A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 48. szám - A szabadság jegyében

Huszadik évfolyam 48. szám. Budapest, 1901. december hó 1. Szerkesztőséi*. V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) I Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják RÉVAI LAJOS dr. STILLER MOR dr. ügyvédek. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre ... 3 korona Fél « 6 Egész « 12 « Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalvány nyal küldendők. TARTALOM: A szabadság jegyében. Irta Stiller Mór dr. — Az 1893 : XVIII. tc. 5. b) pontjának értelmezése. Irta Horváth Ede, sümegi járásbiró. — Belföld (Az országos ügyvédgyülés. — Tisztelgés Plósz igazságügyminiszternél) - Külföld (Külföldi judikatúra.) — Nyilt kérdések és feleletek. (A végrehajtás elsőbbségének kérdéséhez. Irta Idem.) — Sérelem ^tatóspapir és vöröstinta. Irta X; — Vegyesek. MELLÉKLET : Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a «Hudapesti Közlöny»-ből. A szabadság jegyében. Az országos ügyvédgyülés befejezte tárgyalásait. Ezek nem csak tanulságosak, de küzdelmesek is voltak. Mert alig tanácskoztak még az ország minden részéből összesereglett kartársaink oly nehéz körülmények közt, mint ezen gyűlésen. Mindenki érezte, hogy a hazai ügyvédségben végzetes válság dul. hogy annak helyzete lejtőre jutott, melyen feltar tóztathatlanul örvénybe kerül, ha idejekorán egész erélylyel meg nem állithatni a karnak beteljesedni készülő erkölcsi s anyagi tönkjét. A helyzet tehát, mely az ügyvédgyülés elé tárult, elég szomorú, mondhatni csaknem kétségbeejtő volt. Három oldalról ádáz ostrom alá fogva találta a kart. A tulszaporodás. a rossz gazdasági viszonyok és a készülő uj perrendtartás részéről. A tulszaporodás oly kis parcellákra aprózta fel máris az ügyvédi kereset területét, hogy azon az egyesnek megélhetési lehetősége mindinkább csodaszámba kezd menni. A rossz gazdasági viszonyok pedig még azt a minimumra csökkentett kereseti területet is oly meddővé tették, hogy hosszú időn át azon vajmi sovány aratásra van kilátás. És hogy csordultig tele legyen az ürömpohár, az uj perrendtartási javaslat számos intézkedése az ügyvédségnek nemcsak az amúgy is nehéz anyagi helyzetét súlyosbította volna rendkívüli módon, hanem csaknem tönkre silányitotta volna a közvéleményben azt a fikarcnyi becsülést is, melyet az ügyvédségnek a létért való küzdelem közepette is megmenteni sikerült. Az országos ügyvédgyülés ezen helyzetben találta a hazai ügyvédséget. A gazdasági viszonyok javítása felett tanácskozni nem volt hivatása. Nem is tette. A perrendtartási javaslatnak az ügyvédi kereset és állásra vonatkozó intézkedései felett tanácskozni hivatása ugyan, tényleg azonban ez idejét multa mondhatni tán felesleges is volt, mert nyitott ajtókat döngetett. Hisz a tervezet sérelmes intézkedéseire az ügyvédi kamarák, és az egybehívott szakértekezlet épp oly nyíltan mint erélyesen rámutattak, és ami döntő, az igazságügyminiszter ezek folytán tényleg a legkirívóbb intézkedéseket már el is ejtette. Maradtak tehát mint valóban nagy, valóban érdemes és egyedül érdemes tárgyai az országos ügyvédgyülésnek a kar túlzsúfoltságának kérdése, és ami ezzel összefügg, a fiatalságnak az ügyvédi pályára való mértéktelen tódulásának megakadályozását célzó intézkedések. E kérdések dominálták is tényleg a kongresszus tárgyalásait, melyekről el kell ismerni, hogy amit azok akik vitában résztvettek, tudás, tehetség és ügyszeretet tekintetében harcba vihettek, bele is vitték. Mert a vita ennek folytán ezen kérdések felett oly magaslatra emelkedett, aminthogy ezt eddigi ügyvédi kongresszusainkon alig tapasztaltuk. A széles alap, melyre a vita fektetve lett, a nagy látkör, melyet a tárgyalás megnyitott, a szempontok sokasága és gazdagsága, melyek a tanácskozásba vitettek, teljes arányban álltak a kérdés fontosságával, mely szőnyegen volt. Mert tényleg az ügyvédség jelenlegi kétségbeejtő állapota az egyedüli tárgy, mely orvoslást sürget és követel. Ezen kétségbeejtő állapotnak pedig egyedüli forrása, a kar túlzsúfoltsága és a z o k o k, melyek azt előmozdították és lehetővé tették. Ez egyedüli szülőanyja a mai elkeseredett versenynek a megélhetés lehetőségeért, mely verseny, hogy célját érje, eszközeiben a kíméletlenségig nem lett válogatós. A tulzsufolást pedig nem az ügyvédség szabadsága, hanem szabadossága idézte elő. Azon szabadosság, mely lehetővé teszi, hogy a pályára készülő fiatalemberek az egyetemi előadásokra járni nem kénytelenek, hogy ott tanulmányaikról őket évenkint számon nem kérik, hogy a vizsgarendszer hiányos, hogy a szigorlatok nem szigorúak, hogy a gyakorlati kiképzésük egy nagy hazugság, mert akadnak ügyvédek, akik gyakorlaton lévőknek jelentenek be ügyvédjelölteket, kik vagy egyáltalán nem, vagy rövidebb ideig vannak tényleges gyakorlaton, mint azt az ügyvédi vizsgáknál kimutatják; hogy a kamarák ennek nem veszik elejét, ahogy agyakorlati idő egyáltalán tulrövidre lett szabva, hogy a karba való felvétel oly egyéneknek is, megengedtetik, kik más pályákról becsületbeli ügyeik miatt viszszavonulni kénytelenek; hogy a kamarák nem gyakorolnak elég körültekintést és igy az ügyködést olyan ügyvédeknek is megengedik, kik tényleg mint hivatalnokok, tisztviselők állandó alkamazásokban vannak, hogy a kamarák nem hajszolják fel eléggé a zugirászatot és a bíróságok nem büntetik eléggé azokat, sőt hogy a törvény ellenére hatóságilag engedélyezett zugirászatot is tenyészt a közigazgatás. Ezen szabadosság és annak következményei nem orvosolhatók az ügyvédségnek korlátozása által. A numerus clausus nem orvosszer egy beteg egész szervezet ellen, hanem egy brutális műtét, mely ilyen pathologikus esetben teljesen időszerűtlen, sőt veszélyes volna. Ezen műtét nem emelné a kar erkölcsi és értelmi színvonalát, mire szükségünk van, ellenkezőleg sülyesztené. Tenyészteni fogna egy ügyvédi nemzedéket, mely addig, míg önálló gyakorlatra bocsáttatik, csúszni-mászni fogna a hatalom előtt, görnyedni a miniszteri előszobákban, hogy egy morzsányi kegyet nyerjen, lótni futni fogna önmegaláztatások közt összeköttetések után, hogy minél elébb jusson a kineveztetés boldogító birtokába. És mindez sikerre nálunk csak azoknál vezetne, kik az úgynevezett «uralkodó osztályokéhoz tartoznak. Azoknak ezrei pedig, kiknek se család, se osztályösszeköttetéseik nincsenek, azok előtt a protekció aranykapui vajmi ritkán vagy soha meg nem nyílnának. De csalatkoznak azok, akik azt hiszik, hogy a numerus clausus tán az anyagi megélhetést is mindenki számára biztosítani képes lenne. Hát kérdezzük, nem-e fognak bizonyos keresettebb, jövedelmezőbb központokon a legkülönfélébb családi, helyi, politikai és más személyi befolyások a hatalom időleges birtokosainál érvényesülni, hogy oda neveztessék ki minél több ügyvéd? És van-e az illető igazságügy miniszter, bármily kiváló szellemi képességű legyen is, mindig azon, hogy ugy mondjuk, arithmetikai bölcsesség birtokában, hogy megítélhesse azt, hogy ezen vagy azon helyre ennyi vagy annyi ügyvédre van szüksége a jogkereső közönségnek, anélkül, hogy]az egyik a másik elől keresetét elvonja. Vagy komolyan hiszik-e a nume rus clausus hivei, hogy még az ügyvédek korlátolt számban való kinevezése mellett is mindenkinek egyaránt jutni fogna a megélhetésre nézve elég rész a közös koncból? Az egyesek kiválóbb tehetsége, nagyobb jogászi képzettsége, egyéni más tulajdonságai, családi és más összeköttetése nem-e fognak a zárt testületben is ugyanazon attractionális erővel bírni és a megélhetés mérlegét ezek számára billenteni, mint ez történik most az ügyvédség szabadsága mellett is ? Hisz még a legzártabb igazságszolgáltatási testületnél, a közjegyzőknél is tapasztalni, hogy dacára a numerus clausiss msusnak, melyben élnek, vannak, alig élhetnek meg. Ily kétes eredményekért szakítani az ügyvédségnek nálunk l*aounk mai száma 12 oldalr« terjed-