A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 49. szám - A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok üzleti adó-alapjának megállapítása

356 A JOG nem helyezkedhetik a rideg alaki ellenőrzés álláspontjára. Mig a részvénytársaságok részéről a törvény és alapszabályeüenes határozatok, valamint a köteles bejelentések elmulasztása a hanyag és rosszhiszemű vezetés jelei, addig a szövetkezetek részéről felmerült hasonló hiányok sokszor inkább a vezetők járatlanságának tudhatók be. A törvényszéknek, mielőtt a törvény sanctióját alkalmazná, előbb a szövetkezeti igazgatókat ki kell tanítania, és a büntetéshez csak akkor nyúlhat, ha azok a birói végzéseknek nem felelnek meg. A rideg szigor alkalmazása a szövetkezetekkel szemben a szövetkezeti szellem gyengitésére vezetne. Mig a föntebbiek szerint a részvénytársaságok szakszerű vezetése a törvényszékhez beküldött okmányaik alaki és tartalmi helyességére nézve némi garanciát nyújt, addig a szövetkezeteknél ez a garancia a vezetők szakképzettségének hiánya miatt elesik. A törvényszéknek fokozott figyelemmel kell a szövetkezetek okmányait átvizsgálnia, nehogy a becsúszott hiányok figyelmét elkerüljék. A legtöbb hibát rendszerint a mérleg foglalja magában. Még a jóhiszeműen készült mérlegek is gyakran nem felelnek meg a törvény rendelkezéseinek. Láttam azonban oly szövetkezeti mérleget is, amelyben néhány száz forint kamat nyereség volt feltüntetve, holott a szövetkezetnek a mérlegben kimutatott követelései tartozásainak alig rúgtak a felére. A szövetkezeti mérleg átvizsgálása a törvényszéknek legnehezebb munkája. Ennél van szükség a legtöbb kereskedelmi szakismeretre és körültekintésre. A szövetkezeti eszme föllendülése folytán kérdésessé vált, vájjon tekintette) a szövetkezeti intézmény jelen fejlettségi fokára és azon állami érdekre, hogy a szövetkezetek szaporodjanak és izmosodjanak, — helyes-e az, hogy a törvény a kereskedelmi társaságok ellenőrzését kizárólag jogászokra bizza, és nem kívánja meg, hogy az ellenőrzésben és ezáltal az irányításban — kereskedelmi képzettséggel birók is befolyáshoz jussanak. Nem térek ki arra. hogy az ellenőrzés rendszerének jelen hiányain és fogyatékosságán miképen kellene segíteni. Csupán egy feltűnő hiányra akarom a figyelmet felhívni. A törvényszéki ellenőrzés még abban az irányban sincsen rendszeressé téve, hogy mi módon ellenőrizze a kir. törvényszék azt, vájjon a kereskedelmi társaságok évenként beküldik-e közgyűlési jegyzőkönyveiket és mérlegeiket, és vájjon a szövetkezetek ? keresk. törv. 242. §-ában foglalt bejelentési kötelezettségöknek megfelelnek-e ? Ameddig a vidéki törvényszékek csak csekély számú részvénytársaság fölött gyakoroltak fölügyeletet, addig a kérdéses ellenőrzés egyéb intézkedés hijján ugy történhetett, hogy a cégjegyzékvezető az év végén átnézte az okmánytári csomókat és ugy győződött meg, vájjon az egyes társaságok évi okmányaikat beküldötték e ? Jelenleg azonban az okmánytárak a szövetkezetek felszaporodása folytán oly nagy terjedelműek, hogy azokat a cégjegyzékvezetők, akik különben nagyon sok egyéb munkával vannak elfoglalva, többé nem nézhetik át. Elkerülhetlenül szükségessé vált, hogy a kereskedelmi bíróságok a kereskedelmi társaságokról a cégjegyzéken kivül törzskönyvet vezessenek, amelynek kellően berendezett rovataiba a cégjegyzékvezető minden egyes esetben bevezesse, hogy a társaság évi okmányait beküldötte. Az ellenőrzés a törzskönyv alapján tehát ugy történik, hogy a cégjegyzékvezető az év végén jelentést tesz azokról a társaságokról, amelyek a törzskönyvben levő bejegyzések szerint kötelezettségeiknek meg nem teleltek. Tudtommal nincsen miniszteri rendelet, mely e kérdést részletesen szabályozná és megállapítaná, hogy az egyes törvényszékek a jelzett célra milyen könyveket kötelesek vezetni. Ebből az okból a kereskedelmi társaságoknak ellenőrzési módja törvényszékenként eltérő, és sok helyen hiányos. Megtörténik, hogy egyes társaságok hosszabb időn át semmiféle okmányokat se küldenek be, és a törvényszékek a hibát csak későn, vagy csupán a társaság feloszlásakor fedezik fel. Szükséges volna tehát, hogy az ellenőrzés módszere, a íörzskönyvek berendezése az egész országra kiterjedően rendeletileg egységesen szabályoztassék, hogy célszerűen berendezett törzskönyvek segítségével, a kir. törvényszékek a kereskedelmi társaságok felett az ellenőrzést, legalább alaki tekintetben teljes biztossággal és egyöntetűen gyakorolhassák. Az ellenőrzés módszerének megállapítása nélkül a kereskedelmi törvény rendelkezései foganatlanul papíron maradnak. A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok üzlsti adó-alapjának megállapítása. Irta GOLD FERENC, pénzügyi s. titkár. A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyesületek adójának (üzleti vagy társulati adó) alapját az 1875. évi XXIV. törvény 3 §-ának rendelkezései szerint az adóévet megelőző 3 évi üzleteredmény átlaga képezi. Az évi üzleteredmény megállapításánál a nyers jövedelemből levonható tételek ugyanezen törvény 4. §-ának 1 — 10. pontjai alatr, valamint e most idézett törvényszakasz 10-ik pontját módosító, illetve kiegészítő 1880. évi LX. törvénycikk 1. §-ában vannak taxatíve felsorolva. Az 1875. évi XXIV. törvénycikk 8. §-a kimondja, hogy a társulatok adója mindig az adóévet megelőző 3 évi, amennyiben pedig ennyi éven át a társulat még fenn nem állana, az üzlet megkezdésétől számítandó időre készített mérleg alapján, a most idézett törvény 3. és 4. §-a szabályainak figyelembe vétele mellett, vettetik ki, (a három év óta még fenn nem álló társulatok adó-alapjának mikénti megállapítása iránt az 1877. évi «Pénzügyi Közlöny» 10. számában közzétett 9,250/877. számú pénzügyminiszteri körrendelet, illetve az egyenesadó-törvények és szabályok 1888. évi hivatalos öszszeáüitásának, a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyesületek adójára vonatkozó III. rész 18. §-a intézkedik.) A most idézett hivatalos összeállítás hivatkozott részének 11. §-a határozmányai szerint jövedelmi mérleg alatt a nyereségi és veszteség számla értendő és nem az üzletforgalmi kimutatás, mely utóbbi ugyan felhasználható, de adóztatási alapul nem vehető. Az évi üzleteredmény (adóköteles nyeremény) megállapításánál tehát tisztában kell lenni azzal, hogy mely tételek tekintendők a társulat nyereség-veszteség számlájában kitüntetett nyersjövedelemből 1. lenem vonandóknak, 2. mely tételek igazgatási és üzleti költségeknek, tehát a nyers jövedelemből levonandóknak és midőn ezek figyelembevételével, tudniillik a levonandó tételeknek a nyers jövedelemből való leütésével a nyereség-veszteség számla alapján az adóköteles nyeremény megállapittatott, ugy az adóztatásnál tájékoztatásul szolgáló mérleg felhasználásával tisztába hozandó, hogy : 3. a mérlegben fordulnak-e elő oly tételek, melyek ámbár a nyereség- és veszteségszámlában nem szerepelnek, de azért a kifejlett joggyakorlat elvei szerint, az adóköteles nyereményhez még hozzáütendők. Célom csakis odairányul, hogy a vonatkozó törvények, rendeletek, szabályok, a volt pénzügyi közigazgatási bírósági, valamint a m. kir. közigazgatási bírósági döntvényekből és elvi jelentőségű határozatokból betüsorrendben és részletesen elősoroljam azokat a tételeket, melyek az adóköteles nyereség- és veszteség számla alapján való kiszámításánál és e javaslatnak megállapításánál feltétlenül szem előtt tartandók, továbbá hogy később példákkal is megvilágosítsam, hogy gyakorlatilag mikép kell az üzleti adó alapját a részvénytársaságra az 1880. évi LX. törvénycikk l.§-ában felsorolt kedvezményben részesített előlegezési és önsegélyző egyesületekre nézve és végül oly esetben kiszámítani, midőn ily vállalatok és egyesületek 3 év óta még fenn nem állanak. Itt elősorolom azokat a tételeket, melyek a nyereség- és veszteség számlákban kitüntetett nyers jövedelemből I. le nem vonhatók: 1. Adók és pedig mindennemű állami, községi és megyei adók és ezek járulékai (26/1886. p. ü. közig, bírósági döntvény és 295/901. közig. bir. elv. jel. határozat) kivéve a betétkamatadót, mely levonandó (lásd 13/184. p. ü. közig. bir. döntvényt.) 2. Adómentes értékpapírok kezelésére felszámított összegek (1,867/93. p. ü. bir. elvi jel. határozat). 3. Ajándékok (lásd a «jótékonycélok» cimü vezérszót). 4. Alapok és alapítványok létesítésére felszámított kiadások (előbbire vonatkozólag lásd a «tartalékalap» továbbá «rendkivüli tartalékalap)) és «osztalékalap» vezérszókat, utóbbit illetőleg lásd a «jótékonycélok» cimü vezérszót. 5. Alapítási költségek (első szervezés létesítése céljából szükséges, egyszer és mindenkorra teendő költségek) a társulat üzlete megkezdésétől számított 5 év alatt lévén csak levonhatók, ezen idő leteltével ily cimen levonásoknak helye nincs, (egyenesadó törvé.iyek és szabályok 1888. évi hivatalos összeállításának III. iész 29. §-aJ. 6. Bányabirtok haszonhajtó állapotban tartására, illetőleg műveés ére fordított költségek (egy.-adó törv. és szabály 1888. évi hiv. össz. III. rész 19. §.) 7. Behajthatatlanná vált követelések az esetben, ha azok a nyereség- és veszteség-számlában tényleg leírásba hozva