A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 51. szám - A magyar ált. polg. tkönyv tervezetének ismertetése. Folytatás

A J az észrevételezésre kitűzött határnapon, oly esetben pedig, midőn az észrevételezésre perrend szerint külön határnap nem tűzendő ki, a tanúkihallgatás, illetve birói szemle után hozott határozat kihirdetése alkalmával, vagy ha az kézbesitt etik. ennek kézbesítése után három n a p alatt köteles a per bíróságának bélyegjegyekben beszolgáltatni. A beszolgáltatott bélyegjegyek a birói szemléről vagy tanúkihallgatásról felvett jegyzőkönyvre ragasztandók, és a bíróság által hivatalosan átbéMyegzendők.» Amint e törvényidézetből látjuk, a birói szemle, továbbá a tanuk és szakértők kihallgatása alkalmával, ha a bizonyító fé! mint bélyegköteles fél, nincs jelen, a jegyzőkönyvek felvételének idejében azok bélyegkötelessége nem állott be, a bélyegilleték lerovása ily esetekben rendes pereknél az észrevételezés határnapján esedékes, egyéb alkalmakkor pedig a vonatkozó határozatok kézbesítése után három nap letelte után van csak jogosultsága a lelet fölvételének. Ezekből világos, hogy a most idézett és a második cso portba sorozott esetekben a törvény szigorúbb, mint az 1894 : XXVI. t.-c. 8. és 9. §-aiban telsorolt állandó határozati illeték tekintetében, mert a birói szemle, tanú- és szakértői jegyzőkönyvek bélyegilletékének pótlására a bíróság nem hívja föl a felet, s ha a fél azokat önként utólag a törvényileg megszorított záros határidőn belül nem bélyegzi fel, a hivatalos lelet törvényes következményei állanak be. E második esetben tehát birói Írásbeli figyelmeztetés nem utalja a felet az utólagos felbélyegzésre. A bélyegtörvény csakis ezekben a most felső t olt esetekben és csakis amost felsorolt módozat mellett engedi meg az utólagos felbélyegzést, és így szerintünk minden más esetben a bélyegtörvény általános szabály aiszerintkell elbirálniazegyes jogeseteket, amely általános szabály alól nem vonhatók ki a hivatalból felvett végrehajtási és árverési jegyzőkönyvek sem. Ezen általános szabályt pedig a bélyegtörvény 89. §-ának d) pontja a következőkben fejezi ki, amely eseteket mink a harmadik csoportnak jelezzük: ((beadványoknál, azok másodlatainál, felzetmásolatoknál, továbbá a beadványok és jegyzőkönyvek mellékleteinél az vagy azok, kinek vagy kiknek érdekében abeadvány vagy kérelem maga a fél, vagy felek, vagy meghatalmazott által benyujtatott. Két vagy több személy közös beadványánál vagy jegyzőköny vénél a bélyegköttelezettség egyetemleges.)) Szerintünk tehát a ma fennálló törvények értelmében a hivatalból fölvett végrehajtási és árverési jegyzőkönyvek bélyegilletékének lerovásáról, a bélyegtörvény 23. §. 4. pontja értelmében végrehajtató a jegyzőkönyv lezárása alkalmával tartozik gondoskodni. Es amennyiben ezt elmulasztja, a hivatalos lelet fölvételét jogosultnak tartjuk. Azért a bélyeglerovásnak kellő időben való teljesítése iránt többnyire a végrehajtót, mint megbízottat szokta a végrehajtató fél megkeresni. A végrehajtónak megküldött bélyeg vagy bélyegérték a törvényes lerovásnak megfelel (lásd 1,477—900 sz. közigazgatási bírósági ítéletet). A hivatalból foganatosított végrehajtási és árverési jegyzőkönyvek bélyegilletékének lerovása és esedékessége tárgyában a közigazgatási bíróság állandó és egységes gyakorlatot nem statuált. 103/884 és 6/884 sz. ítéleteivel a volt pénzügyi közigazgatási bíróság a hivatalból foganatosított végrehajtási és árverési jegyzőkönyvek bélyegilletéke tekintetében ugyanazon jogszabályt alkalmazta, amelyet a bélyegtörvény 27. §-a a birói szemle, a tanuk, vagy szakértők vallomásáról felvett jegyzőkönyvekre állapított meg. És ha teljes készséggel • smerjük is el, hogy ezen Ítélkezés az egészséges jogérzetnek teljesen megfelel, mindamellett kifejezést adunk abbeli véleményünknek, hogy fenti Ítéletek a summüm ius kritikáját nem állják ki. És ezt annál is inkább ide írhatjuk, mert olvastunk olyan közigazgatási bírósági ítéletet is, amelyben a hivatalból felvett végrehajtási jegyzőkönyv bélyegilletékeért, feltétlenül végrehajtatót tette felelőssé a közigazg. bíróság, a jegyzőkönyv felvételének idejére nézve. És azt hisszük, hogy ez utóbbi ítélkezése a mai törvénv helyes magyarázatának inkább megfelel. Bármiként álljon 's azonban a dolog, az eddigiekből is világos, hogy a bélyegtörvény oly esetekben, amikor a bélyegköteles fél nincs jelen, általános és egységes sza bályt nem alkalmaz. Hol ajánlott levélben hivatja fel a felet, hol valamely birói aktustól teszi függővé az utólagos felbélyegzést, hol pedig kizárja a felet az utólagos felbélyegzés jogából. Nem lehetne-e ezt a kérdést egy általános elfogadható szabálylyí' íisztázni? Vagy mondjuk ki minden esetre, hogy OG a fél fölhívandó a fölbélyegzésre, vagy állapítsuk meg egységesen, hogy akkor köteles a fél a fölbélyegzést pótolni, amikor hivatalos tudomást szerzett a bélyegköteles birói jegyzőkönyv felvételéről. A'.t hisszük, ez a kérdés is megérett már a rendezésre 1 A magyar ált. polg. tkönyv tervezetének ismertetése.* Irta DÓMJÁN L. sajószentpéten kir. aljbíró. Folytatás. Ingó dolog tulajdonának átruházása. A tulajdonost illető jogosítványok közt egyik legfontosabb ajogrólvaló rendelkezés (ius disponendi), mely nél fogva a tulajdonos a jogositványok egész tartalmát, léhát a tulajdonjogot, másra átruházhatja. Az a más. aki ezeket a jogosítványokat megszerzi, s z e rzőnek (acquisitor); neveztetik, a tárgy, mely fölött a jogosítvány szereztetik — maga a dolog (res). A tulajdon-átruházás közvetett vagy származékos szerzés, mely bizonyos cselekvény által létesül. Cselekvő személyek a tulajdonos (dominus) és a szerző (acquisitor), a cselekvésnek célja, hogy a dolog felett a szerző nyerjen tulajdonjogot. Maga a cselekvés különböző módok szerint mehet végbe. Minden módnál szükséges az akaratnyilvánítás mindkét részről, tehát ugy a tulajdonos, mint a szerző részéről ; mégpedig a mint a T. kifejezi: érvényes kötelezettségszerint. A tulajdonos akaratnyilvánítása arra irányul, hogy ő a tulajdonjogról a szerző javára lemond. A szerző akaratában az nyilvánul, hogy ő a tulajdonjogot megszerzi. Az akaratnyilvánulás a szerződés, melynek két faja van, aszerint amint a felek kijelentik az akaratnyilvánulásnak okát, vagy ezt elhallgatva, pusztán azt jelentik ki, hogy mit akarnak. Amazt kauzális, ezt abstrakt szerződésnek mondjuk. A forgalomra ez az utóbbi nagyon kényelmes, azért több helyeken p. o. Németországban az abstrakt szerződések nagy in t hódítottak, a német polg. tkönyv !S73. szakasza ingatlanok átruházásánál is abstrakt szerződéssel beéri. Nálunk a kauzális szerződések vannak érvényben, csupán a keresk. törvény tesz kivételt a váltók és keresk. utalványoknál. (291..298. §-ok.) Némely államok az átruházásra elégnek tartják azt a puszta szerződést; ott azonban, hol a római jog hatálya inkább érezhető, így a német államokban, az átruházásra még egy másik cselekmény — mely azonban az előbbivel együtt mehet végbe — az átadás is szükséges. A római jog, mely kezdetben a mancipatio által való átruházást ismerte, a dolog fölött való jogszerzésre átadást kívánt; azt tartotta szükségesnek, hogy a szerző, az elidegenítőnek akaratával a dologhoz tényleges (testi) viszonyba hozassék. Az oszt. ált. ptk. a 425. §-ban kifejezetten követeli az átadást. Ennek az iránynak hódolt a hazai joggyakorlat. Felsőbíróságaink kijelentéseiben ezeknek az elveknek alkalmazásál.ítjuk ; igy a Kúria 4,509/887. sz. a határozatában kimondja, hogy : 1 A vétel a kötelmi jog szabályai szerint megbírálandó jogügylet, ezáltal csupán a jog szereztetik meg a tulajdonköveteléshez. 2. Maga a tulajdonszerzés a dologi jog szabályai szerint megy végbe; a tulajdon mint dologi jog a dolognak átadása, és a tulajdon megszerzésére irányzott szándékkal történt birtokbavétel által szereztetik. Ebből kétségtelen, hogy a hazai joggyakorlat ingó dolgok átruházásánál átadást kiván. Az átadás fogalmi körének terjedelmét körülhatárolni igen nehéz. A gyakorlat azt mutatja, hogy a testi átadásun kívül az úgynevezett költött átadások is e körbe tartoznak. A jelképes átadás (509. ) már a költött átadásnak egy neme. Néha az átadásnak puszta kijelentés felel meg, p. o. a tulajdonos kijelenti, hogy ezután a dolgot mint a szerző gátját tartja birtokban valamely jogviszonynál fogva. (523. 627. §. constitutun nossessorium.) A dolog á adása testileg gyakran amiatt nem mehet * Előző közlcnényeket lásd a Jog 2,, í„ 6„ 8., 10„ l'i„ 2í„ oG, és :->S. számában.