A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 5. szám - A kölcsönkonvertálások részére törvényileg biztosított illetékkedvezményekről (Vége.)

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 5. számához. Budapest, 1901. február hó 3. Köztörvényi ügyekben. Valamely szerződésből származó jogok es kötelezettségek, valamint a szerződés teljesítésének megbiralásánal azok a jogszabályok nyernek alkalmazást, melyek az eljáró birósag területen hatályban vannak. Midón tehát a bpesti birósag illetékessége megáll, 32 évben állapítandó meg az elévülési idő, annak dacára, hogy a szerződés az optk. területen teljesítendő és itt az elévülési idő 3 év. A budapesti kir. tszék 1899. máj. 30-án 9,570. sz. a.) M. Miklós felperesnek U. Gábor alperes elleni 2,680 frt kárösszeg és jár. iránti perében következőleg itélt: A felperest keresetével elutasítja. Indokolás. A kir. tszék elfogadta az alperesnek az osztr. p. tkönyv 1,489. >?-ára alapított elévülési kitogását s a felperest ezen az alapon utasította el keresetével. Igaz ugyan, hogy a a peres felek szerződése, amely szerződés állítólagos megszegése okozta a felperes kárát, Bpesten kelt, de az a tény is vitán kivül áll, hogy a szerződés az osztr. polg. tkönyv. hatályosságának a területén volt a felek részéről teljesítendő. Minthogy pedig abban az esetben, ha a szerződés keletkezési és teljesítési helye külön területekre esik, a keletkezési hely törvényei csupán a szerződés alaki érvényességének kérdésében nyerhetnek alkalmazást, ellenben a szerződő feleknek a szerződésen alapuló jogai és kötelezettségei tekintetében a szerződés mellett a teljesítési hely törvényei az irányadók, nyilvánvaló, hogy felperesnek az állitóla gos szerződésszegésből eredő igényei elbírálásánál az osztr. p. tkönyv határozmányai alkalmazandók. És mert ennek a törvénynek fentebb hivatkozott szakasza szerint a kártérítési igény a kárnak a károsult tudomására jutása napjától számítandó 3 év alatt elévül; s mert a felperes ettől a naptól vagyis 1894. nov. 1 tol számítva három éven tul lépett fel igényével, az is bizonyos, hogy a felperesnek ez az igénye elévült. A bpesti kir. ítélő tábla (1900. jan. 17-én 5,597. sz. a.) az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja. A m. kir. Curia 11900 dec. 28-án 2,606 sz. a.) által mindkét alsóbiróság Ítélete megváltoztatik, felperes keresete elévülés okából elutasitandónak nem találtatik és az eljáró bpesti kir. tszék utasittatik, hogy a pernek érdeme stbi felett hozzon uj ítéletet. Indokok: Altalános elv, hogy valamely szerződésből származó jogok és kötelezettségek, valamint a szerződés teljesithetésének megbirálásáná! azok a jogszabályok nyernek alkalmazást, melyek az eljáró bíróság területén hatályban vannak. Minthogy pedig a jelen per a bpesti kir. tszék előtt indíttatott és annak illetékessége ellen kitogás nem emeltetett, sőt a kereset alapjául szolgáló szerződés is Bpesten jött létre, a kereseti jog elévülése kérdésében, tekintet nélkül a teljesítés helyére, a nevezett tszék területén hatályban levő magyar törvények irányadók. A magyar törvények szerint a szerződésből keletkező igények iránt érvényesíthető keresetek elévülésének ideje 32 év és igy tekintettel arra, hogy ez az idő 1894. nov. hó 1-től mint a kárnak a felperes tudomására jutásától még el nem telt: felperes kár'éritési igénye el nem évült. Kereskedelmi, csöd- és váltóügyek. Habár alperes a felperes vasöntöde gyárában az annak vezetésével megbízott igazgatóul lett alkalmazva, mindazonáltal az alkalmazás minősítésére nézve a felek által használt megjelölés kizárólag nem lehet irányadó, a szerződés tartalmából pedig meg nem állapitható az, hogy alperes az üzlet vezetésében önálló rendelkezési joggal bírt, ennélfogva figyelemmel az alperes részére szerződésileg biztosított fizetés (4.800 korona) és illetmény (lakás, fűtés, világítás, tantiéme mennyiségére is, alperes nem eshetik más tekintet alá, mint az ipartörvény 92. 3-ában megjelölt üzletvezető. Következésképen a szerződés lejárta előtti elbocsátás esetei tekintetében is, az ipartörvény 94. S-ának a segéd elbocsátására vonatkozó intézkedései alkalmazandók. Nem szolgálhat okul az elbocsátásra a főnök ellen elkövetett bár súlyos becsületsértés sem akkor, ha az alkalmazott a becsületsértés után állandóan tovább alkalmaztatik a főnök által. Alperes alkalmazott az alkalmazó társas cég egyik tagját kölcsönös szóváltás közben bár súlyos becsületsértő kifejezéssel illette, mégis indokolatlan a cég többi tagjainak az a magatartása, hogy alperest a gyárból kiutasították és a vele még 11 évre fennálló szerződést azonnal felbontották, a nélkül, hogy alkalmat nyújtottak és időt engedtek volna az alperesnek arra, hogy magaviseletének következményeit az által elháríthassa, hogy a megsértett cégtagot megkövesse és igy kiengesztelni megkísérelhesse. Ez az eljárás ellentétben van azzal a kölcsönös méltányossággal, a mely az egymással hosszabb időre szerződési viszonyba lépő mindkét félnél a szerződés egész időtartamán át szükségképen feltételezendő. Az alkalmazott csak annyiban követelhet kártérítést a jogellenes elbocsátás miatt, a mennyiben ujabb alkalmaztatást szereznie nem sikerült vagy az ujabb alkalmaztatás vagyonilag hátrányosabb a réginél. Ezen kár igazolása nélkül is feltétlen joga van azonban a felmondási időre járó fizetést és egyéb illetmények értékét követelni. A balassa gyarmati kir. tszék mint keresk. bíróság (1899. szept. 11-én 3,510. sz. a.) K. B. és B. cég felperesnek, N. Romuald alperes elleni, szolgálati szerződés megszüntetése és jár. iránti perében következőleg itélt: Felperest keresetével elutasítja, ellenben az alperes viszonkeresetének részben helyt adva, kötelezi felperest, hogy alperes részére 1,450 frt tőkét stbi megfizessen. Indokok: Felperes cég kereseti kérelme arra irányult, hogy a közte és felperes között, Losoncon 1894. máj. 6-án létrejött szerződés érvénye, alperes hibájából itéletileg megszűntnek kimondassák, — ezt a kérelmét pedig arra alapította, hogy alperest, ki a fenti szerződésnél gyárigazgatóként 12 egymásután következő évre felfogadtatott s ki folytonos részeg állapota miatt kötelességeinek teljesítésére képtelenné lett — a gyár és a munkások biztonságát veszélyeztette, és a hivatalos órákat be nem tartotta — felperesnek üzleti érdekeit nemcsak elő nem mozdította, hanem ellenkezőleg, felperesnek károkat okozott s végre a felperes cég tagjait becsületükben súlyosan megsértette — szolgálatból felmondás nélkül elbocsátani kényszerült, minek folytán a köztük keletkezett fenti szerződés alperes hibájából érvényét vesztette. Alperes tagadásba vette felperes összes kereseti állításait és tekintettel arra, hogy a felmondás nélküli elbocsátás jogos indok hiányában történt, visszonkeresetébe vett a ',. alatti szerződés értelmében ázott kikötött 12 évből még hátralevő időre járó illetményeit összesen 47,500 frt erejéig, kérvén egyúttal a felperest a költségekben marasztalni. Alperes tagadása folytán felperes válaszában felhozta bizonyítékait. Nevezetesen 1. alperesnek részeg állapotára vonatkozólag felhívta tanuként Ny. R.-t, H. J. L.-t és B. Ou.-t; 2. arra nézve, hogy alperes gondatlansága a gyár üzemét és a munkások életbiztonságát veszélyeztette, előadta, hogy alperes egy alkalommal az olvasztókemence pléhpadozatának egy részét felszedette, de az ekként támadt nyílást kellően be nem fedetvén, ez a hanyagsága az egyik munkásnak súlyos megsérülését okozta; 3. arra nézve, hogy alperes megkárosította, előadta, hogy mesterekül nem szakembereket szerződtetett, a munkásoknak pedig csak salakját alkalmazta, mi által felperesnek rövid idő alatt 40,500 frt kárt okozott; 4. a további kár okozás lényét abban terjesztette elő, hogy alperes a mestereknek és munkásoknak roszhiszemüleg tulnagy előleget adott, melyek utóbb behajthatók nem voltak; 5. ugyancsak a megkárosodásra nézve előadta, hegy alperes a megrendeléseket hanyagul effektuálta, a minek folytán felperes nemcsak effektív kárt szenvedett, hanem vevői nagy részét is elveszítette; végül 6. e részben azt a concrét esetet hozta fel, hogy a székesfőváros által a millenáris kiállításon épített csarnokhoz a felperes cégnél megrendelt vasoszlopokat alperes 10 cm.-rel hosszabbra öntetté, minek folytán az áru visszaküldetett és felperes 500 frt kötbért és a székesfővárosnál további üzleti összeköttetését elvesztette; 7. annak igazolására, hogy alperes a gyárba későn járt be, az 1. alatt megnevezett tanukra; 8. a tekintetben pedig, hogy alperes a cégtagok által kibocsátott parancsok teljesítését a munkásoknak megtiltotta, ugyanezen tanukon kivül H. I. tanura is hivatkozott; 9. arra nézve, hogy alperes megbotránkoztató magánéletet folytatott: N. R., N. R-nét, K. S-t, K. M-t, Sz. O.-t és P. J.-t kérte kihallgattatni; 10. arra nézve pedig, hogy alperest iszákos életmódja abbanhagyására és az üzletben nagyobb gondosság kifejtésére B. M. cégtag sokszor figyelmeztette megkínálta a főesküvel. Végül 11. annak igazolására, hogy alperes K. A. cégtagot becsületében súlyosan sértette meg: H. Gy., S. A. H., J és B. A. tanukra; 12. a B. M. cégtag ellen elkövetett becsületsértés tekintetében pedig a füleki kir. jbiróságnál letárgyalt bűnügyi iratok beszerzése iránti kérelmének előterjesztése melleit: B. A., B. A. és K. A. tanukra hivatkozott, egyszersmind alperest viszonkeresetével, mivel az a keresettel nem azonos jogalapból származik s mivel alperes fizetése és illetményei iránt a füleki kir. jbiróságnál felperes ellen már megelőzőleg pert indított, elutasítani, stbi. kérte. A megejtett bizonyítás eredménye és értéke az alábbiakban foglalható össze. Az 1. alatti ténykörülmény igazolására felhívott Ny. A., H. Gy. és B. A. tanuk támogatták ugyan felperesnek azt az állítását, hogy alperes a gyárba gyakran részegen jött, tekintettel azonban arra, hogy mind a 3 tanú felperes szolgálatában áll s ennélfogva vallomásuk teljesen elfogulatlannak nem tekinthető, tekintettel továbbá arra, hogy ezen tanuk vallomásával szemben kifogás alá