A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 7. szám - A törvénytelen gyermek helyzetének szabályozása a Tervezetben

54 A JOG — amely a családtagok akaratával ellenkezik. — Mégis a rangon-aluli házasság szülöttjét az atya rokonai kénytelenek lesznek rokonukul elösmerni. Nem látjuk be, — hogy ez a törvényesített gyermekre nézve, — miért ne álljon meg ugyanilyenképen. Különösen sehogy sem tudjuk megérteni, hogy a törvényesítő atya és a törvényesített gyermek felesége között miért ne jöjjön létre sógorsági viszony? Itt különben, ebben az érdemileg helytelen intézkedésben még a kifejezések megválasztása is helytelen volt. — A tervezet ugya is igy szól: (217. §. második mondat) Sógorság nem támad a gyermek és az atyának felesége, valamint az atya és a gyermek felesége közt. A feleség ÍZ6 azonban itt csak az első helyen volt helyén a mikor az atya feleségéről volt szó, — a második passzusban már a gyermek h á z a s t á r s á r ó 1 és nem feleségéről kellett volna beszélni, — ha ugyan nem lett volna helyesebb ezt a fölösleges, helyesen meg nem indokolható intézkedést egészen elhagyni. Végül, — bár ez inkább alaki kérdés, — nem tartjuk szükségesnek, kogy az utólagos házasság nélküli törvényesités formálisan kegyeim, tény legyen. Ezt a törvényesitést módot, rendes formává kellene tennünk, — a mely az atya nyilatkozatával és a hatóság (minisztérium vagy személyes bíróság) jóváhagyásával perfektté válnék. A törvényesitésnek ezt az alakját, mennél könnyebbé, egyszerűbbé kellene tenünk, — a végre, hogy minden természetes atyának, akiből az atyai érzés nem halt ki, s a kit másrészt az utólagos házasságban bármi gátol, — gyermekének törvényessé tételére módot nyújtsunk. A mi a törvénytelen (nem törvényesített) gyermekeknek és anyjának viszonyairól szóló intézkedéseket (348—360 §§.) illeti, azokról, — azaz hogy azok ellen nincs szavunk, — helyesnek találjuk az elismerés intézményének kidoinboritását — helyesnek találjuk az eddiginél nagyobb terjedelmű ési szigorúbb tartási kötelezettség megállapítását — a szülés költségek megtérítésére és netáni előlegezésére irányuló köte" lezettséget. Itt a 359. §-nál, a szülési és az eltartási költsé" gek előlegezéséről szóló intézkedés olvasásakor egy kérdés merült fel előttünk. Annyira kivül esik ez egyrészt a strikt magánjog körén, — m ásrészt annyira eltér irányában a ma uralkodó felfogástól, hogy nem is akarjuk mint véleményt, — de csupán mint kérdést e helyütt felvetni. Nem lehetne-e közigazgatási uton, — (vagy legalább is az administrative szervezett jótékonyság segélyével) minden ily szülés költségeiről és a szülést követő első fenntartásról olyképpen gondoskodni, hogy eme költségek a per utján, később, megállapítandó atyán — mintegy a bűnügyi költségek módjára (1890. XLIII. t.-c.) hajtassanak be ?. Végül a 360. §. az atyaság megállapításának indiciumaival foglalkozik. E téren praecisitást, biztonságot találni nem igen lehet. — Lesznek mindig, a kik nem fogják e téren igényeiket, bizonyítási kérdések miatt érvényesíthetni, s lesz az intézménynek mindig egy pár olyan áldozat is, — a ki a más gyerekeért fog tartási dijat fizetni. Mindent összefoglalva a tervezet a törvénytelen gyermek viszonyainak és a törvényesités szabályozására nézve tetemes haladást jelent az eddigi állapothoz képest, — nagy, erőteljes lépést az e téren uralkodó előítélet leküzdése felé. Belföld A közszerzeményről a magyar általános polgári törvénykönyv tervezetében Sztehlo Kornél ügyvéd az ügyvédi körben f. hó 14-én felolvasást tartott. A felolvasó a polgári törvénykönyv tervezetét ösmertetvén és azt biráló megjegyzésekkel kisérvén, véleményét a következőkben összegezi : A tervezet téved a közszerzemény fogalmának meghatározásában, azt hitvestársi jutalomnak minó'sitvén, holott az nem jutalom, hanem az életközösségből kifolyó egymásért való szerzés eredménye. A tervezet ezen fogalmi tévedésből kifolyólag több rendbeli helytelen következtetésre jut, különösen a közszerzemény elvesztését illetőleg. Helytelen, hogy az életközösséget mint a közös szerzés elemi feltételét teljesen ignorálja, s közszerzeményt megállapít a tartósan külön élő házastársak között is, a mivel még saját fogalmi meghatározásával is — a jutalom elméletével — ellentétbe jut. Hibája a tervezetnek, hogy kizárólag az igazságot keresi, a célszerűséggel és gyakorlati keresztülvihetcséggel pedig egyáltalában nem törődik; hogy elméletileg helyes alapelvei eldolgozásánál mesterkélt komplikációkba bonyolódik és a következetesség utáni törekvésében apróságokkal bíbelődik, és gyakorlatilag teljesen értéktelen tételekkel terheli meg a különben is nehézkes törvényszöveget; hog y a törvényszerkesztési plasztika kedvéért fictiókat állit fel, a melyeket azután a gyakorlati alkalmazásban maga kénytelen lerontani; hogy mindezek és szokatlan abstract irmodora folytán nehezen érthető, sőt sok helyen magyarázat nélkül egyáltalában meg nem érthető. Mindez nem rontja le a tervezetnek tudományos nagy becsét és azt az érdemét, hogy a közszerzeményi intézmény törvényhozási szabályozásához az alapkövet letette. Sztehlo szerint a közszerzemény szabályozásának kérdése nem csupán az igazságosság kérdése. Á ki ebben a dologban krajcároskodik, és egy tűhegyig ki akarja számítani mesterséges számtani műveletekkel, hogy mi az igazság, az a perek egész légióját zúdítja azokra, a kiknek részére a törvény az intézményt azért alkotta meg, hogy általa gazdasági lételük biztosittassék. Nem igazságos és mesterkélt, hanem igazságos és célszerű szabályozást igényel ezen intézmény. Az aradi ügyvédi kamara 1900. évi jelentéséből. A beérkezett 1,112 ügydarab közül egy sem maradt elintézetlenül. A viszszautasitott panaszok nagy száma mutatja, mily sok zaklatásnak vannak kitéve az ügyvédek gyakran ok nélkül, nem ritkán épen zsarolás céljából. A kamara létszáma körülbelül állandó maradt. A kamara ellenezte azon eszmét, hogy az ügyvédi nyugdíjintézet a kamarák csatlakozása alapján szerveztessék ellenben hozzájárult azon tervezethez, hogy az intézmény állami legyen. A jelentés hálásan emlékezik meg az igazságügyministernek e tekintetben elfoglalt álláspontjáról, de nem kisebb elismeréssel adózik neki, mikor a büntető perrendtartásról és az általános polgári törvénykönyv tervezetéről szól. Ha az utóbbi törvénynyé válik, úgymond, az igazságügyminister «aere perennius» emléket emel magának. Az előbbiről pedig igy emlékezik meg : «PáraíIan igazságszolgáltatási törvényeink között az uj büntető perrendtartás, mert nagy mint tudományos munka és a szabadságjogok védelmének hatályosítására vonatkozó rendelkezéseiben a magyar nemzeti genius alkotása». Hiányaival még nem foglalkozik tüzetesen a jelentés. Szerinte az esküdtbiróságok számos helytelen verdictje csak átmeneti időszakot jelez, mert hiszen «a bölcs sem születik egyszerre bölcscsé, csak hosszas tapasztalat és gondolkozás után lesz azzá.» Az ügyvédség terén az állapotok egyre rosszabbodnak. A bűnvádi perrendtartás egyes rendelkezései kedveznek ugyan az ügyvédeknek, ugy anyagi, mint erkölcsi tekintetben, róégis sok a hiány ezen téren. Életbeléptetendó'nek tartja a jelentés az ügyvédi kényszert az összes bírósági peres és perenkivüli ügyekre és eljárásokra nézve, továbbá az ügyvédi munkadíjak egységes tarifáját, s ezek megállapításának kiemelését a bíróságok hatásköréből. Panaszkodik az egyetem jogi karának elárasztása miatt. Ennek orvoslását a tanrend szigorításában látja. (Itt azonban olyan reformokat követel, melyek a tanulók szegényebb, de talán nem kisebb tehetségű részének lehetetlenné tennék az előrehaladást. A szerk.) De az ügyvédi rendtartást is hiányosnak mondja azon szempontból, hogy a felvételre jelentkező ügyvédtől nem kívánja meg kifejezetten a feddhetetlen jellemet. Sőt e részben a Curia gyakorlatát is sérelmesnek állitja. Végül a kamara területén fennálló törvényszékek és járásbíróságok működéséről emlékezik meg részletesebben A pécsi ügyvédi kamara 1900. évi jelentéséből. A számszerű adatok mutatják, hogy 199U. év végén nem maradt elintézetlen folyó ügyi darab. (Beérkezett 657). Az uj bűnvádi eljárás hatása az ingyenes bűnügyi védelmek aránytalan (217 %-os) szaporodásában nyilvánul. Ilyen nagy teherszaporodás mellett panaszra ad okot a törvényhozásnak azon intézkedése, melylyel a bünperekben szereplő minden tényezőnek dijait előlegezteti az államkincstárból, mig a hivatalból kirendelt védőktől ezt megtagadja. A további adatokból látjuk, hogy a kamara létszáma ugy az ügyvédek, mint az ügyvédjelöltek körében csökkent. Fegyelmi panasz több érkezett, mint a megelőző évben, de ebből nem lehet a fegyelmi állapotok rosszabbodására következtetni, mert számos panasz alaptalannak bizonyult. Büntető bírósági vádhatározat alapján alkalmazandó felfüggesztés a mult év folyamán nem fordult elő. A jelentés még nem mond végleges ítéletet a bűnvádi eljárás reformjáról. Kiemeli, hogy a kamara területén működő esküdtszékek mindenkor feladatuk magaslatán állóknak bizonyultak. E részben nem is lát az aggodalomra okot. Sőt kifejezi azon nézetét, hogy helyes lett volna az esküdtszékek hatáskorét a francia rendszer mintájára még inkább kiterjeszteni Helytelennek tartja a B. P. 304. §-á n a k azon rendelkezését, hogy a vádlotthoz az elnökön kivül sem közvetlenül, sem az elnök közvetítésével senki más nem intézhet kérdést : ez gátolja az esküdteket lelkiismeretük megnyugtatásában. Apolgáritörvénykezést illetőleg sajnosnak mondj*, hogy a sommás és rendes eljárás két egymástól eltero elven alapuló rend szerint történik. Örömmel fogadia a maptkv. tervezetét, melynek végleges alakjától várja a magánjog, viszonyok ingatag állapotának megszűnését. *nnal szomorúbbak ^ ü g y v é d s é g terén telt tapasztalatok. Az ügyvedek működése folyton szűkebb körre szorul az ügyeknek ama kategóriáiban, melyekre megélhetés végett van utalva. A perenk.vu,. ügyekben is a közjegyzők mellett nagyon alárendelt szerepet játszik az ügyvéd. A kar erkölcsi tekintélye is meg-