A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 41. szám - A versenytilalom az uj német kereskedelmi törvényben

294 A JOG tilalmi kikötésnek, lepvén az bármily cini alá rejtve, a legtöbbször tényleg az a célja, különösen az árusítási üzleteknél, melyeknél tulajdonképpen nem is lehet üzleti titok. A versenytilalommal megakarják akadályozni azt, hogy a fiatal kereskedelmi alkalmazott főnöke szakmájában önállósítsa magát, vagy hogy a versenytárs képzett alkalmazottakat fogadhasson fel. A munkásstatisztikai bizottságban löiténtek is utalások arra, hogy mily igazságtalanság az, ha az alkalmazott az önállósításban gátoltatik, s elismerték ezt általában a főnökök is. A legtöbb versenytilalmi kikötésnek, mint Wörishoffer dr. a munkásstatisztikai bizottságban megjegyezte, a verseny megakadályozására irányuló tendenciája mellett mellekcélja is van, és ez: ugyanazon fizetési feltételek mellett minél hosszabb időre lekötni a segédet és megakadályozni őt abban, hogy magának jobb állást kereshessen. A régi kereskedelmi törvény, mint említtetett, semmi intézkedést sem tartalmaz a versenytilalmi kikötésekre vonatkozólag, mig a birói gyakorlat, bár ingadozó, de még sem volt kedvező e kikötésekre nézve. A juciikaturában az volt az alapelv, hogy az ilyen szerződés akkor sérti a jó erkölcsöket, ha nem csak korlátozza, hanem időbeli határ nélkül, vagy bizonyos irányban egészen megsemmisíti a keresetképességet. Ezen az alapon a birói gyakorlat tényleg sok ilyen szerződéses kikötést semmisített meg. Az uj német kereskedelmi törvény életbelépte óta a versenytilalmi kikötésnek irott törvényes alapja van. A törvény elismerte és megállapította a versenytilalmi kikötés lehetőségét, s ezzel nemcsak a tilalom teljes megszüntetésére irányuló, hanem azt az indítványt is elejtette, hogy a jogalap megadásánál tétessék különbség egyfelől az üzleti titkok védelmét célzó és másfelől az egyéb célokat szolgáló versenytilalmi kikötések között. A törvény 74. §-a nem specializál, hanem csak általánosságban rendelkezik; megengedi a versenytilalmi kikötést mindaddig, mig: a korlátozás idő, hely és tárgy tekintetében nem lépi át azokat a határokat, melyeken tul az alkalmazott előmenetele már méltánytalanul meg van nehezítve. A jog továbbképzését és kiépítését tehát a törvényhozó a birói gyakorlatnak tartotta fenn. Kétségtelen, hogy a törvény jelzett intézkedése, mely meghatározza a versenytilalmi kikötések érvényességének határait, sok tekintetben javított a segédek helyzete szempontjából az addigi meglehetősen bizonytalan jogállapotokon, de egyúttal némi irányban kedvezőtlenebb állapotokat is teremtett, mert mig az azt megelőző birói gyakorlat az erkölcsökbe ütköző kikötéseket teljesen semmiseknek jelentette ki, addig a törvény alapján a versenytilalmi kikötés mindég fenmarad, legfeljebb az idő, hely és tárgybeli korlátok szállíttatnak le. Ez éppen arra fog impulzust adni a főnöknek, hogy minél szélesebb térre terjessze ki a tilalmi kikötést, mert reméli, hogy a bíróság annál többet hagy meg belőle. A segéd nem fog védekezni a versenytilalmi kikötés terjedelme ellen, mert bizik a bíróságok döntésében, s igy a jelzett törvényes intézkedésnek a következménye könnyen a birói processzusoknak végnélküli sora lesz. A birói eljárás pedig mindig több kilátást nyújt a sikerre a főnöknek, miután az vagyoni viszonyainál és gazdasági helyzeténél fogva könnyebben pereskedhetik. Mig ha a törvény semmiseknek jelentette volna ki azokat a kikötéseket, melyek a 74. szakasz alapelveivel ellenkeznek, ezzel a segédekre nézve mindenesetre kedvező eredményeket ért volna el, mert a főnökök igyekeztek volna a versenytilalmi kikötéseknél minél szerényebb határok között mozogni, mert a valami mindég jobb a semminél. A 74. szakasz első bekezdéséből folyó hátrányokat akarta tehát az illetékes birodalmi bizottság enyhíteni, midőn a kormány által előterjesztett törvényjavaslatot a 74. szakasz mostani második bekezdését képező azzal a rendelkezéssel egészítette ki, hogy a versenytilalmi kikötés a szolgálati viszony megszűntéiül számítva legfeljebb három évig kötelező. E rendelkezést ugyan egyesek aggályosnak találták, hivatkozván arra, hogy az impulzust fog adni a főnöknek arra, hogy az eddigi 1—2 éves tilalmakat minden esetben három évre állapítsák meg, ez aggályokat azonban eloszlathatták a munkásstatisztikai bizottság adatai, melyekből kitűnt, hogy a versenytilalmi megállapodások általában legalább 5 évre köttettek. A 74. szakasz végül érvényteleneknek jelenti ki azokat a versenytilalmi kikötéseket, melyek kiskorú segéddel szemben vétettek fel a szolgálati szerződésbe. A segéd a versenytilalmi kikötésbe sokszor abban a reményben nyugszik bele, hogy a főnöknél állandó alkalmaztatáshoz jut s igy a versenytilalom hátrányait nem igen lesz alkalma érezni. E reménységében azonban sokszor hibáján kivül csalódni kénytelen, s ezért a törvény 75. §-a gondoskodik arról, hogy ily esetekben a segéd kellő védelemre találjon. A 75. szakasz intézkedései azonban csak részben kedvezőbbek a korábbi jogállapotoknál. Az a jogelv, hogy a versenytilalmi kikötés nem kötelező, ha a tőnök szerződésellenes magatartásával okot adott a szolgálati viszony felbontására, már meg volt az addigi jogállapotokban is ugy, hogy a törvény e tekintetben csak annyi haladást létesített, hogy ez az elv ellenkező szerződéses megállapodással, mint az a törvény előtti időkben lehetséges volt, nem hatálytalanítható. A 75. szakaszban kifejezett másik alapelv azonban már lényegesen rontott a segéd szempontjából a praxis révén kifejlődött jogállapotokon. A gyakorlat szerint ugyanis a versenytilalom hatálytalannak tekintetett, ha a főnök a szolgálati viszonyt, a nélkül, hogy arra a segéd jogos alapot nyújtott volna, egyoldalulag felbontotta. A birodalmi igazságügyi hivatal erre a joggyakorlatra való tekintettel a törvény első javaslatában e pontnál a következő rendelkezést vette föl: «Ha a főnök a nélkül, hogy a segéd személyében elegendő ok mutatkoznék, a szolgálati viszonyt^ fölbontja, a versenytilalomra vonatkozó megállapodást nem érvényesítheti.'* A birodalmi gyűlés azonban nyilvánvalólag a főnökök kívánságaira hallgatva, a mostani szöveget fogadta el, mely sze rint: «ha a főnök a szolgálati viszonyt felmondja, kivéve, ha olyan nyomós ok forog fenn, melynek előidézésében ő nem hibás.» A különbség az eddigi és a törvény által létesített jogállapot között nyilvánvaló. A törvény előtti időben a főnöknek, hogy a versenytilalmi kikötést érvényesíthesse, ki kellett mutatnia, hogy a se éd az elbocsátásra okot adott. Ha ezt nem tudta bebizonyítani, vagy vissza kellett vonnia a felmondást, vagy pedig érvénytelenné vált a versenytilalmi megállapodás. Most a törvény alapján a főnöknek csak azt kell kimutatnia, hogy az elbocsátásra nyomósoka van, anélkül, hogy ő annak előidézésében hibás lenne. Milyen esetek merülnek fel tehát ennek következtében ? Ha a főnöknek betegség, az üzleti konjunktúrák alakulása következtében, vagy más okból az üzleti személyzetet reducálnia kel!^ meg van az elbocsátásra a nyomós ok, melynek előidézésében ő nem hibás; ha két alkalmazott között oly ellentétek merülnek fel, melyek lehetetlenné teszik, hogy ők az üzletben továbbra is együtt szolgáljanak, s a munkaadó nem a viszály előidézésében hibás, hanem az ártatlan segédet küldi el, az elbocsátásra ismét meg van a nyomós ok, melyet nem a munkaadó idézett elo, valamint számos más hasonló eset merülhet fel, melyeknél mindig fgazságtalan lesz a segéddel szemben a versenytilalom érvényesülésére tért nyitni. Az eddigi jog szerint ily esetekben, midőn a segéd az elbocsátásra nem adott alapos^ okot, a versenytilalom érvényesíthető nem volt, most a segédnek viselnie kell e terhet, bármennyire ártatlan is legyen a szolgálat felbontására alapul szolgáló ok előidézésében. A törvény 75. §-ának további rendelkezése szerint a főnök teljesen alaptalan elbocsátás esetén is érvényesítheti a versenytilalmi megállapodást, ha a segédnek a fizetését a szolgálat fölbontása után is kiadja. Végül a 75. szakasz második bekezdése a versenytilalmi kikötésnek birság utján való biztosításáról intézkedik. Az a segéd, ki a kikötött bírságot megfizette, további kártérítésre nem kötelezhető, s a birság lefizetése által a versenytilalmi kikötés összes következményeitől is szabadul. A tulmagas bírságok az általános polgári törvénykönvv értelmében leszállíthatok, minthogy azonban a régi kereskedelmi törvény ez irányban megfelelő intézkedést nem tartalmazott, az uj polgári törvénykönyv pedig csak 1900. január 1-ével lépett hatályba, a kereskedelmi alkalmazottak is csak ez időpont után részesülhettek az említett törvényes kedvezményben. Nyilt kérdések: és feleletek. Mily módon eszközölhető ki a kielégítési végrehajtás elrendelése a marasztalt jogutódok ellenében oly ingatlanokra, amelyek hagyatéki vagyont képeznek ugyan, de a marasztalt jogutódok azon ingatlanok értéke erejéig az Ítéletben fizetésre nem köteleztettek ? (Kérdés ) Felperes kereseti kérelme folytán alperes örökösök elmarasztaltattak a zs-i 721. sz. tkvben foglalt hagyatéki ingatlanok értéke ereiéig 1,200 kor. tőke s a költségek megfizetésében. Az ítélet jogerőre emelkedvén, felperes a végrehajtást is megkérte, ami az Ítélet rendelkezéséhez képest a zs-i 721. sz. tkvben foglalt hagyatéki vagyon értéke erejéig el is rendeltetet , s telekkönyvi uton foganatosíttatott is. Felperes ekkor vette észre, hogy a kielégítés' alap nem elég s hogy követelése a zs-i 721. sz. tkvben foglalt ingatlanokból ki nem telik. Tudomást szerzett arról is ekközben, hogy az egyenes adós örökhagyónak még más hagyatéki ingatlanai is maradtak, amelyeket a leltározó jegyző a haláleset-fölvételben tölsorolt ugyan, de a h.igyatéki leltárban azokat felsorolni elmulasztotta. Kétségtelen dolog az általános anyagi jogszabályok szerint az, hogy az örökhagyók a hagyaték tárgyát képező összes vagyon erejéig felelősek, igy tehát az ítéletben marasztalás alapjául meg nem emiitett ingatlanok értéke erejéig is, de amennyiben az Ítéletben kielégítési alapul az utóbb fölfedezett ingatlanok föl nem soroltattak, kérdés, hogy miként eszközölhető ki azokra a kielégítési végrehajtás ? Ebben az esetben a S E tv. 123. és 12i. §-ai természetesen nem alkalmazhatók, mert az azokban felsorolt esetek egyike se forog fenn; nézetem szerint uj kereset se nyújtható be az örökösök ellen, mert hiszen a keresetnek szintén az 1,200 kor. tőke s jár. megítélésére kell irányulnia s e kérdés már ítélt dolgot képez. Kérem tehát e lap olvasóit, szíveskedjenek ez irányban becses nézeteiket e lap hasábjain felelet alakjában közölni, hogy azok alapján e kérdésben — amely igen gyakran előfordulhat, ami csakis alaki jogunk hézagosságát mutatja — tájékozódást szerezhessek. Jurista.