A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 51. szám - A magyar ált. polg. tkönyv tervezetének ismertetése. Folytatás

376 Á JŐ3 ülhető, hogy talán éppen ez a körülmény fogja eredményezni azt, hogy minden a régiben marad! Augeias uramnak ugyancsak sok söpörni valója akadna minálunk is. Sintplicissimus. Irodalom Büntetőjogi Döntvénytár cim alatt a Jogtudományi Közlöny szerkesztősége uj esetgyüjteményt alapított. A régi Döntvénytár, ezentúl kizárólag a polgári jog köréhe tartozó eseteket fog közölni, mig a bűnügyi esetek külön a Büntetőjogi Döntvénytárban összefoglalva jelennek meg. A most megjelent első kötetben közölt 240 elvi jelentőségű határozat túlnyomólag a bűnvádi perrendtartás körébe vág és feltünteti az uj bűnvádi perrendtartás alapján eddig kifejlődött teljes judikaturát. A 24 Ívből álló, rendszeres és betűrendes tartalommutatókkal felszerelt kötet a F r ankl i n-Társulatnál jelent meg; ára 4 korona. Vegyesek. Mély részvéttel regisztráljuk a Kúria egyik legjelesebb tarájának, a jogtudomány buzgó mivelőjének és lapunk kiváló munkatársának: Székács Ferencnek az elhunytát. Hosszú évek óta volt alkalmunk birói működését: birói, elnöki és kúriai birói hivatásában figyelemmel kis érhetni és mindvégig csak a legnagyobb hálával és elismeréssel adózhatunk az elhunyt emlékezetének. Klasszikus miveltség mellett éles judicium, lélekjelenlét, kitűnő modor és szivből fakadó humanizmus, ezek voltak az elhunytnak közelismert tulajdonságai. Neki csak barátai voltak, ellenségei bizonyára nem. Hogy lapunk is mélyen fájlalja e veszteséget, azt ezúttal csakis azért emeljük ki, mert reményű ik volt, hogy most is, mint sok éven át, karácsonyi számunkat egyik közleményével díszíteni fogja. Áldás és béke emlékének. A jelölő bizottságok és a minősítés. Ezen igazságügyi intézmények mindegyike alegszorosabb összefüggésben áll egymással. És amellett még van egy közös jellemvonásuk is: a titokzatosság, mely őket az érdekeltekre nézve annyi izgalom és rettegés tárgyává teszi. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy mindkét intézmény már elavult és sürgős, de egyúttal gyökeres reformra szorul. A minősítési táblázatokat a törvényszékek elnökei vezetik, — akik az információkat az illető, a bíróságnál alkalmazott egyén felől: hol személyesen (és ez a leghelyesebb mód), hol kerülő utakon, közvetve keresik. Nem követelhető az elnöktől, hogy minden alantas bírósági alkalmazottját, — legyen az akár a fogalmazó-, akár a kezelőszakhoz tartozó, személyesen és alaposan ismerje. Hiszen még a központi kebelbeliek működését sem áll módjában kielégítő módon ellenőrizni, — mennyivel kevésbbé lehetséges ez a távolabbi peripheriákban működő járásbirósági személyzetre nézve. Ü tehát mások véleményét (gyakran besugását) kénytelen elfogadni és az illetőt ennek alapján jól, vagy rosszul minősiteni. Itt akkor már tág tere nyilik a különböző felfogásnak, apró-cseprő pletykákra vonatkozó tereferének, a rokon- vagy ellenszenv nyilvánulásának és az illető tisztviselő viselkedése különleges szemüvegen át való megítélésének. Ez az egyik baj, melyért némelykor még az elnököket sem lehet felelősségre vonni, mert ők értesítéseiket ott és onnét veszik, ahol azokat kapják. A másik baj: a kritika teljes hiánya, mely némelykor nyomban halomra döntené a téves felfogást vagy =; fenforgó tévedést. De mindezeknél még nagyobb baj, hogy az illetőt felebbvalóival szemben való csúszás-mászásra kényszeríti, b acsak nem akarja karrierjét kockára tenni. Ezen minősítés kerül mindannyiszor a jelölő bizottság elé, valahányszor valamely pályázat folytán a kandidálás szüksége áll be, sőt ez az akták mellé csatolva és a minisztérium elé terjesztve is lesz. Gyakran sejtelme sincs az illető pályázónak arról, vájjon mi az oka annak, hogy ismételt pályázatai dacára előléptetése csak nem akar jönni — napról-napra betűzi a hivatalos lap kinevezéseit és mindig hiába! A szegény nem tudja, hogy minősítése valami kívánni valót hágy és hogy ez szegi előléptetése szárnyát. Pedig talán olyasmi van terhére róva, ami kellő kimagyarázás mellett erkölcsi és birói integritását vagy szellemi képesítését cseppet sem érinti. Kikből áll tehát ezen kandidáló bizottság ? De jure az elsőfokú bíróságnál a törvényszék elnökéből és a rangidősb birákból, a táblánál az elnök- és tanácselnökökből. Tényleg azonban ott is gyak ran egy embernek az akarata dönt; amit az elnök jónak és helyesnek talál, az rendszerinl ellenzés nélkül lesz a bírák által is elfogadva. Az ülés tehát sok helyütt jóformán csak formai dolog. Ez nem zárja ki azonban, hogy a jelölő bizottság tagjai ugy a pályázó, mint rokonsága és protektorai részéről ne legyenek szakadatlan ostromlásnak kitéve. Bármennyire hízelgő II legyen az ily búcsújárás, - ugy az, tekintettel a pályázók nagy számára, idővel fárasztóvá és időpocsékolássá fajul es ezért nem túlságos népszerűségnek örvend. A vége a jelölésnek aztán rendszerint az, hogy a tábla nem tartja magát a törvényszék, és a miniszter viszont nem a tábla jelöléséhez. Ki lesz nevezve az. akit a minister akar és csak akkor, ha véletlenül nincs saját készenlétben álló jelöltje valamely állásra, akkor az előterjesztett jelölések alapján dönt. Ebben a ministeri döntésben csak akkor nyugodhatnánk bele, ha azt magánúton beszerzett információk támogatnák, hogy ekkép kizárólag csak az érdemesnek jutna a pálma. Aki az ujabb kinevezések során végigtekint, annak lényeges kifogása nem is lehet, — de hát ez puszta véletlen és a holnap halomra döntheti a mai álláspontot. Azért szükség volna bizonyos korrektivumokra. Módot kellene nyújtani a kevésbbé fényes minősitéssel ellátott pályázónak, hogy magát esetleg tisztázhassa, — mert sokszor az egész élete függ ettől a minősítéstől és előléptetéstől. A kinevezéseknél pedig bizonyos fix szempontoknak kellene irányadókul szolgálniok, hogy ki legyen zárva minden nepotizmus, minden külső befolyás és kedvezés, jogosultak mellőzése és protekciós favoritoknak előtérbe tolása. Hirdették már egyszer urbi et orbi, hogy ezentúl képviselők és más befolyásos egyének közbenjárása ki lesz zárva, —• de nálunk az ily rendeletek csakis a papíron maradnak. Ha megvan a komoly akarat a létező bajokon segíteni, akkor hamarosan meg is lesz a mód hozzá. Elsősorban azonban félre a titokzatossággal és azon — egy régi letűnt korból származó romokkal, melyek se nem tiszteletre méltók, se nem szükségesek és hasznosak. A kandidálás és minősítés mai módszere a múlté: — requiescat in pace ! Az elsőfokú b>rák nagyobb mérvű előléptetéséről, — eddigi helyi alkalmazásukban való meghagyásuk mellett, mint azuj polg. perrendt. egyik szükséges corrolariumáról — hoznak hirt a lapok. Az eszme helyes, bár régóta kontemplált és csak gyakorlati kivitelében jutott zátonyra. Sok sértett ambíció lesz ekkép orvosolva, sok elalvófélben levő munkakedv uj életre fakasztva és a judicatura ezen bölcs intézkedés által, mely a jelesebb bírákat eddigi közhasznú működési kórükben meghagyja, — kétségkívül csak nyerni fog. De van ezen kinevezéseknek egy gyenge oldaluk is, melyre jó lesz az érdekelteket idejekorán figyelmeztetni. Az ily helyi alkalmazásban meghagyott bíró, — ugy mint eddig, ugy bizonyára a jövőre is, — extra statum esik és igy az ujabbi lőléptetéseknél — akkor, mikor erre kifogástalan működésénél és szolgálati éveinél fogva jogos igénye van, — rendszerint kifelejtve vagy mellőzve lesz. Akinek ambícióját a táblai biróvá való kinevezés teljesen kielégítette (és ezek száma nem oly csekély, mint az ember hinné), az ebbe csakhamar bele fog nyugodni. Nem ugy azonban azon bíró, akit nemes ambíció sarkal, aki magában erőt és képességet érez, tehetségeit magasabb hatáskörben is érvényesíteni. Ily birákra nézve az a csendes kikötő, melybe ezen előléptetésük által jutottak — éppenséggel nem kívánatos, mert ők nem pihenni, hanem dolgozni, nem lemondani, hanem előre törekedni akarnak. Állásuk ily módon való stabilitásába ezek nem fognak belenyugodni és igy kérdés, vájjon fog-e az uj intézkedés a gyakorlatban oly módon beválni, mint ezt az igazságügyi kormányzat várja és a judikalúra egyöntetűsége megkívánja. Mindenesetre jó volna az illetőket az iránt is megnyugtatni, hogy őket odafenn nem tekintik holmi «verlorener Posten»-nek. Ellenkező esetben azon furcsa látványnak lehetnénk szemtanúi, hogy jelesebb elsőfokú bíráink magasabb rangfokozatba való előléptetésüket visszautasítanák, — csakis azért és azon célból, hogy jövőre annál biztosabban más, nem annyira elposványosodott hatáskörben léphessenek elő. Es nem ez volna az első és bizonyára nem az utolsó furcsaság minálunk. Kúriai és táblai értesítések Arad S- P dr-^raun-Karl (1,538/901. p.) dec. 8. hh. - Brassó W. I. dr. Horn—Párján (1 764/901. p.) dec. 13. rmv. — Dárda N K.dr. Fischer-Vamoscher érk. 9,706/901. p. sz. a. elöa. Lallosevits, n. e. — Kassa B, K.dr. Rpesti szivattyú-és gépgyár—Répászky érk. 3 697/901. p. sz. a. elöa. Adolf, dec. 4 hh. — Bartóky—Geyer érk. 4,262/901 sz a fiOrfn^S^tal0s' dec- lö- hh- - Komárom K. B. dr. Csejteyné válópöre Y M!&) deC' 12> hh- ~ Pécs K M- Schlesinger-Schapringer (291. f^ntS j ^C l'í- mv- ~ Pozsony P. A. Ronchetti-Ronchetti (6,061/901. p.) dec. 8. hh. mv. Gyakorlott, németül és románul is beszélő ügyvédjelöltet keresek. Cimem a kiadóhivatalban. 3—3 PAUA8 HÉ8ZVÉN r TÁA&AAÁO NYOMDÁJA BUDAPESTET* A szerkesztésért felelősek: Révai Lajos dr. Stiller Mór dr. V., Kálmán-utca 16. V„ Rudolf-rakpatt 3.