A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 42. szám - A végrehajtási törvény revíziójához

törvény revíziója is napirenden van, ugy vélném, hogy a revisiónak nemcsak a már meglevő intézkedések korszerű és a célnak megfelelőbb átalakítására, hanem a hiányzó és a mindennapi élet által szükségesnek bizonyult intézkedések felvételére is ki kellene terjednie. így valamely munka vagy teljesítés iránt indított perre nézve meghatározandó feltételek alatt biztosítási intézkedések szintén statuálandók lennének; és habár a liberális magyar törvénykezés szempontjából nagyon meggondolandó lenne, hogy a biztosítás egyik neme a kötelezett fogságba helyezése legyen-e, mindazonáltal felperesnek nézetem szerint megadandó lenne a jog, hogy egy bizonyos a bíróság által meghatározandó nagyobb összeg erejéig jogának annak idején leendő érvényesithetését már előzetesen biztosithassa. Vagyis ha alpeies nem is lenne fogságba vethető, de a vagyonára még a per folyama alatt vezetett végrehajtás által annak tudatában 1< gyen, hogy felperes kijátszást célzó cselekedetei az ő — alperes — vagyoni hátrányával járnak. És ennek a biztositásnak nézetem szerint nagyobb hatály lenne adandó, igy ki lennének, különben csak a kiel. végrehajtásnál alkalmazott biztosítási intézkedések, mint szoros zár, áthelyezés, — ide is teriesztendők Érdekes, hogy a német perrendtartás ismeri ugyan szintén a fogságot, de addig, mint az osztrák végrehajtási eljárás még se megy el. Mert a 918. §. kimondja, hogy a személyes biztosítási zárlat (Persönlicher Sicherheitsarrest), csak akkor alkalmazható, ha az az adós vagyonára vezetendő veszélyeztetett kényszervégrehajtás biztosítására szükséges. Nézetem szerint ez a rendelkezés sokkal szűkebb körű ; itt a veszély bizonyítandó, míg az osztrák szerint a körülményekből vélelmezhető is. Megjegyzendő még, hogy a német törvénynek ez a rendelkezése még 1877. évből származik és nem tartozik ama szakaszok közé, melyek az 1898. május 20-iki törvény által módosíttattak De nézzük most, hogy az adott esetben végrehajtási törvényünk szerint a kiel végrehajtás minő eredménynyel lenne foganatosítható. Alkalmazandó lenne a 222. §. ; de alkalmaztatik egyszersmind a 9. §. is, mert joggyakorlatunk a teljesítést megrendelő Ítéletet nem nézi feltétlennek ; vagyis a végrehajtás elrendelése elölt végrehajtató által igazolandó, hogy alperes az ítéletnek eleget nem tett. Ha ez igazoltatott, akkor alperes pénzbüntetés terhe alatt kényszeríttetik reá és ha ekkor se teljesiti, akkor ez rajta behajtatik. így tehát alpeies esetleg egy csekély pénzbüntetés árán kötelezettségétől szabadul, mert kétes, hogy vájjon a pénzbüntetés annyiszor-amennyiszer alkalmazható-e és felperesnek, dacára a jogerős ítéletnek, szándékosan nagy kárt okoz. A 222. §-nak hibája nézetem szerint, hogy nem distingvál, hogy az adós által teljesítendő kötelezettség teljesithető-e más által avagy nem. Az első esetben a német törvény 887 §-a szerint a hitelező a bíróság által felhatalmaztatik, hogy a teljesítést az adós köllségére eszközöltethesse. A hitelező kérelmére az adós a költségek előzetes megfizetésére kötelezhető, melyek a cselekmény teljesítésével felmerülni fognak és e mellett, ha több költség merült fel, utólagos követelésnek is van helye. A másod'k esetben pedig a német perrendtat tás 888. §-a szerint, mely szakaszban foglalt rendelkezés ujabb eredetű, 1898. évből való. ha a cselekmény egy harmadik által nem teljesíthető és ha az kizárólag az adós akaratától függ, akkor az első folyamodásu perbíróság által kérelemre kimondandó, hogy az adós a cselekmény teljesítésére 1,500 márkáig terjedő pénzbüntetés vagy fogság terhe alatt kötelezendő. Kielégítési végrehajtás esetén már a fogságnak, mint kényszerítő eszköznek alkalmazását helyén valónak látom A végrehajtási törvény készülő novellájába a német törvény most emiitett rendelkezéseihez hasonló ' endelkezések felvételét célszerűnek tartanám. Belföld. Az országos ügyvédgyülés állandó választmányának felhívása az ügyvédi kamarákhoz. Az 1896. évben megtartott országos ügyvédgyülés feladatává tette az általa megválasztott állandó választmánynak, hogy alkalmas időben az országos ügyvédgyülés összehívásáról s előkészítéséről gondoskodjék. Ezt az időt elérkezettnek látjuk. Az igazságügyi miniszter által közzétett polg. perrendtartási törvénytervezet, mely valószínűleg a legközelebbi országgyűlés elé terjesztetik, egész vonalán érinti az ügyvédi hivatás gyakorlatát, az ügyvédség mindennapos működését. A tervezett megoldási módok sokban ellenkeznek a helyes pervezetés alapelveivel és sértik az ügyvédi kar jopait, ugy a pervezetés, mint életfenntartása tekintetében. Az ügyvédi kar volt az, mely a szóbeliség, nyilvánosság és közvetlenség elvein alapuló polg. perrendtartást három évtized óta sürgette s a melytől várta egyszersmind jó részben az ügyvédség bajainak orvoslását. A polg. perrendtartás megjelent tervezete keserű csalódást hozott. Hazánk ügyvédségének közvéleménye állást foglal ellene kamarákban és sajtóban. S az ügyvédi kart ezen fellépése már is megtette részben hatását. De nekünk nem szabad félúton megállanunk. Kell, hogy hazánk ügyvédi kara együvé tömörülve is kifejezést adjon jogos aggodalmainak és jogos kívánságainak, hogy országosan egybegyülekezve testületi fellépésével nyomatékosan hangsúlyozza sérelmeit és rámutasson egyszersmind arra, hogy az ügyvédség sérelmeinek orvoslása egyúttal a közérdeket, a közjót mozdítja elő. Első sorban tehát ezért láttuk szükségesnek az országos ügyvédgyülés összehívását. De meg azért is, mert az ügyvédi karnak feladata a küszöbön álló és szükségesnek mutatkozó igazságügyi reformok többi főbb pontjaira nézve is nyilatkozni s a közvéleményt előkészíteni. Az uj országgyűlés megkezdése a legalkalmasabb időpont arra, hogy ezt az ügyvédi kart megillető erkölcsi sulylyal megtegyük. A mellékelt programmpontok megállapításánál a fennebbi szempontok lebegtek előttünk. Elhatározván tehát az országos ügyvédgyülés összehívását, egyszersmind akkép határoztunk, hogy az 1901. nov. 24-., 25. és 26. napjain fog Budapesten a budapesti ügyvédi kamara helyiségeiben (Szemere-utca 10. sz.) megtartatni. A megtartásával járó költség fedezésére pedig a tagsági dijat résztvevőként 5 koronában állapítottuk meg. Hiszszük és reméljük, hogy a magyar ügyvédi kar tagjai minél számosabban, lelkesedéssel és szaktudásuk harcba vitelével fognak részt venni ezen az ügyvédgyülésen. Szüksége van erre hazánk igazságügyének, szüksége van erre a magyar ügyvédi karnak, hogy magáról életjelt adjon s olyan tényezőként foglalja el helyét ebben az országban, mint amely hivatásánál fogva, a dolgok természetes rendje szerint megilleti. Kérjük a tekintetes ügyvédi kamarát, hogy tagjait a részvételre felhívja és hasson oda, hogy kebeléből a kartársak minél számosabban jelenjenek meg az országcs ügyvédgyülésen. Az aláírási ivet 20 példányban idecsatolva küldjük meg. A pénzbeli küldemények Nóvák Sándor pénztárnok úrhoz (Budapest VIII. ker., Főherceg Sándor-utca 2. szám) küldendők. Budapest, 1901. október 9-én. A budapesti ügyvédi kamara t. tagjait fölhívja, hogy az országos ügyvédgyülésen való részvétel céljából a tagsági jegyek átvétele végett Nóvák Sándor pénztárnok urnái (Budapest VIII., Sándor-utca 2.) jelentkezni szíveskedjenek. Jelentkezni lehet a tagsági dij egyszerű beküldésével is, valamint a budapesti ügyvédi kamara irodájában kitett aláírási iven, ahol egyúttal a szükséges értesítések és nyomtatványok is beszerezhetők. Külföld. A kereskedelmi cég- és szövetkezeti lajstromba való bejegyzés szabályozása Ausztriában. Többrendbelileg konstatált hiányok a céglajstrom vezetésénél arra indították az osztrák kereskedelemügyi minisztériumot, hogy a cég- és szövetkezeti lajstromba való bejegyzés tekintetében fönnálló szabályokat törvény utján módosítsa és bővítse. E célból törvényjavaslat dolgoztatott ki, mely a kereskedelemügyi kamaráknak véleményezés végett megküldetett. A reichenbergl kereskedelmi kamara részéről beküldött véleményben hivatkozás tétetik arra, hogy a már 1898-ban megindított tárgyalások eredményeként ki-' vánatosnak jeleztetett, hogy az üzem tárgyának ezidőszerint csak a részvénytársaságokra nézve előirt bejegyzési kötelessége a többi cégekre is kiterjesztessék; azonkívül a telep székhelye az eddiginél pontosabban jeleztessék. Ezen kívánalmaknak az emiitett törvényjavaslat 1. és 2. §-ában megfelelni látszik, mert a javaslat az üzem tárgyának bejelentését nemcsak az egyéni, hanem a kereskedelmi társaságok és betéti társaságokra nézve is előirja; a telep közelebbi meghatározását pedig a cégjegyzékbe bevezetni rendeli. Ugyancsak bejegyzendők az üzem tárgya és a székhelye tekintetében beálló változások. A törvényjavaslat 4—7. §-ai a cégbejegyzés hivatalból való törlését tárgyazza. A cég megszűnése ez idő szerint is bejelentendő volt, de hiába volt minden rendbüntetés akkor, ha a cég a tulajdonos halálozása vagy esetleg kivándorlása folytán szűnt meg, illetőleg midőn nem létezik oly egyén, akinek a változás bejelentése érdekében áll. így a lajstromok az idők folyamán sok oly céget tüntetnek föl, amelyek tulajdonosai már az adókataszter nyilvántartása szerint üzlettel nem bírnak. A kamarák ezidőszerint is közölték a bírósággal hogy mely cégek szűntek meg, s a törlés hivatalból rendszerint el is rendeltetett, de csak azon feltevésben történhetett ez, ho^y senki részéről ellenmondás nem következik bc. A reichenbergi °kamara a törlési kérelem bélyegmentességét ajánlja, mert ez esetben ma-