A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 11. szám - Adalékok az 1867. XII. t.-c. 8. §-ához. Magyarország helyzete a külügyi viszonylatokban 1867 óta - Néhány szó a hagyatéki ügyekről. Vége

A JOG 83 A kir. közjegyző mind a két intézkedés ellen felfolyamodással élt, kérvén 4 frt dijának megállapítását s a fegyelmi útra való áttételnek mellőzését és mellesleg az eljáró bírónak a felfolyamodási költségekben való marasztalását. A díjmegállapítás érdekében az illető kir. közjegyző telfolyamodásában következőleg érvel: «Az 1894: 16. t.-c. 117- §-ának első bekezdése azt rendeli ugyan, hogy «ha a hagyaték értéke '200 koronát meg nem halad, a kir. közjegyző csak bélyeg- és posta bér-kiadásait igényelheti. Ugy, de miután ezen §. I. a) illetőleg II. a) pontja szerint a közjegyző és a járásbíróság székhelyén, illetőleg nem a közjegyző vagy nem a járásbíróság székhelyén tartott tárgyalásokért «200 koronától 400 koronáig terjedő hagyatéki leltári érték után 6 illetve 8 korona» díjátalány illeti a közjegyzőt: kétségtelen, hogy oly hagyatékoknál, melyekben a hagyatéki leltári érték épen 200 korona — mint jelen esetben, - a közjegyző és a járásbíróság székhelyén tartott tárgyalásért 6 korona, a helyszínén tartót, tárgyalásért pedig 8 korona díj-átalány illeti a tárgyaló kir. közjegyzőt s igy részére a felszámított 4 frt, vagyis 8 korona díj megállapítandó lett volna.» A kir. ítélőtábla ajbiróság végzését a dii meg nem állapítása és a fegyelmi útra való áttétel tekintetében helybenhagyta, azt a kérelmet pedig, hogy az eljáró bíró a felfolyamodás költségebenmarasztaltassék,elutasította, a következő indokolással: A hagyaték értéke 100 trt. vagyis 200 korona. Minthogy pedig az 1894:16. t.-c. 117. §-a szerint örökösödési ügyekben ha a hagyaték értéke 200 koronát meg nem halad, a kir. közjegyző csak a bélyeg és postabér kiadásait igényelheti s s díjazásban csakis a 2(J0 koronát meghaladó hagyatékoknál részesülhet : annálfogva az elsőbiróság végzése a telszámitott dij meg nem állapítását tárgyazó részében ebből az okból s az iratoknak a fegy ;lmi bírósághoz áttételét rendelő részében megfelelő indokolásánál fogva helyben hagyandó volt.» ('Tekintve, hogy a felfolyamodás alaptalan s különben sem forog fenn az eljáró bíró ellen az 1871 : VIII. t.-c. 66. §-a második bekezdése szerinti valamely vétség, ugyanazért a felfolyamodasban a telfolyamodási költség iránt kifejezett kérelem elutasítandó volt.» * A közjegyzők gen gyakran csak pénzszerzésre irányuló eljárására s rettenetes felületességére vet világot a következő eset. A jbiróság a következő végzést hozta : A közjegyző által 1897. május 12. felvett jegyzőkönyvből kétségtelen, hogy a hagyatékhoz ingatlan vagyon nem tartozik. Az iratokból az is kitűnik, hogy az örökös nagykorú s hogy ekként az 1894 : XVI. t.-c. 2. és 4. §-ainak esttei fönt nem forogván, hivatalból való eljárásnak helye nincs s igy talált nehézségre. Ekkortájt (1866. tavaszán) azonban is még az a vita tárgya volt, hogy az is méltóan fejeztessék ki, miszerint Magyarország nem tagja a német szövetségnek. L ó n y a y Menyhért naplójában e formulázás jő elő : «a külügyek, melyek O felsége uralkodása alatt álló minden országokat együtt illetik, közösek». Ily értelemben lett szövegezve a 15-ös bizottság többségének javaslata. Ugyanezen bizottság kisebbségének javaslata is a külügyet közös ügynek ösmeri fel. A törvény 8. §-a mostani szerkezetét a 67-es bizottságban nyerte. A javaslatban első sorban csak ennyi volt: «A pragmatika sanctióból folyó közös ügyek és együttes védelemnek egyik eszköze a külügyek célszerű vezetése. E célszerű vezetés közösséget igényel azon külügyekre nézve, mely az O felsége uralkodása alatt álló összes országokat együtt illetik.a Deák Ferenc előtt akkor kettős cél lebegett : 1. alkotmányos ellenőrizés alá akarta helyezni azon külügyeket, amelyek a monarkia közös védelmi rendszerének következtében világosan közösek és a monaikia másik államát érdeklik. 2. Külön magyar külügyek gyanánt akarta tekinteni azokat, amelyek csak Magyarországot és nem egyszersmind a monarkia másik államát érdeklik. Gorove indítványára azonban a 67-es bizottság (1867. 1/29) a 8. §. javaslatához a következő kiegészítést fogadta e' : «ennélfogva a birodalom diplomatikai és kereskedelmi képviseltetése a külföld irányában és a nemzetközi szerződések tekintetében, fölmerülhető intézkedések, a birodalom mindkét felének ministeriumaival egyetértésben és azok beleegyezésével, a közös külügyi miniszter teendői közé tartoznak. A nemzetközi szerződéseket mindenik minisztérium Sdját törvényhozásával közli.» Ezen módosítás mellett megmaradt az eredeti szövegea biróság megbízó végzése nyilván téves. Ennélfogva a bíróság a további eljárást e hagy. ügyben beszünteti. A közjegyző részére a biróság dijat nem állapit, mert a póttárgyalásért az 1894: XVI. t.-c. 118. §-a értelmében dij nem járván, a körjegyzőnek az 1897. május 12-iki póttárgyalási jkönyvben tett díjfelszámítása törvényben gyökertzőnek nem tekinthető, az 1896. nov. 2-án tartott alaptárgyalásért pedig azért nem állapított a biróság dijat, mert a közjegyzőnek észlelnie kellett volna a biróság azon tévedését, hogy hivatalból való beavatkozás esetének fennforgása nélkül rendelte el az eljárást. Megjegyzi a biróság, hogy még díjmegállapítás esetén se lehetne irányadó az 1894: XVI. t.-c. 117. §-ának 2. pontja, amelyet a közjegyző díjfelszámításánál alapul vett, mert a hagyaték D.-n van s a közjegyző a tárgyalást T.-n tartotta meg, ami D.-re nézve helyszínének azért nem tekinthető, mert ez a d . . . . i közjegyzőséghez tartozik, már pedig az 1894: XVÍ. t.-c. 52. §-ának 2-ik bekezdéséből világosan kitűnik, hogy helyszínének csak a közjegyzőség székhelye vagy a közjegyzőséghez tartozó valamely község tekinthető. A közjegyző felfolyamodására a tábla a jbiróság végzését helybenhagyta, a jbirósági végzésben felhozott indokok alapján és meg azért, mert a hagyatéki eljárással felmerült dijak és kiadások az örökös terhére csak az esetben állapithatók meg, ha a kérelemre vagy hivatalból folyamatba tett eljárás eredményre vezetett, minthogy pedig a hivatalból folyamatba tett eljárás eredményre nem vezetett, mivíl az 1894: XVI. t.-c. 2. és í. §-aiban meghatározott esetek egyike se forogván fenn, hivata'ból beszüntettetett, a felszámított dij az örökös ellen megállapítható nem volt. Az alábbi esetet ismét annak illusztrálására tartom érdekesnek, hogy a kir. tábla mily enyhén kezeli a közjegyzők ellen alkalmazható törvényes kényszereszközöket. A közjegyző a hagy. ügyben, amelyet 1896. nov. 22-én vett át tárgyalás végett, 1897. ápr. 16 án azt jelentette, hogy az 1897. jan. 28 ra és márc. 24-re kitűzött tárgyalásokra az örökösök közül senki se jelenvén meg, a tárgyalást meg nem tarthatta. Erre a jbiróság a következő végzést hozta : Tekintettel arra, hogy a kir. közjegyző az 1894: XVI. t.-c. 62. és következő §-ait nem alkalmazta, hanem szabálytalan eljárásával azt okozta, hogy a hagy. ügy még félév múlva se volt a tárgyalás stádiumáig vihető, a biróság a kir. közjegyző eljárását annyira késedelmesnek látja, hogy az 1886: VII. t.-c. 34. és az 1894: XVI. t.-c. 52. §-a alapján — tekintettel a 45. (számszerűen felsozés is, ezek szerint ezen külügyeket tehát Magyarország is közöseknek tekinti s kész azoknak közösen meghatározandó költségeihez azon arány szerint járulni, mely az 1867. XII. t.-c. 18., 19., 20„ 21., 22,, szakaszaiban körülirt módon állapíttatott meg. A D e á k-féle eredeti szövegezés tehát a külügyek föntebb irt kettős osztályozását tartalmazta s ha a Goroveféle módositvány nem kerül a szövegbe, ma tényleg ugy állana a dolog, hogy Magyarországnak kétféle külügye volna. A Gorove-féle módositvány megszüntette a külügy éknek Deák által kontempláltbifurcatióját, de csakis a törvényben és nem egyszersmind a kezelésben (I. alább); a bifurcatio ezen a téren létezik, ugy a nemzetközi szerződések megkötésénél, mint a csak Magyarországot érdeklő külügyek, — igy p. o. a Vatikánnal való diplomáciai érintkezés tekintetében. A közvetítés a külügyminiszter föladata, a politika intézését azonban ugy a nemzetközi szerződések kötésénél, mint a diplomáciai akciónál a magyar kormány gyakorolja. (1. Pesti Hirlap 1896. XII/3. vezércikkéi) Ugyancsak a 67-es bizottság (1867. 1/30) tartott ülésében Milutinovics Szvetozár indítványozta, hogy a diplomatiai tárgyalások és levelezések a törvényhozással közöltessenek, hogy interpellálni lehessen a külügyminisztert a delegat'óban s a kormányt a parlamentben. Még oly mély belátással biró egyén is, mint Szentkirályi Mór azon hiedelemben élt, hogy a külügyek csakis a delegáció hatáskörébe tartoznak. Az akkori ellenzék vezéremberei Tisza Kálmán, G h y c z y Kálmán e tárgyhoz érdemileg alig szólottak. Deák módoshá-ával lőn Milutinovics Szvetozár indítványa elfogadva s a törvény 39, §-ába iktatva. Jelenleg a közös külügyminiszterrel folytatott tárgyalá1*