A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 5. szám - A kölcsönkonvertálások részére törvényileg biztosított illetékkedvezményekről (Vége.)

18 A JOG nem eshető tanuk, u. m. Sch. J., H. J., G. M., kik közül utóbbi IVa évig működött alperes igazgatósága alatt, továbbá M. J., K. V., P. Zs.,J. A, és M. B., kinek vallomása szerint alperest maga B. M. cégtag dicsérte használhatóságáért és ügyességéért, valamint W. J. kinél alperes 5 hónapon át lakott s kinek igy közvetlen alkalma volt alperes életmódját megfigyelni — egybehangzóan azt vallották, hogy alperest józan életű embernek ismerik, — kit részegen sohasem láttak, — valamint tekintettel arra, hogy alperes az általa felmutatott szolgálati bizonyítványok és a 16 '/• abetegségi bizonyítvány szerint józan életűnek jeleztetik: mindezek egybevetésével a felperes által felhozott ittasság, mint az azonnali elbocsátásra jogos indokul szolgáló ok alperes terhére megállapítható nem volt. A gyár üzemének s a munkások életbiztonságának a 2. pont szerinti veszélyeztetésére, valamint a 3—6 pontok alatt jelzett kár okozásra vonatkozó állításokat, melyeket felperes általánosságban már keresetében jelzett — alperes pedig már elleniratában tagadásba vett — felperes legközelebbi periralól an, a válasziratban ismert tények felhasználásával, részben közelebbről megvilágosította ugyan, — de jóllehet erre az elleniratbani tagadások folytán és az 1868 : LIV. t.-c.156. §-ának első' bekezdése értelmében már válaszában kötelezve volt, vonatkozó bizonyítékokkal nem támogatta, — ennél fogva, minthogy az idétett §. a) pontjának esete fenn nem forog, az pedig, hogy a később felhozott bizonyítékot elébb használni nem lehetett, felperes kimutatni nem is igyekezett, végül tekintettel arra, hogy az 1868 : LIV. t.-c. 137. §-ához képest a végiratban csak oly bizonyítékok hozhatók fel, melyek a viszonválaszban foglalt ténykörülményekre és bizonyítékokra vonatkoznak, a fenti pontok alatt foglalt állitások tekintetében csak a végiratnál csatolt és felhozott bizonyítékokat, mint nyilván elkésetten felhozottakat birói figyelembe venni nem lehetett — miért is felperes e részben bizonyítékot egyáltalán nem szolgáltatott. — De nem sikerült leiperesnek azon további állításának bizonyítása sem, hogy alperes a hivatalos órákat be nem tartotta s rendetlenül járt a gyárba (7. pont), mert eltekintve attól, hogy telperes kimutatni nem is igyekezett azt, hogy a gyár üzemére nézve hivatalos órákat megállapító és valamennyi alkalmazottat, tehát alperest is — egyaránt kötelező szabályzat fennállott, s eltekintve attól is, hogy a vezető igazgató,kiben a gyári üzem és forgalom belső és külső egész vezetése összpontosult, magasabb állásánál fogva már csak azért sem kötelezhető hivatalos órákhoz, illetőleg e részbeni netáni mulasztása annál kevésbbé képezhetné az elbocsátás okát, mert sokoldalú állása oly természetű tevékenységet igényelt, mely a gyártelepen kívül volt teljesítendő, — eltekintve tehát a fentebbiektől, minthogy (gyedül Ny. A. tanú támogatta felperesnek azt az állítását, hogy alperes reggel 8 órakor, — d. u. pedig 3 órakor járt be a gyárba — mig ellenben az ugyancsak felperesi tanú K. Gy. e részben mitsem vallott — figyelembe veendő azonban abbeli kijelentése, hogy a hivatalos órák beosztása meghatározva nincsen, — a harmadik tanú B. A. pedig éppen azt vallotta, hogy alperes általában rendesen járt be a gyártelepre, s minthogy ezekkel szemben a lennebb már megnevezett Sch. József, U. J. és még több alperesi tanú azt vallotta, hogy alperes szorgalmasan járt a gyárba s onnan igen gyakran késő esti órákban a gépektől szurtosan tért haza: a kir. tszék mindezeknél fogva megállapíthatónak találta, hogy alperest e részben sem terheli alapos vád. Ami pedig azt a további ténykörülményt illeti, hogy alperes a cégtagok által kiadott rendeletek foganatosítását embereinek megtiltotta(8. pont), amit egyébként Ny. A., B. A , H. J. igazolnak, e részben annyival is inkább elfogadható volt alperesnek az a védekezése, hogy ezt a tilalmat felelőssége tudatában tette, mivel ugy a felperes előadása, valamint a /. a. szolgálati szerződés szerint ő, t. i. alperes az üzem minden ágában mindenért felelős volt, a mivel szemben felperes kimutatni meg sem kísérletté, hogy alperes a cégtagok valamelyikének oly rendelete foganatosítását tiltotta volna meg, a mely hatáskörén kivül esett, a melyekért tehát a felelősség őt nem terhelhette. Hasonlóképen nem volt sikeres a felperes által a tekintetben megkisérlett bizonyítás sem, hogy alperes megbotránkoztató és iszákos életmódot folytatott (9. pont), mert az e részben kihallgatott N. R, N. R.-né, K. S., P. J., terhelőén egyáltalán nem vallottak. Sz. Ö. pedig csakis arról bir tudomással, hogy alperes két ízben ugyan, de a gyártelep székhelyén kivül és utazás alkalmával volt ittas. Ezzel szemben áll azonban ismét a már tent megnevezett erkölcsi tanuk vallomása, valamint a már fennebb hivatkozott erkölcsi bizonyítvány. A 10. pont alatti körülményre kinált és alperes által elfogadott főeskünek alkalmazása mint a bizonyítás eredményével szemben felesleges, mellőztetett. Ami már most a K. A. és B. M. cégtagok ellen elkövetett becsületsértési eseteket közelebbről illeti (11. és 12. p), H. Gy. és S. A. tanuk egyező vallomásaival kétségtelenül igazoltnak látszik, hogy alperes K. A. cégtagot azon alkalommal, midőn utóbbi alperest a felvonó gépnek jó karban leendő tartására figyelmeztette, következő kifejezéssel illette jellemtelen műveletlen fráter, gazember, pálinkás zsid >; ismeri már az egész világ micsoda haszontalanpimasz fráter». Eltekintve azonban a felperes szolgálatában álló fenti két tanú vallomásának aggályos voltától; minthogy felperes maga sem állítja, hogy K. A. ezen sértő kifejezés miatt becsületsértési pert indított alperes ellen, miként azt B. M. másik cégtag hasonló ok miatt utóbb megtette; tekintettel továbbá arra, hogy sem a felperes sem tanúi nem állították, hogy a sértést a felek közt szóváltás előzte meg, ily körülmények közt pedig Te tanuk által állított sértő kifejezések indokolatlanoknak látszanak; végül tekintettel arra, hogy a kereset szerint az elbocsátás^ közvetlen oka nem ezen, hanem a B. M. ellen elkövetett későbbi sértés volt: mindezeknél fogva a kir. tvszék a K. A. cégtag sérelmére elkövetett becsületsértést a szolgálatból való azonnali elbocsátásra jogos indokul annyival kevésbbé fogadhatta el, mert a per anyagából kiderülvén az, hogy felperes alperest ezen sértés elkövetése után azonnal el nem bocsátotta, hanem szolgálatában továbbra is megtartotta a nélkül, hogy ezen sértés miatt niegtorlási jogát fentartotta volna, minél fogva olyannak tekintendő, mintha annak megtorlásától önként elállott volna; ha azonban felperes a sértést annak állítólagos elkövetése időpontjában olyannak, mely az azonnali elbocsátást indokolná, maga sem tekintette, utóbb saját tényével szemben, annak ellenkezőjét akarva, nem érvényesítheti. Hátra van még ezek után a B. M. sérelmére elkövetett becsületsértés. B. M., K. A. tanuk vallomásából, valamint a füleki kir. jbiróságtól beszerzett bűnügyi iratokból, jelesül az itt fekvő jogerős ítéletből megállapittatott, hogy alperes B. M. felperesi cégtagot, 1896. szept. 12. szemtelen bitang, gazember zsidónak nevezte. Tekintettel azonban arra, hogy Sz. M. kifogástalan tanú szerint B. M. felperesi cégtag alperest ugyanakkor csakhogy közvetlenül előtte, megtámadta, szidalmazta és takarodásra utasította s tekintettel arra, hogy «a hivatkozott jogerős büntető bírósági ítélettel megvan állapítva, hogy alperes a sértő kifejezéseket felperessel való szóváltás közben felindult kedélyállapotban követte el, végül tekintettel arra, hogy a súlyos becsületsértés* fogalma alá, mely az azonnali elbocsájtást indokolttá teszi, az ily körülmények között és előzmények után használt sértő kifejezések nem vonhatók: ennélfogva a kir. tvszék. az egyébként bizonyitott sértő kifejezéseket az azonnali elbocsátás jogos indokául hasonlóképen el nem fogadta. Mindezeknél fogva, minthogy kereseti állítását felperes nem bizonyította — illetőleg oly okot, mely alperesnél a szolgálatból történt azonnali elbocsátást jogossá s ezzel a •/• alatti szolgálati szerződés érvényét megszűntté tenné— nem igazolt ; mellőzve T. J.-nek, T. I.-nének, K. M.-nek és az egyébként is ösmeretlen helyen tartózkodó S. S-nak ugyan elrendelt, de a bizonyítás eredményével szemben feleslegesnek mutatkozó kihallgatását — keresetével elutasítani s a költségben marasztalni kellett ; ellenben a viszonkeresetnek részben helyt adni s ennek folytán a viszonkeresetbe vett követelésnek az ítélet rendelkező része szerinti összegében felperest marasztalni kellett, mert nem volt figyelembe vehető a viszonkeresetnek a keresettel való együttes tárgyalása ellen emelt felperesi tiltakozás, mivel a viszonkeresetbe vett követelés a "/• a. szolgálati szerződéssel létesített kötelmi viszonyra lévén alapítva, a felperesi keresette!, mely az érintett szerződéssel szabályozott kötelmi viszony megszüntetését célozza, ugyanazon jogalappal bir s ekként az 1881 : LIV. t.-c. 8. §-ának a) pontjához képest sikerrel érvényesíthető, továbbá mert felperesnek azon érvelése, hogy a viszonkeresetbe vett követelés iránt már előbb külön per lett folyamatba téve, valónak nem bizonyult, a mennyiben ezen a felperes által jelzett külön per, miként ezt alperes a 33 •/• akeresetpéldánynyal hitelt érdemlőleg kimutatta, csak az 1896. szept. havi fizetése és illetményei iránt lett megindítva, holott a viszonkeresetbe vett követelés az 1896. okt. 1-től a '. a. szerződés szerint megállapított 12 évből még hátralevő időre járó fizetése és illetményeire irányul s igy mint teljesen különálló követelés az előbb megindított pertől külön függetlenül elbírálható. Ezek előre bocsátása után az ítélet rendelkező része szerinti marasztalás és illetve a részbeni elutasításnak közelebbi indokai a következők : A per anyagával bizonyítva van, hogy a felek közötti kötelmi jogviszonyt a •/. alatti szolgálati szerződés szabályozta, minthogy pedig ez a szerződés a szerződő felek egyike részéről történt jogosulatlan felbontás esetére megállapodást nem tartalmaz, nyilvánvaló, hogy a szerződést jogosulatlanul felbontó fél irányában a másik félnek kereseti igénye abbeli kárának megtérítésére irányul, melyet a szolgálati viszonynak jogosulatlan megszüntetése folytán szenvedett. Ebből kifolyólag a viszonkereset álláspontjára helyezkedve, mely szerint a felek a szerződést egymásután következő 12 évre kötötték a nélkül, hogy e mellett bármi irányban is szabályozást nyert volna a szerződéses viszonynak időleges felbontása : alperesnek viszontkeresetileg érvényesíthető kártérítési igénye a szolgálati szerződési viszonynak felperes részéről kikötött időtartama előtt bekövetkezett jogosulatlan felbontása miatt a még hátralevő időre járó fizetésére és illetményeire kiterjed ugyan, de alperes az ennek megfelelő összeget csak mint igazolt károsodásának megtérítését követelheti felperestől. Tekintettel már most arra, hogy alperes bizonyítani nem is igyekezett, ,-Íyua felPeresi cé§ szolgálatából történt elbocsátásával ujabb és előbbi szolgálatával legalább azonos javadalmazásu alkalmaztatást nem kapott — vagyis minthogy alperes a szerződésnek időelőtti jogosulatlan felbontása folytán szenvedett kára miségét és menynyiseget ki nem mutatta, azon általános elvnél fogva, hogy kárterítésnek csak ott lehet helye, a hol kár létezik és csak annyiban a mennyibea a kár kimutattatott, a viszonkeresetnek egész terjedelemben helyt adni a most felhozott okok alapján és még Skóton reWaszen;SkaztÖar1nlTÍ'aZ'alP"eS ^ ,„u ,„ i A JL 8 ' , y SZETLRIT az, a ki kártérítést igényelt, a I S \ kár.e\az <;Wadt nyereség megtérítését igényelheti, m ^J^^- ^-^^6^ CSUPán a keresk. ügyleteké bol eredő kartentes, igényekre vonatkozhatik, ilyennek azonban