A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 49. szám - A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok üzleti adó-alapjának megállapítása

A JOG 359 Külföld. Osztrák bűnügyi statisztika 1896. évről. Csak most jelent meg az osztrák bűnügyi statisztikának 1896. évről szóló kimutatása. Nem csoda, ha ily körülmények közt sem a szakkörök, sem pedig a nagyközönség nem nagyon érdeklödnek ezen adatok iránt. 1895. óta szakítottak a régi elavult táblázatos kimutatással és behozták a nálunk is két év óta érvényben lévő számozólapocskákat, amelyek az anyag kimerítőbb és sokoldalúbb feldolgozását Iehetségesitik. Az 1896-iki kimutatás tehát már ezen uj módszeren alapul, de egyelőre és talán még hosszabb időre csupán a büntettek és vétségek statisztikájára szorítkozik. Az ügyészségekhez beérkezett feljelentések száma volt 149,662, ezekből előnyomozás és elővizsgálat céljából vagy közvetlen vádinditványnyal 71,987 db lett a törvényszékekhez áttéve. Ehhez járult 469 magán- és 1,024 pótmagánvád. ugy, hogy a folyamatban levő összes bűnügyek száma az előző évi hátralékokkal együtt 82,166 dbra rúgott, — 1,832-vel több, mint 1895-ben. Vizsgálati fogságba helyeztetett 39,376 személy, akik közül 18,620 egyén ellenében (47.03 »/0) a vád elejtetett (Tout comme chez nousH És tekintve, hogy vádinditvány 57,970 terhelt ellen emeltetett, ezek közül 20,756 (3508 0/0.) vizsgálati fogságban volt. Valóban óriási szám, mely nem a legfényesebb világításban tünteti elő az osztrák bűnügyi viszonyokat. A terheltek közül 14,516 került a törvényszékek ítélőszéke elé és ezek közül 85.03°/u lett büntetéssel sújtva; 3,116 került az esküdtszékek elé és ezekből 72.06 °/0 lett elitélve. A járásbíróságoknál beérkezett 948,165 panasz (32,640 n el több mint 1895-ben!). A folyamatba tett kihágásokból (974,750. db) 7406o/o főtárgyalás, 603% büntető parancs, 13 06°/o beszüntelés, 203% áttéte! utján lett elintézve és függőben maradt 3.02%. Bűntettért elitéltetett 28,898, vétségért 6,647, kihágásért 540,136. (18,3s0-nal több, mint 1895-ben.) Látszik a felhozottakból, hogy a büntettek és bűntettesek száma folyton emelkedik. Ugyanezt a tapasztalatot, fájdalom nálunk .s tesszük. Nyilt kérdések és feleletek. Az örökösödési eljárás némely hiányairól. (Válasz.; Vásárhelyi Dániel, nagykikindai törvényszéki bíró ur az általam a Jog 38-ik számában: az örökösödési eljárás némely hiányairól — cím alatt közölt cikkre a J o g 41-ik számában választ adván, arra csak következő megjegyzéseim vannak: Ami az örökösödési szerződést illeti, ugy erről én is tudom, hogy kétoldalú jogügylet. A többire nézve azonban, most is más a meggyőződésem. Mert magában véve »zép ugyan, a legegyszerűbb megoldási módja is lenne a dolognak, ha a hagyatéki bíróság ilyenkora szerződési tanukat kihallgatná; feltéve persze, hogy tudva lennének. Erre annak idején én is gondoltam; csak ilyeténkép való eljárásra nem találunk paragrafust. Ilyen eljárás csak a törvény 30. §-ának analógiájára foglalhatna helyet és csakis akkor, midőn szóbeli szerződésről lenne szó. Sokkal egyszerűbbnek tartom azonban még most is az általam közölt megoldási módot, hogy akkor, amidőn nem a szerződésben említett, azaz tulajdonképpen érdekelt túlélő házastárs, hanem más örökös vagy épen idegen személy van a szerződés birtokában, hivassék fel a hagyatéki eljárás rendén a bíróság által, hogy azon szerződést a tárgyaláskor a kir. közjegyzőnél, — habár nem kihirdetés végett — csak általában mutassa fel, a különben való a törvény 27 §-ában emiitett jogkövetkézmények terhével. Ezen eljárással aztán föltéve, hogy az illető felhívott eleget tesz a meghagyásnak, sok esetben elejét lehetne venni egy esetleges okirat felmutatása iránt való pernek vagy épen bűnvádi eljárásnak; ha pedig nem felelne meg a meghagyásnak, úgyis ugyanazon következménye lehetne mint hasonló esetben a be nem mutatott végrendeletnél. Ami a cikknek a hagyaték leltározására, pótleltározására s illetve póttárgyalására vonatkozó részét illeti, ugy az ebben kifejtett nézet se fogadható el. A leltározásra vonatkozólag ugyanis azon nézet tükröződik belőle vissza, minthi a higyaték leltározásánál első sorban és kizárólag csakis az örökösök közreműködése lenne szükséges ahhoz, hogy minden hagyatéki vagyontárgy kerüljön bele a leltárba. Ezzel szemben csak ráutalok a törvény 40. §-ára, mely szerint a leltárba hivatalból foganatosított nyomozás utján felveendő minden vagyontárgy, mely az örökhagyó halálakor birtokában volt; amihez aztán hozzá lehet tenni, hogy tekintet nélkül arra, hogy maga a leltár felvétele hivatalból vagy a biróság rendeletére történik. Az emiitett szakasz rendelkezéséből világos, hogy épp ellenkezőleg a leltározó közeg lelkiismeretes közreműködése szükségeltetik ahhoz első sorban, hogy lehetőleg minden hagyatéki vagyontárgy vétessék fel a leltárba. Igaz, hogy az örökösök jobban tudhatják, hogy mi a hagyaték, mi nem, s a vagyontárgyak kinyomozásában a leltározó közegnek segítségére is lehetnek; de mindamellett nincsenek erre jogilag kötelezve, hanem csakis erkölcsileg. Ebből aztán a contrario az következik, hogy minden oly esetben, amidőn a leltárból valami hagyatéki vagyontárgy bármiképen kimarad, ez csakis az illető leltározó közeg mulasztásának róható fel mindaddig, mig az ellenkezője ki nem derül. Ez esetben a leltározó közeg a 95,465/94 beiügymin. rendelet értelmében külön dijat csak akkor számithat fel, ha kimutatja, hogy az alapleltározásnál őt a legcsekélyebb negligentia se terhelte és természetesen azon további feltétellel, hogy a pótlólag leltározott vagyontárgyak értéke a 200 koronát meghaladja; de akkoris csak azon díjkülönbözetet, mely a két leltári együttes érték és az al apleltári érték utáni díjszámításokból mutatkozik. Ha aztán oly hagyaték, amelynek pótleltározására a leltározó közeg mulasztása szolgáltatott okot, póttárgyalás végett a kir. közjegyzőhöz kerül, a kir. közjegyző, nézetem szerint, semmiképen se számithat fel ennek póttárgyalásáért külön dijat, akármennyi legyen is a pótleltározott vagyontárgyak értéke. Ilyen speciális esetre azonban nincs az egész törvényben intézkedés, s éppen ez szolgált volt felszólalásom indokául, miután a törvény 120. §-ából csak per analógiám lehet a fönti nézetet kiolvasni ! A kir. közjegyző csak oly hagyaték póttárgyalásáért számithat fel külön dijat, — nem törvényesen ugyan, de méltányosságból, — midőn a pótleltár az örökösök negligentiája folytan, azaz akkor vétetett föl, midőn mint már föntebb emlitém, a leltározó közeget az alapleltározásnál semmi féle mulasztás nem terhelte a hagyatéki tárgyak kinyomozásában s a kir. közjegyzőhöz az ügy ekképen került póttárgyalásra. Gréb Brúnó Jr., dévai tszéki aljegyző. Sérelem. Igazságot kérünk az írnokokkal szemben. (A budapesti kir. tábla érdemes elnökének figyelmébe.) Ahhoz már hozzá vagyunk szokva, hogy ha valamely miniszteri tárca keretében megtakarításra van szükség, akkor leggyorsabban eszközlik a megtakarítást az igazságügyi tárca keretében. Természetes is, hisz oly bőségesen vagyunk ellátva birói és kezelő személyzettel, a bíróságok oly fényesen vannak berendezve, hogy itt lehet nyirbálni; dolgozzék azután a Diró napestig, rekedjen meg a bíró munkája a kiadóban vagy jegyzői irodában, a tárgyalószobában ne legyen éplábu szék, jóravaló asztal, csak a megtakarítás legyen eszközölve, hogy az igazságügyi közszolgálat révén befolyó bélyeg- és jogilletékekből emelhessük a hadsereg fényét, a katonatisztek fizetését. Most, hogy a tisztviselők fizetésének fölemelsée már elodázhatlannak mutatkozik; mikor kezdik belátni, hogy az 500 frtos Írnoki fizetést már nem lehet fenntartani s hogy irni-olvasni tudó díjnok nem körmöl naponta 80 krért, — kezdődik a megtakarítás azzal, hogy a dijnokok létszámát kell leszállítani. Azt hiszem ugyan, hogy kár a dijnokok létszámát csak egygyel is leszállítani, mert hiába dolgozik a bíró, hiába igyekszik restancia nélkül maradni, ha az általa hozott végzés ott reked a kiadóban és csak hónapok múlva ér a felekhez. Ha azt akarjuk, hogy a biró munkája kellő értékkel birjon, gondoskodnunk kell arról, hogy gyors legyen a leírás és expedíció. No dehát lehet, hogy az a tervbe vett fizetésfölemelés olyanynyira serkenti majd a bírósági kezelő személyzetet, hogy a nagyobb fizetésért többet dolgozik s igy tán nem lesz baj, ha egynéhány száz dijnokot elcsapat a miniszter ur s ezeket a szegény embereket télviz idején a közjótékonyság ölelő karjai közé kergeti, mert máshova ezek alig menekülhetnek. Meg is jelent már a miniszteri rendelet, melynek folytán száz meg száz dijnokot bocsátanak el s igy a budapesti kir. ítélőtábla területén 82 dijnokra van kimondva a kenyérvesztés ítélete. De ez a baj se volna olyan nagy, ha ez a dijnokelcsapás igazságosan és arányosan érné az egyes bíróságokat, mert ha arányosan, igazságosan csapják el a dijnokokat, akkor a dijnok bánja inkább, de nem az igazságszolgáltatás, mert hisz ha a budapesti kir. ítélőtábla területén lévő 14 törvényszéktől és 62 járásbíróságtól el is bocsátunk 82 dijnokot, esik egy-egy törvényszékre vagy járásbíróságra 1—1 dijnoknál valamivel több s ha ezen létszámapasztást ott visszük keresztül, ahol a dijnokok száma nagy, ahol egy-egy törvénvszéknél vagy járásbíróságnál 20—30 leíró és írógép is van, az igazságszolgáltatás döcögő szekere még nem megy ki a kerékvágásból; de ha ugy viszik keresztül ezen létszámapasztást, amint ez a budapesti kir. ítélőtábla elnökének intézkedéseiben foglaltatik, akkor az ember méltán megütközik az aránytalanságon s a beosztás igazságtalan voltán. A székesfehérvári kir. törvényszék, ugy látszik, az a mostoha gyermek, akitől a legtöbbet lehet elvenni: 1 törvényszék és 5 járásbíróságtól elcsapásra van ítélve 14 dijnok, tehát az összes elcsapandó mennyiség V8-od része, holott az igazság szerint ezen kisebb területű és kisebb személyzetű törvényszék területéről nagyon elég volna i/14 részt elbocsátani. Igy esik azután meg oly beosztás, hogy egy telekkönyvi hatósággal felruházott járásbíróság mellé egyetlen egy dijnok jut. Igy jár majd a moóri és a dunaadonyi járásbíróság. Itt Moóron eddig se voltak oly rózsásak a viszonyok. A telekkönyvi osztálynál egy segédtelekkönyvvezető van csak és egy irnok. Eddig volt ott egy dijnok is alkalmazva, aki legalább a leírást végezte s igy az irnok a bevezetésnél segédkezett, de ezután az irnok lesz kénytelen leirni a végzéseket is, és megint elérjük azt a boldog állapotot, hogy egy tkkvi végzésre el kell várnunk egy fél évig, mert hiába intézi azt el a biró, nincs aki leirja. A polgári és büntető osztálynál sem állunk különben, mert