A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 47. szám - Néhány szó a magánvádló perjogi hatásköréről - A társasági tag külön csődjének megszüntetése

338 A JOG Néhány szó a magánvádló perjogi hatásköréről. Irta PAZÁR ZOLTÁN dr., tszélci biró Nyitrán. Az életbeléptetési törvény a főmagánvád eseteit túlnyomóan a járásbíróság hatásköréhez utalja s igy a törvényszéki eljárásban csak a sajtó utján elkövetett rágalmazás vagy becsületsértés, a felmenőágbeli rokonon elkövetett könnyű testi sértés és az ingóvagyo:.-rongálás súlyosabb eseteiben, úgyszintén oly esetekben lehet róla szó_, midőn a máskülönben járásbirósági hatáskörbe tartozó főmagánvádas vétség a Bp. 19. §. alkalmazásával egyesítés utján kerül a törvényszék elé A főmagánvádló a Bp. 99. §-a szerint a nyomozás telesitését a rendőri hatóságnál kérheti. Ha ez a nyomozást teljesíti, befejezi, a befejezésről nem értesít senkit, hanem az iratokat átteszi a vizsgálóbíróhoz. Mármost mit csináljon a vizsgálóbíró? Leghelyesebb, ha — bár erre kötelezve nincs,— értesiti a főmagánvádlót az iratok hozzáérkezéséről és felhívja a vizsgálat elrendelésének indítványozására. Itt ismét az a kérdés merül fel, hogy mennyi idő alatt tartozik a pótmagánvádló a vizsgálati inditváayt benyújtani ? Ezen kérdésben— egy adott esetből kifolyólag — három nézettel találkoztam. Az egyik szerint az iratok a kir. ügyészszel közlendők s ha ez közérdekből el nem vállalja a vád képviseletét, akkor a Bp. 42. §-ának analógiája szerint a főmagánvádlónak is 8 napi határidő engedélyeztessék a vizsgálati indítvány benyújtására. Ezen nézetet nem fogadom el, msrt egyrészt a főmagánvád elvének megsértése volna, ha közérdek fenn nem forgása esetén a kir. ügyészség minden esetben kénytelen volna határozatot hozni s ezt a főmagánvádlónak kézbesíteni, másrészt pedig oly esetben, midőn a feljelentésre a kir. ügyész még a nyomozás előtt k jelenti, hogy közérdeket nem lát fennforogni, épen semmi értelme se volna a nyomozás befejezése után újból zaklatni őt az ügygyei. De, amint alább igyekszem kimutatni, ezen határidő a pótmagánvádló részére sincs határozottan megállapítva. A másik nézet szerint a főmagánvádló a vétségek 3 évi elévülési határideje alatt bármikor benyújthatja az indítványt, végül a harmadik s általam is pártolt nézet szerint a nyomozást teljesített rendőri hatóság értesítse a főmagánvádlót a nyomozás befejezéséről, — ez esetben természetesen a vizsgálóbíró nem értesítené őt, — értesítésében figyelmeztesse őt, hogy a vizsgálat elrendelését a vizsgálóbírónál kérheti és pedig a btk. 112. igában az eljárás megindítására előirt három havi határidő alatt. Ezt azért találom megfelelőbbnek, mert anomáliát látnék abban, ha ily esetben három év alatt léphetne fel a főmagánvádló, holott ha a rendőri hatóság a Bp. 99. §-nak harmadik bekezdésében jelzett jogánál fogva megtagadja a nyomozás teljesítését, akkor csak három hónap áll rendelkezésére. Itt megemlítem, hogy a rendőri hatóságnak azon joga, hogy a nyomozás teljesítését megtagadhatja, anélkül, hogy ezen intézkedése ellen jogorvoslatnak helye volna, más visszásságra is vezethet. Ugyanis a Bp. 1. §-a értelmében bűnvádi ügyben birói eljárás csak az ellen indítható, akit bűntett, vétség vagy kihágás nyomatékos gyanúja terhel. Mármost ha a főmagánvádló vizsgálati indítványt ad be, annak tartalma, mint az ő egyoldalú állítása, — nyomozati adatok hiányában — még nem képez nyomatékos gyanút s igy ki van téve annak, hogy a vizsgálóbíró az indítványt a Bp. 1. §-ra hivatkozással elutasítja. Már volt alkalmam oly esettel foglalkozni, amikor is a főmagánvádló ugy segített magán, hogy az indítványában előadott tényállást támogató írásbeli nyilatkozatot vett tanúitól s ezt csatolta feljelentéséhez. Azon körülmény, hogy a nyomozás befejezéséről sem a rendőri hatóság, sem, — az iratok beérkezte után — a vizsgáló biró nem köteles a főmagánvádlót értesíteni, már több esetben zavart idéze t elő. Igy egy esetben, midőn súlyos testi sértés büntette miatt folyt a nyomozás, a gyanúsított könnyű testi sértés vétsége miatt viszonvádat emelt a sértett ellen. A kir. ügyészség a vizsgálat mellőzésével beadta a vádiratot a vádtanács elnökénél, de a könnyű testi sértés miatt emelt panaszt — miután közérdek nem forgott fenn — figyelmen kivül hagyta. Terhelt kifogással élvén a vádirat ellen, a tárgyaláson kijelentette, hogy viszonvádját fenntartja. Minthogy pedig ezen viszonvád tekintetében főmagánvádlóul tekintendő, ily esetben pedig a Bp. 103. §-ának 9 b. pontja értelmében vizsgálatnak kell a főtárgyalást megelőznie, nem maradt más hátra, mint a te.heltet. illetőleg ez esetben egyúttal főmagánvádlót utasítani, hogy záros határidő alatt szabályszerű vizsgálati indítványt nyújtson be a vizsgálóbírónál. Az, hogy 1 a Bp. 103. §-ának 3. pontja «a törvényszék elé utalt» j bűncselekményekről szól, nem változtat a dolgon, mert a fennforgó esetben a Bp. 23. §-a alapján a könnyű testi sértés vétsége is a törvényszék elé utaltnak volt tekintendő. Fölösleges hangsúlyoznom, hogy az eljárás ez által nem lesz gyorsabbá. Az elmondottakkal kapcsolatban megjegyzem, hogy a pótmagánvádtól szóló 42. §. is némi kiegészítésre szorul. Ugyanis a sértett a hivatkozott szakaszban előirt 8 illetőleg 30 nap alatt átveheti a vád képviseletét. Ha a sértett a már folyamatban lévő vizsgálat alatt nyilatkozik olykép, hogy a vád képviseletét átveszi, akkor a vizsgálóbíró fennakadás nélkül folytatja a vizsgálatot s a vádló személyében történt csere nem okoz zavart. De ha — amint leggyakrabban történik, — a kir. ügyész a Bp. 101. §-nak utolsó bekezdése értelmében megszünteti a nyomozást s a 42. §-ban meghatározott jogaira figyelmeztetett sértett 8 nap alatt kijelenti, hogy a vád képviseletét átveszi : — akkor már fennakad a vizsgálóbíró, mert a vádátvétel vizsgálati indítványnak, — amely a 104. § szerint alakszerűségekhez van kötve, — nem tekinthető, másrészt pedig a törvény hallgat arról, hogy az átvételtől számított mennyi idő alatt adható be a formaszerü vizsgálati indítvány. A vizsgálóbíró tehát átkéri a kir. ügyésztől a nyomozati iratokat s azután nem tehet egyebet, mint hogy figyelmezteti a pótmagánvádlót, hogy a vizsgálat elrendelését indítványozhatja. Itt ismét felmerül az a kérdés, hogy a késlekedő pótmagánvádló mennyi idő alatt teheti meg indítványát. Kívánatosnak tartanám, ha erre is 8—45 napi határidő volna a törvényben meghatározva, de ilyennek hiányában leghelyesebbnek vélem, ha a mágáninditványra (btk. 110. §.) üldözendő bűncselekményeknél három havi, a hivatalból üldözendőkné pedig a rendes elévülési (btk 106. §.) határidő alatt fogad juk el a vizsgálati indítványt, addig pedig az iratok nemarad janak a vizsgálóbíró szekrényében, hanem helyeztessenek e az irattárban. Szeretném, ha kartársaim részéről felvilágosítást nyerhetnék az ezen kérdésben követett gyakorlatról. A társasági tag külön csődjének megszüntetése. Irta KELEMEN LAJOS dr. bpesti ügyvéd. Csődtörvényünk a keieskedelmi csődről szóló címének II. fejezetében tárgyalja a közkereseti és betéttársasági tag elleni külön csődöt, megállapítván 249. §-ában, hogy a társasági illetve beltagok ellen a csőd csak akkor rendelhető el. ha ez kéretik és a kereskedelmi csődnyitás esetei fenforognak. A csődtörvény most hivatkozott, de még inkább a csődtörvény 253. §-ából, mely szerint ha a csőd az egyes fagok ellen is elrendeltetik, a hirdetményben világosan kiteendő, hogy a tárgyalások mindegyik csőd felett külön vezettetnek^ - kitűnik, hogy a társasági tagok magánvagyonára elrendelt csődök mint külön csődök kezelendők és nem képezik folyományát a társaság ellen elrendelt csődnek. A társaság ellen nyitott és a társasági tagok ellen elrendelt csődök között tulajdonképen külső nexus nem létezik és öiszefüggés ezen csődök között csak annyiban keletkezhetik amennyiben a csődtörvény 251. §-a szerint a társaság hitelezői követeléseiket az egyes tagok csődtömegei ellen is teljes összegben érvényesíthetik, de kielégítésre csak annyiban tarthatnak igényt, amennyiben a társasági vagyonból teljes kielégítést nem nyertek. A csődtörvény ezen intézkedésének alapjául a k. t. 97. §-a szolgál, mely szerint a társaság hitelezői csőd esetén elsősorban a társasági vagyonból nyernek kielégítést és az egyes tagok magánvagyonából követeléseiknek csak azon részére nézve igényelhetnek kielégítést, mely a társasági vagyonból ki nem kerül. Amint tehát látjuk, a társasági tag ellen nyitott csőd az esetben, ha a társaság hitelezői a tag csődtömege ellen is bejelentik követelésüket, némi függőségi viszonyba kerül a társaság ellen nyitott csődhöz, dacára annak, hogy a két csőd két külön egészet képez és két külön és önálló tömeget alkot. A kérdés, melyet e sorokban megvitatás tárgyává tenni szándékozom az, hogy mi a tag ellen nyitott csőd és a társaság ellen elrendelt csőd közötti függőségi viszonynak a terjedelme, illetve, hogy megszüntethető-e a tag ellen elrendelt csőd függetlenül a társasági csődtől vagy sem? Csődtörvényünk e kérdés tekintetében teljesen sötétségben hágy bennünket, mert egyáltalában nem tartalmaz sza-