A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 46. szám - A fővárosi állami rendőrség működése 1900. évben. 4. [r.]

A JOG 183 Indo kolas: A kir. tszék a lefolytatott bünvizsgálat és a megtartott végtárgyalás adataival bizonyítottnak találta, mikép Debrecenben 1894 márc. 4-én .debreceni önálló munkás be tegsegelyzo pénztár, cim alatt egylet alakult, majd rövid idomulva ugyanezen egylet tagjaiból, de ettől az egylett öl függetlenül egy temetkezes, egylet létesült: ugy a pénztárnak, mint a temetkezes, egyletnek elnökévé és igazgatójává Sz. Bálint választatott meg s o a jelzett tisztségeket 1897. febr. 15-éig viselte; a jelzett egyletek penztárnAává előbb F. Mihály, ennek lemondása után O. Imre választatott meg. aki ezt a tisztséget, ápril 6-áie töltötte be; b v s két egylet öszakként, hogy O. bizonyítottnak találta, mikép a megjelölt szes pénzügyeit a nevezett két vádlott látta el Imre pénztárnok a kezeihez befolyt pénzt átvette, a könyvekbe ti - ígyezte s azután azzal időnként Sz. Bálint vádlottnak beszámolt, aki azokat átvette és kezelte ; bizonyítottnak találta, mikép Sz. Bálint, az önálló munkás bstegsegélyzfj pénztár kárára a debreceni első takarékpénztár 35,942. sz., a most nevezett vádlott által kezelt betéti könyvén levő összegből 160 ftot a 35,943. sz. és ugyancsak Sz. Báhnt által kezelt betéti könyvön levő összegből 120 ftot; a temetkezési egylet kárára pedig az 1897. jan 6-án készpénzben kézhez vett 180 ftot jogtalanul a saját céljaira felhasznált ; bizonyítottnak találta, mikép O. Imre mint pénztárnok az egyletnek 60 ft cautiót tett le, ezt az összeget Sz. Bálintnak átadta. Sz Bálint ezt az összeget is a saját céljaira felhasználta s ekként az önálló betegsegélyző pénztárt 340 fttal, a temetkezési egyletet 150 fttal megkárosította ; bizonyítottnak találta végül, mikép Sz. József vádlott egy db. 3 ft. értékű ezüst órát, a mely a Sz. Bálint ellen S. János és Sz. József által vezetett végrehajtások alkalmával le-, illetve felülfoglaltatott, az árverés elől jogtalanul elvont. Sz. Bálint vádlott beismerte, mikép ugy az önálló munkás betegsegélyző pénztárnak, valamint a temetkezési egyletnek a megalakulástól kezdve 1897. febr. 15-ig elnöke és igazgatója volt. beismerte, mikép ez alatt az idő alatt a 35,942 sz. takarékpénztári betétkönyvön kitüntetett összegből 1896. jul. 4-én és 1897 jan. 5-én 160 ftot a 33,943. sz. könyvön elhelyezett összegből 1897. jan. 4-én 120 frtot kivett és azt a saját céljaira felhasználta; beismerte azt is, mikép az U. Imre pénztárnoki kauciója fejében nevezettől 60 ftot átvett, de azt állította, mikép ezt a 60 ftot O. Imre kérésére a most nevezettnek viszaadta. A temetkezési egylettől állítólag elvont 150 ftra vonatkozóan tagadta, mikép ezt az összeget O. Imrétől átvette e azt a saját céljaira felhasználta volna. Tekintettel arra, mikép O. Imre vádlott előadásával U. F., R. J.. K. P.. S. L., M. F.. H, F., V. E. és M. L. tanuk eskü alatt tett vallomásával az okiratoknál I—74 irj. sz. a. fekvő könyvkivonatokkal, a bűnjelként lefoglalt s fentebb megjelölt immár 2 db. takarékpénztári betétkönyvvel és Sz. Bálint vádlott beismerésével bizonyítva van, mikép az önálló munkás betegsegélyző pénztár és temetkezési egylet betéti könyveit Sz. Bálint vádlott kezelte s az ekként kezelése alatt álló pénzösszegből a fenti időben 280 ftot saját céljaira felhasznált, a jelzett összeg elsikkasztása miatt bűnösnek kellett kimondani. O. Imre vádlott előadásával, továbbá Sz. Bálint vádlott beismerésével az is bizonyítást nyert, mikép Sz. Bálint vádlott azO. Imre cautiója tejében 60 ftot a most nevezettől átvett. Minthogy pedig Sz. Bálint vádlottnak a végtárgyalás folyamán tett az a védekezése, mikép a jelzett 60 ft cautiót O. Imrének visszaadta: saját, a vizsgálóbíró előtt tett, most indokolatlanul visszavont beismerésével az O. Imre vallomásával és azzal, hogy az az összeg sem a k .nyvekbe bevezetve nem lett, sem pedig az Sz. Bálint vádlott el mozdításakor meg nem találtatott, megcáfolva van: a kir. tszék azt találta bizonyítottnak, mikép Sz. Bálint vádlott ezt az összeget a saját céljaira felhaszná ta. Sz. Bálint vádlott ugy a vizsgálat folyamán, valamint a végtárgyalás alkalmával azzal védekezett, mikép a fenti 280 frt. s az utóbb elintéze t 60 frt. elvonásával bün etendő cselekményt el nem követett, mivel a betegsegélyző pénztár igazgató választmánya az ő mint elnök részére évi 120 frt. tiszteletdijat szavazott meg s a mennyiben ö a jelzett egyletnek 4 éven keresztül volt elnöke s ő csakis az 1896. évre megszavazott 120 frt. tiszteletdíjat vett fel, részére tiszteletdíjul még 300 frt. jár, ekként e/zel az összeggel a saját c:ljaira felhasznált pénzösszeg fedezve van. Tekintettel azonban arra, mikép az igazgatóvála-ztmány üléseiről beszerzett jegyzőkönyv adatai szerint Sz. Bálint vádlott részére csak egy évben szavaztatott meg 120 frt. tiszteletdíj, az azonban, hogy ez a tiszteletdíj a következő évekre is megszavaztatott volna, sem az említett jegyzőkönyvvel, sem az ig. választmány tagjainak vallomásával bizonyítást nem nyert. Sz. Bálint vádlottnak ez a védekezése bírói figyelembe vehető nem volt. A segélyegyletnél és temetkezési egyletnél felmerült további hiányra vonatkozólag az iratok között fekvő temetkezési intézet pénzeiről vezetett V. könyv 168. lapja szerint 1898. febr. 11-ig a bevétel 183 frt. 85 krban, a kiadás ellenben 65 frt. 60 krban van feltüntetve és igy itt 118 frt. 25. kr. pénztármaradvány tüntettetett ki. a segélyegylet pénzeiről vezetett IH-al jelzett könyv 537 lapja szerint pedig ennél az egyletnél ugyancsak 1897. febr. 11-ig 277 frt. 10 krral szemben 417 frt. 32 kr. kiadás mutattatott ki, ugy hogy e könyvek szerint itt 130 frt. 22 kr. és illet ö !c| mennyiben a III. könyv 33 lap 677 tétel alatt, valamint a IV. köny / 43 lap 186 tétel alatt a postatakarékpénztárba elhelyezett 10 frt. tévesen bevételként is ki van tüntetve, mely téves könyvelés folytán a vád'ott javára 10 frt. különbözet mutatkozik, tulajdonképen 140 frt. 22 kr. tulkiadás mutatkozik. Ugy, hogy e könyvvezetés szerint a két egylet pénztárában nemcsak semmi pénzkészlet nem maradt, hanem még 31 frt 97 kr. volt a tulkiadás. E könyvvezetéssel szemben azonban a Sz. Bálint vádlott részben beismerésével a D. M., M. F-né; K. A., H. F., S. J. es M. I. tanuk esküvel erősített vallomásával az I-nél 58 és 78. s a II-nél 11. irj. sz. a fekvő okmányokkal bizonyítva van, hogy az itt a IV. könyv 582., 583. lapjain az M. I-né, K. A., H. F., S. J;) U. I-né, és M. Imre részére kiadásba helyezett összegből a valóságban 215 frt 30 kr. ki nem fizettetett. És mert igy a 215 frt 30 krnak a pénztárban kellett volna maradnia, nem hogy 31 frt 97 kr tulkiadás volt volna, hanem a két egylet pénztárában 183 frt 33 krnak kellett volna lennie 1897. február 11-én. Ezen az alapon és mert ez az összeg a pénztárban meg nem találtatott, vád emeltetett Sz. Bálint ellen ugy a vizsgálat, valamint a végtárgyalás folyamán a két egylet kárára 183 frt 33 kr. elsikkasztása miatt is. SÍ. Bálint vádlott azt állította, mikép ő sem a segélyegylet sem a temetkezési egylet készpénzét nem kezelte, ez egyedül az O. Imre pénztárnok feladata volt s ekként a sikkasztás elkövetését tagadta. Tekintettel azonban arra, mikép O. Imre vádlottárs elö'adásával N. J., D. M., M. J-né, B. F., H. F., K. A. és S. János tanuk eskü alatt tett vallomásával bizonyítva van, mikép a temetkezési egylet pénzügyeit is Sz. Bálint intézte, a temetéshez szükséges tárgyak vásárolhatása céljából az illető féllel vagy személyesen járt el, vagy annak utalványt adott; tekintettel arra, mikép O. Imre vádlott előadásával K. P., Sz. I., B. S. és L. F. tanuk eskü alatt tett vallomásával bizonyítást nyert, mikép O. Imre a temetkezési egylet javára befolyt pénzből a most nevezett tanuk jelenlétében adott át Sz. Bálintnak 1897. jan. 6-án 150 frt készpénzt azzal a felhívással, hogy mint elnök a jelzett összeget gyümölcsözés végett helyezze el; tekintettel arra, hogy maga Sz. Bálint nem állítja azt, mikép ő ezt a 150 frtot gyümölcsözőleg elhelyezte volna; az a védekezése pedig, hogy ő ezt O. Imrének visszaadta, a most nevezett vádlott előadásával, a Sz. Bálint által irónnalirt, a tárgyalási jegyzőkönyvhöz csatolt levél tartalmával és azzal, hogy a fent előadottak szerint a két egylet készpénzeiről vezetett könyvek szérint is hiány mutatkozik, meg van cáfolva; a kir törvényszék azt találta e helyen bizonyítottnak, mikép Sz. Bálint a jelzett 150 frtot O. Imrétől tényleg átvette és a reá bízott 150 frtot saját céljaira felhnsználta. Sz. 'Bálint vádlottnak fent ismertetett cselekménye, arra való tekintettel, mikép a betegsegélyző pénztár és a temetkezési egylet tulajdonát tevő, birtokába jutott 480 frt. készpénzt jogtalanul eltulajdonította; arra való tekintettel, "hogy azok elvonása, meg nem cáfolt előadása szerint, egy akaratelhatározás eredményei, a btk. 355. §-ába ütköző s a 356. § szerint minősülő egy rendbelli sikkasztás bűntettének ismérveit tüntetik fel, aminél fogra őt a jelzett bűntettben bűnösnek kellett kimondani és figyelemmel büntetlen előéletére és az ellenőrzés laza és felületes voltára, mint enyhítő körülményekre, más részről figyelemmel arra, hogy az eltulajdonított készpénz nagyobb összegre rúg s hogy cselekménye elkövetésénél a belé helyezett bizalommal nagy mértékben visszaélt, mint súlyosító körülményekre, a btk. 358. §-a alapján az ítélet rendelkező részében meghatározott fő és mellékbüntetéssel kellett megbüntetni, és az eltulajdonított pénzösszeg megfizetésében elmarasztalni. Ellenben azt, hogy Sz. Bálint a munkás b. seg. egylet és tem. egylet készpénzéből az 1897. jan.fi-án kézhezvett 150 frton felül még további 33 frt 33 krt is elsikkasztott volna : a kir. tvszék bizonyítottnak nem találta. Mert igaz ugyan, hogy a nevezett két egylet könyveiből a fentiek szerint nem 150 frt. hanem 183 frt. 33 kr. hiány állapitható meg; tekintettel azonban arra, hogy a fenti 150 frtot meghaladó e 33 frt 33. kr. átvételét és eltulajdonítását Sz. Bálint határozottan tagadja; tekintettel arra, hogy ebben az irányban ellene a könyvbeli adatokon kívül más terhelő adat beszerezhető nem volt; tekintettel arra, mikép ugy a betegség, pénztár, valamint a t. egylet bevételeiről és kiadásairól vezetett könyvek minden szakértelem nélkül oly kezdetleges módon vannak vezetve, mikép azokból a jelzett egyletek bevételei és kiadási összegei megnyugtató bizonyossággal meg nem állapithatók, tekintettel arra, mikép ebben a tekintetben a sok helyen értelmetlenül vezetett igazgatósági ülési jegyzőkönyvek s;m adnak felvilágosítást, tekintettel arra, mikép ez irányban az igazgatóság tagjai sem tudnak eltogadható adatokat szolgáltatni az ellenőrzés laza és felületes volta miatt: a kir. tszék Sz. Bálint terhére a fenti összeg el vonását meg nem állapította. III. A 6,035/99. B. sz. vádhatározat szerint Sz. Bálint vádlott a ellen az is bizonyitandónak mutatkozott, mikép Sz. Józsefné 1896