A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 6. szám - A közjegyzői intézmény reformjához

42 A JOG tanácsnak az átruházás kérdésében hozott határozata ellen felfolyamodás nem használható : nem szorul bővebb indokolásra, mart jogsérelmet nem okoz az, ha a vizsgálóbíró helyett a járásbíróság tagja jár el, aki mindenben u g y is azt tartozik teljesíteni, amit a vizsgálóbíró)) . . . stb. Eszerint nyilvánvalóképen ugy áll a dolog, hogy a B. P. 110. §-ában szabályozott megbízás, tulajdonképen ((átruházást)) foglal magában. T. i. a vizsgálóbírói tehetőségnekadhoc, a járásbíróság illető tagjáravaló átruházását. A járásbíróságnak ez a tagja a reáruházott ügyben a vizsgálóbíró helyett jár el, s «mindenben» azt tartozik teljesíteni amit a vizsgálóbíró. És most — kérdem — ebből a «minden»-ből csak éppen a legelső lépésnek, a vizsgálat elrendelésének, a vizsgálóbírói functió megkezdésének a tehetősége vonatnék el tőle ! ?.. . Csak éppen ez maradna a törvényszéki vizsgálóbíró kezében, aki aztán a továbbiakba semmiképen sem folyhat be s az eljárás sikere — vagy sikertelenségéért semmiképen sem felelős ! ? Lehet-e okszerűen, egy rendszeres, átgondolt, organicus törvényt, még kétség esetében is ekképen magyarázni és alkalmazni ! ? . . . S foroghat-e fenn ebben ez esetben kétség a törvényhozás célzata iránt, a mely a fentebb idézett fejtegetésekben oly világosan van kifejezve ! ?. . . Feltehető-e erről a törvényhozásról, amely rendelkezéseit olyan gondos és részletes egybevetés s megfontolás után alkotta, — feltehető-e, hogy ha a vizsgálat elrendelését minden esetben a törvényszéki vizsgálóbírónak akarja vala fentartani; ezt amaz ((óvatossági rendszabályok)) közzé kifejezett ;n föl ne vette volna !?.... Ámde tehette-e ezt ez a törvényhozás, amely abból indult ki. hogy «vizsgálóhatóság maga a törvényszék, a vizsgálóbíró csak ennek kiküldöttje)) ; s oda rartott, hogy mindazáltal ugy ennek az állandó-, valamint az esetleges kiküldöttnek a hatásköre «teljesen önálló legyen», és pedig nem csak «az eljárás tervszerűsége . . . hanem a felelősség szempontjából is» ! ? . . . Nem az lett volna-e a legnagyobb — nem csak inconvenientia — hanem inconsequentia is, olyan vizsgáló kiküldöttet crealni. aki a vizsgálatot a maga elhatározásából meg sem kezdheti s aki ezen kivül a vizsgálat közben is, mihelyt más tettes vagy tett nyomaira is akad, tovább meg sem mozdulhat, hanem köteles egy más közegnek, a törvényszéki vizsgálóbírónak az elhatározását kikérni és bevárni! ?.. . Nem képtelenség volna-e ez!? S ezt a képtelenséget nem «az igazságszolgáltatás érdekei sinylenék»-e meg, esetleg pótolhatlan mértékben ? ? . . Én azt hiszem és vallom hogy: igen. S e hitem és vallásom, amit a fentebb hivatkozott forrásból merítettem, érleltette meg bennem azt a meggyőződést, hogy a B. P. 110. §-ában szabályozott megbízás esetében, avizsgálatot nem rendelheti el más, mint az a biró, akit a vádtanács a vizsgálat teljesitésével bízott meg. így célozta ezt a törvényhozás, s igy követelik az igazságszolgáltatás érdekei is. / A közjegyzői intézmény reformjához. Irta: SPECTATOR. Ezen cim alatt három közjegyző ur válaszol a «J o g» f. é. január 5. számában megjelent cikkemre. Mindenek előtt örömmel constatálom, hogy felszólalásom élénk visszhangot keltett, örülök annak azért, mert igy alkalmam nyilik, ezt, — a jogász világot mindenesetre érdeklő kérdést, — habár röviden is, újból tárgyalhatni. Mielőtt a tisztelt cikkíróknak teljes őszinteséggel abban a sorrendben válaszolnék, a melyben ők nekem feleltek, nem mulaszthatom el megjegyezni, hogy az anyagi érdekek túlságos előtérbe tolása mind a három fele'eten vörös fonalként húzódik keresztül. Z i m á n y i Alajos közjegyző urnák cikkem ellen addig semmi kifogása sincs, a mig azt fejtegettem, hogy a közjegyzői intézmény fejlesztéséhez a hatáskör nagyobbitása is okvetlenül megkívántatik, nevezetesen, hogy a közjegyzők a bíróságok vállairól egyik másik terhet átvegyenek, hogy a kiskorúak érdekében a közjegyzői kényszer még bizonyos okiratokra kiterjesztessék, hogy a közérdek előnyére oly okiratokat és beadványokat, melyek szerkesztése szakképzettséget igényel, — zugirászok kizárásával — csak is szakemberek, közjegyzők, ügyvédek készíthessenek; midőn azonban azt fejtegetem hogy a közjegyzői intézmény kozérdtk kiván a fejlesztéséhez az is szükséges, hogy oly népesebb járásokban, ahol telekkönyvi hatóság van s közjegyző tisztességesen megélhet uj közjegyzői állások rendszeresittessenek, hogy nem helyes midőn egyes közjegyzők, kik hosszabb időn át már csak névleg, de tényleg nem képesek működni, a közjegyzői állásból olyan gyógyszerészeti jogosítvány-féle intézményt létesítenek ; hogy nem szabad magát az intézményt az intézmény szolgálatában álló személyekkel felcserélni, egyszerre csak azt veti szememre, hogy nem járok azon az uton, a melyet a logikai összefüggés rendje követet. «Tu l'as voulu, Georges Dandin», tehát beszéljünk a logikai következtetésről. Én cikkemben főelvként a közérdek előmozdítását állítottam oda, érveléseimnél ehhez mindig hü maradtam s következtetéseim mindegyike abból eied s oda vezethető vissza. Helyesen következtettem, midőn azt mondottam, hogy miután a közérdek a közjegyzői intézményt megkívánja, az fejlesztendő az által, hogy hatásköre bizonyos korlátok közt nagyobbittassék, hogy mindig a közérdeket szem előtt tartva, telekkönyvi hatóságokkal biró járásokban, melyek közjegyzőt tisztességesen eltartani képesek, uj közjegyzői állások rendszeresittessenek, hogy oly közjegyzők, kik már évek során át nem képesek hivatalos kötelességeiket teljesíteni, ne állandó helyetteseket alkalmazzanak, hanem más arra alkalmas egyének által pótoltassanak, mert nem szabad az intézmény fejlesztésénél, az intézményt az annak szolgálatában álló személvekkel felcserélni. Kérdem már most: nem helyes-e a közérdek szempontjából ez a következtetés? Nincs-e igazam, midőn azt mondom, hogy valamely intézmény fejlesztése, az azt személyesítő egyének anyagi jólétével is szoros összefüggésben áll ? de a közérdek szempontjából a közjegyzők anyagi jólétének fokozására szükség nincs, mert a kir. közjegyzők amúgy is biztos anyagi jólétnek örvendenek. Én sehol egy szóval sem mondottam, hogy az igazságszolgáltatás többi közegeinek jövedelme és a közjegyzők jövedelme közti különbözetet, a közjegyzők díjazásának csonkításával kívánom kiegyenlíteni. Nem az én nézeteim alkalmasak arra, hogy a közjegyzők, és a közpályán működő egyéb hivatali közegek közötti antagonismust ápolják, hanem igenis az, ha azok, kik amúgy is már bizonyos tekintetben kiváltságos helyzetben vannak, kiváltságaikat még gyarapítani kívánják. Ilyen gyarapítási kísérletnek tekinthető Z i m á n y i Alajos kir. közjegyző urnák az 1886. évi VII. t.-c. 1. §. és az 1891. évi XVII. t.-c. 22. 23. §-ra való hivatkozása, pedig si tacuisses.... Én is ismerem e törvényeket, de azok egy árva szóval sem emiitik, hogy az a kir. közjegyző, ki 10 évnél kevesebb idő óta működik közjegyzői minőségben, a kir. ítélőtáblai fokozatba jut, — a ki 10 évnél több idő óta működik, az pedig a curiai bírói fokozatba. Az idézett törvényszakaszok egészen mást mondanak, azt, hogy a kir. tábla birájává csak az nevezhető ki, ki legalább 5 évig birói. vagy ügyészi hivatalt viselt — önálló ügyvédi, vagy közjegyzői gyakorlatot folytatott — a jogtudományos szakban mint egyetemi vagy akadémiai tanár működött, — hogy a kir. Curia birájává pedig csak az, ki a felsorolt hivatalok, vagy állások bármelyikében legalább 10 évet töltött. Láthatni tehát, hogy ezen törvényhelyek rangfokozatba jutásról említést sem tesznek, s igy nagyon is helytelenül következtet Zi mányi Alajos kir. közjegyző ur, midőn azt mondja, «a közjegyzőt a törvény értelmében megilleti az emiitett rangfokozathoz szabályozott hivatalos fizetési javadalomnak tis/ta aequivalense». Éppen ugy nem illeti meg a közjegyzőt, a mint hogy nem illeti azt a kir. ügyészt, ügyvédet, bírót vagy akad. tanárt, ki legalább 5, illetve 10 évig működik állásában. Azt mondja továbbá Zimányi Alajos ur, «hogy az igazságszolgáltatás magas érdekei végett álljon fenn ez intézmény, legyenek a kir. közjegyzők ahhoz kellő hatábkönel felruházva és oly javadalommal ellátva, mely mellett közbizalmi, előkelő állásuknak megfelelhetnek)). Igen helyes, de kérdem, nincsenek-e a hazai viszonyokhoz képest már is abban a helyzetben ? Arányban áll-e egy járás- vagy törvényszéki bírónak anyagi helyzete nyugdijképességének figyelembe vételével, egy közjegyző javadalmazásával ?; pedig az is hiteles személy es azonfelül O felsége nevében Ítéleteket hirdet. Zimanyi Alajos közjegyző ur utal a nagy európai i hol a közjegyzők oly javadalmazásban culturállamokra,