A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1902 / 11. szám - Adalékok az 1867. XII. t.-c. 8. §-ához. Magyarország helyzete a külügyi viszonylatokban 1867 óta - Néhány szó a hagyatéki ügyekről. Vége
82 A JOG parlamenti harcban a sérelmes anyagi és megélhetési érdekeinket sértő javaslatból a parlamentben ki tudunk hagyatni, száz meg száz ügyvéd és azok családja, kenyérkeresetének és exisztenciájának megmentését jelenti. Ezzel a tudattal menjünk, kartársak, ezen ügyvédi kamarai választáshoz ! Néhány szó a hagyatéki ügyekről. Irta : FÉNYES VINCE, szerencsi járásbiró. (Vége.)' Nem lesz érdektelen jelen soraim kapcsán két kir. táblai határozatot is közölni, amely az 1894:16. t.-c. 124. §-ának magyarázatához és alkalmazásához nyújt érdekes adalékot. Egy kir. jbiióság a hagyatékátadó végzésben ugy intéz- j kedett, hogy az eljáró kir. közjegyző köteles az illetéktelenül felvett 2 frt. 36 krt az örökösöknek visszafizetni, mert a hagyaték helyszíni tárgyalására az 1894: 16. t.-c. 52. §-ának 2. bekezdése szerint ok nem volt és mert nincs igazolva, hogy a tárgyalás 36 kr. bélyegét a közjegyző adta volna. Ezenkívül pedig, mivel a tárgyalással befejezett ügyet a kir. közjegyző hónapokig magánál tartotta s be nem terjesztette: az iratoknak a közjegyző fegyelmi hatóságához való áttételét is elrendelte. E végzés ellen a kir. közjegyző felfolyamodást nyújtott be, azt adván elő, hogy az 1894:16. t.-c. 52. §-ának értelme az, «hogy nem a megbízó hatóságnak, hanem a tárgyalássa! megbízott körjegyzőnek áll jogában meghatározni, a tárgyalást hogy hova tűzze ; a megbízó hatóságnak csak az a joga lévén meg, hogy ha a közjegyző az 52. §. második bekezdésében felsorolt esetek valamelyikének fennforgása esetén nem a helyszínén tartotta meg a tárgyalást, utasíthatja az iratok visszaadása mellett a közjegyzőt, hogy a tárgyalást újból, éspedig a helyszínén tartsa meg; egyéb joga e kérdésben a megbízó hatóságnak nincs.» Kérte ezenkívül a 36 kr. bélyegköltség megállapítását s az iratok fegyelmi útra való áttételének mellőzését. E felfolyamodásra a kir. tábla akként határozott, hogy a 36 kr. bélyegköltséget megállapította s a 2 frt visszafizetése alól felmentette, egyebekben azonban az elsőbiróság végzését helybenhagyta a következő indokolással: «ami a költséget illeti: e tekintetben az elsőbiróság végzésének megváltoztatásával a a költségfelszámitáshoz képest volt megállapítandó, mert az ellenkező ki nem tűnvén, a felfolyamodót az általa a felszámítás szerint kiszolgáltatott bélyeg fejében a 36 kr. költség megilleti, az tehát javára meg is állapítandó. «Ami a közjegyző diját s az iratoknak a fegyelmi biró*) Megelőző közlemény f. évi 10. számban. sághoz áttételét illetti: e tekintetben az elsőbiróság végzése indokainál fogva volt helybenhagyandó.)) «Azonban az elsőbiróság végzé ének az a része, amely szerint a felfolyamodó a 2 frtnyi díjtöbblet visszafizetésére is köteleztetett, megsemmisítendő volt, mert az 1894: 16. t.-c. 121. §-a ezt nem rendeli s igy arra panasz folytán a közjegyző személyi bírósága van hivatva.')) Ez a táblai határozat 2 szempontból érdekes. 1. hogy a közjegyzőt a szabálytalanul felszámított s igy jogtalanul felvett díjtöbblet visszafizetése alól felmenti, 2. és hogy a fegyelmi útra terelés ellen irányuló felfolyamodást nem utasítja hivalból vissza. Szerény nézetem szerint az egyik se helyes. Mert igaz ugyan, hogy az 1894 • 16. t.-c. 121. §-a a I dijtulszámitásnak a közjegyző által visszafizettetését nem rendeli, de nemis tiltja s annak, hogy a dijak tarifaszerüleg megvannak állapítva a törvényben, nézetem szerint természetes folyománya csak az lehet, hogy a tulfizetett dijak visszatérítésére a közjegyzőt mint közhivatalnokot, hivatalból kell kötelezni, mert különben a tudatlan néppel szemben a törvényes díjmegállapítás csak irott malaszt fog maradni. A fegyelmi útra áttételt rendelő részét a végzésnek — nézetem szerint elbírálás alá se lett volna szabad vennie a táblának. Ugyanis az a jog, hogy valaki ellen fegyelmi följelentés tétessék, ugy az egyes egyéneknek, mint a hatóságoknak diskrecionális joga, amely ellen jogorvoslat nincs, csakis oly módon, hogy a feljelentett az illetékes fegyelmi hatóság előtt védekezhetik s ha kimutatta a feljelentés teljes alaptalanságát, a feljelentő ellen büntető uton léphet föl, de ahhoz nincs joga, hogy a följelentés ellen felfolyamodással éljen. Hogy ez igy van, kitűnik abból is, hogy a fegyelmi följelentéseket a hatóságok rendesen átirati uton szokták megtenni, ami ellen a feljelentettnek módjában sem áll jogorvoslattal élni, amiből világos, hogy az a formai tény, hogy a fegyelmi följelentés végzésben tétetik meg, a dolog lényegén mitse változtat, s több jogot a följelentettnek nem ad. A következő esetben a tábla — amely a fentebb mondottakat ugylátszik meg nem gondolta — ismét határozott a fegyelmi útra áttétel kérdésében. * Az eset még abból a szempontból is érdekes, mert kitűnik belőle, hogy egyik-másik közjegyző mily fiskális szempontból fogja fel hivatását. Az emiitett esetben a jbiróság ugy intézkedett, hogy egy éppen 100 ft értékű hagy. ügyben a közjegyző felszámított diját nem állapította meg s mivel a közjegyző a január 28-án letárgyalt ügyet csak április 8-án terjesztette be : az iratoknak a fegyelmi hatósághoz való áttételét rendelte el. TÁRCA. Adlékok az 1867. XII. t.-c. 8. §-ához.*) (Magyarország helyzete a külügyi viszonylatokban 1867 óta.) L. az előzményeket ily cimü művem a «Közös ügyek előzményei és fejlődése» 28—25., 63 -73., 152—155. lapjain. A Jog eredeti tárcája. Irta HORVÁTH JÁNOS dr, pestvidéki kir. alügyész Budapesten. Thallóczy a külügyek mikénti kezelésére nézve a következő igen találó korszakolást állítja föl : a középkori Magyarország királya a közös ügyek vezetését fölségjogából intézte : 1526—1711-ig a Habsburgokat uraló magyar királyság az általános értelemben vett külügyi vezetést a király felségjogának tekinté s csak a törökkel való külügyi viszonyok alakulására óhajtott nádora által befolyni, de e befolyása a törvény ellenére is csak időleges vala ; 1711 — 1848-ig a fölséget illeti a külügyi vezetés joga, aki azt egy udvari orgánuma, illetőleg személyes megbízottja a Hof-, később Staatskanzler utján gyakorolja. (Már a XIX. század első tizedében tartott országgyűléseken V a y József figyelmeztette a rendeket, hogy a monarkia külső viszonyait éber figyelemmel kisérjék és határozataikat csakis ezeknek, s nem a kormány kívánalmainak szem előtt tartásával hozzák meg. (Budapesti Szemle 267. sz. 368. 1.) 184b-ban az oktrojált osztrák alkotmány a külügyminisztert az osztrák kabinet tagjául tekinti, a magyar törvény*) Mutatvány Horváth Jánosnak az 1867. évi kiegyezést tárgyazó közelebb megjelenendő tanulmányából. hozás pedig felségjognak tekintvén a külügy vezetését, orgánumot nem jelöl ki. 1849—1867-ig császári felségjog a külügyi vezetés, élén csak a császárnak felelős külügyminiszter áll : Az 1867. XII. t.-c. és az osztrák 1867. december 21-iki alaptörvény a külügyek tekintetében nem apokatastasist vagyis restitutio in integrumot jelent a jog terén, hanem uj cvolutio, amennyiben a felségjog alkotmányos végrehajtása egy a két állammal közös orgánumban : a közös kül gyminiszteriumban nyeri kifejezését, mely a két állam teljhatalommal kiküldött országos bizottságainak külön-külön felelős. A külügyek vezetésében való befolyásért pedig az 1867. XII. t.-c. 8. §. értelmében a magyar miniszterelnök felelős. (Bpesti Szemle 260. sz. 203.} 201. 1.) «Allamok között, mihelyte szó ((szövetség)) felmerül, nyomában a közös ügyek kérdése is; nem egyéb ez, mint a külső együtthatás, akülsuly kérdése, ése kérdéssel az állambelső életének szabad fejlődését kell kiegyeztetni, a külső együtthatás jótékonyságaival sőt sokkép kényszerűségével (Függetle n 1863.111/18. 25.) A közösügyek elsejeakül politika vezetése, mely csak közös és egységes lehet (u. az 1863. 111/27.) Kautz Gyula s z eri nt, cé lo zva a két külügyminiszter eshetőségére, amilyen keresett eszköz volna azok kezeben, akik a monarchia fölbomlására törekszenek.)) (Képv. ház 1869. V728.) Ebből az elvből indultak ki Deáknak a «Debatte»-ban 1865 evi májusában megjelent sugalmazott cikkei is. E tárgyra nézve uja naplóiban Gorove István, hogy a 15-ös bizottságban a külügyekre nézve a közösség elismerése szinten nem