A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 44. szám - A fővárosi állami rendőrség működése 1900. évben. 2. [r.]

A JOG 319 A testi sértések száma évről-évre csökken; 1900: 1,061, 1899: 2,002 eset fordult elő. Ebből bűntett volt 71, vétség 1,590; sikeres volt a nyomozás 1,598 esetben. Ezen büntettet legnagyobb részt ittas emberek követik el s igy természetesen vasár- és ünnepnapokon leggyakoriabbak. Az apadás oka, hogy a munkásnép kétesebb elemei a szomszéd községekben garázdálkodnak és igy a főv. rendőrséget nem molesztálják. Révai Lajos dr. ^Folytatás következik.) Belföld. Az igazságügyminisztériumban — mint értesülünk szakadatlanul folyik a türvényeló'készitö munkálat. A perrendi, tervezet utolsó szerkesztése, mely Plósz személyes közreműködése mellett történik és mely a szakértekezlet által hangoztatott többrendbeli módositványra figyelemmel volt, jóformán be van fejezve, ugy, hogy az az országgyűlésnek mielőbb beterjeszthető lesz. A polgári törvénykönyv kötelmi jogi részének indokolása olyannyira előrehaladt, hogy alkalmasint röv id idő múlva közzétehető lesz. Annakutána a jövő év folyamán okvetlenül közrebocsátják az ö r ö k ö s ö d é s i jog indokolását, melyen szintén igen serényen dolgoznak. Alig tévedünk tehát, ha állítjuk, hogy a jövő évben együtt lévén az egész indokolás anyaga, a rákövetkező évben a törvényszöveg végleges megállapítása és az egész törvénykönyvnek egyöntetüszerkesztése befejezhető lesz, ugy hogy a nagy horderejű törvényjavaslat még ezen országgyűlési cyklusb n, 1904-den a törvényhozás elé kerülhet. Igazán óriási munkát végzett az igazságügy minisztérium törvényelőkészítő osztálya, ha ezen programmot ily rövid idő alatt megvalósítani fogná. E közben azonban elkészült az uj bányatörvény tervezete is. melyet szintén nemsokára közzé fog tétetni az igazságügyminisztérium. A magánbiztosításokról szóló tervezet tekintetében feldolgozás alatt vannak a beérkezett ujabb szakvélemények. Ezen kívül számos más apróbb jelentőségű törvényjavaslatok vannak készülőben, melyek kiegészítésül fognak szolgálni az uj polgári törvénykönyvnek. Ezekben csak futólagos szemlét óhajtottunk tartani azon nagymérvű és nagyjelentőségű tevékenység felett, mely az igazságüjyminiszterium csendes hivatalos szobáiban folyik és melynek törvényhozói eredményeit mielőbb üdvözölni reményünk van. A Magyar Jogászegylet f. hó 2G-án V a v r i k Bála elnöklete alatt tartott teljes ülésében Balogh Jenő dr. egyetemi tanár tartott felolvasást a büntetőjog haladásáról. Előadó rámuiatoti azon figyelemreméltó körülményre, hogy a bűnügyi statisztika tanúsága szerint,— legalább magyar adatokat véve tekintetbe — a súlyosabb s igy főleg az élet ellen való büntettek száma jelentékenyen apadt, míg ezzel szemben természetszerűleg szaporodik a kihágások száma. Kivonatosan ismertette azután előadó az ujabb büntetőjogi iskolák és irányok főelveit, ismertette a mult századbeli magyar irodalmi műveket, amelyek előadó szerint a külföld akkori tudományos színvonalát távolról sem érik el, kiemelte a legújabb büntetőjogi irodalom legkiválóbb termékeit és felhívta a hallgatóság figyelmét a büntetőjog n?gyszámu segédtudományainak rendkívüli fontosságára és arra, hogy épen ezen tudományágakat a magyar jogi irodalom nem részesítette kellő méltatásban. Végül felszólította a Magyar Jogászegyletet, hogy mint eddigelé már számos esetben, ugy ez alkalommal is ragadja meg az iniciativát ez e téren kifejtendő behatóbb munkálkodásra. Az előadást a hallgatóság nagy tetszéssel fogadta. Ezután Bodnár Zsigmond e. m. tanár szólalt fel és általános figyelem közepette Balogh Jenő előadását elmélete ismeretes szempontjából vette bírálat alá. Előadását is a közönség megéljenezte. Végül az elnök köszönetet mondott felolvasónak érdekes előadásáért. Nyilt kérdések és feleletek. Mily módon eszközölhető ki a kielégítési végrehajtás elrendelése a marasztalt jogutódok ellenében az ingatlanokra, melyek hagyatéki vagyont képeznek ugyan, de a marasztalt jogutódok azon ingatlanok eréjéig az ítéletben fizetésre ne-n kötelezettek ?*) (Válasz.) I. Néhány szó az örökösöket marasztaló ítélet constuctiójáról Ily itélet végrehajthatóságát nem befolyásolja a rendelkező rész azon alkateleme, amely a marasztalást bizonyos megjelölt hagyatéki tárgyak erejéig szorítja, mert ez tulajdonképpen nem más, mint a rendelkező részbe átvitt indokolás. Igy lehetne ez a tulajdoni igénypereknél is, hogy t. i felperes tulajdonjoga ebben az ügyben való hatálylyal alperessel szemben elismertetik, s az ingók bírói foglalás alól fölmentetnek Természetes, hogy nincs igy, mert sokkal logikusabb a fölmentés okát alkotó tulajdonjogot az indokolásba fölvenni s mert erre az itélet végrehajtásánál a rendelkező részben egyáltalában szükség nincsen. Teljesen hasonló volna az eset az örökösök ellen indított pereknél, ha pld. csak egy hitelező volna, akinek követelése a hagyaték értékénél jóval kisebb, vagy teljes biztonsággal előre lehetne tudni, hogy . z örökhagyónak összes tartozásai a hagyatéki leltár*) "J 0 S" ^1- szám ban föl vannak vév e és emellett a h gyaték aktiv. Ezen esetben az örökösök ellen hozott ítélet rendelkező részében pusztán a fizetési kötelezettség volna deklarálandó, s az indokolásban a biró egyszerűen arra uta hatna, hogy felperes a követelést meghaladó hagyatékot mutatott «i. Bírói gyakorlatunk azonban az örökösök korlátolt felelősségére való tekintettel, valamint tekintetei arra, hogy a hagyaték ige i gyakran passzív: az itélet végrehajthatóságához a hagy. mibenlétének és mennyiségének megjelölését is megkívánja. A hajyaték ezen incidentalis meghatározása azonban még inter partes se lehet kötelező, sem a mennyiség szempontjából, se pedig a hagyatéki vagyon speciális megjelölésében. Mert hiszen az örökös a hagyaték vagyontárgyait (ingó, ingatlan, jogok) csere, adásvétel, szóval visszterhes ügyletek révén az érték megtartása mellett (ha pedig a rossz alku következtében a hagy. vagyon csökken, úgyis a sajátjából kell kipótolnia) más vagyontárgyakkal helyettesitheti, s ez esetben az itélet, noha az egész hagyaték erejéig marasztaló, éppen a hagyaték megjelölése miatt nem volna végrehajtható. Mert az Ítéletet nem lehet szószerint végrehajtani, pedig ez esetben csupán a bíróság előtt már k mutatott hagyatékra kívánom a végrehajtás elrendelését. Ebből is Iá ható, hogy a marasztaló ítéletben közelebbről, esetleg egyed i leg megh atározot t hagya téki vagyonrészekhez a vég rehajtásnál ragaszkodni nem leh et, mert különben vajmi sok voina a végrehajthatlan itélet. A támadható kétséget maga a végr. trv. oszlatja el ; 4. és 15. §-aival, melyek azon esetre szólnak, midőn a marasztalt még az örökhagyó volt. Ha már most az örökhagyót marasztaló itélet alapján kérhetem — az örökösi minőség és hagyaték kimutatása mellett, — a végrehajtást, s mi több, tetszésemre is van bízva, vájjon a hagyatéki tárgyakra, avagy pedig közvetlenül az örökösök ellen (vagyis tekintet nélkül a kielégítési alap hagyat, v. nem hagyat, eredetére) vezessem a végrehajtást, annál inkább felel meg a végrehajthatóság kellékeinek az oly itélet, amelylyel az örökösöknek ipso jure bekövetkezett fiz. kötelezettsége directe már kimondatott s amelyben hagyatéki vagyon létezése is konstatáltatott. Azon ellenvetéssel találkoznánk most, hogy a 15. §- esetében éppen a különben való végrehajthatlanság miatt intézkedett a törvény, — ez tehát kivétel. Erre is rátérünk. Minthogy esetünkben nem a marasztaló ítéletben megjelölt hagyatéki vagyontárgyakra, a kérdezett speciális esetben pedig nem csupán az ítéletben megjelölt ingatlanra kívánom a végrehajtást vezetni, az itélet szellemében és rendelkező részének teljes respektálása mellett nem járhatunk el más módon, mint hogy az 1881: LX t.-c. 15. §-á nakanalogi áj ár a jelen esetben az ítéletben meg nem jelölt egyéb hagy. ingatlanok kimutatása mellett — a végrehajtás a most kimutatott «hagyaték erejéig* elrendeltessék. Szerény nézetem tehát az, hogy a végrehajtás a szóban forgó itélet alapjánakérvény I. pl d.-h o^z csatolt hiteles okiratokkal bizonyított bárminemű egyéb hagyatéki vagyonra, tehát ingatlanra is kérhető — és a bíróság eseti eges tárgyalás magtartása után azt el is rendeli. Ezen fölfogás és analógia ellen csupán azon kifogás tehető, hogy a marasztalt örökhagyónak a végrehajtás megkérése előtt bekövetkezett elhalálozása esetén csakis a végrehajtás során van szükség a hagyaték megállapítására, s nincs más mód min!: hogy a végrehajtás elrendelésekor állapíttassák meg inciden taliter az örökösi minőség, hagyaték stb., míg esetünkben mindennek már a perbe n kellett volna megtörténnie, s a végre hajtás elrendelése végrehajtási trv.-ünk alapelvének megfelelően a felek meghallgatása nélkül rendelendő el, az Ítéletnek tehát olyannak kell lennie, hogy utólagos tárgyalás nélkül, akadálytalanul végrehajtható jegyen. Mert — mint egy semmitőszéki teljes ülési megállapodás indokolása mondja, — «az 1868. évi L1V. t. c. által életbeléptetett polg. trvk. rendtts, alapelveinek egyike, miszerint a végrehajtás az Ítéletnek minden peres kérdéstől ment egyszerű foganatosítása legyen, mit azon körülmény is bizonyít, hogy a végrehajtást rendelő végzés és végrehajtási cselekmény ellen a fokozatos fölebbvitelnek hely nem adatott.> Ha mindezt aláírjuk is, megjegyzendő első sorban, hogy a mi esetünkben nem viszünk peres kérdést a végrehajtás folyamába, hiszen az alperesek «a hagyaték erejéig» föltétlenül marasztalva vannak és az ítéletet éppen lényegében hajtjuk végre akkor, ha az executio valóban a lehetőség szerint a«hagy. értékéig* történik. Ez a lényeg azonban a valóságban rejlik s nem a papíron Az itélet rendelkező részében csak a végrehajtás keretének előleges precisirozása kedveért követel magának — az ingatlan megjelölésének formájában — helyet, de hogy a végrehajtás folyamán szószerint követendő alkateleme volna, a föntebbiekből kitünőleg — ki van zárva. A «hagyaték erejéig* az itélet mathematikai kifejezésének (rendelkező rész) — parameterje, «változó állandója*. Ha ugyanis a marasztalási összeg a köteles szolgáltatás egységét fejezi ki, s a hagyaték ezen értéknek csakis részét teszi, (vagyis tört), ugy az itélet egész kifejezése (rendelkező rész a maga teljességében) kisebb, mint egyik tényezője, a köteles szolgáltatás. Vagyis az itélet többet beszél, mint mond, hogy pedig mennyit mond, ez épen ezen, «változó állandó* értékétől,a hagya-