A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 7. szám - Magyar házassági és házastársi öröklési jog

A JOG 55 csorbult az áhyagiakért való folytonos küzdelemben. Üdvösnek mondja a jelentés az ügyvédi nyugdíjintézet iránt megindult mozgalmat, melyet egyedüli örvendetes eseménynek tart az ügyvédség terén. A mult évben panasz tárgyává tett ügyvédi várakozó helyiség hiánya is megszűnt a pécsi törvényszéknél. / Irodalom. N"^£^ Magyar házassági és házastársi öröklési jog. Irta : dr. Jancsó GyOTgy, kolozsvári egyetemi tanár. Budapest 1900. Politzer Zsigmond és fia kiadása. 1,027 oldal. Ara 15 kor. A magyar jogélet terén egymást követik az események. Csak néhány nappal ezelőtt tette közzé az igazságügyminiszter a magyar általános polgári törvénykönyv első tervezetét és nyomban követi ezt J I n c s ó György most megjelent hatalmas munkája. Azt lehetne hinni, hogy a kodextervezet minden más magánjogi munkát egyszerűen leszorít a napirendről és kizárja nemcsak a fontosságát, de az iránta való érdeklődést is. Jancsó munkájával ellenkezően áll a dolog és értékét csak növeli a kodextervezet megjelenése. Növeli egyrészt azért, mert a kodextervezet nem tartalmazza a nagy politikai harcok árán létrejött uj házassági jogot ; de növeli másrészt azért is, mert mindazokra a jogintézmény.-kre nézve, a melyeket a kodextervezet és Jan c só munkája egyaránt felölel, ez utóbbi lesz a mutatója és mértéke annak, hogy a kodextervezet mennyiben tartotta fenn a ma érvényes magyar jogot és hogy az ettől való eltérései vagy újításai mfcnnyiben felelnek meg a helyes törvényhozási politika kívánalmainak. J a n c s ó munkája tartalmazza ugyanis a házastársak vagyonjogi és öröklési viszonyaira nézve a mai tiszta tételes magyar jogot, ugy a mint az évszázadokon keresztül kifejlett és ma gyakorlaiban van, de tartalmazza az uj házassági törvényt (189i. XXXl. t. c.) is, rendszeres feldolgozásban. E feldolgozása az uj házassági jognak méltó a nagy törvényhozási műhöz. Eltekintve ugyanis az eredeti világos és logikus rendszertől, bámulatos tudásról, fczorgalomról és éles észről tesz tanúságot az uj házassági jogot tartalmazó része is e műnek. Mindenki tudja, a ki az uj házassági törvénynyel gyakorlatilag foglalkozik, hogy e nagy reformmü, minden jelessége mellett is, rendszerére nézve nehézkes, intézkedései pedig hézagosak. Nap nap mellett merültek fel jogesetek, a melyek a törvényben vagy egyáltalán nem voltak eldöntve, vagy legalább kétesek maradtak. Jancsó mindezen felmerült jogeseteket összegyűjti, rendszerbe illeszti és a törvény indoklásának, a törvényhozás tárgyalásainak, a rendkívül kiterjedt judikaturának és irodalomnak a felhasználásával, mély tudományossággal és ritka éles észszel tárgyalja és fejti meg ugy a törvény alapvető intézkedéseit, valamint legkisebb részletkérdéseit. Nincsen olyan a jogéletben eddigelé felmerült kérdés, a mely e műben nagy alapossággal tárgyalva és találóan megoldva nem volna; és tekintettel arra, hogy eddigelé még fel nem merült uj esetek a jövőben már csak ritkán fognak előfordulhatni, el lehet mondani, hogy a jogirodalomban Jancsó munkája képezi azt a zárkövet, a mely az uj házassági jog nagy kiterjedésű birodalmát lezárja és a törvénynyel egyetemben jogforrása marad a házassági jognak. Köztudomású azonban, hogy a házassági törvény csak az eljegyzésről, továbbá a házasság megkötéséről és megszűnéséről intézkedik, ellenben érintetlenül hagyta a házassági vagyonjog egész területét. Ezt a felette fontos és elsősorban talán inkább társadalomtudományi, semmint jogi tárgyat, öleli fel Jancsó munkájának második része, a melyet kiegészít a házastársak öröklési joga. Mindazok a jelességek, a melyek e nagyszabású és nemcsak a hazai, de talán a külföldi jogirodalom hasonló tárgyú termékeihez mérten is, páratlan munka első részét díszítik, hatványozottan lépnek előtérbe annak a házassági vagyonjogot és az öröklési jogot tárgyazó második részében. De ennéi többet is tartalmaz a munka ezen része. Itt Jancsó mint mély gondolkodó, társadalombölcselő és jogalkotó erő lép előtérbe, a mely tulajdonságot megkoszorúzza mély hazafisága és nemes humanizmusa. Az uj törvényben szabályozott házassági jog terén a szerző egyéni felfogása kötve volt a tételes törvény által és e szerint feladata nem lehetett egyéb, mint a kommentálás, a törvény valódi értelmének kifejtése, hézagainak felfedezése és kipótlása. E szellemi munka, legyen az bármilyen éles eszű és alapos tudományú, mégis csak másodrendű. Ellenben a házassági vagyonjog és az öröklési jog terén a mi történeti fej'ődésü mai jogunk csak igen kis mértékben nyugszik kötelező tételes törvényen, hanem legnagyobb részt jogszokáson, bírósági gyakorlaton és ennélfog\a a szerzőnek szabad tere volt egyéni felfogásának, nagy tudásának és jogalkotó erejének kifejtésére. Jancsó teljes mértékben fel is használta e kedvező körülményt és megírta, helyesebben megalkotta a magyar házassági vagyonjogot és megvédelmezte a magyar öröklési jogot, ugy, amint erre példát csak egyet tudunk: Werbőczy t. Bámulatos az a jogalkotó erő, a mit J a n c s ó müve e részében kifejtett, de talán még csodálatosabb munkájának a hatása és sikere. Szent-Istvánig visszamenve, a jogtörténész szorgalmával kutatta fel és a dogmatikus jogász éles eszével bírálta meg mai tételes jogunk forrásait. A csekélyszámu törvényes rendezkedésekből, Werbőczyből és a nagyszámú, de gyakran ellentétes birói határozatokból vonta aztán ki Jancsó, synthetikus módszerrel, az alapvető jogelveket és construálta meg a magyar házassági vagyonjog egyes intézményeit és rendszerét. Jogunk tételes, de valljuk meg, vajmi gyér és gyakran ellentétes adatai csak nyers anyag voltak Jancsó kezeiben, a melyekből megalkotá és felépité a mai tételes magyar házassági vagyonjogot. Mint egyik illetékes bírálója mondta, e mü házassági vagyonjogi részének megjelenésekor: a hol mindnyájunk előtt csak chaos volt és a sötétben tapogatódzás, ott Jancsó tisztán látott és biztos kezekkel épité fel a magyar jognak minden más jogétól elütő rendszerét és intézményeit. És valóban igy is álla dologjancsó már évtizedekkel ezelőtt jelentette hieg első munkáját a «Közszerzeményi jogról,* később a ^Házassági vagyonjogról> és legutóbb az «Özvegyi jogról » Hasonlítsa össze bárki, hogy mi volt a magyar jog a birói gyakorlatban, valamint a jogtudomány terén Jancsó fellépése előtt, és mi az ma? És látni fogja, hogy Jancsó munkái kiépítették, sőt sok tekintetben átalakították a magyar magánjog ezen részét ugy, a mint az ma a jogéletben megvan. Csodálatos hatás, melynél nagyobb érdem és marandandób dicsőség jogi iróra el sem képzelhető, hisz a bíróságok Jancsó munkája tételeit alkalmazzák a jogesetekre; és e hatás nemcsak a múltra és a jelenre, de a jövőre is kiterjed. Csak össze kell hasonlítani az uj kódex tervezetének a házassági és öröklési jogról intézkedő részeit és látni lehet, hogy mindazok a jogintézmények (a különvagyon, hozomány, közszerzemény, irott hitbér, özvegyi jog), a melyeket )ancsó a magyar jognak a legrégibb időkig visszamenő roncsaiból felépített és a melyekért korábbi kodifikatiónkkal szemben, minden zaj nélkül évtizedekre menő harcot vivott, mindezek tehát Jancsó jogirodalmi munkásságának a leglényegesebb eredményei, bent vannak a kodextervezetben és pedig ugyanolyan rendszerbe foglalva, a mint ő azt megállapította. Egyik legkiválóbb érdeme a mostani kodifikáló bizottságnak, hogy mindezt igy tette, mivel csak Jancsó munkáinak elfogadásával voltak az őseredetü magyar intézmények fentarthatók és reformálhatók. A jogintézmények nem csak egészének és egymáshoz való viszonyuknak, hanem a legkisebb részletkérdéseknek is a mélyreható jogi kifejtése és mindezeknek világos rerdszerbe való foglalása azonban Jancsóban csak a nagy jogászt mutatják. Pedig munkájának egyéb tulajdonságai becsesebbek; nevezetesen a jognak felfogása és a szerző érzülete. Jancsó a magánjogot ugy fogja fel, mint a mely első sorban a vagyoni érdekek mezeje és a vagyonmegosztás szabályozója. A fősúlyt tehát a közgazdasági tekintetre fekteti. E tekintetben Jancsó úttörő nem csak nálunk de a külfölddel szemben is. A közgazdasági alapon pedig a közvagyonosodás előmozdítása mellett, mindenütt a gyöngébb fél megvédését célozza szerzőnk. És mert az egész nagy munka tulajdonképen a férfi és nő egymáshozvaló viszonyát tárgyazza, a kettő közül pedig gyengébb félnek Jancsó a nőt tekinti, ebből folyik e munka azon sajátsága, hogy rendkívül lelkes és hatalmas védője a nőjogoknak. Afem inizmus kérdését, a mely a müveit nyugaton, főleg pedig az e kérdést programmpontul tartó socilistikánál folyton napirenden van, — Jancsó munkája mondhatni megoldja. Megoldja túlzások nélkül a józan keresztülvihetőség határai között. Nyíltan vallja a szerző hogy a családot, mint állami és társadalmi létünk alapját a felforgató törekvésekkel szemben mindnyájunk jóléte érdekében, meg kell erősíteni. E végből nagy alapossággal kifejtett jogintézményeket ajánl, mint (hogy csak egypárt említsünk) p. o. a közszerzeményi jog telekkönyvi biztosítását és az özvegyi jognak kötelesrész gyanánt való védelmét. Az utóbbit a kodex-tervezet is felvette; az előbbinek az életbe való átmenetelét azonban egy curiai teljes ülési határozat mindezideig meggátolta. Ámde nem csak a most irt tételével nem marad meg szerzőnk a puszta elvek proklamálása mellett, hanem felfogását ugy a jogintézmények egészén, mint részleteiben keresztül is viszi a magyar positiv jog keretében. Ez az, ami Jancsó munkáját maradandó becsüvé, teljesen modernné és olyan humánussá teszi, a mely m:llett a legujabbkori törvényalkotások is, mint például a német polgári törvénykönyv, vagy a francia és angol törvényhozások messze elmaradnak. Mindezt Jancsó nem tekinti a sötétbe való ugrásnak, hanem olyannak, a mely évezredes történeti magánjogunk szelleméből folyik. Innét van, hogy szerzőnk hangya szorgalommal szedte össze a legrégibb időkbe visszamenő jogmaradványokat és ezek alapján építette fel ugy az egyes jogintézményeket, mint a minden más jogétól elütő speciális magyar rendszert. Ez adja meg a magyarázatát annak is, hogy Jancsó lángoló lelkesedéssel védi az ellenáramlatokkal szemben az ősi magyar jogintézményeket, a mint ezt a 854—881 lapokon foglalt gyönyörű polémiája is bőségesen bizonyítja. Hogy rendkívüli fáradozása nem volt hiába való, bizonyítja a kodex-tervezet is. Még csak azt jegyezzük meg e nevezetes jogirodalmi munkára, miszerint irálya ragyogó magyarságú, tömör és világos. Ebben az óriási szakmunkában nincs talán egy mondat, a