A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1901 / 41. szám - A versenytilalom az uj német kereskedelmi törvényben
JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 41. számához. Budapest, 1901. október hó 13. Köztörvényi ügyekben. Habar a kihallgatott szakértők véleménye szerint alperes perlekedesi tébolyban szenved, tekintve azonban, hogy elméje más irányban rendellenességét föl nem tüntet, es társadalmi érintkezésben söt vagyona kezelésében is teljesen rendes magaviseletű, ennek folytán ez nem tekinthető olyan elmebetegségnek, amely az 1877. XX. t.-c. 28. §-ának a) pontja alá lenne vonható es alperes gondnokság alá helyezésére okul szolgálhatna. A budapesti kir. törvényszék (1900. dec. 13-án 41,661. sz. a.) A. Emil székes fővárosi tiszti ügyész felperesnek, S. Gyula alperes ellen folytatott elmebetegség miatt gondnokság alá helyezés iránti perében következőleg i t é 1 t: A kir. tszék a keresetnek helyt adva, S. Gyula 60 éves róm. kath vallású bpesti lakost elmebetegség miatt gondnokság alá helyezi, ennek hírlapi közhírré tételét elrendeli stbi. Indokok: A 12,624/99, sz. a. kelt orvosszakértői vélemény szerint alperes perelési tébolyodottságban szenvedvén, ezen elmebajánál fogva ügyei önálló vezetésére képtelen; tekintve azt, hogy a fenti orvosszakértői vélemény az igazságügyi orvosi tanácsnak 654 900. sz. a. iktatott felül véleménye által megerősítést nyert, tekintve azt is, hogy a fentebbieket P. Géza, Dr. P. S., dr. K. H., dr. V. K., dr. F. D., E., F., B. K., C. B., B,J., dr. B. S., Dr. D. A és K. G. tanuk vallomásai is megerősítik; tekintve azt, hogy a beszerzett iratok és azok között található alperes számtalan beadványa is orvosszakértői vélemény megerősítésére szolgál; tekintve azt is, hogy a 4. ker. kir. jbiróság iratai között található, II 256/92., II 1,288/91. II 190/93. és II 1,435/91. irattári jel alatti iratok szerint, a bpesti kir. ítélőtábla alperest alaptalan felfolyamodásai miatt 8,145 92. p. sz. végzéssel 50 frt, 396/93. p. sz. végzésével 70 frt, a 8,096 93. p. sz végzésével 70 frt. a 13,539/94. p. sz- végzésével 200 írt pénzbüntetés megfizetésére kötelezte, alperes ezek dacára sem szűnt meg zavart beadványaival, a bíróságokat zaklatni, amely ténye alperesnek szintén az orvosszakértői véleményt támogatja; tekintve a keresethez A. alatt másolatban mel- I lékelt és a m.kir. Kúriának 1895 szept. 25-én b ,032/95. b. sz. a. hozott határozatát, mely szerint a szolnoki kir. tszék utasítva lett, hogy S. Gyula elmeállapotának illető uton leendő megvizsgáltatása iránt tegyen intézkedést, — tekintve a Kúriának fenti határozatát, amely szintén az orvoszakértői véleményt támogatja, tekintve azt is, hogy ezekkel szemben dr. K. J., S. G., K. I-né, M. G., M. F., M. I., M. P., dr. Sz. F., M. K, K. F., dr. I. Gy., dr. K. F., M. I-né, A. J., dr. M. I. és Gy. G. vallomásai figyelembe nem vehetők annál kevésbé, mert tanuk előtt alperesnek beadványai azok mennyisége és minősége — azok körül kifejtett ténykedései ismeretlenek, holott ezekben rejlik alperesnek az orvosszakértők által konstatált baja, ezen ismerete nélkül, alperesnek csupán a társadalmi életben figyelt tényei után, a tett tanúvallomás jelen esetben bizonyítékul nem szolgálhat, ugyanezen okból mellőztetett alperesnek azon kérelme is, hogy a most említett tanuk vallomásaira való tekintettel ujabb szakértők rendeltessenek ki és ujabb vizsgálat ejtessék meg tekintve végül azt is, hogy alperes által a tárgyalási jegyzőkönyvhöz mellékelt orvosi bizonyítványok nem elmegyógyászattal foglalkozók által állíttattak ki, ez okból azok sem voltak figyelembe vehetők. — Miután a fentiekkel teljes beigazolást nyert az, hogy az alperes perlési tébolyodottságban szenved és e miatt ügyei vezetésére nem képes, ennélfogva alperes gondnokság alá volt helyezendő stb. A budapesti kir. it. tábla (1901. ápril. 1. 691. sz. a.) az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja stb. Indokok: Az 1877: XX. t.-c. 28. §-a külömbséget tesz 1 az elmebetegek és gyengeelméjüek között és a) pontjában azt rendeli, hogy az elmebetegek feltétlenül gondnokság alá helyezendők, e szerint tehát az elmebetegség magában véve törvényes alap a gondnokság alá helyezésre, s ily esetben nem bir fontossággal az, hogy az elmebetegség miben nyilvánul és hogy az elmebeteg személy képes-e vagyonának kezelésére; mert ennek a megállapítását az idézett törvényszakasz b) pontja csak a gyenge elméjű és magát jelekkel megértetni tudó siketnémákra kívánja meg, nyilvánvalóan azért, mert az elmebetegség kizárja a vagyonkezeléshez megkívánt képességet. A fenforgó esetben a keresethez A. alatt mellékelt 2,032/895. P. sz. végzés szerint a kir. Kúria azt tapasztalván, hogy S. Gyula alperes a bíróságokat folytonosan, minden alap nélkül ujabb és ujabb érthetetlen és zavaros felebbezésekkel és újrafelvételi kérvényekkel zaklatja, ebből azt következtette, hogy S. Gyula elmegyengeségben, elmezavarban szenved és elrendelte elmebeli állapotának megvizsgálását. Minthogy a székesfőváros tiszti ügyésze ennek következtében beadott keresetében az 1877: XX. t.-c. 28. §. a) pontja alapján kérte S. Gyula gondnokság alá helyeztetését, nem férhet kétség sem ahhoz, hogy a t. ügyész ennek a keresetnek a beadására az 1881: 3,263/1. M. E. sz. rendelet 29. §-a szerint jogosultsággal bírt, tehát a kereseti jog ellen tett kifogásnak törvényes alapja nincs, sem pedig ahhoz, hogy ebben az esetben egyedül azt kellett kideríteni, hogy S. Gyula elmebetegségben szenved-e? Az elmebetegség megállapítására a fentebb idézett rendelet 34. §.-a szerint az orvosi szemle a törvényes bizonyíték s e mellett más egyéb bizonyíték megszerzésének csak azoknak a tényeknek megállapítása végett lehet helye, amely tények szükségesek ahhoz, hogy az orvosszakértők véleményüket megalkothassék és megindokolhassák. Csak ennyiben birnak tehát jelentőséggel a fennforgó esetben is a csatolt több rendbeli ügyiratok és a tanuk vallomásai. Minthogy tehát az alperes elmebeli állapotának megvizsgálásával megbízott kir. törvényszéki orvosok mint szakértők az eljárás összes adatainak tekintetbe vételével kidolgozott és megindokolt véleményükben az alperest elmebetegnek és pedig perlekedő tébolyodottságban szenvedőnek nyilvánították és ezt a szakértői véleményt a kir. itélő tábla feloldó határozata folytán meghallgatott igazságügyi orvosi tanács is megerősítette, a kir. tszék nek a gondnokság alá helyezés elrendelése tárgyában hozott ítéletét helyben kellett hagyni a szakértő orvosok egybehangzó véleménye alapján és azért, mert a szakértők véleményével ellenkező tanúvallomások s nem elmegyógyász orvosok által kiállított bizonyítványok a szakértők véleményének megdöntésére nem alkalmasak, s mert olyan bizonyítékot nem szolgáltatott az alperes, melyből azt lehetne megállapítani, hogy szakértők véleményök megalkotásánál valamely ténynek vett körülmény valóságára nézve tévedésben voltak, stb. A m. kir. Kúria (1901. szept. 18-án 4,632. sz. a.) a kereset főtárgyára nézve mindkét alsóbiróság ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja stb. Indokok: Az eljárás során az nyert bizonyítást, hogy alperes számos pert és hatóság előtti eljárást folytatott, azokban önmaga által szerkesztett, zavart, értelmetlen és terjengős beadványokat nyújtott be, a törvény és okszerűség ellenére jogorvoslatokkal élt, melyek sikerre nem vezethetvén, a bíróságok és hatóságokat részrehajlással vádolta, ellenségeinek tartotta, s intézkedéseikben üldözést látott. Ezek alapján ugy az első sorban meghallgatott szakértők, valamint a felülvéleményezés iránt megkeresett igazságügyi orvosi tanács is azt találták, hogy alperes perlekedési tébolyodottságban szenved. Minthogy azonban nemcsak a szakértői vélemény előterjesztése előtt kihallgatott tanuk vallomásából, hanem maguknak az alkalmazott szakértőknek leletéből s a véleményük kivétele után kihallgatott tanuk vallomásából is az tűnik ki, hogy alpeies a kérdéseket jól fogja fel, az általános kérdésekre helyes összefüggő választ ád s általában mindaddig, mig pereiről és a hatóságok előtti ügyeiről nem beszél, nála az elme rendellenes állapotának legkisebb jele sem mutatkozik; minthogy továbbá az eljárás egész folyama alatt egyetlen olyan adat sem merült fel, mely akár társadalmi érintkezésben, akár vagyona kezelése körül alperesnek okszerűtlen, vagy épen észellenes magatartását bizonyítaná, sőt inkább dr. K. A., S. G., M. P., M. J., M. F., M. G., K. F., A. J. és dr. M. J. tanuk vallomása szerint vagyonát okszerűen kezeli s M. J., M. F. és K. F. tanuk azt is bizonyítják, hogy örökhagyó vagyonát szerzeménynyel gyarapitá: nyilvánvaló, hogy alperes gondolkozásának ferdesége nem általános, hanem az csak a peres és hatóság előtti egyéb ügyekben nyilvánul. Az alperes gondolkozásának egyedül a peres ügyek körül jelentkező az a ferdesége, mely abban is találhatja indokát, hogy alperes a szakértők megállapítása szerint ingerlékeny természetű, szemben azzal, hogy elméje más irányban "rendellenességet fel nem tüntet, nem tekinthető olyan elmebetegségnek, mely az 1877: évi XX. t.-c. 28. §-ának a) pontja alá vonható lenne, s alperes gondnokság alá helyezésére okul szolgálhatna. Ezekből az okokból felperes keresetével el volt utasítandó stb. Az az ügyvéd, aki meghatározott évi fizetés mellett a mígbizó ügyeinek állandó vitelére vállalkozik, készpénzbeli kiadásán felül külön díjazást nem követelhet, hacsak az ellenkező ki nem köttetett. A m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa (1901. évi szeptember 5. I. 9,276/1901. sz. a.) I. Sándor dr. ügyvéd verseci lakos felperesnek, H. Szilárd dr. ügyvéd által képviselt Z. Gavril verseci megyés püspök, verseci lakos, mint a meszici görög keleti szerb zárda képviselőj e alperes ellen, 400 kor., 400 koi. és