A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 9. szám - Az uj angol részvényjog

A JOG 69 illetékes ügyvédi kamaráknál fegyelmi eljárás indíttatott és mind a ketten elitéltettek, minélfogva vizsgatételükben mintegy hat hónapi késedelmet szenvedtek. Öten az írásbeli vizsga folyamán igazolt rosszullétük miatt visszaléptek. Ekképpen írásbeli és szóbeli vizsgát tett 244 (1900-ban I 230). Ezek közül először tett vizsgát 225 (1900-ban 212), másodszor 19 (1900-ban 18). Az először vizsgázó 225-ből képesittetett 171 (76%), nem képesittetett 54 (24%). A másodszor vizsgázó 19-ből képesittetett 14 (7*V»)i nem képesittetett 5 (26%). Ezek szermt az összes 244 vizsgázóból 185 képesittetett és 59 bukott meg, tehát a bukások szá t a 24-et (18%) tesz ki. Az előző 1900. évben az első izben vizsgázóknak 10%-a bukott meg, a másodízben vizsgázók mind a 18-an képesittettek. Tartottunk 22 ötös és l hetes bizottsági, valamint 122 vizsgálóbizottsági ülést. Egy-egy cenzorra rendszerint egy évben hatszor került a sor. Az Írásbeli vizsgák ellenőrzésének szigorítása szükségessé vált, mert rájöttem, hogy a szolgaszemélyzet elégtelenségénél fogva az írásbeli feladatok kidolgozás végett kicsempésztetnek. A szolgaszemélyzetnek teljesen megbízható egyénekkel való szaporítása és a csakhamar tettenkapott két jelöltnek példás megbüntetése ezen üzelmeknek — ugy látom — véget vetett. Emelte az írásbeli vizsgálatok komolyságát, hogy a nagyon régi ismertebb feladványok kiselejteztettek és 200-nál tobb uj feladvány jött használatba, valamint hogy a jelölteknek sorsolás utján kiadott feladványok elcserélgetése lehetetlenné tétetett. A jelölteknek azon kérelmét, hogy szóbeli vizsgájukat egyik vagy másik bizottság előtt tehessék le, egyszer sem teljesítettem. Ellenkezőleg, a komoly készülésre való ösztönzés végett szükségesnek véltem, hogy a jelöltek már eleve tudják, hogy e tekintetben semmi kedvezésre nem számithatnak. E végből alkalmas módon tudomásukra hoztam, hogy a vizsgáló bizottságokat még az írásbeli vizsgára jelentkezésük előtt állítom össze és hívom meg, és hogy azokba a tényleg jelentkezőket kérvényük iktató számainak sorrendében osztom be, mely szabály alól csak kezdetben és egyedül az ismétlőkre nézve tettem kivételt, amennyiben ezeket a saját bizottságomba osztottam be, hogy ezáltal reájuk — amenynyire csak emberileg lehetséges — egyforma mérték alkalmaztassák. Mindezen intézkedéseknek azonban alelkét az adta meg, a sikerét az biztosította, hogy a vizsgáló bizottságok az egész évben szivükön hordozták és hűségesen foganatosították a teljes-ülésnek a vizsga színvonalának emelésére vonatkozó kívánságát. Kezdetben — ugy vettem észre — emez újítások sehogysem tetszettek a jelölteknek ; de csakhamar azt tapasztaltam, hogy komolyabban veszik a készülést, s hogy különösen a másodízben vizsgázók — ha a tanulásra elég képességük van — rendszerint nagyon jól elkészülnek. Történik ez főleg, amióta a másodízben vizsgázók közül is néhányan megbuktak és ezáltal megszűnt az a balhit, hogy másodszor nem lehet megbukni és megszűnt az ahhoz füzódő az az okoskodás, hogy tehát az első vizsgára sem érdemes tanulni, legrosszabb esetben a másodikon úgyis átjön a jelölt. Nem lesz tán érdektelen azt is felemlíteni, hogy az öt másodízben bukott közül kettő bírósági aljegyző, kettő pedig közjegyzőjelölt volt és csak egy volt hivatásszerű ügyvédjelölt. Még egy jelenségre vagyok bátor rámutatni, melyet a mi igazságos szigorunkkal hozok összefüggésbe, arra t. i., hogy a mult évben 13 jelölt ment át a mi területünkön végzett joggyakorlatból ímég Budapestről is) a marosvásárhelyi bizottság alá vizsgázni. Ha ezek az urak könnyebb siker reményében mente k oda, kellemetlenül csalódtak, mert közülök négy egyén' vagyis 3O'760'o bukott meg. Ami egyébként engem nem lepett meg, mert tudomásom szerint a marosvásárhelyi bizottság előtt évek óta nagycbb a bukások százaléka, mint nálunk. Nincs ugyan hatalmunk az ügyvédek számának meghatározására; mert aki a vizsgát megállja, oklevelét megkapja, akár van több ügyvédre szükség, akár nincs; mégis érdekes tudnunk, hogy működésünk minő befolyással van az ügyvédek létszámára ? E ngedelmükkel tehát pár szóval erre is kiterjeszkedem. A budapesti ügyvédvizsgáló bizottságtól a mult évben oklevelet nyertek 185-en. A marosvásárhelyi ügyvédvizsgáló bizottságtól 39-en, öszszesen 224-en E szaporodással szemben az ügyvédek száma a mult évben fogyott: halál által 82, lemondás által 49, elmozdítás által 3, kinevezés által 7, megválasztás által 1, összesen 142-vel. Tehát ismét 82 oklevéllel több adatott ki, mint a mennyivel a létszám fogyott. Végül még be kell számolnom annak az előterjesztésnek a sorsáról, melyet a mult évi teljes-ülésünk az igazságügyminiszter úrhoz intézett. Ő Excellenciája vizsgarendünk módosítását szintén szükségesnek tartja, azt azonban most már nem önállóan, hanem az egységes gyakorlati államvizsga behozatalával kapcsolatban kívánja eszközölni. ígéretét bírom, hogy atörvénytervezetet véleményünk nyilvánítása végett bizottságunknak is meg fogja küldeni. Addig is azonban, mig az uton a fenforgó bajok orvoslást nyerhetnek, teljesítsük nehéz és éppen nem kellemes tisztünket igazságos szigorral, hogy akkép a gyenge elemeket a kartól távol tartva, annak megérdemlett tekintélyét emelni, jólétét biztosítani es az ország érdekét is előmozditani segítsünk. A Magyar Jogászegylet febr. hó 22-én Székely Ferenc dr. kir. főügyész elnöklete alatt tartott te'jes ülésében a polgári perrendtartás javaslatáról megindult vita nyert folytatást. Felszólalt dr. Fodor Ármin kir. táblabíró, s kimeriiően foglalkozott Pap lózsef dr. mult heti előadásával. Kifogásolja Pap azon nézetét, mintha a nemtiszta szóbeliség volna a javaslat irányelve, s téves az a nézet, mintha az iratok az ítélet alapjául szolgálnának ; a bíróság csakis azon alapon itél, amit a felek a szóbeli tárgyaláson előadtak. Rámutat azon nehézségekre, melyek abból származnának, ha a bíróság elnöke az előkészítő irat és a szóbeli előadás közti eltéréseket pontról pontra volna kénytelen konstatálni. Védelmébe veszi az osztrák jegyzőkönyvi rendszert, mely a gyakorlatban sokkal jobban beválik, mint azt gondolják. Az hogy a jegyzőkönyvbe vétel tárgyában néha valóságos póttárgyalást kell tartani, még mindig kisebb baj, mintha felebbezésre kerül a dolog csak azéit, mert a bíró félreértette a feleket. Kiemeli, hogy Ausztriában igen képzett jegyzőikar működik, s hogy ott elnök és jegyző a pert tárgyalás előtt együtt tanulmányozzák, ennek eredménye, hogy a jegyző kitűnően van informálva, s így a jegyzőkönyv is nagyon megbízható. Nálun'c is kivánalos volna a jegyzői kart az osztrák minta szerint kiképezni. Ezután Lévy Béla dr. szólalt fel. Szerinte az előkészítő irat főszerepe, hogy a felek kölcsönösen informálva legyenek, s ezáltal a per elhúzódása kikerültessék; a tárgyalás további folyamán azelőkésíitő irat ne szerepeljen. A jegyzőkönyvezést illetőleg azt ajánlja, hogy amennyiben a biró a fél kiigazítás iránti kérelmét megtagadja, s a fél erre a jegyzőkönyvet aláírni vonakodik, a megtagadás oka a jegyzőkönyvbe okvetlen fölvétessék. A hallgatóság mindkét felszólalást tetszéssel fogadta. Külföld. Az uj angol részvény jog. Ez év január hó 1-ével lépett életbe An^olországban az uj részvénylörvény— az 1900. évi augusztus 8-án kelt: Companies Act — mely 1862 óta, vagyis azóta, hogy a bejegyzett társaságok (incorporated companies) joga kodifikáltatott, a részvényjog terén a legfontosabb alkotásnak tekinthető. Az 1862-i törvénynek, mely tudvalevőleg nemcsak a francia cöde de commerce és az ezen alapuló kontinentális jogok értelmében vett korlátolt felelősségű részvénytársaságokra, hanem oly társaságokra is vonatkozik, amelyeknek tagjai korlátlan, vagy a részvényeken tul terjedő, bár korlátolt felelősséggel bírnak — ez már a tizenharmadik novellája. Ez a sok novella természetesen lényegesen megnehezíti a részvényjog áttekinthetőségét, de jellemző az angol tőrvényhozásra, hogy bár a reform szükségével maga is tisztában van, mielőtt ehhez a reformhoz hozzálátna, novelláris intézkedések utján a gyakorlatban próbálja ki, hogy az uj, mélyreható rendelkezések beválnak-e ? Az uj törvénynek legfontosabb rendelkezései a következők: 1. A részvénytársaság jogi megalakulása. A részvénytársaság jogilag megalakultnak akkor tekintetik, midőn a társasági lajstromvezető a társasági bejegyzési igazolványt (Certificate of Incorporationj kiszolgáltatta. Ez igazolvány kiszolgáltatásnak feltétlen konstitutív hatálya van. Mert mig a francia jog szerint (1867. évi lunius 24-i törv.j a belajstromozás csak végső szeme a feltételek ama láncolatának, melyek egyikének is hiánya a társaság jogképességét kizárja; mig továbbá a német és magyar jog szerint is léteznek oly alapítási hibák, a melyek a társaság bejegyzése után is az alapítás érvénytelenségét vonják maguk után: addig az angol jog szerint ez a Certificate of Incorporation megdönthetlen és az ellenkezőnek bizonyítását kizáró vélelmet állapit meg arra nézve, hogy minden a törvényben megkívánt alapítási feltétel teljesítetett. Annyira megy ez a vélelem, hogy megáll a részvénytársaság még akkor is, ha utólag kiderül, hogy csak egy alapitó van tulajdonképen (one man company), bár az angol törvény is legalább 7 alapitót kiván. Természetes, hogy gyakorlati, gazdasági szempontból az angol jog álláspontja a helyesebb. 2. A részvénytársaságok megkülönböztetése: nyilvános és magánjellegük szerint. Az angol jog szerint részvénytársaságok nemcsak gazdasági, hanem bárminő ideális céllal alakulhatnak. Elétbeléphet továbbá a részvénytársaság anélkül, hogy a gazdasági ellenállóképesség legszükségesebb alapjai fölött rendelkeznék. Ez természetesen nagy veszélylyel járhat a közönségre, mely valamely uj alapításban részt akar venni. Ezt a veszélyt a szóban levő törvénynovella (2—12. §§-aiban) következőkép iparkodik elhárítani. Különbséget tesz a public és priváté ccmpanies közt. Előbbiek azok, melyek pénzszükségletük beszerzése végett a közönséghez fordulnak, utóbbiak, melyek ilyesmit egyáltalán nem, vagy legalább bizonyos időn belül nem akarnak. Utóbbiak tekintetében megmaradt az angol jog által eddig biztosított alapítási szabadság, mig ellenben a public comp. tekintetében a törvény egész sorát állapítja meg a közönség biztosítására szolgáló szabályoknak. Ezek közül különösen három rendbeli határozmányok érdemelnek különös figyelmet: a) A felügyelő bizottság összeállítására és arra a körülményre vonatkozó határozmányok, mennyi részvénynek legyenek birtokában e bizottság tagjai (2. és 3. §.); célja az ebbeli rendelkezéseknek ama visszaélések megakadályozása, melyeknél fogva alapszabályokban és nyilvános hirdetésekben a közönség csábítására