A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 49. szám - A kereskedelmi társaságok törvényszéki ellenőrzéséről

A JOG 355 Minthogy ezen téves eljárás a jogbiztonságot veszélyezteti, s a perek számát indokolatlanul növeli, azért fölötte kívánatos, hogy az illetékes felsőbb közigazgatási hatóságok az 1894. évi XII. t.-c. végrehajtása tekintetében az alsóbb közigazgatási hatóságoknak helyes útmutatással szolgáljanak, s azok működését hatályosan ellenőrizzék A kereskedelmi társaságok törvényszéki ellenőrzéséről. Irta BENfCE NÁNDOR dr„ tszéki aljegyző Nyitrán. A szövetkezetek felszaporodása lolytán a kir. törvényszékekre, mint kereskedelmi bíróságokra fokozott munka és felelősség hárult. A szövetkezeti eszme fellendülése előtt, a budapesti kereskedelmi és váltó-törvényszék kivételével a többi törvényszékek átlag 20—30 részvénytársaság és néhány szövetkezet fölött gyakoroltak felügyeletet, azok is legnagyobbrészt szakképzett közegek vezetése alatt álló takarékpénztárak és bankok voltak, amelyek bejelentési kötelezettségüknek szabályszerűen megfeleltek. A kereskedelmi társaságok ellenőrzése a beküldött jegyzőkönyvek és mérlegek alaki felülvizsgálatára és egyszerű tudomásulvételére szorítkozott. A tartalmi valóságot a törvényszék hivatalból különben se kutathatja, arról pedig, hogy az évi okmányok pontosan beterjesztessenek, és hogy azok a törvényben megállapított alaki kellékekkel bírjanak, a részvénytársaságok szakképzett közegei maguk gondoskodtak. A kereskedelmi törvény rendelkezései szerint, a törvényszék a beterjesztett okmányokon különösen azt vizsgálja, vájjon a társasági közgyűlés határozatai nem ütköznek-e a törvénybe és az alapszabályokba, és vájjon a közgyűlésen jóváhagyott mérleg a törvény 199. §-ában felállított rendszer szerint készült-e ? Ez a munka tulajdonképen nem egyszerű. Az előadó részéről alapos törvénvismeretet és az alapszabályok áttanulmányozását kívánja. Járatosnak kell lennie továbbá a kereskedelmi szokásokban is, különben sem a közgyűlési jegyzőkönyvet nem érti meg, sem a mérlegnek még alaki helyességét se képes megbírálni. Egy egy közgyűlési jegyzőkönyv és mérleg áttanulmányozása sokszor egésznapi munkát kiván, amelynek eredménye a legtöbb esetben egy néhány soros ürlapos végzés, melylyel a törvényszék a bemutatott okmányokat jóváhagyja és okmánytárba helyezi. A végzett munka éppenséggel nem háládatos. Nem alkalmas arra, hogy az előadó ambícióját tüzelje, mert sem a közönség, sem a felsőbb bíróság nem látja, hogy a rövidke végzés meghozatala mennyi munkába és mennyi körültekintésbe került. Ebből magyarázható, hogy a közgyűlési jegyzőkönyveket a legtöbb esetben nem a biró, hanem a mellé beosztott aljegyző vagy joggyakornok vizsgálja át. Utóbbiaktól pedig a föntebb említett gyakorlati ismereteket annál kevésbbé lehet megkívánni, mert a kereskedelmi és váltószakban csupán 5 hónapot töltenek, és ez időben is inkább váltóperekben dolgoznak. A kereskedelmi perenkivüli szak a törvényszéki ügyvezetésnek mostoha gyermeke marad, aminek eredménye az a panasz, hogy a törvényszékek a részvénytársaságokra és szövetkezetekre nem eléggé szigorúan ügyelnek föl. A kereskedelmi társaságoknak törvényszéki ellenőrzése részben a társaság tagjainak, részben hitelezőinek érdeke. Ami a részvénytársaságokat illeti, azoknak szakszerű vezetése már magában véve némi biztosítékot nyújt ügykezelésük őszinteségére nézve. Ezen fölül a veszély, mely a lelkiismeretlen üzletvezetésből a részvényesekre hárulhat, szemben a korlátlan avagy korlátolt felelősséggel alakult szövetkezetekkel, nem olyan nagy. mivel a részvényesek csak részvényeik erejéig felelősek. A társasági hitelezők pedig üzleti szellemtől vezérelve kötnek ügyleteket a részvénytársaságokkal, és az üzleti szellem törvényszéki szigorú ellenőrzés híján is megsúgja, hogy mely részvénytársaság áll szilárd alapon, és melyik nem. Egészen más szempontok nyomulnak előtérbe az újonnan alakult hitel- és fogyasztási szövetkezetekre nézve. Ritka az a szövetkezet, amelynek szakavatott vezetői volnának. Élükön valamely falubeli értelmesebb ember áll: a plébános, a jegyző vagy a kántor. A többi igazgatósági és felügyelő-bizottsági tagnak szereplése rendszerint csak névleges. Azok egyszerű töldmivesek vagy iparosok, akik a könyvvezetéshez nem értenek. A vezető 2—3 ember lelkiismeretén múlik a szövetkezet ügye : ha azok kitartók és munkásak, ugy felvirágzik a szövetkezet, ellenkező esetben csak tengődik, végül pedig megbukik. Virágzó szövetkezetek 1—2 év alatt tönkre mentek a vezető igazgató távozása folytán, viszont pangó szövetkezetek rövid idő alatt felvirágoztak, ha lelkiismeretes ember vette kezébe az ügyet. Az «Országos központi hitelszövetkezet)) valamint a «Hangya» kötelékébe tartozó szö\ etkezetek tagjai üzletrészeik ötszörös értéke erejéig felelősek. Az üzletrész nagysága 20- 80 kor. között, a felelősség mértéke pedig, mely az egyes szövetkezeti tagra a szövetkezet bukása esetén hárul 100—400 kor. között váltakozik. A fönti körülmények a szövetkezetekkel szemben a törvényszékek fokozott figyelmét követelik meg. A törvényszék előadom most magát a jogesetet, amely miatt egy cigánykaraván megjelent a járásbíróság előtt. Schein Béla felperes előadja, hogy Sztánku János és Sztanku Csukure elvették két lovát, lebunkózták és bőrüket értékesítették. De bűnügyi panaszszal nem kiván élni, mert alperesek is szegény emberek ; másfelől pedig, mert a két ló úgyse volt életre való; azok bőrei árában 13 frtot vesz követelésbe. Alperesek beismerik, hogy a két lovat lebunkózták és bőrüket értékesítették, de tagadják, hogy jogtalan uton jutottak azokhoz, mert az összes formák betartása — alku, kézadás és áldomásivás — mellett felperestől megvásárolták és hogy felperes el ne állhasson az ügylettől, azonnal lebunkózták, már azért is, mert — mint felperes is beösmerte — nem voltak életre valók és csupán a bőrük jöhet számításba. Egy lóbőr pedig három forint, de a megállapodás szerint is a két lovat 6 frt 50 krért vásároltak meg. Amidőn a vételár kifizetésére került a dolog — mondja Sztanku János, — elővettem az erszényemet és a vételátat a vajda közbejöttével letétbe helyeztem Kaldarás Trifunál addig, amig felperes neje is kifizeti a leányáért neki adott 7 frtot. A vajda pedig ugy ítélkezett, hogy felperes és neje kötelesek nekem a 7 frtot megfizetni, s egyúttal el is rendelte ezek ellen a kielégítési végrehajtást, amennyiben engem feljogosított arra, hogy a Kaldarás Trifunál letett 6 frt 50 krt a 7 frtnyi követelésem kielégítésére vegyem át, s azt át is vettem. Ebből láthatja a biróság — erősiti Sztanku Csukure, hogy mink igazságos uton járunk, felperesnek adósai nem vagyunk, sőt megjegyzem, hogy a vétel alkalmával^maga felperes adta át a lóleveleket is. Most azonban, hogy a vajda hatalma alól kikerült és más járásba tette át lakását, azt hitte, hogy bennünket megzsarolhat ; de azt már nem teheti, ha a járásbírósághoz jött is, mert a biróság sem ítélhet másként, mint a vajda, aki tiszta lelke szerint ítélt. Kérem a vajdát, Sztanku Risztát és Kaldarás Trifut mint tanukat kihallgatni. A biróság elrendeli ezen tanuknak és a felperes feleségének a kihallgatását. Sztanku Riszta mindenekben megerősíti az alperesek állíI tásait s azt mondja, hogy felperesnek a hetedik megyéből idevetődött nem tudja hányadik felesége, amikor az ő bandáj jába került hét élő gyermekével, egyik 14 éves leányát eladta Sztánku Jánosnak 7 frtérts a vételösszeget felperessel ette meg. És jóllehet Sztanku János vörös viganóba és cipőbe öltöztette : I a leány megszökött és az anyja nemsokára ismét eladta 20 I frtért egy olyan cigánynak, akitől Sztanku János — illetőleg a | fia, kinek számára vásárolta — visszakapni nem tudta s 7 frt j erejéig kárban maradt. A leányeladást a vajda oly természetes dolognak tartotta, j hogy kérkedően mondotta, hogy ő bizony a feleségét — aki ; olyan szép, mint egy virágszál és olyan derék, mintegy férfi, ! — 100 frtért vásárolta Sztanku Jánostól, aki eszerint néki | apósa ; de azért ő mint mondá — igazságosan 'télkezett, amikor ! Sztanku Jánost feljogosította a 6 frt 50 krnak, vagyis a lovak j árának a letétből való felvételére, mert Sztanku János 7 frtot fizetett a leányért és ezen pénz felperes kezébe jutott. Miután Kaldarás Tnfu is igazságosnak jelentette ki a j vajda ítéletét és felperes neje se vonta azt kétségbe: felperes elállott keresetétől; hanem követelésbe vette az áldomásbői kifolyólag rögtönzött verekedés közben elveszített, vagy talán valamelyik által eltulajdonított tajtpipájának az árát; neje pedig követelte, hogy a leánynyal adott és Sztánku Jánosnál maradt dunyhája adassék ki, amit a vajda — vajdai becsületszavára! — teljesíteni igért. Evvel véget ért az izgalmas, lármás tárgyalás s a vajda mellét veregetve kiabálta, hogy ő mégis igazságosan ítélt. Ezt laikus szemmel nézve, talán más is elismeri; de hogy a leányvásár még sem olyan természetes valami, mint a cigányvajda hiszi: a mai XX-ik században érdemes a feljegyzésre. 1*