A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 5. szám - A kölcsönkonvertálások részére törvényileg biztosított illetékkedvezményekről (Vége.)

38 A JCG a jogalap változása esetében is a kedvezmény magadandó lenne. Ez nincs a törvényben, sem a szövegből ez ki nem olvasható, sem szelleméből ez nem következtethető és oda nem magyarázható ! Nézetem helyessége mellett szólanak a pénzügyminiszter által kilátásba helyezett uj törvényről fentebb elmondottak, valamint az eddig kifejlődött birói gyakorlat. Az 1884. évi 43. döntvényben kimondja az akkoriban fennállott pénzügyi bíróság, hogy az 1881. évi LXX. t. cikkben engedélyezett bélyeg- és ill ték-menlesség abban az esetben, midőn a kölcsönátváltoztatásának lárgyát váltóadósságról vagy folyószámlahitelről kiállított biztosítéki okiraton vagy nyilatkozaton alapuló, habár jelzálogilag be is kebelezett követalés képezi, nem adható meg. ítéletét következőkép indokolja : A törvény hatálya kiterjed a jelzálogkölcsön követelésekre; bármely hitelműveletre, mely a jelzálogkölcsön követelés lényegével és természetével nem azonos, a kérdésben forgó kedvezmény meg nem adható. A mentesség kedvezménye ugyanis a közönséges kölcsönszerződésen vagy u. n. adóslevelén alapuló régi terhes jelzálogoskölcsön átváltoztatás: ra terjed csak ki. A váltóhitel biztosításául a hitelt nyerő fél ingatlanaira történt telekkönyvi bekebelezés és annak keretében kiállított váltók alapján létrejött hitel és pénzmüve'et nem azonos a jelzálogkölcsön követelés lényegével és természetével. A kedvezmény az 1. §. szerint a kiállítandó kötelezvény, bekebelezési engedélyek és az ezek alapján eszközlendő telekkönyvi bejegyzésekre terjed ki. A hitelokmány, biztosítási okirat által nem keletkezik adósság, ez nem azonos a jelzálogkölcsön követeléssel sem jogi, sem bélyeg- és illetékkötelezettségi szempontból, de különösen az utóbbi szempontból, mert az előbb:ekről kiállított lekötési okirat, valamint az ezekről szóló nyugta és törlési engedélyek az illetéki díjjegyzék 54., 92. tétele és a 20. sz. döntvény alapján csak ivbélyeg alá tartoznak, míg az utóbbiak II. fokozat alá, stb. Ugyanezen álláspontot foglalta el a pénzügyi bíróság az 1890. évi 1,581. sz. elvi jel. határozatban, kimondván, hogy ha a régi tartozás nem kötelezvényen vagy adóslevelén alapult, hanem az folyószámlahitel tartozásról vagy váltóadósságról kiállított biztosítéki okirat, nyilatkozat stb. alapján kebeleztetett be, a kedvezmény meg nem adható, mert ezen utóbbi okiratok alapján kieszközölt telekkönyvi bekebelezés által jelzálogkölcsön követelés nem keletkezett, a váltóadósság vagy számlabeli tartozás ilyenné át. nem változott, s a jelzálogbiztositék a már létezett kötelmi viszony mellett csak mellékügyletet képez. Az elmondottak után még csak azon kérdést óhajtanám eldönteni, hogy a törvényben felsorolt testületek és intézetek tulajdonát képezett ingatlanok eladásakor, ezek által a vevőnek hitelezett és a vételszerződés alapján ezek javára az ingatlanra bekebelezett vételárhátralék konvertálása esetére a kedvezmény kiterjedt-e ? Az ilykép keletkezett tartozást igen hajlandók volnánk a jelzálogkölcsön követelésekkel azonosnak minősíteni, habár tényleg véve ezektől lényegileg különbözik. Az imént emiitett 43. számú döntvény szerint is a kedvezmény megadhatásának az általános szabály megkívánta kelléke, hogy a konvertált tartozás oly okiraton alapuljon, mely után az illetéki törvények által előirt szabályszerű kölcsönfelvételi fokozatos és bejegyzési százalékos illeték annak idején lerovandó volt, s ennélfogva — habár az 1881. évi LXX. t.-c. nem kívánja annak igazolását, hogy a régi tartozás után az illeték lerovatott — oly tartozások konvertálására, melyek keletkezéséről szóló okiratok után a bélyegtörvény szerint sem a fokozatos, sem a százalékos illeték nem jár, a kedvezmény ki nem terjedhet, mert ezen törvény nem foglal magában oly rendelkezést, melyből azt lehetne következtetni, hogy az illetékmentesség akkor is megadandó, ha az általános szabály követelményéhez képest az eredeti jogügylet után nemcsak, hogy illeték le nem rovatott, de lerovandó sem volt. Tehát a kérdéses adásvevételi szerződés alapján keletkezett tartozás konvertálására az illetékmentesség meg nem adható, nemcsak azért, mert a kedvezmény csak kölcsönszerződésen alapuló tartozásokra terjed ki, hanem azért sem, mivel az adásvételi szerződésben hitelezett összeg után a fokozatos, s ennek bekebelezése után a bejegyzési százalékos illeték nem jár. A közigazgatási bíróság 1897. évi 13 sz. elvi jel. határozata látszólag az imr'nt kifejtettek ellen szól, azonban ezen határozat lényegében nincs ellentétben sem az addig követett birói gyakorlattal, sem a fentebb elmondottakkal. Ezen határozat feje (Az 1881. évi LXX. t.-c kkben biztosított illetékmentesség kiterjed a vételár hátralékokból eredő jelzálogkölcsön átváltoztatására is) és indokolása téved6), azonban a «) Ezen a nézeten van László Pál is. (Lásd Illetékszabályok magyarázata 81. oldal 2. sz. magyarázat.) határozat alapjául szolgált esetre nézve az intézkedés helyes. Ugyanis a határozat tárgyát képező esetben az adásvétel, szerződés alapján bekebelezett vételártartozást pénzintézet váltotta magához a szabályszerű fokozatos illeték alá tartozó _ engedmény! okirattal és ez okirat alapján a százalékos bejegyzési illeték lerovása mellett kebeleztette be javara. Az engedményezés által az adásvételi szerződés alapján keletkezett tartozás (vételárhátralék/ az adósra nézve kölcsöntartozássá illetve az uj hitelező szempontjából kölcsönköveteléssé, az újólagos bekebelezés által pedig jelzálogkölcsön követeléssé változott át s igy a kedvezmény ez alapon — de nem a közigazgatási bíróság indokolása szerint — megadandó is volt. Az előadottakból — azt hiszem — kétségtelenül kitűnik tehát, hogy az 1881. évi LXX. t.-c. nyújtotta kedvezmény nem adható meg, ha a régi tartozás magánfél javára volt bekebelezve; nem adható meg a váltóadósságokról és folyószámlahitelről kiállított okiratok, vagy adásvételi szerződés alapján keletkezett és jelzálogilag biztosított tartozások konvertálására; s ennélfogva kimondhatjuk, hogy az illetékmentesség csak azon esetekre terjed ki, midőn a régi tartozás kölcsönszerződésen alapult, vagyis a törvény intentiójaként kijelenthetjük, hogy az illetékmentesség a törvény által megkívánt feltételek mellett a meghatározott terjedelemben csupán i jogalap ugyanazonossága esetén adható csak meg. Belföld. (A budapesti közjegyzői kamara közgyűlése.) A budapesti kir. közjegyzői kamara Rupp Zsigmond elnöklésével m. hó 27-én tartotta meg rendes közgyűlését a törvényszék tanácstermében. Az elnök megnyitóbeszédében megemlékezett a közjegyzők országos kongresszusáról s konstatálta, hogy a közjegyzői kar nagy örömmel fogadta az igazságügyminisiernek a kongresszuson mwdott beszédét. Örömmel jelenti, hogy az igazságügyminister a kamaráknak megküldötte véleményadás végett a polgárig törvénykönyv tervezetét. A vidéki közjegyzők megélhetése nehéz s javasolja, kérjék meg az igazságügyministert, hogy a közjegyzői állásokat ne szaporítsa, a mig a hatáskörüket ki nem terjeszti. Ez idő szerint a kamara területén harminc közjegyző jelölt van. A kamarához tartozó 43 közjegyzői állás be van töltve. Megemlékezik Tokaji Nagy Lajos közjegyző és Vály Géza jelölt elhunytáról. A közgyűlés elhatározta, hogy a mostani helyettesítési eljárást és a kamarai tagok választási rendszerét töntartja. Végül megválasztották elnöknek Rupp Zsigmondot, kamarai rendes tagoknak Weimann Fü'öp dr.-t, Zimányi Alajost, Jakab Gézát és G ö r g e i Istvánt, póttagoknak Kiss Aladárt és C h a rm a n t Oszkár drt. Nyilt kérdések és feleletek. •A- '/^/o bejegyzési és sommás végzési illeték kérdéséhez. (Válasz.; En magam is tapasztaltam, hogy több bíróság a végrehajtási kérvényekben felszámított 7'0°/0 bejegyzési illetéket a végrehajtást szenvedő terhére nem állapítja meg. Sőt még akkor sem, a midőn a végrehajtó a végrehajtási kérvényen ezt bélyegjegyek felragasztásával előre lerótta. Ezen illeték a végrehajtási eljárással szükségképpen járó költség. Tehát a biróság köteles ezt a végrehajtást szenvedő terhére megállapítani. Ha a referens ezt — többnyire a számítás elkerülése végett, kényelemből — mellőzi, felfolyamodásnak vari helye és a felfolyamodás költségében a felsőbíróság az alsóbirót fogja elmarasztalni. A pénzügyi szabályok éppen azért engedik meg, hogy a fél a végrehajtásig kérvényen kivételesen ne rójja le bélyegjegyekben a ' /,-o lletéket, mert a végrehajtási kérvény beadásakor pontosan még nem tudhatja, hogy milyen összeg erejéig fog a zálogjog a telekkönyvbe bejegyeztetni, tehát milyen összeg után számítandó a bejegyzési illeték? Ellenben a bíró a végrehajtási kérvény elintézésekor már könnyen kiszámíthatja, hogy mennyit tesz ki^ az illeték ; nevezetesen a tőkét, ennek az napig lejáró kamatát, a mikor a megkeresés körülbelül a telekkönyvi hatósághoz fog érkezni, a perbeli és a végrehajt, kéréseért ez alkalommal megállapított perköltséget összeadja, korona értékben 0-val vegzodo összegre kikerekíti és ez után kiszámítja a VioVotE 7/io 'o illeték is megállapítandó mint végrehajtás kérési költség, de — hacsak bélyegjegyekben nincs leróva — az ügyvéd száma ra saját felével szemben ennyivel kevesebb állapítandó meg, mert az adóhivatal nem az ügyvéd, hanem ügyfele, a végrehajtató terhére fog előírni. Ezen eljárás mellőzésére nem hozható fel kifogásul, hogy az illetek (elmerülte előre nem tudható. Mert a pénzügyi szabályokból a bíróságnak tudnia kell, hogy a bejsgyzési illeték 200 K-at meghaladó zálogjog bejegyzésénél okvetlenül felmerül. Csak egy esetben történhetik kivétel : a midőn a telekkönyvi hatóság a zalogiog bejegyzését megtagadja, vagy a megkeresés elintézése előtt a végrehajtató kéri, hogy a zálogjogot nejegyezze be. Ez esetben azonban a végrehajtatónak nem lesz joga a '/„«•/, illeték-