A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 47. szám - Van-e gyakorlati haszna annak hogy a királyi járásbiróságok az örökösöket az illeték befizetésének igazolására fölhivják?

A JOG 339 bályokat arra vonatkozólag, hogy a társasági hitelezőnek kielégítése a tag ellen elrendelt csődből minő módozatok mellett eszközlendő, hogy a társasági hitelező a tag elleni csődben a tag hitelezőivel szemben minő szerepet játszik, hogy beszüntethető-e a tag elleni csőd, tekintet nélkül arra, hogy a társaság elleni csőd fennáll-e még vagy sem? A német csődtörvény a személyesen szavatoló társasági tag magánvagyonára elrendelt csőd tekintetében még kevesebbet mond, mint ami csődtörvényünk (ném. csődtörv. 212§) Es mégis találunk itt némi támaszpontot a két csőd közötti függőségi viszony terjedelmének elbírálására. A német csődtörvény 212. §-ának második bekezdése ugyanis megállapítja, hogy a felosztásoknál a hányadok a társasági követelések teljes összegére visszatartandók mindaddig, mig a társasági vagyonnál a hiány meg nem állapittatik. («Bei den Vertheilun gen sind die Antheile auf den vollen Betrag der Gesellschaftsforderungen zurückzubehalten, bis der Ausfall bei dem Gesell schaftsverm'igen feststeht:») A német csődtörvény most idézett szakasza szerint tehát a tag csődtömegéből quota a tár^ sasági hitelező részére ki nem adható, hanem letétbe helyezendő, visszatartandó mindaddig, mig a társasági csődtörvén)/ végleg fel nem osztatik és meg nem állapittatik, hogy vájjon a társasági tömegből mily quota esik a hitelező követelésére. Szerény felfogásom szerint nálunk is csak ennyire terjedhet a két csőd közötti nexus. Vagyis oly esetben, midőn társasági hitelező a tag ellen elrendelt csődtömege ellen is bejelenti követelését és a tag tömegéből felosztás eszközöltetik, a quota a társasági hitelezőknek ki nem adható, hanem viszszatartandó mindaddig, mig meg nem állapittatik, hogy a társasági csődtömegből a hitelező nyer-e teljes kielégítést vag/ sem : Kérdés már mostan : lehet-e megfelelő quota letétbe helyezése után a tag elleni csődöt beszüntetni, ha egyébként a beszüntetés törvényes kellékei fennforognak ? Nézetem szerint a kérdés megoldásánál két esetet kell figyelembe venni: és pedig a szerint, amint a tag elleni csődtömeg ellen csak a társaság hitelezői jelentettek be köve teléseket. avagy a tag magánhitelezői is. Ha a tag elleni csődben csak a társaság hitelezői vannak érdekelve, a csőd a quotának birói letétbe helyezése után egyszerűen megszüntethető, mert ha a társaság tömege a társasági hitelezők követeléseinek kielégitésére elegendőnek nem mutatkozik, a birói letétben levő quotaösszegek a hitelezőknek ki fognak adatni. Ha pedig a társasági tömegből a hitelezők teljes kielégítést nyernek (ilyen csőd talán még nem is létezett Magyarországon és nem is lesz egyhamar, de utóvégre lehetősége kizárva nincs) ily esetben a letétben levő öszszegek az időközben a csőd alól felszabadult közadósnak fognak kiszolgáltatni. Nincsen semmi ok arra, hogy miért tartassák fenn a csőd a társasági tag ellen, midőn a csőd beszüntetéséből senkire semmiféle joghátrány nem származik és a közadós ilyenformán ismét teljes önrendelkezési jogát visszanyerheti. Ez volna a Iegliberálisabb megoldás, mely ellen semmi ellenérvet felhozni nem lehet. Ha a tag elleni csődtömegben társasági és magánhitelező egymással konkurrál, a letétbe helyezés után se szüntethető meg a tag elleni csőd mindaddig, mig a társasági csődben megállapítva nincsen, hogy vájjon ott a társasági hitelező teljes kielégítést nyer-e vagy se. Mert hisz a társasági hitelezőnek a tag elleni csődtömegből épenugy kijár a quota, mint a magánhitelezőnek, amennyiben a társasági hitelezőt ebben az esetben ugyanazon jogok illetik meg, mint a magánhitelezőt és az utóbbi az előbbivel szemben semmiféle előjogokkal nem bir. Ezeket szem előtt tartva megeshetik már most, hogy a letétbe helyezés után a társasági tömegből az ottani hitelezők teljes kielégítést nyernek. Mi történjék mír most a fölösen letétben levő quota összegekkel, ha a tag elleni csőd már be van fejezve, holott a magánhitelezőkre a társasági hitelezővel való konkurrálás következtében példaképen csak 25 vagy 30°/o jutott ? Ebben az esetben, vagyis ha a tag 'elleni csődben magán és társasági hitelező egymással konkurrál, a csődöt fenn kell tartani, hogy esetleg uj felosztás eszközölhető legyen. De a most jelzett esetben is képzelhetők oly körülmények, hogy társasági és magánhitelező konkurrálása dacára beszüntethető a tag elleni csőd, ha a quota letétbe helyeztetett. Az ilyen esetet következőkép konstruálnám : Tegyük fel, hogy például Bécsben Nagy János és társa cég tagjai Nagy János és Nagy Gábor, kiknek Magyarországon közösen van egy ingatlanuk. Ezen ingatlanra, mely a két cégtag magánvagyonát és egyenlő részben képezi tulajdonát Nagy Jánosnak és Gábornak, X. bank és Y. takarékpénztár javára be van táblázva összesen 40,000 korona. A csődöt B ícsben Nagy János és Nagy Gábor ellen nyitották meg. A belföldi külön csődtömegek ellen bejelentik igényeiket a bécsi társasági hitelezők, a magán hitelezőkép jelentkező külön kielégítésre jogosított hitelezők pedig igényeik érvényesítése végett megteszik a törvényes lépéseket. Az ingatlan árverésen eladatik, és befolyt az árverésen 100,000 kor. Ezen 100,000 koronából kiegyenlítetnek a tömegköltségek, tartozások és kielégíttetnek a jelzálogos hitelezők, marad még 40,000 kor. Ha már most ezen ;Í)()>) kor. letétbe helyeztetik, — van-e rációja annak, hogy a csőd még tovább is fentartassék, midőn egyéb magánhitelezők nincsenek ? Azt hiszem, hogy nem. Minthogy csődtörvényünk a felvetett kérdésekre vonatkozólag semmiféle intézkedést nem tartalmaz, ugy vélem, hogy a törvény esetleges revíziójánál ezen kérdésekre figyelemmel kellene lenni. Van-e gyakorlati haszna annak, hogy a királyi járásbiróságok az örökösöket az illeték befizetésének igazolásáraíölhivják ? Irta TÓTH GYÖRGY dr., besztercei aljárásbiró. Az állami és közigazgatási hatóságok majdnem elviselhetetlenné vált munkahalmazát az eljárások egyszerűsítésével óhajtják elérni Emez irányzat egészséges voltát azonban csak a helyes egyszerűsítés képes igazolni. Az egyszerűsítés lényegét azonban nem csak az alkotja, hogy az egyes hatóság ügymenetele egyszerűbb formához köttessék, hanem az is, hogy a lehetőségig minél kevesebb hivatal és hivatalos személy foglalkozzék egy és ugyanazon ügyben, mert máris oda jutottunk, hogy a hatóságok nagyban az irattárak részére dolgoznak. Ilyen irattár részére való és eredménytelen munkának tekintem én a látszólag kevés, de kivitelben mégis nagyon sok babi-ával (nem is munkával), járó azt az intézkedést, hogy a királyi járásbiróságok a 43,191/95 ig. sz.| rendelet értelmében érdekelteket fölhívják, hogy a hagyatéki ügyben kiszabott illeték befizetését igazolják. Ennek az állításomnak indokai a következők : Hagyatéki ügyekben, az 1881. évi XXXIV. t.-c. intézkedéseitől eltérően, a kir. járásbíróság az átadó végzés meghozatalakor, az átadó végzésnek a felek részére való kiadásával egyidejűleg, intézkedik az iránt is, hogy az illeték-kiszabási hivatal (adóhivatal, Budapesten illeték-kiszabási hivatal) az átadó végzésben foglalt vagyonátháramlásra nézve az illeték-szabási teendőket elvégezze. E tekintetben részletesen a 43,193/95. ig. min. sz. rendelet 81—86. §-ai intézkednek. A 821. §. szerint, ha a hagyaték ingókból áll és az illeték 56 koronát meg nem halad, a királyi járásbíróságnak az illeték lerovását az átadó végzésben kell tanúsítania, vagy ha ez le nem rovatott, a feleket fölhívja, hogy az örökösödési illetéket róják le és ha e felhívásnak elég nem tétetnék, — a bíróság intézkedik a lelet fölvétele és a lelet-fölvételi jegyzőkönyvnek az illetékes hatósághoz való elküldése iránt, hogy hatáskörében 14 nap alatt járjon el, mert ellenkező esetben a hagyaték-átadó végzés foganatosítása iránt fog intézkedés tétetni. Hát ebben még van ráció, ha egyáltalán oly ingók léteznek, amelyekkel a bíróság még nem rendelkezik, de mihelyt ilyen ingók nincsenek, a 14 nap bevárása csak kezelési teher, mert ennek leteltével se tehető semmi az illeték biztosítása iránt. Ha az ingók után kiszabandó illeték azonban 56 koronánál nagyobb, akkor örökösödési illeték kiszabása iránt az illetékes adóhivatal a 83. §. értelmében azzal keresendő meg hogy az illetéket 14 nap alatt szabja ki, a fizetési meghagyást, az örökösök részére adja ki s a bíróságot értesítse. A bíróság pedig köteles az örökösöket fölhívni, hogy 8 nap alatt az illeték befizetését igazolják, mert ellenkező esetben a bíróság a kezelése alatt levő ingókból, az illeték biztosítására, megfelelő összeg visszatartását rendeli el. Ha pedig a bíróság kezelése alatt nincs ingó vagyon, egyáltalában nem lehet senmi célja a bíróság felhívásának. Ehhez hasonlóan jár el a bíróság akkor is, ha a hagyatékhoz ingatlanok is tartoznak, csakhogy ebben az esetben az adóhivatal 30 nap alatt köteles a hagyatéki illetéket kiszabni éi a bíróság az örökösöket azon következmíny terhe alatt hivja föl a k:szabatt illeték fizetésének az igazolására, hogy ellenkező esetben az illeték zálogjogilag fog biztosíttatni, 1*