A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 5. szám - A kölcsönkonvertálások részére törvényileg biztosított illetékkedvezményekről (Vége.)

A JOG 39 nek megfelelő összeget is követelni az adóstól, s ha mégis követelné, például az ingóságokra, ennek behajtása végett is folytatná a végrehajtást : a végrehajtást szenvedó'nek módjában áll ellene végrehajtás korlátozási keresetet inditani A mi a másik kérdést illeti, véleményem szerint az ügyvéd nem tartozik kártérítéssel ügyfelének, a miért nem élt a jogorvoslattal, hogy a sommás végzés után járó illeték megfizetésére alperes köteleztessék. Nem pedig azért, mert a sommás végzés meghozatalakor a törvényszék helyesen mellőzte az illetékre vonatkozó intézkedést. Az 50 K-át meghaladó illetéket ugyanis a pénzügyi hatóság a pervesztes alperes terhére irja elő akkor is, ha a biróság ezt nem is mondta ki, a mi különben nem is tartozik a bíróság hatáskörébe. Felperes terhére csakis azért Írhatták most elő az illetéket, mert alperestől vagyontalansága miatt nem lehetett behajtani. Erről azonban felperesi ügyvéd nem tehet s nem is állt módjában ügyfelét ez ellen biztosítani. Dr. Alérö Samu borosjenői ügyvéd. Irodalom. A magyar államjog alaptanai irta: Dr. Balogh Arthur egyetemi m. tanár. Budapest, 1901. Franklin-Társulat. Két közjogi tárgyú munka fekszik előttem, az egyik egy korosabb szerző — Beöthy Ákos — müve, küzdelmekről beszél, hosszas és kitartóan vivott alkotmányérti harcokat tái elénk, — ő még nem mutat a végeredményekre, de két tétellel áll elő, melyek általánosságban, mindkét miiben irányadók, — az egyik tétel Werbőczy bői van véve, —s örök igazság ez: t. i. hogy: a magyar álladalom, alávetett részeivel egyetemben, ellenségeknek közepette, tulajdonképpen azok torkában fekszik. Ennek következtében mindenkor fegyverrel kell azt biztosítani és oltalmazni. ^H. K. I. Rész. 13. cim). Ezzel kapcsolatosan, de általánosságban Jhering is reá mutat arra, hogy: «a világ minden joga kiküzdetett; minden jogszabványt, mely hatályban van, előbb azoktól, kik ellene szegültek, ki kellett küzdeni stb.> A magyar közjogra a maga történelmi teljes súlyával áll a most mondott tétel; az arany bulla kiküzdetett, a II. Ulászló alatti nagy, s mai napig is irányadó alkotmányi tételek kiküzdettek, az 1687. évi L, II. törvcikkben, az 1722/23 L; II., III. törv.-cikkelyekben kikötött garantiákért a magyar nemzetnek hosszas küzdelmekben kellett életrejogosultságát bemutatni. A magyar nemzetnek tehát örök dicsőségére szolgál, hogy ezen nyomások és támadások ellen alkotmányát és nemzeti egyéniségét képes volt megőrizni. Hogy ezen tény kellő módon méltatható legyen, nem szabad elfelejteni, miszerint a XVI. és XVII. században az európai szárazföldön az absolutismus tabularását csinált az illető országok alkotmányaiból. Spanyol-, Franciaés Németország mind kénytelenek voltak meghódolni a királyi hatalom tulsu'ya előtt. Angliának nagy történetirója M a c a u 1 a y, maga beismeri, hogy országa a Stuartok önkénye ellen csakis idegen segély által volt képes védekezni. I. Károly alatt a skótok, és II. Jakab alatt Oraniai Vilmos invasiója segített rajtuk, mely nélkül az angol szabadság elsöpörtetik. (Beöthy 309 h) A másik kiinduló tétele Beöthy Ákosnak az 1790/91. X. törv.-cikkely, szerinte ez nem élettelen betűknek eltemetett koporsója, hanem egy nagy történeti folyamatnak élő szabványa. <Elő szabványa, melynek ereje át fogja törni azon korlátokat, melyeket utja elé ellenséges törekvések és helytelenü alkalmazott engedékenység emelt!» . . stb. Dr. Balogh Arthur müve, már eme nagy küzdelmeket nem idézi elénk, ő már ama kettős tétel alapján az eredménynyel számol be, az ő müve már azon szilárd talapzatokat Mustrálja, melyeken az 1848. és 1867. évi nagy alkotások után az uj Magyarország szerkezete nyugszik. Az ő munkája nem reflexiók eredménye, hanem a positiv állapotok föltárása. Alig néhány hete jelent meg Dr. Kmetty Károly szintén positiv alapra fektetett közjoga, ime reá következik Balogh Arthuré. — Kérdhetné valaki, mily nagy szürete a magyar közjognak:, — a felelet reá az, hogy mind a két jelenséget más szempontból kell tekinteni. Dr. Kmetty Károly megmagyarázta műve létjogosultságát, midőn azt ugy állítja elénk, mint bevezetést a magyar közigazgatási joghoz. Annak idején és helyén (1. Jog 1900. 47. sz.) irányát teljesen helyesnek és jónak méltattam. Balogh Arthur müve ettől elüt, ő már nem bevezetést ad egy tanfolyamhoz, egy rokon tudományághoz, ő önálló egészben a positiv magyar közjogot irja meg. Balogh Arthur neve jogász közönségünk előtt nemcsak a jóhangzásu, hanem már az előnyösen ismertebbek közzé tartozik. Első nagyobb műve a ^ Törvényhozó hatalom*, majd felolvasása a jogászegyletben. <A parlamenti tagok szólásszabadságának és sérthetetlenségének határai>, a kellő elismeréssel találkoztak, cikkei 1898. év őszén a Pester Lloydban, midőn T e t z n e r kirohanásait kellő mértékre leszállította, arra vallottak, hogy komolyan gondolkodó közjogász, ki themájának nemcsak alakját, tárgyát, de szellemét is ismeri. Mielőtt a szerző művét nem tanulmányoztam át, tartottam attól - tudva, hogy ő par excellence politikai tudományokkal foglalkozik, — mikép ő a magyar közjog alaptanait bizonyos divatos tantételekbe burkolva igyekezne előadni, de kellemesen lepett meg, hogy ő az'alaptanokat nemzeti fejlődésünk értelmében veszi, itt-ott enged ugyan helyet néhány doctrinár fölfogásnak, de általában a fejleményt, a tényleges állapotot, s a tantételeket szerencsésen egyeztette. Magyar közjogot, alkotmány történetet irva, nem szabad soha felednünk, hogy: «Omne impérium facile his artibus retinetur, quibus initio partum est». (Sallust.) Vagyis más szavakkal: «Magyarországnak napjainkig alkotmánya volt, de alkotmányos rendszere nem. Minden század, mely a kereszténység behozatala s uralomra jutása óta lefolyt, minden egyes uralkodónak személye nyomot hagyott a törvények és szokások azon tömegében, melyek 1848-ig a magyar nemzet sorsát intézték. A legkülömbözőbb fejlődések műve volt lerakva a Corpus Jurisban, a későbbi nem lépett az előbbinek helyébe, hanem inkább melléje. Ös erdőhöz volt hasonló az egész, melyben egymás mellett állanak életerős törzsek, sudár ifjú hajtások és elkorhadt növények ... A régi és uj közti küzdelemben az államélet terén abban áll a politikai belátás, hogy megismerje a kellő időpontot, meiyben az egyik vagy másik intézmény már nem teljesítheti a változott visszonyok közt eredeti hivatását. Akkor, csakis akkor teendő más annak helyébe*. (M a r c zal i.) S midőn mindezt a mindennapi élet mint valódit, ténylegest és kézzel foghatót mutatja be, akkor elmondhatjuk a magyar alkotmányra is D i s r'a e 1 i v e 1, amit ő az angol alkotmányra vonatkozólag mondott: «Mi az angol alkotmányt nem frázisnak, de igenis egy nagy történeti ténynek tekintjük. Ez a történelmi tény azt bizonyítja, hogy az angol alkotmány egy korlátolt monarchia, amelyben a koronának hatalma korlátozva van, a birodalom coordinalt statusai által» (1865). Szerzőnk tehát nem ad elméleti alaptanokat, az ő művéből is csak az derül ki: hogy: «A magyar alkotmány nem az elvont speculativ, vagy subversiv irányzatok szüleménye, hanem természetes fejlődés eredménye, mely fejlődés nyoma minden intézményben, minden elvben fölismerhető*. (Jelinejk Arthur). A mű technicai beosztása és szerkezete az államfogalom elemeinek felel meg, ennek megfelelően a mű tulajdonkép három fő részből áll: «Államterület*, «Nép», «A főhatalom.* Ehhez csatlakozik az általános bevezetés, — s majd a mi különleges helyzetünkből kifolyólag mint zárfejezetek, a magyar- horvát, s a magyar-osztrák viszonyok ismertetése. A bevezetésben szerzőnk hangoztatja különösen az állam, alkotmány s a kormányzati formát, — szerzőnk emeli ki e három jelenséget, hogy a magyar államforma egyeduralmi, íhogy korlátolt alkotmányos monarchia*; végül, hogy parlamenti kormányzati állam, miután benne az állami főtényezők közt erkölcsileg a fősuly az országgyűlésnél van stb. Szerzőnk éles külömbséget von a közjog és államjog közt, a közjogot széleskörű fogalomnak jelzi, mig az államjog határait szigorúan összevonja, s müvét ennek megfelelőn, a tartalommal szervi és szoros összeköttetésben, államjognak is nevezi. A forrásokra nézve szerzőnk sokban eltér az eddigi szokásos felfogástól, igy p. o. a törvényről irt szakaszban (13 1.) az alaptörvényeket nem emliti. Ez megfelel a modern és a Schwartz Gyula által inaugurált föllogásnak. Bármily nagy • legyen azonban Schwartz Gyula tekintélye, nem fogja az a l magyar közjogba begyökerezett fölfogást megdönteni, Kmetty : közjogi könyve (21 1.) igen széüen megmagyarázza azi, hogy i azok, t. i. az alaptörvények tartalmilag a tartalom fontosságánál ] fogva külömböznek egyéb törvényektől. Pauler meghatározása | ma is a legjobban fejezi ki a magyar felfogást, nincs okunk, hogy attól eltérjünk. Az 1635. XVIII. az 1791. X., XII. ugyan nem e alaptörvények, a magyar fölfogást véve alapul ? De menjünk tovább, a magyar jogfejlődésben e fogalom alaptörvény oly szerepet vett föl, hogy azt semmiféle tudós tekintély fölfogása nem irthatja ki. *Nagy erő azonban az elismert szentesitett törvény. A modern államviszonyok nagyon alkalmasak kétkedővé tenni ez iránt, vájjon az uralkodó személyes lekötelezése elég óvszer e a személyes uralkodás veszélyeinek kikerülésére? Hanem az ily föltételek szabásának, akárhányszor győzi is le őket a hatalom, mindig megvan azon eredménye, hogy az elnyomott fél tudja, hogy ellenfele legyőzhető. És ha nem is támogatja mindig sereg, biztos célpontot nyújt mindig, melyhez visszatérni lehet. Ily szempontból hozták az alaptörvényeket.* (Marczali). Ez a helyes álláspont, ezt tükrözik vissza az 1861. évi föliratok, — s ettől eltérni, azt hiszem, ma sincs okunk. Szerzőnk azonfelül a magyar közjog Írott forrásai közzé sorozza az uralkodó ház családi házi törvényeit; ugyanezt K m e 11 y is a források közzé sorozza, megjegyzi ugyan ő, hogy 'törvény» erejével és minőségével nem birnak: a törvény határai között azonban itt is érvényesek oly erővel, a minőkkel a királyi rendeletek birnak, ez utóbbit azonban szerzőnk kétségbe vonja. A «házi törvényekre* Széli Kálmán a közelebb lefolyt nagy közjogi vitában (21'X) igy nyilatkozik: «az u. n. házi törvényt impropris néven nevezik el töivénynek. Az nem törvény, csak statútum.* Az csupán foglalata, gyűjteménye azoknak a fönnálló szokásoknak és szabályoknak, a melyek «a legmagasabb uralkodó háznak belső és családi ügyeit szabályozzák és rendezik, mindazon viszonyokkal együtt, a melyek oda tartoznak.* Összevetve mindezeket: a ministerelnök álláspontja felel