A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 6. szám - Adalékok a bünügyi vizsgálatnak ki által való elrendelése fölött folyó vitához (B. P. 105. 110. §§)

uszadik évfolyam. 6. szám. Budap est, 1901. február hó 10. Szerkesztőség: J| y ^\ j**á Előfizetési arak: V'., Rudolf-rakpart 3. SZ. ijaselk w I £ B H *^r- Helyben, vagy vidékre bér mentve küldve A JOG Kiadóhivatal: (•»'«* «*G™K ÖGYVÉDI KÖZLÖNY) ^GYED É;RE - * KOR(ONA^ „ p , , . o HETILAP ÍZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE. Á MAOYAR f'GYfÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZf ÉS KÖZJEGYZŐI KAR KÖZLÖNYE, , " ' \ ., rvudolt-rakpart o. sz. ' Egész « 12 « billiós kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják ... , , , Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MOR A7 plrif^pf-^i némt-lKeziratok vissza nem adatnak. ü<*yv6dek eionzetesi pénzen , Felelős szerkesztő': Dr. STILLER MÓR. legcélszerűbben bérmentesen Megrendelések, felszólalások a postautalványnyal kiadóhivatalhoz intézendők. Megjelen minden vasárnap. küldendők. TARTALOM : Adalékok a bűnügyi vizsgálatnak ki által való elrendelése fölött folyó vitához. (B. P. 105. 110. §§.) Irta : Fekete Ödön kassai kir. it. táblai tanácselnök. — A közjegyzői intézmény reformjához, lrla : Spectator. — A máptkv. tervezetének ismertetése. Irta : Dómján L. sajószentpéteri kir. aljárásbirő. — Uj szöveg a magyar általános polgári törvénykönyv tervezetének házasságjot;i részéhez. Irta: dr. Raffay Ferene, győri ügyvéd. — Külföld (Külföldi judicatura közli: dr. Oláh Dezső, bpesti ügyvéd). — Sérelem (Mily jó dolog panaszosnak lenni ? Irta: Egy elkeseredettügyvéd.) — Irodalom Javaslatok a Közigazgatás egyszerűsítésére. Irta: Dókus Gyula. — Magyar Törvénytár. Szerkeszti dr. Márkus Dezső). — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. MELLÉKLET: Jogesetek (áia. — Felsőb irósági határozatok és döntvények. — Kivonat a '(Budapesti közlöny»-ből. — Hirdetések. Adalékok a bűnügyi vizsgálatnak ki által való elrendelése fölött folyó vitához. (B. P. 105. 110. §§) Irta: FEKETE ÖDÖN, kassai kir. Ítélőtábla tanács-elnöke. Denique ez a vita még mindig folyik. Maholnap akár jubilálhat. Megünnepelheti vflágra-jöttének első évfordulóját. Folyik a nélkül, hogy akár forrása, akár medre bármivel is bővült volna. Az ((elrendelése — és «teljesités» ethymologiája s fogalom különbsége, valamint ama szerkezetbeli distinctio, hogy a törvény szövegében «a járásbíróság megbízatásai) nem az «elrendelés», hanem a «teljesités» cime alatt fordul elő : mind e mai napiglan. pl. legutóbb Dr. Finkey Ferencz jogtanár urnák e lapok f. évi 3. számában megjelent e tárgyú cikkelyében is. a leghasználtab'o s legkedveltebb forrása a pro et contra érvelésnek. Valóban bámulom a találékonyságot, a mely ebből a sekélyke forrásból olyan bőven tud meríteni? holott eleitől fogva egy más. sokkal bővebb és megbízhatóbb forrás hívogatja az igazságot szomjuhozókat ; ez pedig a vitás törvényhelyek alkotójának a hivatalos megnyilatkozása: a ministeri indokolás; a melyből eddigelé ugy jobb- mint balfelol vajmi keveset merítettek. Pedig talán mégis csak az a törvényalkotó tudhatta legjobban, hogy mi célzat vezette a kérdéses intézkedéseknél. Hát ím engedjék meg t. vitázó pályatársaim, hogy én ezt a forrást becses figyelműkbe ajánlhassam. Azt hiszem még ebből telik egy néhány argumentum. Annyi minden esetre, hogy a vitás törvényhelyek, a törvényhozás célzatainak megfelelőbb megvilágítást nyerhetnek. En azonban itt, csak azt kívánom ebből a forrásból kiemelni és bemutatni, a mi az én meggyőződésem alakulására hatott döntő befolyással. Lehet, hogy mások is hasznát vehetik még. így, legelőbb is azt emelem ki, hogy e forrás szerint, a törvény alkotója, vagy ha jobban tetszik «szei késztője» a «t e 1j e s i t é s» szónak egyáltalában nem kívánt olyan különleges, kizárólagos és elhatározó értelmet tulajdonítani, hogy ahhoz már eo ipso a fogalmaknak valamely rendszeres láncolata fűződjék s hogy az más szóval helyettesíthető sem legyen. íme például, a hivatkozott min. indokolás 252. lapján szó szerint ez: «Nem szenved . . . kétséget, hogy vannak vizsgálati cselekmények, melyeket épp oly jól, vagy talán jobban elláthat a megkeresett biró is. Kivált egyszerűbb ügyekben, midőn ezek a törvényszéki vizsgálóbírót a fontosabb vizsgálatok teljesítésében akadályoznák, igen alkalmas a vizsgálati cselekmények foganatosítására a járásbíróság . » Tehát «ellátt» — & teljesít» — «foganatosít" : itt van mindjáit három különféle szó, ugyanazon fogalom kifejezésére. Hogy Lapunk mai száma pedig a «teljesit» nem csak az egész vizsgálatokra, hanem az «egyes vizsgálati cselekményekére vonatkozólag is használtatik: bizonyítja ugyanazon részletnek további szövege, ahol meg ez áll, hogy a vizsgálóbíró «egyes cselekmények ((teljesítésére)) a foganatosító hely vizsgálóbiráját, járásbiráját.. keresheti meg.» Szóval : a «teljesités» helyett, itt is ott is, bátran érthetünk és használhatunk «ellátást» vagy «foganatositást» ; de sem az egyiknek, sem a másiknak a használatából, a törvényhozás célzatára okszerű következtetést nem vonhatunk. S a fentebbiekkel én is csak azt kívánom itt jelezni, hogy a ((teljesítés)) szó értelmezéseié alapított argumentumok, kérdésünkre nézve teljesen értéktelenek. Ugyanabból a forrásból azt emelem ki továbbá, hogy abban a szakasz-csoportban CB. P. 102 —108) amelynek cime «A vizsgálat célja és elrendelése)) : ez utóbbira nézve, korántsem azon fekszik a fősuly, hogy ki rendelje el a vizsgálatot? hanem azon, hogy ezt, minden esetben, és minden más tenni valók előtt, bírói határozattal el kell rendelni. «VaIamely ügy — igy szól az erre való indokolás a 250. lapon — a vizsgálati szakba csak akkor lép, ha a vizsgálat formaszerüleg el van rendelve. Vizsgálati eljárásról tehát tulajdonképen addig nem lehet szó, míg indokolt határozattal e vizsgálat elrendelve nincs. A javaslat nem bocsátkozhatott ama subtilis kérdés megoldásába, hogy a vizsgálóbíró határozata az intézkedés (Verfűgung) vagy határozat (Beschluss) ismertető jeleit hordja-e magán. A súlypontot a javaslat arra helyezi, hogy a vizsgálati eljárás megkezdésének fontos mozzanata birói végzéssel történjékés ez intézkedés kellő biztosítékokkal legyen körülvéve.)) S ebből a magyarázatból — véleményem szerint — a fenforgó kérdésre nézve már okszerűbb és lényegesebb következtetést vonhatunk. Azt kell ugyanis belőle következtetnünk, hogy amennyiben a vizsgálati eljárás az ezt elrendelő bírói végzéssel kezdődik s a az ügy csak akkor lép a vizsgálat szakba : az a biró. akit a vizsgálat teljesítésével biztak megi eo ipso azzal is meg van bízva, hogy azt a határozatot, amelylyel az ügy vizsgálati szakba lép, s a teljesítés kezdődik ő hozza meg ; annyival inkább, mert — amint ugyanabban a forrásban, «A vizsgálatot teljesítő birák és a vádtanács» cimü másik szakasz-csoportra (B. P. 109 —116. §§-ra) vonatkozó fejtegetésekből (252. 1) kétség nélküi megérthetjük : «a kezdeményező indítványon tul» «a vizsgálat egé.z terve, és a sikerre vezető cselekmények megválogatása,» a törvény korlátain belől arra van hagyva, aki a vizsgálatot teljesiti — Fiat applicatio ! A legmeggyőzőbbnek azonban kérdésünkre nézve én azt tartom, hogy a szóba hozott mm. indokolás, «az egész vizsgálatnak a törvényszéki székhelyén kivül levő járásbíróságra való bízását:» kifejezetten és következetesen ((átruházásinak mondja illetőleg magyarázza. «... Máskép áll a dolog — úgymond a 253. lapon — mikor az egész vizsgálatnak a törvényszéki székhelyen kivül levő járásbíróságra való átruházásáról van szó. Ennek tagadhatatlan inconvenientiái vannak . . . Mindamellett lehetetlen volt a vizsgálat átruházását teljesen kizárni. . Nem lehetett tehát a fölött habozni, hogy a vizsgálat átruházását a törvényszék székhelyén kivül levő járásbíróságra meg kell engedni; de nehogy a gyakorlatban a kivétel alakuljon szabálylyá, szükséges volt a kellő óvatosság s a megfelelő rendszabályokról való gondoskodás. Ezeket a javaslat abban vélte feltalálhatni, hogy az átruházást a vádtanács hatáskörébe utalta, a megbízást visszavonhatóvá tette, és a határozatot a vádló és a vizsgálóbíró előleges meghallgatásához, s cren kivül fontos okokhoz vagy túlnyomó célszerűségi tekintetekhez kötötte (110. §. . . . Hogy a vád 12 oldalra terjed.