A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 41. szám - A versenytilalom az uj német kereskedelmi törvényben

162 A JCG 400 kor. ügyvédi dij iránt a verseci kir. járásbíróság előtt folya matba tett ügyben következő Ítéletet hozott: Alperes felülvizsgálati kérelme következtében a felebbezés biróság ítélete megváltoztatik; felperes mindhárom keresetéve elutasittatik. Ind o kok. Alperesnek az a panasza, hogy a felebbezés biróság megsértette, illetőleg helytelenül alkalmazta a megbízási jogviszony megszűnésére vonatkozó anyagi jogszabályt, alaposnak találtatott. A felebbezési biróság ítéletében ugyanis tényként van megállapítva, hogy az alperes zárda előre meghatározott évi 400 kor. fizetés mellett alkalmazta felperest, mint ügyvédet, ügyeinek ellátására. Ez által az alperes zárda mint megbizó és felperes mint ügyvéd közt, ügyvédi megbízási jogviszony keletkezett. Azonban nincs megállapítva a felebbezési biróság ítéletében és nem is vitaltatott a peres felek részéről, hogy az ebbeli szerződés meghatározott évekre köttetett volna, és hogy annak megszüntetése iránti jogról a szerződő felek lemondottak volna; következéskép az anyagi jogszabály szerint ez a megbízási szerződési jogviszony bármelyik fél részérő! felmondás nélkül megszüntethető volt. A felebbezési biróság ítéletével megállapítottnak veendő, de annak tényállása szerint a lelek részéről valódiság és tartalom tekintetében nem kifogásolt okiratok is azt tartalmazzák, hogy alperes zárda főnöksége a zárda ügyeinek ellátásával, 240 frt évi díjazás mellett, D. S.ilárd ügyvédet bizta meg, vele ez iránt Írásbeli szerződést kötött és ezt a szerződést az illetékes egyházmegyei közigazgatási bizottság az 1896. február 20-án kelt 2 •/. alatti határozattal jóváhagyta; továbbá, hogy felperes erről a határozatról értesülvén, a 3 ',. alatti kérvénynyel fordult alperes zárda főnökségéhez, az előbbi állapot helyreállítása, vagyis a végett, hogy a zárdaügyészi állásban a felperes hagyassék meg, s hogy az egyházmegyei közigazgatási bizottság felperest ez iránti kérelmével a 4 '/. alatti határozat tartalmaként utasította; végre, hogy felperes eme határozat ellen az 5 •/, alatti felfolyamodással élvén, és ebben magát jogaiba és kötelezettségeibe vissza helyezni kérvén, a görögkeleti szerb egyházi congressus választmánya fel • perest eme kérelmével mint nem az emiitett egyházi hatóság natáskörébe tartozóval elutasította. Az pedig a felebbezési biróság Ítéletében nem nyert megállapítást, hogy alperes zárdának akarata arra irányult volna, hogy felperest is megtartja ügyészének, és D. Szilárd ügyvédet is ügyészként fogja alkalmazni, s igy alperes zárda azon jogcselekményének, hogy D. Szilárd ügyvédet bizta meg évi dij mellett ügyészeként ügyeinek ellátásával, és annak a ténynek, hogy felpwes erről a jogcselekményről értesült és ellene kérvény és telfolyamodás alakjában lépéseket is tett alperes zárda fel-sőbb hatóságánál a végett, hogy felperes tartassák meg továbbra is a zárda ügyészéül, az a joghatálya, hogy az alperes zárda részéről felperesnek korábban adott ügyvédi megbízási jogviszony megszűnt, mivelhogy anyagi jogszabály az, hogy a felek jogalkotó és jogszüntető akaratukat nemcsak kifejezett szavakkal (szóval vagy írásban) hanem oly concludens tények által is érvényesen nyilváníthatják, a melyek az akarat tartalma iránt kétséget fenn nem hagynak. Ha tehát alperes zárda főnöksége, felsőbb bíróságának jóváhagyásával, D. Szilárd ügyvédet alkalmazta ügyeinek vitelére évi fizetés mellett ügyészként, s vele ez iránt szerződést is kötött, és ha nincsenek tények arra nézve megállapítva, hogy alperes zárda két ügyészt kívánt évi fizetés mellett alkalmazni, akkor ama ténye által azt az akaratát is nyilvánította, hogy a felperessel való megbízási jogviszonyt megszünteti, a mi ellenkező kikötés hiányában jogában is állott. Minthogy pedig ez az akaratnyilvánítás, a melyről felperes tudomást nyert, már az 1896. évben szüntette meg a megbízási jogviszonyt, ennélfogva felperes az 1898., 1899. és 1900. évekre az évi dijat jogosan nem követheti. A felebbezési biróság ítéletében megállapítottnak vett az a tény, hogy alperes zárda a szerződésnek D. Szilárddal történt megkötése után felperesnek ügyeket át nem adott, s hogy felperes a nála maradt ügynek további viteléért külön díjazást fogadott el, csak megerősíti az állandó alkalmazásra vonatkozó megbízási jogviszony megszűntét; mert felperes nem is vitatta és tényként meg nem állapíttatott, hogy alperes zárda a felperesnél maradt ügy viteléért az évi díjon fölül külön díjazást kötelezett volna. Alár pedig az az ügyvéd, a ki meghatározott évi kzetés mellett a megbizó ügyeinek állandó vitelére vállalkozik, fiészpénzbeli kiadásán felül külön díjazást nem követelhet, hacsak az ellenkező ki nem köttetett. A gazdatiszti szolgálati szerződés természetéből következik, hogy a gazdatiszt a szolgálatadónak a szolgálatra vonatkozó meghagyását külön kikötés nélkül is teljesíteni köteles. Ezt a kötelezettséget a gazdatiszt azzal már magára vállalja, hogy a szolgalati szerződést megköti. Ha a gazdatiszt az ily meghagyás teljesítését megtagadja, ugy az állandóan követett bírói gyakorlat szerint felmondás és minden kártérítési igényre jogosultság nélkül azonnal elbocsátható. (A m. kir. Kúria mint felülvizsgálati biróság lfaOl. jul. 3. E G. 29,5/901. sz. a.) Az 1881 • LX t-c 188. §-a szerint az adótartozás sorozása csak abban az esetben mellőzhető, ha az adókimutatásnak beterjesztése körül a kincstár képviselőjét mulasztás terheli. (A m. kir. Kúria 1901. jnn. 20. 3,506/901- sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltóügyekben. A közkereseti társaság egyik tagja által a másik tag ellen a társasági viszonyból felmerült követelés iránt indított kereset a társasági jogviszony megszűnte után is feltétlenül a kereskedelmi biróság hatásköréhez tartozik; az a körülmény pedig, hogy a felperes követelését számadási per utján kívánja érvényesíteni, a hatáskör kérdésére befolyással nincs. A zilahi kir. törvényszék: A kir. törvényszék a bírói illetőség elleni kifogást elveti és felhívott alperesnek meghagyja, hogy a számadását vagy a keresettel szemben nyilatkozatát ezen végzés vételétől számított 30 nap alatt az 1881. évi LIX. t.-c. 83 g-ában foglalt következmények terhe mellett terjessze be. ' Indokok: A 3,269/1881. sz. I. M. R. 6. §. 3. pontjának a rendelkezése szerint a közkereseti társaságok tagjainak a társasági viszonyból felmerülő egymás közötti keresetei, a társasági viszony megszűnése után is kereskedelmi bíróságok hatáskörébe tartoznak ugyan. Figyelemmel azonban arra, hogy felhivónak keresete kizárólag számadás előterjesztésére irányul, az ilyen keresetek elbírálása pedig az 1868. évi LIV. t.-c. 39.. 94., valamint az 1881. évi LIX. t.-c. 81. és következő §-ainak rendelkezése szerint a rendes bíróságok hatásköre, illetősége alá tartoznak és a fennebb idézett törvényszakaszoknak erre vonatkozó rendelkezéseiből eltérő későbbi rendelkezés nem létezik, a kir. törvényszék megállapíthatónak találja azt, hogy felhívó keresetét helyesen nyújtotta be a rendes bírósághoz, miért is felhívottnak ezen biróság hatásköre ellen emelt kifogását el kellett vetni és őt számadásának vagy nyilatkozatának szabályszerű előterjesztésére kellett utasítani. Ezen végzés pereldöntő végzésnek tekinthető nem lévén, a költségek viselése iránti kérdés elbírálása az érdemleges határozatra volt fönntartandó. A debreceni kir. ítélőtábla: A kir. Ítélőtábla a kir. törvényszék végzését megváltoztatja, a kir. törvényszék mint köztörvényi biróság hatáskörét leszállítja és az elsőbiróságot arra utasítja, hogy a továbbiakra nézve mint kereskedelmi biróság járjon el. Indokok: A felperes mint a K. és P. volt bejegyzett közkereseti társaság cégtagja, a keresetet az alperes ellen mint a közkereseti társaság volt másik tagja ellen a társasági viszonyból felmerült követelés iránt indítván, ez a kereset a kereskedelmi eljárást szabályzó igazságügyminiszteri rendelet t>. §-ának 3. pontjában foglalt jogszabály szerint a társasági jogviszony megszűnte után is feltétlenül a kereskedelmi biróság hatásköréhez tartozik; az a körülmény pedig, hogy a felperes követelését számadási per utján kivánja érvényesíteni, a hatáskör kérdésére befolyással nincs; minthogy pedig a kir. törvényszék helyi illetékessége ellen kifogás nem tétetett, annak kiemelésével, hogy az a körülmény, mikép a perköllség kérdésében a határozathozatal a végitéletre hagyatott fenn, az alperesre nem sérelmes; az elsőbiróság végzésének megváltoztatásával, a kir. törvényszék, mint kereskedelmi biróság hatáskörét megállapítani és az elsőbiróságot, mint kereskedelmi bíróságot a további szabályszerű eljárásra utasítani kellett. A m. kir. Kúria : /\ felfolyamodás visszautasittatik és az azt ellenjegyző ügyvéd részére dij és költség meg nem állapittatik ; mert a peres felek között fennállott közkereseti társasági viszonyból származó jelen kereset nem tartozván a kereskedelmi eljárási rendelet 8. §-ában felsorolt azok közé a keresetek közé, melyekre nézve az idézett rendelet 9. §-a értelmében a rendes birói illetőségtől eltérésnek helye nincs és egyébként sem forogván fenn az 1881: LIX. t.-c. 59. §-ának valamely esete, a másodbiróságnak a birói illetékesség kérdésében hozott jelen végzése ellen további felfolyamodásnak nincs helye és mert a törvény által kizárt jogorvoslati beadványért az ügyvéd dijat és költséget jogosan saját felétől sem követelhet. (1901. április 23-án 389. sz.) Ugy a bélyegek, mint az illetékek olyan közterhek, mint a törvényben kifejezetten megjelölt vámok és fogyasztási illetékek ; minélfogva a törvényben érintett «más közterhek* fogalma aí.a * *?élyfS és jogilleték követeléseket is kétségtelenül a csodkovetelesek első osztályába kell sorozni. A m. kir Kúria. A másodbiróság ítéletének a 7,187/98. sz. a. bejelentett 82 frt 03 kr. adókövetelést, valamint az alperes csődtömeget képviselő tömeggondnok munkadijának és kiadásának a> csődtömeg elleneben megállapítását tárgyazó nem felebbezett hagyatik marad' feIebbezett e§yéb része pedig helyben™«H4MÍ£? °ik- A cs°dtörvény 60. §-a 3, pontja értelmében a mellőző 3 . els° ??It41yá.ba hozandók a csődnyitást közvetlenül máfközterhek 6 ^ Vámok' f°gyas/tási illetékek és deketter tm^"^^11 a fedeZ6tÜl szolgá10 javakból ki nem bélvef eí'inan?^f'J^ * felebf^s tárgyát képező kincstári méeefőzcI 3 év én h Tí?1 ,ál10 kÖVetelés a csődnyitást közvetlenül Srf béíveaek^ n' keletkezett; az iránt pedig, hogy a kincspont e? íelmébeV^"^^6^01 4110 kü^Sek az idézett törvényadók e?véf nemei e,seÍében akként osztályozandók, mint a közadok egyéb nemei, annak dacára sem foroghat fenn kétség, hogy