A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 3. szám - Uj szöveg a magyar általános polgári törvénykönyv tervezetének házasságjogi részéhez

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 3. számához. Budapest, 1901. január hó 20. Köztörvényi ügyekben. Igaz ugyan, hogy a végrendeleti tanuk — a végrendeletre vezetett tanúsítással ellentétben — azt vallották, hogy örökhagyó a végrendeletet nem az ö jelenlétükben irta és aláirta, hanem a végrendelet mar egeszén megírva es az örökhagyó által aláírva volt akkor, midőn az örökhagyó őket a végrendelet aláírására felkérte ; arra nézve azonban, hogy az, a mit a végrendeleti tanuk a végrendeleten bizonyítottak, valótlan, pusztán maguknak a végrendeleti tanuknak a vallomásait elegendő bizonyítékul elfogadni nem lehet. A bizonyítékok szabad merlegelése végrendelet érvénytelenítési perben. Az egri kir. törvényszék (1899. évi december hó 12-én 11,607. sz. a.) I. Gellért és társai felpereseknek Sz. Gyula és társai aiperesek ellen végrendelet érvénytelenítése és jár. iránti rendes perében következő ítéletet hozott: A kir. törvényszék felpereseket keresetükkel elutasítja, stb. Indokolás: Felperesek keresetükben előadják, hogy Rózsafüreden 1898. évi március hó 1 5-én le és felmenő örökösök nélkül, azonban végrendelet hátrahagyásával elhalt B. Sándorhoz közös törzsből való származásukat a B. leszármazási táblázat C. V. a. okmányokkal igazolva van. Urökhagyó után a P. alatt csatolt s állítólag az örökhagyótól származó írásbeli magánvégrendelet találtatott, mely végrendeletet azonban felperesek érvénytelennek kérik kimondatni s annak feltételével a hagyatéki osztálynak a törvényes örökösödés szabályszerint leendő megejtését kérik. érvénytelen a P. alatti végrendelet, mely azonban végrendeletnek^ nem is neveztetik, mert nem felel meg azon alaki kellékeknek, melyeket az 1876. évi XVI. t.-c. 58. §-a Írásbeli magánvégrendelet érvényességi kelléke gyanánt megkíván, másrészt azért, mert a végrendelet záradéka, a mely a végrendeleten szereplő személyek által aláíratott, tartalmára nézve a valódisággal ellenkezik, a mely körülmény a megtámadott iratnak minden hitelességét főleg végrendeleti minőségének hitelességét teljesen lerontja. Az állítólagos végrendelet nem felel meg, az 1876. évi XVI. t.-c. 5. §-a rendelkezésének, a mely megköveteli, hogy a végrendelkező tanuk előtt világosan kijelentse, miszerint az okirat az ő végrendeletét tartalmazza s hogy az miszerint ez megtörtént, magánokiraton a tanuk által igazoltassék. A. P. alatti iratra vezetett záradékban mely nem is tanuktól származik, nincs bizonyítva az, hogy néh. B. Sándor a tanuk előtt kijelentette volna miszerint ezen irat az ő végrendeletét tartalmazza, ezen kijelentés hiánya elegendő arra, hogy ezen irat érvényes végrendeletnek ne tekintessék. De a tanuk által aláirt végrendeleti záradék a valósággal ellenkezik is, mert nem való, hogy B. Sándor azon iratot a a tanuk együttes jelenlétében irta, annál kevésbbé, hogy azt a tanuk előtt sajátkezüleg aláirta volna, mely körülmény egymaga elegendő arra, hogy az állítólagos végrendelet érvényesnek tekintessék. . De nem hallgatják el azon kifogásukat sém, hogy az állítólagos végrendelet kelte s a záradék aláírásainak kelte sem felel meg a valóságnak, mert határozottan tagadják hogy az állítólagos végrendeletet örökhagyó 1897. évi december hó 11-én irta s aláirta volna, hogy a végrendeleti tanuk, kik magukat végrendeleti tanúnak nem ismerik, a végrendeletzáradékot 1897. december 11-én irták volna alá. I. és II. rendű alperesek elleniratukban nem ismerik el, hogy felperesek néh. B. Sándor örökhagyónak oldalrokonai, oldalági törvényes örökösei lennének — nem ismerik el, hogy felperesek örökhagyóval egy közös törzsből származnának s hogy ebből kifolyólag őket B. Sándor hagyatékában örökösödési jog illetné. A B. alatti leszármazási táblázatnak nevezett felperesek által önkényüleg kiállított irat mi bizonyítékot sem képez felperesek rokonsági kimutatásához s azt azokkal semmi összefüggésben nem álló és egymástól külön álló anyakönyvi kivonatok sem támogatják, — tagadják, hogy emez okmányok a Cs. család csalái állásának valódi képét nyújtanák tagadják, hogy a Cs. család örökhagyó B. Sándornak felmenő ágon családja lenne. Tagadják, hogy a B. alatti családfa kiindulásául megnevezett Cs. Péter és (névtelen) Mária egymással törvényes házasságban lettek volna, miért is ezen neje ágán törvényes örökösödésre senki sem hivatkozhatik. Tagadják, hogy a leltározott hagyatékban bármi ő'si öröklött vagyon foglaltatnék, azok örökhagyó szerzeményi vagyonai voltak — ebből kifolyólag pedig családi háromlás jogán fellépő örökösöknek törvényes örökösödésben joguk nincs. A végrendelet érvénytelenségére tett felperesi eló'adások teljesen valótlanok, azokat az eredetben beszerzett, a tanúkihallgatási jegyzó'könyvhöz csatolt végrendelet teljesen megcáfolja. A megtámdott végrendelet bevezető pontjában ott van «végrendeletem», valamint a tanuk által reávezetett záradékban is, melyet az előző tanúvallomások szerint a végrendeleti tanuk vezettek a végrendeletre. A végrendelet keltét a végrendelkező vezette a végrendeletre, igy annak ellenkezőjét felperesek tartoznának igazoini, valamint azt is, hogy a végrendeletet nem végrendelkező irta s aláirta sajátkezüleg, szemben a végrendelet záradékában foglalt nyilatkozattal. Tagadják, hogy a végrendelet nem felel meg az 1876. évi XVI. t.-c. 1. és 3. szakaszában előirt kellékeknek, miután a végrendelet végrendelkező által irva s aláírva lett, annak záradékát két egyszerre jelenlevő lanu igazolta s irta alá. A megtámadott végrendelet megfelel a hivatkozott törvény 5. §-ának is, mely azonban semmi lényeges kelléket nem tartalmaz, hanem csak magyarázatot, — a végrendelet szövegében bent van, hogy a végrendelkező azt sajátkezüleg irta s aláirta, ezt pedig a végrendeleti tanuk a záradékban igazolják, de igazolják a végrendeleti tanuk, hogy azon iratot végrendelkező sajátkezüleg irt s aláirt végrendeletének jelentette ki: mindezek folytán kérik felpereseket keresetükkel elutasítani s a felszámított költségek megfizetésére k ötcl czn í. VIII., IX., IX., XII., XVIII., XIX., XXIII. rendű alperesek elleniratban tagadjak, hogy megtámadott végrendelet nem felel meg az 1876. évi XVI. t.-c. 5. §-ának, miként a végrendeleti tanuk annak záradékában igazolják, hogy végrendelkező a végrendeletet sajátkezüleg irta s aláirta, előzőleg kivett vallomásokkal igazolják hogy végrendelkező előttük kijelentette, hogy sajátkezüleg irt s aláirt végrendeletét előttemezó'k s ezen végrendeletet is előttemezték, melynek záradékát is a tanuk egyike vezette a végrendeletre, kérik felpereseket keresetükkel elutasítani stb. Felperesek válasziratukban a családi összeköttetés igazolására, különösen annak igazolására, hogy a közös törzset képező Cs. Péter és neje szül. Sz. Mária törvényes házasságban éltek x. a. csatolja az esketési bizonyítványt. — urökhagyó atyjának B. Antalnak, ki a 2. és a A) a. szerint előbb Th. volt Cs. Annával kötött házassági bizonyítványát Y. a. csatolják, örökhagyónak B. Antaltól és Cs. Annától való származásának igazolására 2. B. a. csatolják örökhagyó születési bizonyítványát, — I. és II. r. felperes annak igazolására, hogy Cs. Alexandra és Th. Miklóssal kötött házasságból született Th. Alexandra édes anyjnk volt, 2. E. és 2. F. alatt csatolják az esketési és születési bizonyítványokat, miután pedig jogelődjük különböző helyeken születtek és nősültek, csakis külön-külön kiállított s sehol egyben be nem szerezhető^okmányokkal igazolhatják a vérségi összeköttetését. Tagadják, hogy a hagyatéki vagyonok szerzeményei volnának örökhagyónak, mert örökhagyó atyja B. Antal minden vagyonát Cs. Pétertől, felesége atyjától örökölte, de különben is a hagyatéki vagyonok jogi természete ezen perben figyelembe sem jöhet, mert örökhagyónak sem lemenő, sem felmenő örökösei nem maradtak, sem hitvestársat nem hagyott hátra, ennélfogva összes bármi vagyonában csakis az oldalági örökösödés jöhet létre. Annak igazolására, hogy a megtámadott végrendelet nem felel meg az 1876. évi XVI. t.-c. 5. §-ában előirt feltételeknek, előadják, miszerint az előttemező tanuk előzetes kihalgatása alkalmával azt valották, hogy ők a végrendelet tartalmát nem ismerték, a végrendeletet B. Sándor nem az ő jelenlétükben irta, s nem jelenlétükben irta alá. T. János egyik tanúnak nincs arról tudomása, hogy B. Sándor kijelentette volna, hogy P. a. okmány az ő végrendelete lenne, hogy azon okmány B. Sándor névaláírásával ellátva lett volna, mindezek pedig oly lényeges körülmények, melyek a végrendeletet érvénytelenné tennék, de különben is a záradékban megkövetelt igazolás tanúvallomások által nem is pótolhatók, kérnek keresetük értelmében Ítéletet. I. II. rendű alperesek viszonválaszukban ragaszkodnak azon ellenirati állításukhoz, hogy felperesek az örökhagyóhoz vérségi összeköttetéseket nem igazoltak, azt a válasziratban becsatolt okmányokat sem egészítették ki, a hagyatéki vagyon szerzeményi voltát maga a végrendelet bevezető része igazolja, hogy a végrendelet meg nem felelne, a törvényes kellékeknek, tagadják, annak végsoraiban bent foglaltatik, hogy egész terjedelmében végrendelkező által íratott és aláíratott; ezt a záradék is tartalmazza, s ezen végrendeletet előttemezték az együtt egyszerre jelen volt s a célra végrendelkező által meghívott tanuk. Akkor nem lehetne a záradékot figyelembe venni, ha ez nem magára a végrendeletre, hanem annak boritékára volna irva. Az előzőleg kivett tanúvallomások alkalmával T. János egyik végrendeleti tanú, ki a záradékot is irta a végrendeletre, 1898