A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1901 / 41. szám - A versenytilalom az uj német kereskedelmi törvényben
A J a törvény idézett rendelkezésében, mint az első osztályban kielégítendő csődhitelezői követelések, a bélyeg és jogilletékek külön felemlítve nincsenek, mert nyilvánvaló, hogy ugy a bélyegek,mint az illetékek az idézett törvcnypont meghatározása alá eső éppen olyan közte, bek; mint a törvényben kifejezetten megjelölt vámok és togyasztási illetékes; miiulfogva a törvényben érintett «más közterhek* fogalma alá kell sorozni a bélyeg-és jogilleték követeléseket is. Mindkét alsóbiróság tehát a bejelentett bélyeg- és jogilleték-követ éléseket a csődkövetelések első osztályába helyesen sorozván, a másodbiróság ítéletének felebbezett részét az itt felhozott okokból helyben kellett hagyni. (1901. április 18-án 3. sz. A csődtörvény 244. s-ából kétségtelen, hogy a csődtörvény 27. §-aban felhívott fizetések megszüntetéséről csak kereskedő részéről lehet szó és igy a 27. S- alkalmazhatóságának az az előfeltétele, hogy a közadósnak kereskedői minősége megállapítható legyen. A kereskedői minőségnek meg- vagy meg nem állapítása : jogkérdés. (Ellenkező : Térfi VI. 2q6., 381., 755. lap.) Az az építési vállalkozó, aki telket összevásárol, a telkeken hazakat épít s a házakat áruba bocsájtja : nem kereskedő. Mert igaz ugyan, hogy ingókat megvesz, ezeket szállítja, fel-vagy átdolgoztatja, azonban e dolgokat építkezésnél használja fel és igy azok a felhasználás, fel- és átdolgozás után mint ingók többe nem léteznek és mint ilyenek tovább nem adatnak, hanem általuk valamely ingatlan létesíttetett, közvetlenül az ily ügyletek tehát, ingatlan tekintetében keletkezett szerződésnek veendők s mint ilyenek a kereskedelmi törvény 262. S-a szerint kereskedelmi ügyletnek nem minősíthetők. A m. kir. Kúria mint felülvizsgalati bíróság: Alperes felülvizsgálati kérelmének hely adatik és a íelebbezési bíróság ítéletének megváltoztatásával felperes keresetével elutasittatik. Indokok: Alperesnek panasza az, hogy szerinte a felebbezési bíróság jogszabályt sértett meg azzal, hogy K. T.-t kereskedőnek minősítette és ugy találta, hogy K. T. akkor, amikor alperes javára fizetéseket teljesített, a fizetéseket már megszüntette, és ez utóbbi körülményről alperes tudomással bírt. Ez a panasz lényegileg alapos. A felebbezési bíróság ítéletében foglalt tényállás szerint ugyanis felperes keresetét kifejezetten a csődtörvény 27. §-ának 2. pontjára, nevezetesen arra alapította, hogy a közadós az alperes részére nem ugyan a csődnyitási kérvény beadása, hanem a fizetések megszüntetése után teljesített fizetést és e fizetések elfogadásakor alperesnek a fizetések megszüntetéséről tudomása volt; és ez alapon felperes azokat a fizetéseket a csődhitelezőkkel szemben hatálytalanoknak kérte kimondatni. A csődtörvény 244. §-ából kétségtelen, hogy arról a fizetések megszüntetéséről, a mi a csődtörvény 27. §-ában felhiva van, csak kereskedők vagy kereskedelmi társaság részéről lehet szó, épen ezért annak, hogy a jelen perben a fizetések megszüntetése alkalmaztassák, és a kijelölt alapon a keresetnek hely adassék, az az előfeltétele, hogy közadós K. T. kereskedői minősége megállapítható legyen, ez pedig jogkérdés, és igy a felülvizsgálat alól elvonva egyáltalában nincs. A felebbezési bíróság ítéletében foglalt és e részben panaszszal meg sem támadott tényállás szerint közadós K. T. foglalko zására nézve építőmester és építési vállalkozó volt, aki foglalkozott azzal is, hogy telkeket összevásárolt, e telkeken házakat épített és e házakat nyomban áruba bocsátotta; ellenben a közadós foglalkozására nézve egyéb ténymegállapítás a felebbezési bíróság ítéletében nem foglaltatik, de ebből az Ítéletből és a tárgyalási jegyzőkönyvekből kitetszőleg egyéb tény fel sem hozatott, tehát még az sem, hogy a közadós cége a kereskedelmi cégjegyzékbe be volt volna jegyezve. A dolog természetéből következik ugyan, hogy az építőmester és épitési vállalkozó ebből a foglalkozásából foíyólag ingó dolgokat megvesz vagy egyébként megszerez, ezeket szállítja, felvagy átdolgoztatja; azonban e dolgokat az illető építkezésnél használja fel, és igy azok a dolgok a felhasználás, a fel- és átdolgozás után mint ingó dolgok többé nem léteznek, mint ilyenek tovább nem adatnak, és mások részére nem szolgálnak, tehát mint kereskedelmileg vett áruk többé nem jelentkeznek; hanem ama ténykedésekkel éppen az illető ingók szállítása, fel- és átdolgozása, úgyszintén a munka által valamely építmény, tehát ingatlan közvetlenül létesíttetett; következésképen a közadós K. T.-nak ilyen esetleges tényei a kereskedelmi törvény 258. §-ának 1. és 2. pontja, úgyszintén a 259. §. 1. pontja alatt meghatározott ügyletek fogalma alá nem vonhatók, hanem ingatlan tekintetében keletkezett szerződéseknek veendők, és igy a kereskedelmi törvény 262. S-a szerint az ilyen tények kereskedelmi ügyleteknek nem minősíthetők; egyedül az ilyen tények mellett tehát közadós K. T. a kereskedelmi törvény 3. §-a szerint kereskedőnek nem is tekinthető. Ezeknél fogva a felebbezési bíróság anyagi jogszabályt sértett meg azzal, hogy a jelen perben a fizetések megszüntetését alkalmazhatónak találta és a keresetnek a felperes részéről kijelölt alapon helyet adott, éppen ezért alperes felülvizsgálati kérelmének helyet kellett adni. (1900. december 28. G. 511/900. sz. a.) Az épitési vállalkozó, mint ilyen, nem csupán ingatlanok előállítása iránt köt harmadik személyekkel szerződést, hanem vállalatából szükségképen folyóan iparszerüleg foglalkozik a beépiOG 163 téshez szükséges anyagok s igy ingó dolgoknak ebböl a célból való megszerzésével és szállításával vagyis a K, T. 258. §-a 1. és 2. pontjainak tekintete alá eső kereskedelmi ügyletekkel. Felperes az alperes részére az ez által harmadik személy megrendelésére épített házakhoz az üvegtáblák szállítására és a házakba beillesztésére vállalkozott, ez a,z ügylet nem esik a K. T. 262. §-ának tekintete alá, mert annak tárgyát nem az épitendö ingatlan mint ilyen, hanem a beépítéshez szükséges ingó dolgok szállítása es feldolgozása képezte. (A m. kir. Kúria 1901. jun. 7. 7,039. sz. a.) Ha a gondnokság alatt állott egyén a gondnokság megszűnése után elismeri azon váltókötelezettséget, a melyet a gondnokság alatt állás idejében vállalt, ez a körülmény a hitelezőnek nem ad váltói kereseti jogot, hanem csak arra jogosítja fel, hogy követelését köztörvényi uton érvényesíthesse. (A m. kir. Kúria 1901. jun. 27.) 525/901. sz. a.) A más biztosító társaságnál tett ajánlatnak az ujabb ajánlat tétele alkalmával az arra vonatkozó kérdés ellenére elhallgatása a biztosítási szerződés érvényességének a kereskedelmi törvény 475. S-a alapján megtámadására nem feltétlenül és minden körülmények között, hanem csak abban az esetben szolgálhat jogos okul, ha a másutt tett ajánlat elhallgatása következtében a biztositónak a biztosítás elvállalására befolyással bíró valamely fontos körülmény tudomására nem jut. (A m, kir. Kúria 1901. jun. 27. 16. sz. a.) A K. T. I5I. S-ának az a rendelkezése, hogy a részvényaláírásnál, amennyiben a tervezetben magasabb befizetés kijnem köttetett, minden aláirt részvényre névértékének 10%-a készpénzben befizetendő s hogy az e szabálylyal ellenkező részvényaláírás semmis, nem zárja ki azt, hogy abban az esetben, ha a fizetés az aláírással egyidejűleg nem teljesíttetett, ez a hiány utólag pótoltassák és az emiitett 10%-nak később tényleg teljesített befizetése esetében a részvényaláirás semmisnek nem tekinthető és mert e részben nincs különbség akkor sem, ha a befizetést nem maga a részvényaláiró, hanem helyette és érdekében az ő beleegyezésével avagy jóváhagyásával más valaki teljesítette. (A m. kir. Kúria 1901. szept. 4. 284. sz. a.) Bűnügyekben. Megsemmisíttetett a kir. törvényszék mint másodfokú bíróság ítélete, mert a bp. 387. §. 3. bekezdésébsn kifejezett és abp. 555. §-hoz képest a kir. tszékre mint másodfokú bíróságra is kötelező azt a rendelkezést, amely szerint «vádlott büntetése egyedül a vádlónak a vádlott terhére használt felebbezése esetében súlyosítható» megsértette, amidőn a vádlott büntetését a 92. §. mellőzésével fölemelte. A m. kir. Kúria (1901. szept. 12. 5,453. sz. a.) súlyos testi sértés vétsége miatt elitélt B. Vencel ellen a pancsovai kir. jbiróság előtt folyamatba tett s 1900. nov. 21-én 450/336. sz. a. a pancsovai kir. tszék által pedig az ügyészségi megbízott felebbezésére 1901. jan. 16-án 4,238/1900. sz. a. elintézett bűnvádi perben a kir. közügyész által a jogegység érdekében használt perorvoslat folytán következő végzést hozott : A kir. ügyész perorvoslata alaposnak találtatván, kimondatik, hogy a pancsovai kir. tszék fenti ítéletével megsértette a törvényt és pedig a bp. 387. §. 3. bekezdésében foglalt intézkedést azzal, hogy vádlott büntetését, vádlónak a vádlott terhére használt felebbezés hiányában mégis súlyosbította. Ehhez képest a kir. tszék fenti Ítéletének vádlottra vonatkozó része a bp. 442. §. utolsó bekezdése alapján megsemmisíttetik. Ennek folytán nevezettre az elsőbirói ítélet marad hatályban. Mert: a pancsovai kir. jbiróság idézett ítéletével B.Vencelt a B. T K. 801. §-ába ütköző súlyos testisértés vétsége miatt a 302. §. alapján, de a 92. §. alkalmazásával 20 kor. fő- és 10 kor. mellékpénzbüntetésre Ítélte. Ez ellen a kir. ügyészségi megbízott a 92. §. alkalmazása miatt felebbezett, azonban a felebbezési tárgyaláson a kir. ügyész az elsőbirósági ítéletnek vádlott irányába helybenhagyását kérvén ezzel az ügyészségi megbízott felebbezése hatálytalanná vált és visszavontnak lett volna a kir. tszék által tekintendő. A kir. tszék tehát a bp. 3,87 §. 3. bekezdéseben kifejezett és a bp. 555. §-hoz képest a kir. tszékre mint másodfokú bíróságra is köteles azt a rendelkezést, amely szerint «v ádlott büntetése egyedül a vádlónak a vádlott terhére használt felebbezése esetében súlyosítható megsértette, amidőn a vádlott büntetését a 92. §. mellőzésével 6 napi fogházra, mint fő- és 20 K. pénz, mint mellékbüntetésre fölemelte. Minthogy tehát a kir. tszék köteles lett volna a vádlott által megnyugvással fogadott elsőbirósági ítéletnek a vádlott irányában való felülvizsgálatától tartózkodni és az általa e tekintetben érintetlenül lett volna hagyandó: a másodbiróság Ítéletének B. Vencelre vonatkozó részét meg kellett semmisíteni s hatálytalanná tenni. Megsértetett a törvény a törvényszék részéről azáltal, hogy 1. a Bp. 550. ij-anak végső bekezdésében foglalt rendelkezés ellenére felebbviteli tárgyalás mellőzésével tanácsülésben hozott ítéletet;