A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 48. szám - Az I893: XVIII. t.-c. 5. b) pontjának értelmezése

346 A JOG traditionalis szabadságával, könnyelmű játék volna azzal, mi legbecsesebb kincse volt a hazai ügyvédségnek. — annak erkölcsi függetlenségével. És azért kétszeres hála az országos ügyvédgyülés többségének, hogy el nem kábítva a csalfa és csillogó képek által, melyeket a zárt ügyvédség szószólói a keresetsóvár kartársak elé varázsolni akartak, derekasan ellent tudott állani és a magyar ügyvédség dicsőségére a Költővel a kérdésre, hogy' «rabok- legyünk vagy szabadok» azzal feleltek, hogy «s z abadok». Stiller Mór dr. v ^=_^_ = ^Az I893: XVIII. t.-c. 5. b) pontjának értelmezése. Irta HORVÁTH EDE sümegi járásbiró. Az 1893: XVIII. t.-c. 1. §. 5. b) pontja szerint a per tárgyának értékére való tekintet nélkül a kir. járásbíróságok hatásköréhez tartoznak «A házasságon kivüli nemzésből származó igények iránti keresetek, ide értve a törvénytelen gyermek tartása iránti kereseteket is.» Amint látjuk, a törvény a nő részére is elismer a házasságon kivüli nemzésből származó bizonyos igényeket, amelyek egybekapcsolhatok a törvénytelen gyermek tartása iránt való keresettel s mind a kettőt a járásbíróságok hatásköréhez tartozónak nyilvánítja. A törvény nem világosit fel azonban bennünket, melyek azok az igények, amiket a nő a házasságon kivül való nem zésből folyólag érvényesíthet. E tekintetben a törvény indokolása nyújt felvilágosítást, sőt a törvénymagyarázó szakkönyvek nyújtanak útbaigazítást. Az ilyen igénykeresetek nagyon ritkák, a nő a házasságon kivüli nemzésből folyóan rendszerint csak a törvénytelen gyermeke tartása iránt perli a vélelmezett apát, a saját igényeit pedig nem keresi, mivel azoknak megítélése nagyon kétséges. Márkus Dezsőnek «Felsőbb bíróságaink elvi határozatai)) cimü jeles gyűjteményében (2-ik kiadás, I. kötet 332— 334. lap, 773—780. számú esetek) találunk ugyan a házasságtörésből eredő igényeket, de nem találunk a házasságon kivüli «nemzésből» folyó kártérítési követeléseket. A gyűjteményben fölsorolt keresetek erkölcstelen alap (turpis causa) miatt utasíttattak el. Ebből kiindulva megállapítható, ha a házasságon kívüli «nemzésnek» az alapja nem erkölcstelen elhálás volt, a nőnek a férfi ellen igénye van, a törvénytelen gyermek tartásán kivül. saját részére is kártérítést követelni. A házasságon kivüli elhálás a nőre akkor nem erkölcstelen, ha az a nőnek akarata nélkül következett be. Ilyen esetek, ha a nő öntudatlan állapotban vagy erőszakkal csábittatott el, vagy arra fenyegetéssel kényszeríttetett (Btkv. 232. §.) Ilyen eset lehet az is, ha a férfi életkorának 14-ik évét be nem töltött tisztességes leánnyal nemz gyermeket stb. Ezekben az esetekben tehát a nő a csábit 5 férfi ellen a saját vagyoni kárát is követelésbe veheti. Ellenben, ha a házasságon kivüli elhálás nemzést nem eredményezett, a nőnek a törvény szerint sommás uton érvényesíthető vagyonjogi igénye nincsen a férfi ellen. Esetem volt már arra, hogy a nő a férfi ellen azért kért kártérítést, mert a férfi őt házasság Ígérete mellett csábította el. En azonban a nőnek ezt az igényét nem állapítottam meg, mert az elhálás alapját: a házassági ígérettel nyert beleegyezést erkölcstelennek tekintettem. Ugyanis a házasság ígérete a férfira nem kötelező, a nőnek tehát tudnia kellett, hogy az elhálás után a házasságnak nem kell okvetlen bekövetkeznie, következéskép a nő részéről való beleegyezés turpis causa, amely jogot nem szerez. Véleményem ezek szerint az, hogy a nő, akivel a férfi házasságon kivül gyermeket nemzett, ha bizonyítja, hogy az elhálás akaratán kivül, öntudatlan állapotában, erőszakkal, vagy fenyegetés folytán történt, a nemzett gyermek tartási költségén kivül követeiheti a férfitól a szülési és gyermekágyi költségeket, sőt ha okszerű kezelés dacára megnyomorodott és munkaképtelenné vált, állandó tartást is igényelhet a maga részére. Külömböző eljárást követnek a járásbíróságok a gyermektartási perek ítéleteinek alakja tekintetében. Egyes bíróságok az ítélet rendelkező részében megállapítják, hogy a marasztalt férfi a házasságon kivül született gyermeknek természetes apja s őt mint ilyet marasztalják ; mások ellenben az ítélet rendelkező részében ezt a megállapítást mellőzik s az Ítélet indokolásában emiitik a marasztalás okául a férfinek vélelmezett apaságát. Nézetem szerint az utóbbi eljárás helyesebb és én is azt követtem mert a törvény szövegéből nem magyarázható ki, hogy a sommás per Ítéletében a marasztalt férfinak az apaságát meg kellene jogilag állapítani, az csak vélelmeztetik s mint ilyen a tartási kötelezettség megállapításának feltétele, mely csak a gyermek tartására nézve bir jelentőséggel, egyéb jogot a gyermeknek nem szerez. Fölösleges tehát a természetes apaságot kimondani. Belföld. Az országos ügyvédgyülés. Ismerkedési találkozó. Az országos ügyvédgyülés tagjai m. hó 23-án este ismerkedésre gyűltek a budapesti ügyvédi kör helyiségeiben. A második fogásnál fölkelt Szohn er Lajos, a budapesti ügyvédi kör elnöke s meleg szavakkal üdvözölte az ország különböző vidékéről feljött kartársait, mint a kör vendégeit. Hl a t ki Endre lelkes szavakban Györy Eleket ajánlja az elnökségre, mint a ki az ügyvédség bátor vezére volt mindig. Györy Elek nagy hatással beszélt ezúton is, megköszönte a tisztséget, a mit a jelenlevők ráruháztak. A maga részéről H 1 a t k y Endrét és Palkovits Andort ajánlja alelnökökül, végül az ügyvédi erélyre, öntudatra és összetartásra üriti poharát. Barabás Béla Györy Eleket élteti. Még Szivák Imre beszélt tetszés közt. Győry Eleknek kívánja, hogy bejusson a képviselőházba, de aztán irja a zászlajára az ügyvédi karral szemben ráháruló terheket is. Ne csak kint, hanem bent a parlamentben is legyen vezére az ügyvédségnek, s az ügyvédi kar vitális érdekeinek legyen a szószólója. Győri Elekre és Barabás Bélára üriti poharát. Ezután számos fölköszöntőt mondtak, mire a társaság elszéledt. Nov. 24-én kezdődött meg az országos ügyvédgyülés. Az ügyvédi kamara nagy díszterme már jóval 10 óra előtt teljesen megtelt. Jelen volt P 1 ó s z Sándor igazságügyminiszter B e r n á t h Géza államtitkár kíséretében és H a 1 mos János polgármester is a székes főváros képviseletében. Szohner Lajos dr. szép beszéddel nyitotta meg a kongresszust, melyben többek közt ezeket mondta; Az ügyvédi kar nem kiván egyebet, mint azt, hogy ne emeltessenek mesterséges gátak az ügyvédség magas és közérdeket szolgáló céljainak megvalósítása elé és hogy a meglevő ilyen gátak eltávolíttassanak. Reméljük, hogy a jelen kongresszusunkon hozandó és ugyanily irányú határozatainkat a kívánt siker követendi. Bejelenti, hogy a kongresszusi jegyzői tisztet addig, míg a kongresszusi jegyzői kar az ügyrend értelmében kijelölve lesz, Gyöngyösi József dr. kartársunk lesz szíves ellátni. Plósz Sándor igazságügyminiszter erre igy válaszolt: Igen tisztelt kongresszus ! (Halljuk !) Nagyon köszönöm azt a szives üdvözletet, a melyben engem részesíteni méltóztattak. Igaza volt az elnök urnák hogy en,gem az vezetett ide, hogy megjelenésemmel is tanújelét adjam annak, hogy élénk érdeklődéssel viseltetem az ügyvédség dolgai iránt. (Éljenzés.) En, t. uraim, első sorban érdeklődöm azok iránt a kérdések iránt, a melyek az ügyvédség bajaira vonatkoznak. Jól tudom — és azt hiszem, senki sem tételezheti fel rólam az ellenkezőt — hogy az ügyvédség igen fontos tényező az igazságszolgáltatásban és hogy azok a bajok, amelyek az ügyvédséget nyomják, érintik az igazságszolgáltatást és igy eminens közérdeket is érintenek. (Ugy van !) Őszintén óhajtom, hogy a magyar ügyvédi kar magas ideális álláspontot foglaljon el. Tudom azonban azt is, hogy ahhoz, hogy eire a magaslatra emelkedhes sék, biztos alapon kell nyugodnia. (Ugy van.) Magam is foglalkoztam részben azokkal a kérdésekkel, a melyek igen változatos és érdekes programmjukban ki vannak íüzve és egyes kérdésekben azt hiszem (Halljuk !) már nemsokára alkalmam lesz az ügyvédi kart, illetőleg annak a törvény szerint illetékes testületeit, a kamrákat, véleményük és javaslataik előterjesztésére hivatalosan is felkérni. (Helyeslés !) T. uraim ! Azokat a bajokat, a melyek az ügyvédséget nyomják, senki sem ismerheti jobban, mint önök és igy azoknak nyilt, őszinte feltárására senki sem lehet inkább hivatva. De nem csak erre van az ügyvédi kar hivatva, hanem arra is, hogy a mennyiben ez a törvény keretében lehetséges, e bajokat maga is orvosolja, a mennyiben pedig nem lehetséges, rámutasson azokra a módokra, a melyeken az orvoslás bekövetkezhetik. Hogy e részben javaslatokat tegyen, az nem csak természetes feladata az ügyvédi karnak, hanem törvényes kötelessége is. A törvény autonómiával, önkormlnyozati joggal épen azért ruházza fel az ügyvédséget, hogy ne felülről várjon minden állást. Arról, azt hiszem, a magyar ügyvédi kar egyáltalában nem panaszkodhatik, hogy az igazságügyi kormány mindazokra a kérdésekre nézve, amelyek az ügyvédséget érdeklik, az ügyvédi kamarákat mindenkor meghallgatta és azoknak véleményével egyetértőleg igyekezett eljárni. (Mozgás.)