A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 4. szám - Uj szöveg a magyar általános polgári törvénykönyvtervezetének házasságjogi részéhez

A JOG 29 tek anyagát felölelve, a kérdés tisztázásához hozzájárulnom sikerül. A kérdésnek minden oldalról való megvilágositása céljából a jelzálogkölcsönök átváltoztatásánál nyújtandó illetékkedvezményeket tárgyazó 1881. LXX. alaptörvény, valamint ennek érvényét meghoszabbitó 1886: XXXVI., 1889: XLIII., 1895: L., s végül az országgyűléshez most tárgyalásra benyújtott törvényjavaslat keletkezését röviden ismertetve, ezen tör vényekben lefektetett alapelvek és a birói gyakorlat alapján ki fogom fejteni, hogy mely esetekben és mily feltételek mellett adható meg az illetékmentesség kedvezménye. A földbirtokos osztály pénz- és hitelviszonyainak egész ségesebb alapokra való fektetése, a régi terhes jelzálog-kölcsönöknek kisebb kamatú kölcsönökre való átváltoztatása iránt a 70-es évek végén megindult általános mozgalom a törvényhozást arra indította, hogy az állam a maga részéről is ezen törekvést különös illetékkedvezmény megadása által elősegítse. így született meg az 1881. évi LXX. t.-c. Ezen törvény hatályba lépte előtt is nyújtott a pénzügyminister rendeleti uton a bélyegilleték költségekre nézve ugyan bizonyos könnyítést, de az illetékszabályok 52. $-a alapján conditio sine qua non-ja volt, hogy a jogalap, továbbá az adós és hitelező személyében változás ne álljon be. ^Az 1881. évi LXX. t.-c. kiindulva abból, hogy a jelzáloghitel olcsóbbitása legbiztosabban és teljesen csak akkor érhető el, ha az adós tetszése szerint választhat oly uj hitelezőt, ki esetleg kedvezőbb feltételek mellett hajlandó a kölcsönátváltoztatást keresztül vinni, az illetékkedvezményt kiterjesztette a törvényben taxatíve felsorolt intézeteknél fennállott és ezek által konvertált tartozásokra azon esetre is, ha a hitelező vagy adós személyében változás állott be. A pénzügyt bizottság ezen törvény alapját képező törvényjavaslat tárgyalásánál a javasolt kedvezmény terjedelmét keveselte és az emiitett intézetek által keresztülviendő minden konversióra kívánta volna a kedvezmény kiterjesztését, a pénzügyminister azon indokolására azon ban, hogy az ily messzemenő kedvezmény megadása által eleső állami bevételeket, melyeket nélkülözni nem áll módjában, más forrásból pótolni nem tudná, a felvetett eszmét elejtette és a ministeri javaslatot ajánlotta a háznak elfogadásra. A törvényhozás ezt változatlanul el is fogadta és az indokolás alapján a kedvezményt 5 évre, azaz 1886. dec. 3l-ig adta meg azon hiszemben, hogy ezen idő alatt a régi tartozásoknak kisebb kamatú kölcsönökre való átváltoztatásának folyamata be lesz fejezve. Az öt év lejárta után a törvényhozás az 1886. évi XXXVI. t.-cikkel a kedvezményt további 5 évre 1889. dec 31-ig, az 1889. évi XLIII. t.-cikkel pedig ujabb 5 évre 1895. dec. 31-ig, s végül az 1895. évi L. t.-cikkel ismét 5 évre 1900. dec. 31-ig hosszabbította meg a pénzügyminister azon indokolására, hogy a konvertálási processus még befejezve nincsen, a pénzpiac viszonyai a kölcsönök konversiójára még folyvást kedvező, s ennélfogva az illeték .nemességnek megszűnése annál is inkább időelőtti volna, mivel a kedvezmény megvonása által a kedvező hitelviszonyoknak a kölcsönkonvertálásokra nézve nagyon üdvös hatása kétségenkivül nem érvényesülhetne teljes mérvben. Mult év december hó 10-én az 1895. évi L. t.-c. hatályának a törvényhozás további intézkedéséig való meghoszabbitásáról nyújtott be a pénzügyminister javaslatot, mely most a pénzügyi bizottságban vár tárgyalásra. Ezen törvényjavaslat indokolásában a pénzügyminister elismeri, hogy a pénzpiac jelenlegi ^helyzete nem alkalmas ugyan a konversiókra, azonban n;m tartja kizártnak, hogy a pénzpiaci viszonyok javulásával a kölcsönök k onvertálása ismét nagyobb arányokat fog ölteni, s nehogy az^j illetékkedvezmények hiánya m att a jelzálogkölcsön követelések konversiója kisebb térre szorittassék, az 1895 : L. t.-c. hatályának további fentartását szükségeinek véli, de ezúttal ezen törvényben foglalt intézkedések meghosszabbítását nem öt évre, hanem határozatlan időre hozza javaslatba azon megokolással, hogy a kedvezménynek még egyéb, eddig illetékmentességben nem részesített tartozások konvertálására va ló kiterjesztése eszméjével foglalkozik Az 1881. évi LXX. t.-c. az illeték kedvezményt bizonyos feltételek mellett megadja, ha a szerződő felek személyében áll be( változás, ho^y azonban ezen kedvezmény a jogalap megváltozása esetére nem terjed ki, magából a szövegből nem tűnik ki. Erre nézve teljes és mértékadó bizonyítékot képez ép a kilátásba helyzett törvény, mert ha az 1881. évi LXX. t.-c. a jogalap megváltozása esetén is a kedvezményt megadandónak rendelné, akkor az uj törvény már csak a m igánfeleknél fennálló és jelzálogilag biztosított tartozások konvertálásánál adandó kedvezményről szólhatna, mely esetben azonban a pénzügyminister nem azt mondaná most, hogy «egyéb eddig illetékmentességben nem részesítette hanem hogy a «magánfeleknél fenálló tartozások)) konvertálásakor nyújtandó kedvezményről fog törvényjavaslatot benyújtani. Alig hihető, hogy a pénzügyminiszter ily irányú törvényjavaslatot gondol a torvényhozás elé terjeszteni, már azért sem, mert az ily törvény az ügyfeleket egyenesen arra hivna fel, hogy valótlan bemondások és álügyletek utján az államkincstárt megrövidítsék, a mennyiben ugyanis az illetékkiszabó hivataloknak alig állhatna módjukban megállapítani, hogy magánfelek javára bekebelezett tartozások az uj kölcsön felvétele alkalmával tényleg mily összegben állottak fenn. Ezen körülmény egyrészől az ügyfeleket a nyerendő kedvezménynyel arányban nem álló zaklatásoknak és kellemetlenségeknek tenné ki, másrészről az államkincstárnak esetleges megkárosítását eredményezné. Az osztrák bélyegtörvény kiterjeszti az illetékmentességet a vételhátralékokra örökségi osztályokból származó tartozásokra stb., de számot vetve a törvénynyel való visszaélheté • lehetőségével, iendel': «Die Erschleichungen der Begünstigung durch unrichtige Angaben in Schuld Löschungs und Cessionsurkunden und Nachweisen oder durch Scheingescháfte, wird als schwere Gefallsübertretung .... etc.» Ezen rendelkezés a kihígás gyakori előfordulhatása mellett szól, a mi ugy a hivatalos eljárásban, mint az ügyfelek ténykedésében csak immoralitást eredményezhet. Ezt törvénnyel előmozdítani, a törvényhozásnak még fontos közgazdasági érdek árán sem igen szabad! Ámde azt, hogy az 1881. évi LXX. t.-c. csak annyiban tágit az általános szabályon,1*) hogy bizonyos feltételek mellett az illeték kedvezményt csupán azon esetre adja meg, ha a jogalap azonossága mellett a szerződők személyében áll be változás, bizonyítsuk be magából a törvény szelleméből is. (Befejező cikk következik.) Uj szöveg a magyar általános polgári törvénykönyv tervezetének házasságjogi részéhez.*) Irta: dr. RAFFAY FERENC, győri ügyvéd. III. K ö z s z e r z e m é n y. 1. A 1 a p i n t é z k e d é s e k. 121. §. Mindegyik házastárs vagyonából a közszerzemény, törvényen alapuló jutalomképen, egyenlő arányban közös a férj és feleség között (szerzeményi közösség). 122. §. A szerzeményi közösség a házas ág létrejöttével veszi kezdetét és annak megszűntével ér véget. 2. Köz szerzeményi és különjavak. 123. §. Közszerzeményi javak a házastárs vagyonában, amennyi ben a törvény kivételt nem tesz, mind azok a javak, amelyek abba a hásasság tartama alatt kerültek. 124. §. Különjavak a házastárs vagyonában azok : 1. amelyek a házasság megkötésekor tulajdonát képezték, 2. amelyek ő reá a házasság ideje alatt öröklés utján avagy élőről ugyan, de ingyenes módon hárultak. 125. §. Különjószág az is, amit a házastársak szerződésben különjószágnak megállapítanak. Az ilyen szerződés érvényéhez közjegyzői okirat szükséges. 126. §. A különjavakból a házasság ideje alatt származó, vagy ugyanezen idő alatt azoknak helyébe lépő uj javak a következő esetekben tekintendők szintén különjavakul: 1. ha az uj vagyontárgy valamely előzően fennálló olyan jog alapján kerül a házastárs vagyonába, a mely jog neki különjószága és az uj vagyontárgy a közszerzemény javára eső liaszonvétel körébe nem tartozik ; 2. ha az uj vagyontárgy a különjószág állagában ejtett kárért vagy annak megsemmisüléséért, elvonásáért járó megJ) Az általános szabály (Hl. szab. 52. §-a): Ha az eredeti szerződésen vagy külön okiratban a szerződő felek és a jogalap változatlan megmaradása mellett csak a fizetési határidő, vagy a fizetés helye, vagy a kamatláb váltóztatása iránt történik az intézkedés, akkor az ily változtatás után az iratra csak az ivbélyeg illesztendő, feltéve, hogy á jogügylettől járó szabályszerű illeték már lerovatott; ha azonbin a szerződés olykép módosittatik, hogy a szerződő felekhez harmadik személv járul, vagy a jogalap változik, ez oly ügyletujitást képez, mily után a jogügylet természetéhez képest az illetéki díjjegyzékben megállapított teljes illeték fizetendő. *) Lásd előző cikkeket a «J o g» 2. 3. számaiban.