A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 7. szám - A törvénytelen gyermek helyzetének szabályozása a Tervezetben

A JOG 53 Ezeknek a félrevezetéseknek, zavaroknak és bonyadalmaknak végét szakítani legalkalmatosabb üt a törvénykönyv, melynek 97. §-át szerény nézetem szerint — akként kell tehát szövegezni, hogy a helytelen elnevezésnek egyszer mindenkorra vége szakadjon. Ezt a célt a 97. §. következő szövegezése által vélném elérhetni: 97. §. «Az asszony viseli férje vezeték nevét (családnevét) és keresztnevét (melléknevét) a házastársi viszonyt feltüntető toldással (né); viseli a neveket özvegysége tartama alatt is.» E szövegezés által nem csak azt érnők el, hogy a férjes nő mindig jó magyarsággal s kételyt kizáró módon jelöltetnék meg. hanem azt is, hogy a nemzetiségi vidékeken szokásos helytelen nomenclaturák legalább a jogi életből kijáratván, a magyarosodás ügye is előbbre vitetnék. A törvénytelen gyermek iiclyzetének szabályozása a Tervezetben. Irta: Dr. MOSCOVITZ IVÁN kassai trvszéki jegyző. Az a nagy, nivelláló törekvés, a mely a trancia forradalom óta egymás után söpörte el a jogi és társadalmi kiilömbségeket, — mindm ig majdnem egészen megfeledkezett a törvénytelen gyermek siralmas he'yzetéről. A társadalmi elfogultság és a jogi hátrányok még ma is karöltve üldözik ezt a szegény ártatlan teremtést, a melynek apja vagy anyja elmulasztották a tridenti, vagy a polgári forma alkalmazását. Forradalom nélkül nehéz dolog egy immár évezredes hóborttal, balfölfogássa! hirtelen szakítani, azntár. meg az igazán radicális változtatásnak annyi mindenféle következménye lenne, — annyira megbontaná a magánjog fönnálló rendjét — hogy e téren ilyen gyökeres orvoslásra ma még nem is gondolhatunk. A magyar általános polgári törvénykönyv tervezetének vonatkozó intézkedéseit éppen ezért nagy elismeréssel kell fogadnunk. Irányukat a humanitás jellemzi, — a fennál/ó rendnek lényeges megbontása nélkül igyekeznek a törvényíelen gyermek és a bukott nő helyzetét telhetőleg megjavítani. Ez újítások nem tökéletesek talán gyakorlati alkalmas voltuk tekintetében. — nem tökéletesek talán még a humanitás szempontjából véve sem, — de megvan bennök a helyes irány magva, a melyből az uj emberséges rendszer majdan egészen kifejlődhetik. A tervezet két fő újítása: 1. hogy az anya rokonaiban rokonokat, családot ad a törvénytelen szülöttnek, 2. hogy rendes intézményként szabályozza a királyi kegyelemből való törvényesitést, nagyobb hatályúvá téve a puszta elismerést, — mégis lényegesen megkönnyíti a törvénytelen gyermek és a természetes atya közötti erkölcsi és társadalmi kapcsolat keletkezését. A tartási kötelezettséget az atya iránti, — szerintünk helyes — szigorral szabályozó intézkedések mellett, — szinte azt mondanók, hogy ezek előtt nagy fontosságot kell tulajdonítani ennek a kér. még merően tökéletlen újításnak. A régi fölfogás, ugy miként az egyházi tan Adám és Éva bűnét eredendő bűnként átvitte az egész emberiségre, — a törvénytelen gyermekre akarta áthárítani az apa és anya bűnös szerelmének következményeit. Hogy bün-e és ha igen, mikor, milyen körülmények között és kinek a rovására bűn a f o r m a-h iányban leledző szerelem, azt nem akarom itt fejtegetni, — de kétségtelen, —• hogy még ha bűnös is az ilyen viszony, — büntetését az ártatlan gyermekkel éreztetni nem szabad. A tételes törvény szabadelvű intézkedései nem pótolhatják bár a legtöbb esetben hiányzó szeretet-kapcsolatot, — nem enyésztetheti bár el egy csapásra az évezredes balfölfogás társadalmi súlyát, — mégis — az előnyösebb jogi helyzet biztosításával mintegy állást foglalnak a törvénytelen gyermek mellett abban a harcban is, — a melyet az a társadalomban és családban elfoglalandó helyért kénytelen kifejteni. A mint föntebb emiitettük, nagy fontosságot tulajdonítunk a kir. kegyelemből való törvényesítés és elismerés intézményének — fontosaknak tartjuk ezeket azért, mert könnyítik az atyának a gyermekhez való morális közeledését, — lehetővé teszik ezt a közeledést az anya elkerülésével. A gyermek érdekében van, — hogy az ő jogi sorsát mennél könnyebben elválaszthassuk az anyáétól. A törvénytelen gyermek anyja sok esetben a legfőbb akadály a gyermek sorsának megjavulásában. Az apát, a ki törvénytelen gyermeke iránt valóban atyailag érez, visszarettenti okszor a gyermek anyja, — a kihez már szerelem nem fűzi, — vagy pedig sohasem is fűzte, — a ki társadalmilag, műveltség dolgában alatta áll, a kinek feleségülvétele pályáját, társadilmi existentiáját megrontaná. A tervezet 204. §-a s a 346., 347. §§. módot nyújtanak arra, hogy a kapcsolat apa és gyermek közt helyreálljon még akkor is, hogy ha az apát az anyától akár aversió, akár pedig valamely társadalmi vagy jogi akadály választja el. Ha az apa utólagos házasság nélkül óhajt természetes gyermekével szorosabb kapcsolatba lépni, — a tervezet szemit két módja van rá: 1. a királyi kegyelem utján való törvényesítés, a mely hatályában az utólagos házasság utján való törvényesitéssel majdnem egyenlő és 2. az elismerés, — az atya családnevének viselhetésével, — illetve ezen névcserélés megengedésével. Az utóbbi már voltaképpen sem rokonságot nem létesít, sem a gyermeknek az apa utáni öröklésre igényt nem biztosit, — azaz, — általa a gyermek vagyoni s tartási igényein változás egyáltalán nem esik. Nem is volna e módozatnak különösebb értelme.társadalmi ha a felfogás félszegsége ellen nem kellene küzdenünk. Az apja nevét viselő, elismert gyermek, — amúgy, sociális értelemben mégsem lesz olyan «senki fia» — mint az a szerencsétlen, a kit még az anyai név bélyege és a formális apátlanság ódiuma kisér az életén keresztül. Ha elvont, ideális szempontból latolnók meg a kérdést, - azt kellene mondanunk, — hogy mindaz, a mit a tervezet a törvénytelen gyermek érdekében ujit, — kevés ahhoz képest, a mit e téren a felvilágosodás és humanismus megkívánhatnak. Azonban a gyakorlati élet száz meg száz akadályt gördit az eszményi humanitárius törekvések elé. Számolnunk kell a társadalom traditióival. megszokott nézeteivel és számolnunk kell ez esetben az emberi egoismussal is, azzal a számos önző, egyéni vagy családi érdekkel, a melyeket a törvénytelen gyermek teljes egyenjogúsítása megsértene. Nem is kívánunk tehát, — mert nem kívánhatunk ez időszerint — lényegesen többet, több szabadelvüséget a tervezettől. Mégis a meglevőnek, a tervezetben foglaltnak a keretében néhány ujitást, kiterjesztést célszerűnek tartanánk. A vonatkozó intézkedéseket szemügyre véve: először is a 20-4. §-ban foglalt korlátozásokon akad meg tekintetünk. Királyi kegyelemből nem törvényesíthető a gyermek, ha fogantatásakor az atya és anya az 1894. XXXI. t.-c. 11. §. a) b) vagy d) pontja értelmében egymással házasságot nem köthettek. Ennek a házassági törvény 11. § a szerinti három házassági akadálynak helyességét és erkölcsi jogosultságát elvitatni nem lehet — mégis ha már megszüntetett a fizikai és morális tekintetben egyaránt kárhoztatandó viszony ártatlan gyümölcse — nem helyeselhetjük, hogy az ilyen magzat — absolute — egyszer s mindenkorra el legyen zárva a törvényesítés lehetőségétől. Vitás szerintünk a 208. §-ban foglalt korlátozások jogosultsága is, a gyermek anyjának beleegyezése ugyan — elismerjük. — nehezen mellőzhető, és itt gondoskodott is a törvény arról az esetről, ha a gyermek anyja, szeszélyből, a természetes atya iránt gyűlöletből vagy más efféle, — a gyermek érdekével össze nem függő okból, — tagadná meg a törvényesitésbe való beleegyezést. (Lásd 210. §.) — A természetes atya feleségének akarata a gyakorlati életben úgyis eléggé érvényesülne, — azt mint jogi korlátozást sanctionálni, — nézetünk szerint fölösleges dolog. Az atya felesége elvégre is idegen személy arra a viszonyra nézve, — a mely az atya és természetes gyermeke között fönnáll. Az ő hozzájárulásának hiánya ne állhasson útjába egy morális kötelesség teljesítésének. — Elég volna kimondani, hogy a törvényesítés a netán már élő (vagy fogantatott) törvényes gyermekek köteles rész iránti igényét nem kisebbít heti — és hogy, ha az atya felesége a törvényesitésbe nem egyezik bele, akkor ez a törvényesítés az atya felesége és a törvényesített gyermek között sem rokoni, sem sógorsági kapcsolatot nem létesít. Helytelen szerintünk a 212. §-ban foglalt szabály is. Halála utána gyermek nem törvényesíthető, akkor sem, ha ivadékai vannak. Miért ne törvényesíthesse valaki a törvénytelen unokáit, — minek kizárni az olyan eseteket, — a melyek a való életben bár ritkák lesznek, — de ha mégis bekövetkeznek — az útjukba gördített akadályok, — lényeges, morális érdekeket sértenének. A 217. §. megállapítja, hogy a kir. kegyelemből való törvényesítés nem létesít rokonságot az atya rokonai és a törvényesitettgyermek között, — ezt is helytelennek találjuk. Elvégre is, törvényes házasság utján is létesíthető oly kötelék