A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 4. szám - A kölcsönkonvertálások részére törvényileg biztosított illetékkedvezményekről

28 A JOG Nézzük először az 519. §. 2. bekezdését. Közelebbi tájékozás végett az egész szakaszt idézem. «A kit a birtoktól tilos önhatalommal megfosztottak, az a megfosztás utáni egy éven belül a birtok visszaadását követelheti attól, a kinek birtoka ő irányában törvénytelen. (Sommás visszahelyezés iránti kereset). Nem követelhet visszaadást az a korábbi birtokos, a kinek a birtoka a mostani birtokos irányában szintén törvénytelen volt, ha a birtok szerzésétől az attól való megfosztásig egy év el nem telt.» A «korábbi« kifejezés igen szerencsétlenül van választva, az a legnagyobb kételyekre és félreértésekre adhat okot. Ki a törvény tervezetét teljesen elfogulatlanul olvassa, a «korábbi» birtokos alatt nem «A»-t, de «B»-t fogja érteni, hiszen absolute tekintve «B» volt a korábbi birtokos és nem «A», hiszen az egész exceptio vitiosae possessionis-nak éppen az a ratiója hogy a «korábbi» hibátlan birtokosnak kiván védelmet nyújtani. Pedig kétségtelen, hogy a tervezet a «korábbi» birtokos alatt «A))-t érti, kit «B»-vel, a «mostani» birtokossal helyez ellentétbe. A «korábbi» kifejezés tehát feltétlenül feláldozandó. De én a szövegben még más hiányt találok. Vegyük elő példánkat, mely nekünk már oly becses szolgálatokat tett. Tegyük fel, hogy rrA», ki «B»-t 1900 január hó 1-én birtokától megfosztotta, a birtokot 1900 november hó 1-én «C»-re átruházza, «C» pedig elődje birtokának törvénytelen voltát a szerzéskor ismerte. A tervezet 516. §-ának 3. bekezdése értelmében kétségtelen, hogy ha «B» «C»-t egy éven belül kihelyezi, akkor «C» s pervesztes «B» exceptiója (vitiosae possessionis) folytán. Már most nézzük, hogy számítandó a critikus egy év ? Nézetem szerint ezen egy év esetünkben csakis 1900 január hó 1-től számitható, tehát «B» exceptiója csak az esetben birhat foganattal, ha «C»-t 1901 január l-ig (vagy, hogy egy ide nem való kérdést bele ne keverjünk, mondjuk) 1900 december hó 31-ig kihelyezi. így számítják az évet az összes német jogi irók és meg vannak győződve, hogy igy számítja a dologi rész illustris codificatora is. Csakhogy a tervezet szövege a számítás ezen módját nem támogatja. A tervezet terminológiája szerint a korábbi birtokos «C», a mostani birtokos «B», ki «C»-t a birtoktól megfosztotta. «C» birtoka «B»-vel szemben az 516. § nak 3. bekezdése értelmében törvénytelen volt ; «C» birtokát 1900 november hó 1-én szerezte, a tervezet szóhangzása szerint tehát «B» «C»-t 1901 november hó l-ig önhatalmilag kihelyezhetné és akkor is győztes lenne az exceptiója alapján, hiszen a birtok szerzésétől az attól való megfosztásig vagyis azon időponttól, melyben «C» a birtokot megszerezte, 19Ö0 november hó 1-től, azon időpontig, melyben attól megfosztatott, 1901 november hó-ig. egy év még el nem telt. Itt tehát evidens discrepantia létezik a törvényhozó akarata és a használt kifejezés között. Ezen ellentét elsimítandó ! Ennél szerencsésebb az 520. §. 2. bekezdésének szövegezése. És az természetes is, mivel itt, mint az I. részben kiemeltem, nem két birtokelvonás, hanem csak egy dejectio és egy háboritás áll egymással szemben és igy a constructio sokkal egyszerűbb és könnyebb. «A kit a birtokban tilos önhatalommal háborítottak, az a háboritás utáni egy éven belül a háboritótól a birtoklást nehezítő vagy lehetetlenitő akadály eltávolítását követelheti. Ugyanaz a bíróságtól azt is követelheti, hogy tiltsa el a háboritót a további háboritástól. (Sommás visszahelyezés iránti kereset birtokháboritás miatt.) Ez a jog nem illeti meg azt a birtokost, a kinek a birtoka a háborító irányában törvénytelen, ha a birtok szerzésétől a háboritásig egy év nem telt el. Itt elesett a nehézség, hogy a két birtokost kellessen egymástól megfelelő jelzővel megkülönböztetni. Ekkép a «korábbi» kétértelmű kifejezés mellőzhető vala, miáltal fentjelzett kifogásunk itt elesett. Ellenben másik objectiónk itt is megtehető. Sokszor felhozott példánk szerint «A» megfosztja «B»-t bír tokától 1900 január 1-én, «B» «A»-t háborítja 1900 április 1-én, akkor «A» a birtokos, — birtoka a háborító «B»-veI szemben törvénytelen és ha a háboritás miatt a pert «B» ellen megindítja, mivel a birtoka szerzésétől a háboritásig, 1900 január 1-től 1900 ápril l-ig egy év el nem telt, - keresetével, B. exceptiója folytán el fog utasíttatni. De tegyük fel itt is, hogy A. 1900 november hó l-én birtokát «C»-re — (<ki az előd3e birtokának törvénytelen voltát a szerzéskor ismerte.., átruházta akkor itt is a törvény szóhangzása szerint «B» jogosítva volna «C»-t 1901 november hó l-ig büntetlenül háborítani, mivel a «birtokos» birtoka a háboritóval szemben (az 516. §. 3. bekezdése alapján) törvénytelen és a birtok szerzésétől, 1900 november hó 1-től a háboritásig, 1901! november hó 1-ig, még egy év el nem telt. . . . . . , A fent kifejtett discrepantia tehát itt is jelentkezik. Mert itt is kétségtelen, hogy a záros határidő ez esetben is 1900 december 31-én lejár. A nagytudományu szerző azon felhívást intézte ugyan a jogászközönséghez, hogy bírálata ne legyen negatív, hanem tessék tökéletesebb szöveget producálni. Szerény nézetem szerint, ha a vizsgálóbírót egy hamis nyom forszirozásától megóvom, positive hasznos munkát teljesítettem, ha a tettes nevét nem is közölhettem vele. Azt hiszem, ha sikerül beigazolnom, hogy a törvényjavaslat egy kifejezése kétértelmű, részletesen kimutatom, hogy azon szöveg téves, sőt káros következményekkel jár, akkor kritikám nem meddő, hanem productiv, mert a megjtlölt ósvénven haladhatunk a tökéletesehb szövegezés felé. De mégis megpróbálkozom a rideg anyaggal, bár bevallom, hogy el nem zárkózom a gondolattól, hogy szövegezésem, noha a gáncsolt hiányokat kikerülte, tán más szempontból súlyosabb kifogások alá kerülhet, mint a bírált szövegezés. Ugy van azzal az ember, mint a tultömött bőrönddel, ha az egyik végét nagynehezen sikerül összefogni, a másik végén kinyílik. Proponált szövegezésem a következő : Az 519. §-nak 2. bekezdése helyett : «Nem követelhet visszaadást a kihelyezett,1) ha birtoka a mostani birtokos irányában szintén törvénytelen volt és utóbbi birtokát egy éven belül visszaszerezte.» Az ;")20. §. 2. bekezdése helyett pedig : «Ezenjog nem illeti meg azt a birtokost, kinek birtoka a háborító irányában törvénytelen, ha a háboritás egy éven belül történt.)) Ha itt azon aggály merülne fel, hogy a kezdő időpont 5 nincs fixirozva, akkor tán igy volna szövegezhető : «Ezenjog nem illeti meg azt a birtokost, kinek birloka a háborító irányában törvénytelen, ha a kihelyeztetéstől (vagy a birtok elvonásától) a háboritásig egy év el nem telt.» /A kölcsönkonvertálások részére törvényileg biztosított illetékkedvezményekről. Irta : dr. DÉNES ISTVÁN, p. ü. fogalmazó a m. kir. központi dij- és illeték-kiszabási hivatalnál. Alig pár hete tette le a pénzügyminister a Ház asztalára az 1895. évi L. t.-c. hatályának meghoszabbitásáról szóló törvényjavaslatot. Husz éve, hogy ezen törvényjavaslat alapját képező 1881. évi LXX. t.-cikket meghozta a törvényhozás; s dacára ^ annak, hogy ezen törvénynyujtotta kedvezmény tárgyára és terjedelmére nézve maga a törvény szövege is csak némi tekintetben adhat alkalmat nézeteltérésre ; dacára, hogy ezen hosszú idő alatt már állandó birói gyakorlat fejlődött ki, naponta van alkalmam tapasztalni, hogy a konvertáló ügyfelek, de intézetek jogtanácsosai is, kik már évek hosszú során át számtalan konversionál közreműködtek, az illetékmentesség elnyerése iránt az intézet és ügyfelei érdekében eljártak s igy e téren teljes gyakorlattal birnak, még mindig a törvény alapelvei tekintetében kétségben vannak és az elsőfokú határozatok (fizetési meghagyások) ellen beadott felebbezéseikben, jogi fejtegetésekkel támogatva, a törvénybe ennek szellemével ellenkező elveket akarnak belemagyarázni. Tárgyalták e kérdést előttem bizonyára már mások is; kimerítően szól erről László Fal kézi könyvében, sőt utóbb nevezett kiváló szakírónk egyik nem regiben megjelent cikkében*) útmutatást ad arra, hogy a kölcsönkonvertálások esetén az illeték mikép szabandó meg, s hogy a konvertáló felek az -illetékkedvezmény megadhatása esaz illetek helyes megszabhatása - céljából mily iratokat tartoznak az illetekkiszabó hivatalnál bemutatni, mindazonáltal szerény véleményem szerint nem végzek felesleges munkát, ha ezen cikk .keretében a törvény, a rendeletek és a birói itéleWlTeUZTÍn0Kf ';korábbi» elimináltassék.