A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 7. szám - A főtárgyaláson hozott körbenszóló határozat elleni perorvoslatról - Észrevételek a magyar általános polgári törvénykönyv tervezetéhez. (Folytatás.)

A JOG 51 ad: 282. §, A kiegészítendő azzal: «A mely jogvesztés a szülő ellen kimondott büntető Ítéletben kimondandó s erről az illetékes gyámhatóság értesítendő.)) Ezt azért látnám szükségesnek vagy legalább is célszerűnek, mert a 287. §. 4. pontjának a rendelkezéséből következtetve a 282. §. szerint gyámhatósági eljárás nélkül elveszti a szülő a gyermeke személyére vonatkozó jogát s így a büntető ítéletben kellene rendelkezni a törvény sanctiójának megfelelően, s további eljárás végett a yámhatóságot értesíteni. ad: 295. §. A 3. bekezdésnél megjelölném az árva vagyon befektetésére alkalmas értékpapírokra vonatkozólag közelebbi meghatározás végett az 1877 : XX. t.-c. 295. tj-át, mint a hol fel vannak sorolva a biztosításra alkalmas értékpapírok, ad: 296. §, Itt megint felhívható lenne az 1877: XX. t.-c. 291. $-a olykép, hogy a hatodik sor: «a melybe az 1877: XX. t.-c. 291. $ a szerint árvavagyon elhelyezhető» stb. lenne szerkesztve, ad: 303. §. A 10 .pontjába foglalt rendelkezést az összeg mennyiségéhez nem kötném, hanem az összegre való tekintet nélkül kikötném a gyámhatóság jóváhagyását az atya által gyermeke képviseletében kötött perbeli vagy peren kivül létrejött egyezségek, miután a legtöbb esetben nem az egyezségbeli összeg, hanem a gyermek vagyonának a mennyisége a határozó s a mely gyermeknek 1,000 K értékű vagyona van csak, arra nézve nagyobb jelentőségű egy 100 koronáról kötött egyesség, mint egy olyanra nézve az 1,000 K-ról kötött egyezség, a kinek 100.000 K értékű vagyona van. Nincs tehát értelme a kivételeskedésnek. annál kevésbbé. miután az életben a kivétel válnék szabállyá, lévén a legtöbb esetben az egyezség tárgya 500 K-nán alul, s épen a szegényebb és nagyobb ellenérzésre szoruló kis intelligentiáju emberektől vonná el a törvény az ellenőrzést. A 10. pontnak ez a feltétele tehát egészben elhagyandó s a helyébe mindjárt más pont teendő szerintem. ad: 312. § Az atya kiadásainak a gyermek részéről megtérítését követelhetné szerintem nem csak akkor, ha a kiadásokat szükségeseknek tartotta, mert hisz ha a szükséges kiadást nem teljesiti. ezért a 309. §. szerint felelősséggel tartozik s így annak a megtérítését a 312. § rendelkezése nélkül is követelhetné, hanem megadnám a visszatérittetéshez való jogot akkor is, ha a kiadásokat a gyermek személye, vagy vagyona érdekében hasznosnak és célszerűnek tartotta, | miután a kötött vagyon kezelésmellett is szabadabban rendelkezhetik a gyermek javára a maga megterheltetése nélkül, ad: 318. §. Az ötödik sorban alkalmazott s valószínűleg csak szedési tévedésből oda került ; helyett kettőspont (:) teendő, különben a szöveg homályos lenne. ad : 322. §. A §-nak ez a szövege: «az atyai haszonélvezet nem jön tekintetbe», azt hiszem, azt jelenti: «A gyermek tartozása a maga vagyonából az atya haszonélvezetére való tekintet nélkül kielégíthető)) s azért ezt a világosabb §. szövegezést alkalmaznám, mert a mostani szövegnek két értelem is adható, ellenben az általam javasolt szöveg félre nem magyarázható, ad: 326. §. A §. 5. pontjául még ezt tenném : "ha az atya hosszabb ideig távol van, vagy egyébként a 286. §-ban körülirt jogának s kötelességének gyakorlásában tartósan akadályozva van.» Nálunk erre a pontra nagy szükség, vagy legalább is alkalmazására az eset igen gyakori lenne, miután a kivándorlás, idegen telepítés stb. az atyának tartós távollétét vagy akadályoztatását mind sűrűbbé teszik. ad: 327. §. Ennek a § nak a rendelkezését a magam részéről helytelennek és teljesen tarthatatlannak vélem s a §. indokolásának olvasása nélkül nem tudom megérteni, hogy mi indította a bizottságot annak a megállapítására, hogy abban az esetben is, ha magát vagy családját pazarlásával s iszákosságával az elszegényedés veszélyének kitevő atya gyámság alá kerül, miért vonassék el a gyermek törvényes képviselőjétől, az anyától, a gyermeke vagyonának kezelése és haszonélvezete, mikor a gyermekkel szemben fenálló kötelezettségek meg őt terhelik ? Méltányos volna tehát, hogy a ki a gyermekkel szemben tartásra, neveltetésre van kötelezve, az kezelje és haszonélvezze a gyermek vagyonát is, mert hisz a pazarló és iszákos apára a kezelés és haszonélvezet semmiféle cautelák mellett nem bizható s így mint legközvetlenebbül következő felügyelő s a törvényes képviseletet is gyakorló, az anya hivatott a vagyonkezelésre, ha csak a vagyon kezelése különös szakértelmet nem követel, a mi azonban ép ugy megkövetelhető volna az apánál is, már pedig megfelelő intézkedés az atya jogállásáról szóló fejezetekben sincs s igy vagy egyiknél sem követelendő a különös szakértelem, vagy mint a kettőnél s a mi jog az egyiknek megadható, megadandó a másiknak is. — ha csak a joggal járó kötelezettségek a nőiességet nem sértik az anyában. Már pedig a legtöbb esetben a vagyonkezelés és a vagyon haszonélvezete ezzel a legtöbb esetben nem összeférhetetlen. A 327. §-t tehát elhagynám egészen. ad: 328. §. Az előző szakasznál elmondottak állanak nézetem szerint ennek a §-nak az első bekezdésére is, a miért is a második bekezdés a 327. §-ra elmondottak elfogadása esetén megfelelően lenne módosítandó, annál is inkább, miután a 33Ö— 335. § elég biztosítékkal veszik körül az anya vagyonkezelői s haszonélvezeti jogát. ad: 350. §, A tartás mennyisége helyesen van arányítva a természetes atya vagyoni és kereseti viszonyaihoz, az sem mellőzhető teljesen, hogy milyen társadalmi állása van a nőnek, de mert esetleg a nő társadalmi állása esetleg elviselhetetlen terhet róna a természetes atyára a tartás tekintetében, kimondandónak tartom, hogy ugy a természetes atya, mint az anya társadalmi állása is figyelembe veendő ugy. hogy a melyik kisebb társadalmi állású, annak az állásához mérten volna a tartás a teimeszetes atya vagyoni és kereseti viszonyai figyelembe vételével megállapítandó, a mely intézkedés a különböző eseteknél kölcsönösen kiegyenlítené egymást. ad : 351. § A szakasznak azt a rendelkezésit, hogy: ((Követelhető a múltra is» kiegészitendőnek taiianam azzal : «ha az anya a tartás teljesítésére a természetes atyát az elöljáróság vagy más elsőfokú közigazgatási vagy rendőii hatóság előtt felszólította, seztazillető hatóság ingyen kiadandó hivatalos bizonyítványával ugy egyébként hiteles módon igazolja.)) Ezt azért tartom szükségesnek, mert különben megeshetnék az, hogy az ?nya tartaná gyeimekét mondjuk 10 éves koráig s akkor a múltra visszamenőleg is keresetet indítana a gyermek tartásáért, a mi pedig már csak havi 10 K. számbavételévelt is 1,200 K-át tenne ki, a mely összeg behajtása már egy közepes vagyonú vagy keresetű ember vagyoni romlásának az előidézésére is igen alkalmas. Hogy a bizonyítvány kiadására a községi elöljáróságot vagy más elsőfokú hatóságot — rend. tanácsú városokban a rendőr kapitányt. Bpesten a kerületi előjárót — javaslom, ennek célszerűségi oka abban rejlik, hogy az anya ezekhez legkönnyebben s minden fáradság nélkül hozzá fér, s mégis közokirat erejű documentuma van, a felszólítás bizonyítására ha falun lakik is, a nélkül hogy ezért a járásbirósághoz. kir. közjegyzőhöz vagy hasonló fokú s nem minden községben feltalálható hatósághoz kellene fordulnia, — a mit a ker es beadásakor egyszerűen csak becsatol vagy felmutat. ad: 353. §. Ennek a §-nak a rendelkezése nagyon is bőkezű a törvénytelen gyermekkel szemben, s tulajdonképen mivel sem különbözheti meg a törvényes gyermeket a törvénytelentől a köteles örökrészt illetőleg, mert hisz a tartás megváltásának az összege egyenlő a törvényes gyermek köteles részével, szerintem tehát a köteles résznek felét kellene a törvénytelen gyermek tartásának megváltási összegéül megállapítani. Az örökösökre egyébként csak akkor hántanám át a törvénytelen gyermek tartását, ha az atya még életében elismerte, az örökösök vagy azok egy része előtt, hogy az az ő természetes gyermeke, vagy a mennyiben az bíróilag állapíttatnék meg, annak megállapítását, illetve a tartásra való kötelezést még a teimészetes atya halála előtt kérték volna, ad : 354. §. A gyermek elhalását megelőző időre a tartás megítélését szintén a 351. §-nál mondott feltételhez kötném. ad: 358. §. Az elévülési határidőt a 356. 357. §-ok alapján követelhető költségek és kártérítés tekintetében a szülédtől számított hat héttől folyó egy évben állapítanám meg, mert a hat hét az általános felgyr gyúlási idő a szülés Utan, a felgyógyulástól egy év pedig elég idő a követelés érvényesítésének a megkezdéséhez. 1*