A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 51. szám - A magyar ált. polg. tkönyv tervezetének ismertetése. Folytatás

37 í A JOG végbe, inert a dolog nincs az átruházó birtokában ; ilyenkor a tulajdonos a dolog kiadása iránt való követelést engedi át a szerző m.-k. Bár többeknek egyetemleges tulajdonáról (condominium plurium in solidum) szó se lehet, a dolog eszmei részek sze­rint mégis lehet többek tulajdona. Ily esetben, ha a dolognak árruházására és szerzésére valamennyi érdekeltnek akarata nyilvánul, maga az átadás egyik tulajdonostárs, vagy szerzőtárs­nak részvételével is végbemehet. Előfordulhat az az eset, hogy valaki résztulajdonát akarja másra átruházni, és a dolgot, mely a többi tulajdonostárs birtokában van, ténylég át nem adhatja ; itt is csupán a kö­vetelés, a résztulajdon engedtetik át, anélkül hogy a testi átadás végbemenne. Viszont előfordulhat az az eset is, midőn a résztulajdonos, akinek birtokában van a közös tulajdont al­otó dolog, magát ezt a dolgot testileg átadja. Ilyenkor se zerzi meg az acquisitor a közös tulajdont, ha egyébként tu­omása volt arról, hogy az átruházó csak részben volt tulaj­donos. A szerzett jog terjedelmét tehát a szerződés határozza meg, és a tulajdonátruházás átadás által válik hatályossá. Előre bocsátva ezeket, foglalkozhatunk azzal a kérdéssel, hogy a T. az átruházásra vona'kozó rendelkezéseket a mai jogállásnak megfelően alkotta-e ? A 625. §. szerint: «Ingó dolog tulajdonának átruházása végbemegy, ha az eddigi tulajdonos a dolgot másnak (a szerző­nek) a tulajdon átruházására irányuló érvényes kötele­zettség értelmében birtokába adja.» A cselekvő személyek a dominus. és az acquisitor tény­kednek, p. dologról tétetik a rendelkezés, átruházásra irányuló érvényes kötelezettség (szerződés) létesül, és birtokba adás (átadás) megy végbe. Megfelelne ez a mai jogállásnak, de a szövegrészt nem lehet szerencsésnek mondani. Az érvényes kötelezettség inkább a tulajdonos elkötelezését jelenti, mint a felek közt érvényesen végbemenő szerződést, és a dolog birtokba adása tartalmi foglalatára az átadással nem esik ugyanazon fogalomkörbe. A szövegezés az én felfogásom szerint helyesebb lenne ekként: «Ingó dolog tulajdonának átruházása végbemegy, ha a tulajdonos és a szerző erre érvényesen szerződnek, és a dolog átadatik.* Ez a szöveg azért felel meg inkább a rendelkezésnek, mert ebben ki van emelve, hogy a felek érvényesen szerződ­nek, így nem forog fenn kétség arra, hogy mind a két fél­nek cselekvési képessége a 918 929. §-ok szabályai aláesik s az akaratnyilvánítás ereje a negyedik résznek hatodik feje­zetében foglalt rendelkezések szerint vétetik bírálat alá. Az érvényes kötelezettség helyett megfelelőbb az érvényes szerződés. A «birtokba adás» fogalmi körébe a költött átadá­sok sehogy sem illenek, azért az «á t a d á s» megfelelőbb kité­tel, s a hazai gyakorlat is inkább ezt használja. A 625. §. második bekezdése szabatos, e bekezdés után állhatna a 626. §. kihagyása mellett a következő rendelkezés : «Megfelel az átadásnak, ha a tulajdonos, a dolog kiadása ránt való követelést átengedi a szerzőnek. A 627. §. tartalmas és sokat fejez ki a mondatokban elhelyezett szavak erejével. A 618. §. rendelkezésénél számot kell vetni azzal, hogy fentartandó-e ez a rendelkezés a szöveg szerint való formá­ban, vagy a halasztó feltétel vagy kezdő haráridő kikötésével való átruházás csupán az adás-vételnél jöhessen szóba. Kétségtelen, hogy ez a szakasz a pactum reservati do­minii intézményét akarja fentartani, melyről utóbb az 1,411. §. rendelkezik. A Ii28. §. azonban nem csupán az adásvétel eseteire vonatkozik, hanem általános rendelkezéseket tartalmaz. így az ajándékozás cimén való dologátruházás halasztó föltétel, vagy kezdő határidő kikötéssel szintén végbe mehet, ami pe­dig nincs öszhangzatban az 1,498—1,518 $-ok rendelkezéseivel, s ami a gyakorlatban sok visszaélésre adhatna okot. A pactum reservati dominii intézményét a forgalmi élet szükségletei gyökeresitették, itt az eladó érdeke követeli, hogy a vételárat megkapja; nem igy az ajándékozásnál, ahol az át­ruházás igyenes ellenszolgáltatás nélkül való, itt a halasztó fel­tétel szükségtelen. Igaz hogy a KiLia többizben kijelentette, hogy «atulaj­d »njog tartalmából folyik, hogy az átruházó fél a tulajdonjog szerzését bizonyos feltételhez köthesse (C. 2,292/91.)* azonban a Küria ezt mindig az adásvételre vonatkoztatva tette, s a hazai gyakorlat se terjesztette ki a halasztó feltétel mellett való átruházást az ajándékozásokra. A 628 §-t tehát kihagyandónak tartanám, az 1,411. §.a különös esetekre úgyis alkalmazandó. Ajándékozás esetén a halas/tó feltétel mellett való átruházás inkább ajándékozási Ígéretnek tekinthető, s az 1,499. §. erre úgyis megfelelő külön intézkedést tartalmaz. A 628. szakasz külön szövegezését én itt szükségtelennek tartom. A 629. §• második bekezdésének szigorú alkalmazása a gyakorlattal össze nem fér. Megeshetik, hogy A. a C. birtokában lévő dolog kiadása iránt való követelést átengedi D-nek. (625. §.) Ha a 629. §. második bekezdését szószerint érteimeznők, abból az követ­kesnék, hogy D. a dolog tulajdonjogát C-re át nem ruház­hatná, márpedig ez igy képtelenség lenne. Vagy ki kell tehát a a szövegből hagyni ezt a bekez­dést, vagy pótolni kell ezzel: az átruházó, vagy e n n ek jog­elődje adta volt a dolgot az ő birtokába. Igaz ugyan, hogy a szerző a tulajdonjogot a tulajdonos­tól szerzi, s igy az átruházásnál a tulajdonosnak rendelkezését kell feltételeznünk; megeshetik mégis, hogy nem a tulajdonos, hanem a dolog birlalója mint tulajdonos rendelkezik a dolog­ról, s ha állana az a' római jogszabály hogy : «Nemo plus juris in alterum transferre potest, quam ipse haberet» akkor a jóhiszemű szerző szerezhetne tulajdont; a forgalom érdeke azonban azt követeli, hogy ily esetben nem kell tekinteni a merev szabályt és a jóhiszemű szerző részére biztosítani kell a tulajdonjogot. A 629. §. első bekezdése ennek megfelelőleg ren delkezik. Kár hogy az első bekezdés nincs kibővítve ezzel a toldattal: «Vitás esetben a jóhiszeműséget a szerzőnek kell bizonyítani.» A 629. §. egyes részeinek konstruálása különben is nehéz; megfelelőbben lehetne ennek a szakasznak különálló részeit a vonatkozó (525—627. szakaszokba bővítésként befoglalni és gör­dülékenyebb magyaros szöveggel a rendelkezéseket megal­kotni. Maga az anyag igen értékes. Folytatása következik. Belföld. A Magyar Jogászegylet f. hó 14-én Véc s e y Tamás dr. egyet. tr. elnöklete alatt tartott teljes ülésében Sí pőcz László a székesfőv. árvaszék elnöke, atörvénytel en gyermekek jogállásának szabályzásáról tartott előadást. Előadó rámutat a törvénytelen gyermekek nyomorult helyzetére, ennek kapcsán ismerteti azon jogrendszereket, amelyekben az apa elis­merése a törvénytelen gyermeknek a törvényessel egyenlő jog­állást biztosit. Nem pártolja a teljes egyenlősítést, mert ezzel a házasság intézményét látja megtámadva. Tapasztalatai azt iga­zolják, hogy a vadházasságból született gyermekek helyzete arány­lag jobb, mint a futólagos együttélésből származottaké. Nem a jogi positio kedvezötlensége, hanem a családi gondoskodás hiánya az, ami a törvénytelen gyermekek sorsánál a döntő. Ezen pedig törvény nem segíthet. Másrészt ellenzi előadó, hogy a törvénytelen gyermek az apa elismerése révén annak családjába beléphessen és kifejti, hogy ha a természetes apa atyai hatalmat nyerne, ez mily gyakran történnék az anya rovására. Az excep­tio plurium concubentium elejtését ellenzi, rámutat az ezáltal felmerülhető visszaélésekre. Végül a tervezet reformintézkedéseit ismerteti. A nagy tetszéssel fogadott előadás után Márkus Dezső törvszéki bíró szólalt fel. Megengedi, hogy a tervezet haladást jelent, de reformintézkedései fogyatékosak. Az örökbefogadás, mint palliativ szer megjárja, de itt meg a házastárs beleegyezése kívántatik, ami nem mindig eszközölhető ki. A születésből hát­rányt faragni a XX. században nem szabad. Csak egy megoldást ismer: a törvénytelen gyermekek jogállásának teljes egyenlősítését. V á r a d y Zsigmond dr. közvetítő ajánlattal lép fel. A törvénytelen gyermeket elszakítani anyjától az apa kedvéért, hely­telen. De jogokat kell adni a gyermeknek törvénytelen apja ellen, főleg vagyoni jogokat és az apára ugyanazon kötelességeket kell hárítani, amelyek a törvényes apát gyermekével szemben terhelik. Igazságügyi reformok.. P 1 ó sz Sándor igazságügyi minisz­ter nemsokára elkészül a magyar általános polgári peres eljárás kidolgozásával. Az előmunkálatok már annyira előrehaladlak, hogy a miniszter ezt a nagyfontosságú törvényjavaslatot 1902. évi január folyamán a képviselőházhoz beterjesztheti alkotmányos tárgyalás végett. — A magyar polgári törvénykönyv első előadói tervezeté hez most rendezik sajtó alá az indokolásnak az örökösödési jogra vonatkozó kötetét. A testes kötet utolsó iveinek revíziójával még ebben a hónapban elkészülnek, ugy, hogy az indokolásnak ezl a kötetét 1902. évi január hónapban közrebocsátják. Ugyancsak február hónapban jelenik meg a kötelmi jogi rész második kötete s ezzel a nagy munka be lesz fejezve.

Next

/
Thumbnails
Contents