A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 11. szám - A mezőgazdasági tőzsdékről szóló osztrák törvényjavaslat

A JOG 87 járulás. De külömben is tanultuk az iskolában, hogy az egyoldalú igéret nem kötelez és hogy az ajándék csak akkor perfektuáltatik, ha ahhoz a megajándékozott is hozzájárul; de tanultuk azt is, hogy kivételeztetik, ha közcél ra történt az ajánlat. Ily esetben az elfogadási nyilatkozat elmaradhat és az ajánlat e nélkül is kötelező. Mennyivel inkább, ha már teljesíttetett is! Ezek után tehát nem férhet hozzá kétség, hogy a sírkő nem foglalható le és hiszem, hogy a nemleges válasz a Közérzületet ki is fogja elégíteni. Kálmán Ignác dr. gyöngyösi ügyvéd. n. A temetőben felállított sírkő mint kegyeletes célra szánt tárgy, a végrehajtási törvény 51. §-a e) és k) pontjaiban felsorolt tárgyak közé sorolandó, s mint ilyen végrehajtás utján le nem foglalható. Schallcr István, tamási bir. végrehajtó jelölt Sérelem. Ezek a vidéki bíróságok. Alperesi foglaltató minőségében szerepeltem az ungvári járásbíróság előtt, egy zárlati ügyből kifolyó költségperben. Első dolgom volt. már az első tárgyalásra, egy ottani ügyvédet képviseletemmel megbízni, — ami persze cseppet sem akadályozta azt, hogy az ungvári járásbíróság rajtam alaposan el ne verje a port. A marasztaló végzést fólebbvittem; és a k a s s a i kir. Ítélőtábla az egész végzést a megelőző eljárással együtt 207/901. sz. végzésével megsemmisítette és az elsőbiróságot uj eljárásra utasította. Az elsőbiróság, ezen végzés folytán, az észrevételek beadására záros határnapot tűzött és ugy a táblai megsemmisítő végzést, mint az erre vezetett, az észrevételezést rendelő végzést, képviselőmnek szabályszerűen kézbesittette. Észrevételeim megtétele után, a bíróság a «felek meghallgatására > határnapot tűzött; az ebbeli végzést azonban többé nem képviselőmnek, hanem n e k e m személyesen kézbesittette. Hogy mi rt történt ez igy és nem a szabályszerű módon k é p v i s e 1 ő ni kezéhez — ez még ma is megfejtetlen rejtély előttem. A végzés nékem f. é. ápril 10-én este kézbesittetett, mire én az átvételt, itteni szokás szerint, másodnapról: ápril 11-rő'l elismertem. Nyomban a végzés vétele után azonban, küldtem a képviselőmnek egy ajánlott levelet, melyhez a végzést csatoltam és melyben felkértem, hogy >a tárgyaláson megjelenjék és érdekemet minden irányban megvédje*. Evvel részemről ezen peres ügyben minden lehetőt megtettnek véltem. De ime — megtörtént a lehetetlen. A tárgyalási napot előző este, 51/, órakor az ajánlott levél vissza lesz nekem kézbesítve azzal a —ragcédulára nyomtatott — postai észrevétellel: «e 1 utazott, parti*. Nagyokat nyeltem, mert ügyvéd, ha el is utazik, rendszerint gondoskodni szokott helyettesítéséről és levelei átvételéről is; de hát ez bizonyára Ungváron igy szokás! A tárgyalás másnap r e g g e 1 i 9 órára lévén kitűzve, sem oda nem utazhattam, sem más képviseletről nem gondoskodhattam, — mert a legközelebbi vonat csak másnap déli 12 órakor érkezik Ungvárra! Tettem tehát az egyedül lehetőt: irtam még ápril 20-án a járásbirónak, aki ez ügyben eljárt, — értesítettem őt a megtörténtekről és tudakoltam nála képviselőm ily különös elutazásának körülményeit. Ez persze nem zárta ki észrevételeim teljes bírói figyelmen kívül való hagyását és makacsságbóli ujabb, ezúttal még jóval súlyosabb marasztaltatásomat. Ezzel a biróság már önmagának és méltóságának is tartozott; épugy azzal, hogy a megsemmisített előző eljárás dacára, engem egy jó csomó :a meg s emmi s i tett perben felmerült, tanuzási és perköltségben is marasztalt, sőt a meg sem idézett és a tárgyaláson meg sem jelent saját képvi s előm részére is költséget állapított meg ! ! Az ily dolgok engem többé meg nem lepnek, nem is izgatnak. A biró is csak ember és csak dukál részemre valamely érzékeny büntetés azért, hogy a felsőbíróság önhibám folytán az eddigi eljárást megsemmisítette és a birói tekintélyen ezzel csorbát ejtett. Fölebbeztem. Fölebbezésemben előadtam a fenti tényállást és csatoltam a levélboritékot, mely a fenti levél elküldésének és viszsza érkeztének dátumát, sőt óráját ishivatalosan igazolta. Ennek dacára a beregszászi kir. tvszék fölebbviteli tanácsa 1901. évi október hó 26-án kelt D. 1 4. sz. Ítéletében a következőket mondja: «Foglaltatónak az elsőbiróság eljárása ellen emelt azon kifogása, hogy a tárgyalásra nem ő, de h e ly e t t e s e lett volna megidézendő, — nem alapos, mert a folyamodó maga is ügyvéd és igy a tárgyalásra megidéztetése törvé nyes* (sic ! !) Szabadna-e tudnom, hogy mi célból vallottam akkor képviselőt ? — mert a helyettes szó itt nem alkalmazható; továbbá, hogy mely törvényszakasz alapján, és hol tesz a törvény különbséget ügyvéd és nem ügyvéd alperesek közt az idézés dolgában ? Voltam-e ügyvédi vagy foglaltatói minőségemben perbe vonva? És végül : minek létezik az 1868. LIV. t.-c. 259. szakaszának ma is fennálló azon rendelkezése: hogy a per folyamában hozott minden más határozat, —a keresetre hozott első végzésen kivül — a felek képviselői nek kézbesítendő ? ) «A tárgyalásra idéző végzést április 11-én vette s a tárgyalás határnapjáig, április 20-ig, helyettesítéséről intézkedni módjában állott s hogy ezt a legutolsó időben tette ff? ! !; és igy képviselet nélkül maradt, az elsőbiróság hibájául róni nem lehet. Vájjon honnét merítette a tszék ebbeli tudomását ? Nyomban, - amint ezt a felebbezéshez becsatolt boríték és a szerkesztőségnek ezúttal eredetiben bemutatott visszaérkezett levél és postai feladóvevény is igazolják, — tehát még ápril 10-én este küldtem az idéző végzést képviselőmnek. Lehetett-e gyorsabban és másként intézkednem ? És intézkedhettem-e újból, midőn a levél csak ápril 19-én este b\ órakor érkezett kezemhez vissza? Mindezt pedig fölebbezésemben is bővebben kifejtettem, miként ezt a vevény és a levél kapcsán felmutatott fölebbezés fogalmazványa tanúsítják.*) Némi rabulizmussal azt lehetne ugyan ellenvetni, hogy az ápril 10-iki levél nem vonatkozhatott az ápril 11 -én kézbesített határozatra! De ezt maga az ítélet egy szóval sem állítja és ez fölöslegből — ha a biróság arra súlyt fektetett volna, bizonyítási eljárás utján is tisztába lett volna hozható. Mi történt tehát az ügy előadása alkalmával? Eltünt-e a boríték az akták közül ? Be lett-e ez az ítélő tanácsnak mutatva, vagy elhallgattatott-e az egész ebbeli előadásom ezen tanács előtt ? Miért nincs az indokolásban minderről említés téve, saját előadásom meghazudtolva, vagy megcáfolva? Sőt a valóságtól eltérően az lesz állítva, hogy én a legutolsó időben (mikor és hol?) intézkedést tettem volna ! (Céloz-e talán az Ítélet a járásbirónak ápril 20-án küldött magánlevelemre?) Es miért nem lettek felhozott érveim és bizonyítékaim az Ítélet indokaiban perrendszerü módon cáfolva vagy legalább felemlítve ? Époly érdekes az indokolás azon része, melyben kifejtetik, hogy miért lettem én, az előző eljárás megsemmisítése dacára, ugyanezen eljárás költségeiben — az ungvári járásbíróság ítéletével egyezően — marasztalva. «A kassai kir. Ítélőtábla által megsemmisített előző eljárás alkalmával eszközölt tanuhallgatások — úgymond a beregszászi Ítélet — a zárgondnoki dijak és kiadások igazolása tekintetéből feltétlenül szükségesek és igy az ezen tanuhallgatással felmerült költségekhez annyival inkább hozzászámitandók, mert ha a tan uhallgatásokmárelőzőleg foganatosítva nem 1 e ttek volna, azok at az uj eljárás folyamán kellett volna foganatosítani ésezenköltségek minden esetben előállottak volna*!!! (Vagyis más szóval: a kassai tábla megsemmisítő határozata nekünk bliktri!! !) Érdemes volna ugyan, az ezen salamoni Ítélet hozatalánál közremüködött birák neveit az utókor, de talán a kassai Ítélőtábla érdemdús elnökének tudomása végett is a nyilvánosság elé vinni. De engem e sorok írásánál semmiféle személyeskedés vagy boszszu érzete nem vezérel; és tisztán csak a közérdek adta a tollat a kezembe. Az illetékes tényezők már a felhozott adatokból is tájékozódhatnak, ha előadásomra egyáltalában súlyt fektetnek. . . . Lássuk ezen ítéletnek még egy-két ép oly érdekes szemelvényét. A zárgondnoki dijak megállapításánál tekintetbe veszi az ítélet —• az elsőbirósággal teljesen egyezően —»a zárgondnok magasabb műveltségi fo k á t». (Notandum ezen magasabb miveltségi fok csak arra szolgált, hogy a gondnoksága alá helyezett ingók el nelopassanak, egyéb tevékenységet nem fejtett ki). Továbbá: «foglaltató azon kifogása hogy a megsemmisített előző eljárás során kihallgatott tanuk vallomása figyelembe vehető nem volt, nem alapos. Mert bár igaz az, hogy maga az eljárás meg lett semmisítve mint szabályt aI a n, mindazonáltal ezen szabálytalanul vezetett eljárás során a biróság által kihallgatott tanuknak esküvel megerősített vallomását mintbizonyitékot(N) annyival is inkább el kellett fogadni, mert maga a tanuhallgatás az arra illetékes biróság által szabályszerűen foganatosíttatott s annak megismétlése csakis felesleges költségszaporitással járna.* (! ! !) Kell-e még ehhez kommentár és mit szól majd a kassai kir. tábla, megsemmisítő határozatának ily módoni értelmezéséhez? És ezen megsemmisített tanuhallgatások költségeivel, csupa gyöngédségből és humanizmusból, én leszek terhelve !! Legfurcsább és a komikummal majdnem határos azonban, hogy ugyanezen Ítélet a képviselőm részére megállapított dijakat érintetlenül hagyja, noha az ungvári járásbíróság őt nem létezőnek tekintette, őt az ápril. 20-iki tárgyalásra be sem idézte és ugyanekkor, a megsemmisített eljárás alapján, az ő közbejötte nélkül, de mindennek dacára költségei megállapítás? mellett, hozott ítéletet, — jobban mondva első ítéletét, a táblai határozat dacára, csak azért is és súlyosabb alakban fentartotta. Nincsen-e fórum, mely az ily hivatalos tulbuzgalmat kellő medrébe szorítsa? Nézetem szerint itt hivatalból való vizsgálatnak volna helye. A per érdemében felhozott többi indokokat nem soro*) Ugy az eredeti levél, mint a vevény és a fölebbezés fogalmazványa nálunk megtekinthetők. A szerkesztőség.