A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 9. szám - Perjogi kérdések, tekintettel az uj perrendjavaslatra. Vége

A JOG 67 a b) betű alatt csak akkor engedi meg a telekkönyvi hatóság beavatkozását hagyatéki ügyekben, ha «a hagyatéki eljárás során az tűnik ki, hogy a hagyatékhoz tartozó valamely ingatlan nincs az örökhagyó nevére telekkönyvileg bejegyezvén. Minden egyéb eset ki van zárva. Ezt az intézkedést azonban a később kelt örökösödési eljárás 52., 67. és 68. §-ai továbbra is fentartották s akkép rendelkeznek, hogy hagyatéki ügyekben az ingatlanokat csak akkor irathatja át örökhagyó nevére a telekkönyvi hatóság a tényleges birtoklás alapján, ha ezek még nincsenek reá irva telekkönyvileg. De — jól megjegyzendő — ebben az esetben sincs a telekkönyvi hatóság arra feljogosítva, hogy a hagyatéki ingatlanra az örökösök tulajdonjogát bekebelezze, mert ehhez előzetes hagyatéki tárgyalás szükséges ; kell tehát, hogy a kir. közjegyző a hagyaték cselekvő és szenvedőállagát megállapítsa, az ingó és ingatlan vagyont, avagy az igénylök örökösödési nyilatkozatát jegyzőkönyvbe foglalja, a hagyatéki bíróság pedig az örökösöket, mint ilyeneket elismerje nekik a hagyatékot bíróilag átadja, s nevükre a tulajdonjogot ha kiegyeztek — telekkönyvileg bekebeleztesse, vagy perre utasító végzést hozzon, mert: a kir. közjegyző kötelességében áll a kir. jbiróságtól nyert megbízatása folytán mindezen viszonyokat tárgyalás utján megállapítani, ingatlanoknál — ha nincsenek örökhagyó tulajdonaként telekkönyvileg bekebelezve — a bejegyzéshez szükséges okmányokat beszerezni, ezek hiányát külön jegyzőkönyv felvételével pótolni; de ha ezen az uton se sikerül a k;r. közjegyzőnek az ingatlanokat «örök hagyó nevére» telekkönyveztetni: már ekkor, de csakis ekkor van helye a tényleges birtoklás alapján való külön eljárásnak, amelynek befejeztéig a hagyatéki eljárás a törvény 68. §-a szerint szünetel. Mindezekből most már önként következik, hogy: ha az öröklés tárgyát képező ingatlan telekkönyvileg az örökhagyó nevére van átirva. továbbá: ha örökhagyó tulajdonjoga a beszerzett okiratok, illetve a kir. közjegyző által felveendő külön jegyzőkönyv alapján telekkönyvileg bekebelezhető: akkor a tényleges birtoklás szerinti külön eljárás s telekkönyvi bejegyzés teljesen ki van zárva. — Következik továbbá az. hogy a telekkönyvi hatóság még a felek kérelmére sem illetékes, a hagyatéki bíróság s a szabályszerű tárgyalás megkerülésével, ingatlan vagyont rendezni, avagy a tényleges birtokos «ö rök1 é s i jogcimét» megállapítani. Ha a telekkönyvi hatóságok némelyike által gyakorlatba vett eljárás országszerte gyökeret verne: akkor a perenkivüli, különösen az örökösödési eljárás egész rendszere sarkaiból kiforgattatnék, a hatóságok, bíróságok tetszés szerint bármikor egymás hatáskörébe beavatkozhatnának, sőt az egész örökösödési eljárás, maga a hagyatéki bíróság s a közjegyzői intézmény szükségtelenné s fölöslegessé válnék — ami pedig jogállamban, rendezett viszonyok közt s a törvényhozás ellenére elő nem fordulhat. Perjogi kérdések, tekintettel az uj perrendjavaslatra*) Irta FÖVENYESSY LAJOS, tölebbezési tanácselnök a bpesti tszéknél. \/ (Vége.') A kifogás elbírálása. A bíróság valamely tényállítás — kifogás — valóságát vagy valótlanságát a tárgyalás és bizonyítás egész tartalmának szorgos méltatása alapján itéli meg. (S. E. T. 64. §. 1901, évi javaslat 285. §.) A bíróság a kifogást, mihelyt az felvettetett, érvényesíttetett, azonnal szemlélődése, mérlegelése körébe kell. hogy vonja. Első sorban is azt vizsgálja és mérlegeli, hogy a felhozott kifogás — feltéve természetesen, ha tartalma való bir-e befolyással a keresetben érvényesített jogra és ha igen, menynyiben, aztán pedig felhívja az ellenfelet az a tekintetben leendő nyilatkozattételre. A felperes a kifogás alapját beismeri vagy tagadja, s a kereseti alap tekintetében lényegesnek vagy arra közömbösnek tartja. Ha mármost a biró a felek előterjesztései után oly véleményt alkotott magának, mikép a kifogásbeli tény a keresetre valóság esetén sem bír befolyással, nem tárgyal felette tovább; ha ellenben fontosnak, esetleg döntőnek minősiti. akkor, ha szükséges, bizonyítás tárgyává teszi. A bizonyítás feltétele s a tárgyalás befejezése után pedig *) Megelőző közlemények az 1901. évi í2. és 45. s a f. évi 1., 3.,ő., 6. és 8. számokban. afelett, hogy a kifogásbeli tényt bizonyítottnak, való- vagy valótlannak vette-e: ítéletében dönt. A polgári perekben hozott ítélet a tényeket, jogokat, bizonyítékokat nem rendelkező részében, hanem indokaiban dönti el. Ennélfogva megállapítást, minősítést, értékelést a kifogás is csak az indokokban nyer. Úgyde a rendelkező résznek az indokokon kell nyugodnia, miértis ha a kifogás részben vagy egészben bizonyítottnak, alaposnak, a keresetben érvényesített jog kizárt vagy megszűnt voltának a kimutatására elfogadh tó és elfogadott| nak minősíttetett: akkor a kereset részben vagy egészben el lesz utasítva ; ellenesetben pedig részben vagy egészben marasztalva lesz az alperes. Beszámitó kifogásnál eilenben, ha az ítélet a beszámításnak helyt ad. — nézetünk szerint azt, hogy mily összeg erejéig számította be az alperes ellenkövetelését, nemcsak az indokokban, hanem a rendelkező részben is ki kell emelni. Mert zen esetben a kereseti követelés tulajdonképen megítéltetett s az alperes marasztaltatott, és csupán fizetésre nem köteleztetett, azért mivel fizetésül ellenkövetelését engedte át. Mindeme tények tárgyai a jogerőnek, a jogerő tárgyi terjedelmét pedig az ítélet rendelkező részének kell tartalmaznia és szabatosan feltüntetnie. A kifogás a felebbezési eljárásban. A felebbezési biróság éppen ugy ténykérdésben is itélő bíróság, mint a járásbíróság. Minthogy pedig a felebbezési tárgyalás e szerint nem csupán jogkérdések megoldására van szorítva, tények megállapítása is eljárási körébe van utalva; ennélfogva a felebbezési eljárásban minden kifogás felhozható. Felhozhatók azon kifogások, amelyeket az elsőbiróság figyelmen kívül hagyott, vagy alaptalannak nyilvánított. Valamint felhúzhatók egészen uj és az elsőbiróság előtt még fel nem hozott s nem érvényesített kifogások is. Kimondja azt a S. E. T. 152. §-a és az 1901. évi javaslat 518. §-a. Kifogás a felülvizsgálati eljárásban. A felülvizsgálati eljárásban a felebbezési biróság ítéletében megállapított tényállás az irányadó. (S. E. T. lí)7. §. 1901. évi javaslat 557. §.) E szabály alól csak két kivételnek van helye. a) ha a felebbezési biróság a tényállást jogszabály megsértésével állapította meg, p. o. ha a törvényes bizonyítási szabályokat megsértette, \ agy midőn az Ítéleti tényállás periratellenesen van megállapítva ; b) ha a felebbezési biróság az e járási szabályokat megsértette, p. o. ha a biróság nem volt szabályszerüleg alakítva, valamely tagja érdekelt volt, vagy a felek egyike önképviseleti joggal nem birt.1) Az elsőbiróság előtt és a felebbezési biróság előtt nem érvényesített tényeket — tehát kifogásokat és bizonyítékokat a felülvizsgálati eljárásban csak akkor lehet felhozni, ha az eljárásra vonatkozó valamely szabály nem alkalmazása vagy nem helyts alkalmazása forog kérdésben. (S. E. T. I!t7. §. 1901. évi tervezet 588. §.) Más esetekben és egyéb jogkizáró vagy jogszüntető kifogásokat a felülvizsgálati eljárásban felhozni nem lehet. Nem pedig azért, mert a felülvizsgálat rendszere mellett a felülvizsgálati biróság a fent jelzett eseteken kívül bizonyításfelvétel, bizonyitásmérlegelés, vagy ujabb tárgyalás alapján ényállást meg nem állapithat. (1901. évi javaslat 557. §. 3. bekezdés. Kifogás az ujitott perben. Kifogások felhozhatók nem csupán az alapperben, hanem az ujitott perben is. Felhozhatók pedig az ujitott perben : 1. Pergátló kifogások. 2. Perdöntő kifogások. A pergátló kifogások lehetnek : a) a per megujithatását gátló kifogások, b) az alapper folyamatba tételét gátolt kifogások. A tételes perrendek nem mondják kivilágosan és határozottan, mikép a pert megújítani célzó kereset ellen lehet e és van-e perújítást gátló kifogásnak helye, s nem mondják ki világosan és határozottan, mikép az újító fél elleniele. ha arra törvényes ok fennforog, élhet-e a per megújítását gátló kifo'.) Indokolás a magyar polgári perrendtartás előadói tervezetéhez. 1893. évből 267. lap. 1*