A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 47. szám - Az országos ügyvédgyüléshez

Huszadik évfolyam 47. szám. Budapest, 1901. november hó 24 Szerkesztőség: \ .. Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: \ ., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendók. A JOGI (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) AZ IGAZSÁL;OGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE, A MAGYAR CCTTÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MOR dr. ügyvédek. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre ... •> korona Fél « ... 6 « Egész « ... 1- " Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalvány nyal küldendők. TARTALOM : Az országos ügyvédgyüléshrz. Irta Ö d ö n f i Miksa dr., budapesti ügyvéd. — Néhány szó a magánvádló perjogi hatásköré, ről. Irta P a z á r Zoltán dr., nyitrai tszéki biró. — A társasági tag külön csődjének megszüntetése. Irta Kelemen Lajos dr., budapesti ügyvéd. — Van-e gyakorlati haszna annak, hogy a királyi járásbíróságok az örökösöket az illeték befizetésének igazolására fölhívják? Irta Tóth György dr., besztercei aljárásbiró. — Közvetett- és szolgabirtok Irta Klein Ede dr, ügyvéd Szepsiben. — Belföld (Országos ügyvédgyülés.) — A Magyar Jogászegylet ülése.) — Külföld. (A szerb csődtörvény. — Külföldi judikatura.) — Sérelem. (A férjnek minden szabad. Irta Weiss Ignác dr., brassói ügyvéd.) — Irodalom ^Magyar magánjog. Szerkesztette Fodor Ármin dr. — A magyar kereskedelmi jog kézikönyve. A magyar váltó jog kézikönyye. Irta Nagy Ferenc dr. — Indokolás a máptk. tervezetéhez. II. — Az egyenes adók rrelormja. Irta Fejér Miklós. — Tudomány és egyetem. Irta Esterházy Sándor dr. — Döntvénytár. XIX.) — Vegyesek. — Kúriai és táblai értesítések MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a «Budapesti Közlöny»-ből. Az országos ügyvédgyüléshez. Irta ÖDÖNFI MIKSA dr., budapesti ügyvéd. Mire jelen sorok napvilágot látnak, már együtt ülnek az on-zág ügyvédi kamarái által kiküldött delegátusok megbeszélni azon módozatokat, melyekkel az ügyvédi kar mai nyomasztó helyzetén segíteni s régi erkölcsi súlyát a karnak visszaállítani lehetne, továbbá s különösen, hogy állást foglaljanak az uj polg. perrendtartási tervezetnek az ügyvédi kar sértő intézkedéseivel szemben. A programm lehetőleg felölelte a legfontosabb ügyvédi kérdéseket, s ma már előttünk fekszenek az ügyvédi kar delegátusainak véleményei s javaslatai a szóbanforgó kérdésekkez, melyek között egyik-másik, mint pl. Sichermann Bernát dr. kassai ügyvéd, P 1 e i n i n g e r Ferenc dr. pécsi kamarai titkár és Kőnig Vilmos dr. budapesti ügyvéd dolgozatai igazán nagy gonddal s mély tanulmánynyal ölelik fel a szőnyegen forgó kérdéseket. — Ennek dacára szükségesnek látjuk- különösen a polg. prdts. sérelmes intézkedései tárgyában legerélyesebb munkára hivni fel a kongresszus tagjait. Az orsz. ügyvédgyülés állandó választmánya ugyanis minél kisebb vitával véli az ügyvédgyülést imponálónak, mert szerinte az egyhangú manifesztáció felel meg az orsz. ügyvédgyülés méltóságának leginkább. E felfogás azonban teljesen téves ! Rá kell mutatni a polg. prtsi tervezet minden egyes sérelmes intézkedésére, annál is inkább, mert minden egyes intézkedésnél külön kell a kongresszusnak kifejtenie, miért fölösleges és mi van benne sértő az ügyvédi karra akár anyagilag, akár erkölcsileg. Végül meg kell mutatni az igazságügyi kormánynak azon módokat, melyek helyesek és mely módokon küszöbölendők ki a tervezetből az ügyvédi karra sérelmes pontok olykép, hogy ez által az ügyvédi kar sérelmei is orvosoltassanak és az igazságszolgáltatás általános érdeke is meg legyen védve. Minthogy pedig minden egyes intézkedés a ma ugy is küzdő ügyvédi karra exisztenciális kérdés, a legnagyobb erélylyel, a legnagyobb egyöntetűséggel kell minden egyes intézkedéssel szembeszállni, mert csak ugy remélhető siker, mit legjobban igazol azon körülmény, hogy már a kongresszus hirére, jónak látta az igazságügyi kormány egy hivatalos kommünikében ígéretet tenni, kogy a javaslat némely sérelmes intézkedései orvoslást nyerjenek. Ámde az ígéreteket a kormánytól megszoktuk, mi tényeket követelünk. A tény pedig az, hogy a trónbeszéd első igazságügyi feladatnak mondja az uj polg. pidts életbeléptetését, ami azt jelenti, hogy ez az országgyűlés első teendői közt fog Lapunk mai száma 12 oldalra terjed helyet foglalni. Azt azonban, hogy az átdolgozott javaslat mit tartalmaz, továbbá, hogy eze í hivatalos kommünikének mely ígéreteit lesz hajlandó az igazságügyi kormány beváltani és melyeket nem, nem fogadhatja el az országos ügyvédgyülés indokul arra, hogy az agitációt leszerelje. Hiszen több izben láttuk mi már a kormány nagyhangú ígéreteit, különösen választás előtt, mert a kormány jól tudja, hogy a politikai választásokban aktive és passzive egyaránt ügyvédek viszik a vezérszerepet, azonban teljesedésbe nem ment egyetlen Ígéret sem, sőt minden igazságügyi kormány egy-egy ujabb csapást mért az ügyvédi karra, ugy, hogy egyáltalában nincs oka az ügyvédi karnak jót várni különösen e törvényjavaslat benyújtójától akkor, amidőn a törvényjavaslat minden egyes sorából kirí az animozitás az ügyvédi kar ellen. Hogy pedig ezen kommüniké csak mézes madzag akart lenni a kongresszus előtt, legfényesebben igazolja azon körülmény, hogy a javaslat legsérelmesebb intézkedéseinek még csak javítását sem ígéri, tehát keresztül akarja vinni ez intézkedéseket változatlanul a törvényben. Ez intézkedések egy része Kőnig Vilmos dr. véleményében eléggé részletesen van tárgyalva, különösen azok, amelyek az ügyvédi képviseletet érintik, tehát ezekhez nem szólunk hozzá. Ámde a többi, a képviselettel össze nem függő kérdések mégcsak érintve sincsenek a kongresszus véleményében. Föltétlenül szükséges tehát, hogy a kongresszuson egyenkint felsoroltassanak a sérelmek mind, melyek a javaslatban foglaltatnak és megvitattassék a mód, melylyel ez intézkedéseket a tervezetből kiküszöbölni lehetne. Az orsz. ügyvédgyülés második nagyfontosságú kérdése : ccmikép mérséklendő az ifjúságnak a túlzsúfolt ügyvédi pályára tódulása?» E kérdésben a véleményektől teljesen eltérő módon, legjobb módnak azt találnám, hogy a jogi pályán éppúgy, mint a többi tudományos pályákon kötelezővé tétetnék az előadások hallgatása, olykép, hogy ne legyen lehetséges jövőben, hogy százával és ezrével lesznek a jogi fakultáson egyetemi hallgatók, akik az évben olykor egyszer se látják az egyetemet vagy tanárt, arról pedig, hogy hogy néz ki egy előadási terem, fogalmuk sincs. Mert ez okozza leginkább a jogi pályára való tódulást, gyakran oly elemek által is, akiknek se hivatásuk, se kedvük nincs a jogi pályára s csupán kényelemből mennek oda, mert diplomás emberekké akarnak lenni, ahhoz azonban, hogy ha szegények, más pályán is elérhessék e céljokat, tehetségük és erkölcsi erejük nincs meg ha pedig gazdagok, ez az egyetlen mód a legnagyobb kényelemben diplomához, tudori fokhoz jutni. Végül kimaradt az országos ügyvédgyülés programmjából egy fontos ügyvédi kérdés, melyet 3 év előtt Szilágyi Arthur Károly dr. ügyvéd nagy készültséggel hozott felszínre s annak idején a szaklapokban és az ügyvédi kör tanácskozó asztalánál élénken megvitattatott, s ez az ügyvéddel szemben hivatása közben elkövetett becsületsértés és rágalmazásnak «n y i 1v án o s s á» minősítése. E kérdésben ugyanis azóta egy analóg eset történt. A bpesti [tszék mégcsak nemrég egy bpesti polgárt, aki gyermekének tanítóját az iskola termében arcul ütötte, dacára annak, hogy a tanitó éppúgy nem közhivatalnok, mint az ügyvéd, nyilvános becsületsértésért fogházzal büntetett. A kérdés részletes büntető és közjogi fejtegetésébe e helyütt nem bocsátkozom, mert hisz jogász embernek ez analógiát fölösleges magyarázni ; azonban időszerűnek találom, hogy az orsz. ügyvédgyülés szintén foglalkozzék e kérdéssel, mi az ügyvédi kar erkölcsi tekintélyének emeléséhez igen nagy mértékben hozzájárulhat.