A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 46. szám - A fővárosi állami rendőrség működése 1900. évben. 4. [r.]

182 A JCG modásnak helye nincs és az azzal netán okozott sérelem orvoslása esetleg csak az ügy érdemében hozott ítélet ellen való felülvizsgálati kérelemben kérhető. Ezekhez képest és minthogy az ilynemű végzésekre nézve az i8qj: XVIÍI. t.-c. eltérő intézkedést nem tartalmaz, a végrehajtást szenvedő fél felfolyamodását hivatalból vissza kellett utasítani. (A m. kir. Kúria, felülvizsg. taanácsa 1901. szept. 27. H. 33. sz. a.) Fennáll ugyan az a jogszabály, hogy a törvényszerű alakban kiállított és valódinak elfogadott magánokiratok is teljesen bizonyítékul szolgálnak arra nézve, hogy kiállítójuk a bennük foglalt nyilatkozatot tette (S. E. ~j. §.) azonban az ily alakban kiállított okirattal szemben is bizonyítható az, hogv annak tartalma valótlan és hogy abban a felek valódi szerződési nyilatkozata nem foglaltatik, mely körülménynek bizonyításánál a bíróság törvényes bizonyítási szabályokhoz kötve nincsen, hanem az erre vonatkozó bizonyítékokat is a S. E. 64. §-a ércelmében szabadon mérlegelheti. (A m. kir. Kúria felülviszg. tanácsa 1901. szept. 17. I. G. 289. sz. a. Amennyiben valamely fél, jelen perben felperes, a könyvkivonattal állítása mellett valószínűséget, vagy részbizonyitékot állit elő, az idézett g6. §. értelmében a bíróság a bizonyító felet is hallgathatja ki eskü alatt és bocsáthatja esküre. — Megjegyeztetik egyébként, hogy a sommás eljárásban póteskünek egyáltalában helye nem lévén, könyvkivonattal való bizonyítás esetén póteskü helyett, a félnek eskü alatt való kihallgatása foganatosítandó. (A m. kir. Kúria felülviszg. tanácsa 1901. okt. 3. í. E. 320. sz. a.) A m. kir. Kúria (1901. okt. 15-én 374. v. sz. a.) által mind két alsóbiróság Ítélete megváltoztattatik, az 1900. márc. 21-én 2,871. sz. a. hozott sommás végzés hatályon kívül helyezésével felperes keresetével elutasiUatik stbi. Indokok: A váltótörvény 104. §. értelmében váltónyilatkozatok, melyek névaláírás helyett keresztvonással vagy más kézjegygyei eszközöltetnek, váltójogi hatálylyal nem birnak. Az alsóbiróságok felperes tanúinak vailomás 1 alapján helyesen állapították meg azt a tényt, hogy az írástudatlan alperes nevét B. Céda irta a kereseti váltóra és hogy a névírás előtt előforduló keresztvonást az alperes vezette a váltóra. Minthogy pedig a sajátkezű névaláírás helyett a 104. §. 2. bekezdésében említett, itt fenn nem forgó eset kivételével, kézjegygyei tett váltónyilatkozat alakilag hiányos; minthogy továbbá azt az alaki hiányt a névírásnak a váltóra meghatalmazás alapján eszközölt vezetése nem pótolhatja, sőt a kézjegy a meghatalmazási viszonyt egyenesen kizárja, mert a névíró arról tanúskodik, hogy a kézjegy valósággal attól származik, kinek neve mellé helyeztetett s igy a néviró mint tanú és nem mint meghatalmazott szerepel : ezekhez képest a fenti módon kellett Ítélni. Kereskedelmi, csöd- és váitóügyekfcen. A sajátkezű névaláírás helyett a 104. §. 2. bekezdésében érintett eset kivételével, kézjegygyei tett váltónyilatkozat alakilag hiányos. Azt az alaki hiányt a névírásnak a váltóra meghatalmazás alapján eszközölt vezetése nem pótolhatja, sőt a kézjegy a meghatalmazási viszonyt egyenesen kizárja, mert a néviro arról tanúskodik, hogy a kézjegy valósággal attól származik, kinek neve meilé helyeztetett s igy a néviró mint tanú és nem mint meghatalmazott szerepel. A nagybecskereki kir. tszék mint váltóbiróság (19.00. okt. 31-én 9,505. sz. a.) S. Baltazár felperesnek O. Vikentie alperes ellen folytatott 96 K. és jár. iránti perében következőleg itélt; Az 1900. márc. 21-én 2,871 sz. a. kelt sommás végzés hatályának fentartása mellett tartozik alperes az 1899. nov. 2-án 96 koronáról kiállított váltó alapján mint kibocsátó a kereseti 96 k. váltóöszzeget, s ennek 1900. márc. 2-től járó 6°/0 kamatát stb. megfizetni. Indokok: Alperes kifogásaiban előadta, hogy felperesnek nem adósa, a kereseti váltót alá nem irta, sem neve aláírásával mást meg nem bízott. Előadta, hogy írni nem is tud, de ha aláirta volna is a kereseti váltót, a sommás végzés vele szemben még akkor is hatályon kivü! helyezendő volna, mert a váltó megállapodás ellenére utólagosan lett teleppel ellátva. Felperes tagadta, hogy a telep utólagosan és megállapodás ellenére vezettetett a váltóra. Felperes annak igazolására, hogy a kereseti váltót kifogásoló alperes irta alá: S. L. és S. I. tanukra; annak igazolására pedig, hogy alperes elismerte, miszerint a kereseti váltón látható kibocsátói aláírás tőle ered: K. S. dr. és N. F. tanukra hivatkozott s ezeknek kihallgatását kérte. Alperes a tanuk kihallgattatását nem ellenezte. A tanuk kihallgatása foganatosíttatott, minthogy pedig a felperes által hivatkozott és hit alatt kihallgatott tanuk vallomásaival be van bizonyítva, hogy a kereseti váltón látható «0. Vikentie> kibocsátói névaláírás O Vikentie alperestől származik, illetve hogy O. Vikentie a kereseti váltóra sajátkezüleg tette a keresztvonást s azután az ő megbízásábólB. L. irta rá O. Vikentie nevét; minthogy továbbá a váltónak megállapodás ellenes kitöltését alperes nem igazolta, ezek alapján a sommás végzést hatályában fentartani s alperest elmarasztalni kellett. A szegedi kir. ítélőtábla (1900. jan. 19. 2,024. sz. a.) az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: Az 1993: XVIII. t.-c. 64. §. értelmében mérlegelt tanúvallomásokkal a kir ítélőtábla bebizonyitottnak látja azt, hogy alperes a váltónyilatkozatnak az ő nevében való megítélésére adott megbízást B. Cs-nak és igy ez utóbbi nem az alperes kézjegyének valóságát tanúsító néviró, a mihez ugyanis az alperes részéről való megbízás nem kívántatnék, hanem akkép jelentkezik, mint aki a váltóra az alperes nevét ennek megbízása folytán irta. Az ekkép a váltótörv. 105. §-nak megfelelően tett váltónyilatkozat érvényességét pedig nem szünteti meg az a körülmény, hogy az alperes az ő meghatalmazása folytán irt neve mellé feleslegből még kézjegyet is alkalmazott. Ezért, valamint az utólagos telepítésre vonatkozóan felhívott elsőbirósági indokokból az elsőbiróság ítéletét helyben kellett hagyni. Bűnügyekben. Vádlott a főtárgyalás folyamán azzal védekezett, hogy a vádbeli lopásokat akkor követte el, midőn rájött az állandó betegsége, a rosszbaj íepilepsia). Ebből folyólag tartozott volna a kir. tszék arra nézve, vájjon vádlottnak panaszolt eme betegsége kapcsolatban van-e oly elmebeli állapottal, mily esetleg a btk. 76. $-ban meghatározott kizáró okot képezhetné, — vádlottnak orvosszakértöi megfigyelését elrendelni s ezek véleményét kikérni. A kir. tszék azonban, anélkül, hogy vádlott elmebeli állapotáról meggyozödéést szerzett volna, a vádlottat elitélte., miáltal a BP. 385. §. 1. c. pontjához képest, arra nézve, hogy forog-e fenn beszámítást kizáró ok, a törvényt tévesen alkalmazta. A m. kir. Kúr a (1901. okt. 8. 5,945. sz. a.) lopás büntette miatt vádolt M. Demeter (Mitru) ellen a beregszászi kir. tszék által 1901. ápr. 3. 3,213. sz. a. elint., a kassai kir. it. tábla által pedig vádlottnak a büntetés súlyossága miatt bejelentett felebbezésére í 01. jul. 2-án 879. sz. a. elint, bűnvádi ügyben a vádiottnak sem m : égi panasza folytán nyilv. tárgyalás alapján, a koronaügyész m ghallgatása után, következőleg itélt: Mind-•ét alsófoku bíróság ítélete a BP. 385. §. 1. c. pontja és a 437. §. ötödik bekezdése alapján hivatalból megsemmisíttetik és az el ő fokban eljárt kir. tszék szabályszerű eljárásra s ujabb határozat hozatalára utasittatik. Ezzel a vádlott által bejelentett semmiségi panasz mint tárgytalan mellőztetik. Indokok: Vádlott a főtárgyalás folyamán azzal védekezett, hogy a vádbeli lopásokat akkor követte el, midőn rájött az állandó betegsége: a roszbaj (epilepsia1. Ebből folyólag tartozott volna a kir. tszék arra nézve, váljon vádlottnak panaszolt eme betegsége kapcsolatban van-e oly elmebeli állapottal, mely esetleg a btk. 76. §-ban meghatározott kizáró okot képezhetné, — vádlottnak orvosszakértői megfigyelését elrendelni s ezek véleményét kikérni. A kir. tszék azonban, a nélkül, hogy vádlott elmebeli állapotáról meggyőződést szerzett volna, a vádlottat elitélte, miáltal a BP. 385. §. 1. c. pontjához képest, arra nézve, hogy forog-e fenn beszámítást kizáró ok, a törvényt tévesen alkalmazta: minthogy a hivatkozott törvény végbekezdése szerint az anyagi semmiségi okok vádlott javára hivatalból veendők figyelembe, s minthogy a kir. tábla eme fenforgó semmiségi okra való figyelem nélkül az elsőbiróság ítéletét helybenhagyta: ezeknél fogva a fentiek szerint kellett rendelkezni. Tekintve, hogy az a körülmény, mely szerint vádlott két egyletnek elnöke és igazgatója volt, a sikkasztás cselekményének egységes voltát nem állapítja meg: ezeknél fogva vádlottat két rendbeli sikkasztás bűntettében kellett bűnösnek kimondani. A debreceni kir. törvényszék (1900 febr. 15 12,737/99 sz. a.) Sz. Bálint vádlottat a debreceni önálló munkás betegsegélyző pénztár és ennek temetkezési egylete kárára elkövetett, a btk. 355-§-ba ütköző s a btk. 356. §. szerint minősülő sikkasztás bűntettében ; Sz.^ József vádlottat a btk. 368. §. alá eső jogtalan elsajátítás vétségében bűnösnek nyilvánítja és ezért : Sz. Bálintot 1 éves börtönre, 3 évi hivatalvesztésre és pol. jogai gyakorlatának ugyanily tartamra leendő felfüggesztésére. Sz. Józsefet a btk. 368. §. alapján, azonban a btk. 92 §. alkalmazásával 10 k. fö és 4 kor. mellékpénzbüntetésre Ítéli ; Ezen felül kötelezi Sz. Bálintot a debreceni önálló munkásbetegsege yzo pénztár részére 680 koronának, ugyanazon pénztar temetkezés, egylete részére 300 koronának megfizetésére. Ellenben : Sz. Bálint vádlottat egy rendbeli, a Sz. József karára elkövetett a btk 355. §.-ba ütköző sa btk 356. §. szerint minősülő sikkasztás vétségének vádja, t f °ü Im,rM .yfdlottat az ellene emelt vád és következményeinek terhe alol felmenti :