd hatálya kiterjedne arra is. Vegyük tehát a kérdést a mellékkörülményektől elvontan, és tekintsünk el azon mellékkörülménytől is, hogy a sirkőgyáros a még fizetetlen vételár erejéig szorgalmazza a végrehajtást. Ezen mellékkörülmény ugyanis az Ítélkezőt könnyen megvesztegetheti. Mondjuk, hogy a piperekereskedő, vagy akármely más hitelező végrehajtást vezet az özvegy ellen és lefoglalja azon sirkövet, amelyet az özvegy 20 évvel ezelőtt állított férjének. A sirkőgyárosnak sincs több joga mint a piperekereskedőnek és nincs külömbség benne: akár pár héttel ezelőtt, akár 20 évvel ezelőtt állíttatott a sirkő. Nemde a második verzió, t. i. a piperekereskedő eljárása mindenkit felháborít ? Ami felháborít, az nem lehet jogos. Most már nem arra fogunk keresni expedienst. hogy a végrehajtási eljárást megvédelmezzük, hanem ellenkezőleg arra, hogy a végrehajtási eljárást megtámadjuk. Az expediens meglelése nagyon könnyű. A végrehajtási törvény 51 §-a a), b) és c) pontjaibanmegjelölt a kultuszhoz tartozó tárgyak közé bizonyára sorolható a sirkő is. A k) pontban emiitett családi arcképek is per analógiám kiterjeszthetők a sírkőre. A családi arcképet a törvény nem műtárgynak, hanem emléknek tekinti. A vászonra festett vonásokat helyettesíti a kőbe vésett név. Nagyon gyakran a «megboldogult>-nak legjobb ismerősei sem ismerik fel a vásznon a megboldogultat, de a sirkövön kivétel nélkül ott loglaltatik a megboldogult neve és aki olvasni tud, rögtön felismeri, hogy a kő kire emlékeztet. A milanói Campo Santóban csaknem minden sirkő az elhunytnak reliefképét foglalja magában. Hát hogyha majd nálunk is terjed a művészet? Lesz-e akkor distinctio, hogy nem foglalható le azon sirkő, melyen az elhunyt relieíképben van megörökítve, de igenis lefoglalható azon sirkő, melyen az elhunyt csak név-felirattal van megörökítve ? Pedig bizony akkor is lesz rá többször eset, hogy a tisztán olvasható név-felirat jobban fogja karakterizálni és invidualizálni az elhunytat, mint a rossz relietkép! így tehát nem foglalhatók le a sírkövek sem, amelyek a végrehajtást szenvedett telkén találtattak és még beépítve sincsenek. Azon sírkövek, melyek a temetőben beépítve vannak, már csak azért sem foglalhatók le, mert nem képezik a végrehajtást szenvedettnek tulajdonát. Már csak azért sem, mert idegen talajba vannak beépítve. De van egy másik szempont is. A templomokba festett ablakokat, oltárképeket, szőnyegeket stbit. szoktak .alapítani*. Az alapítónak az alapított tárgyakhoz nem marad fenn tulajdonjoga, u. tárgyak a templom ékesitésére szolgálnak, és a hitközség tulajdonává válnak. Ha néha egy speciális célra, egy elhunytnak emlékére >s szolgálnak, ugy ez a tulajdonjogon nem változtat semmit. Az isteni kultuszra szentelt templom felékesítésére szolgáló es e mellet egy elhunytnak emlékére szánt oltárkép hasonló elMS£ U • f'- irmmt a halottak kultuszára szentelt temetőben felállított sirko. Erre sem maradhat fenn az alapító tulajdoni joga. h„„iJgaf' g,y a tf;mPlomi alapítványnál a templom-gondnokság k«? ionio^ia!ap,tványhoz és ^veszi alapított tárgyáf. De a s.r Séktfl U t gT Serkertzérő.eg ^ STÜ^ F$ * « jgy ezeK részéről is megtörténik a hallgatag hozzá-