A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 40. szám - Fegyelmi eljárás és vizsgálat a budapesti tözsdebiróság ellen

284 A JOG dern humanizmus megalkotott, azt mind megtaláljuk az uj eljárásban. És Franciaország nem fél tőle, hogy ezen modern, liberális és demokratikus reform ártson az ő haderejének, vagy a hadsereg szellemének. Megszokta már a világ, hogy Franciaország kezében lássa a reformeszmék zászlóját, s habár a katonai büntető eljárás kérdésében Németország megelőzte,0) de a reformeszmék megvalósítása tekintetében mégis Franciaország ment a legmesszebb s merész elhatározással teljesen levette a katonai igazságszolgáltatás kezeiről a III. Napóleon korabeli erőszakos «Code rouge» rozsdaette békóit. Megadni a katonának is azt a kedvezményt, amelyet a törvény más polgárnak nyújt — ez volt vezérlő gondolata, eszméje már a Gallifet 1899. nov. 14-iki javaslatának. «Majd egy félszázad telt el azóta, hogy a katonai büntető törvénykönyv kihirdettetett és senkisem tagadhatja, hogy mélységes változások hatották át a közszellemet és közfelfogást. Minden törvény, melyet az utóbbi években alkottak, magán hordja ennek bélyegét» — így szól Gallifet, aki elődeinek reformtörekvéseit elégtelennek tartja. ((Gyökeresebb reformra van szükség : s ez a katonai büntető törvénykönyv tökéletes átalakitása».6) S ime, a mostani kormánynak már kevés volt a Gallifet javaslata is. An dr é mostani javaslata a francia katonai bíróságokat a modern államok civilis büntetőbíróságaival egy színvonalra fogja emelni. Fegyelmi eljárás és vizsgálat a budapesti tözsdebiróság ellen. Tudtunkkal eddig első eset, hogy a bpesti kir. tábla fegyelmi eljárást és vizsgálatot rendelt el a tőzsdebiróságnak egy egész tanácsa ellen. Az ügy jogi érdekességénél fogva.de azon perjogi körülményeknél fogva is, melyek ezen fegyelmi eljárást elrendelő végzésben a tőzsdebirósági eljárásra vonatkozólag előadatnak közöljük az alábbiakban egészben az érdekes határozatot: 292. szám/1901, fegy. O Felsége a király nevében. A budapesti királyi itélő tábla mint fegyelmi bíróság a Scháffer József dr. ügyvéd által képviselt Kra mer H. Mór magánpanaszosnak Beiméi Jakab, M a r k ó Albert, Sándor Ármin, S c h ö f f e r Bódog és S z é k e 1 y Ferenc tőzsdetanácsosok ellen emelt, közvádló kir. főügyészség részéről is magáévá tett fegyelmi panaszt panaszlottak nyilatkozatának és közvádló kir. főügyészség indítványának megtétele után 1901. évi szeptember hónap 14-dik napján tartott zárt ülésében vizsgálat alá vévén, következő határozatot hozott: A kir. ítélőtábla mint Jegyeimi bíróság Beiméi Jakab, M a r k ó Albert, Sándor Ármin, S c h ö f f e í Bódog és Székely Ferenc tőzsdetanácsosok, mint a budapesti áru- és értéktőzsde választott bíróságának tagjai ellen az 1871 : VIII. t.-c. 20. §-ának a) pontjába s a 21. §. c) pontjába ütköző fegyelmi vétség miatt a fegyelmi eljárás megindítását s azzal kapcsolatosan a vizsgálat teljesítését elrendeli. Mellőzi azonban az eljárást a Félegyházi Ágost dr. tőzsdei titkár és a Zeit le r Sándor tőzsdei alkalmazottra is kiterjesztett panasz tekintetében. Indokok: Kra mer H. Mór budapesti lakos márványiparos — Simic A. Kosta belgrádi bányatulajdonos ellen a budapes'i áru- és értéktőzsde választott bírósága előtt 1899. évi május hónap 31-én 1,068 szám alatt 30,720 korona s járulékai iránt keresetet indított, amelyet utóbb a tárgyalások folyamán további 10,000 koronával felemelt. A választott bíróság Beiméi Jakab elnöklete alatt Markó Albert, Sándor Ármin, Schöffer Bódog és S z é k e ly Ferenc tőzsdetanácsosok személyében alakult meg. Ez a választott bíróság az említett perben 1900. évi december hónap 28-án akként ítélkezett, hogy Simic A. Kosta alperest kötelezte felperes részére 10,000 korona kötbérnek és a tőzsdei illetéknek a megfizetésére, valamint egy 5,000 frtról kiállított betéti könyvnek a kiszolgáltatására. Egyéb követelésével felperest elutasította. Egyben alperes viszonkeresete folytán a peres felek között 1898. évi július hónap 25-én létrejött ) Az uj német katonai büntető eljárás 1901. január 1-én lépett életbe. 9) «Une teforme plus radicale simpose: c'est la réfonte compléte Code de ustice militaire.» márványszállitási szerződést felbontottnak mondotta ki (3. naplószámu polgári periratok.) Kramer H. Mór. 1. naplószámu fegyelmi feljelentésében és az ezt kiegészítő 4., 7. és 10. naplószámu kérvényeiben most már azt panaszolja, miként: a) a választott bitóság hivatali kötelességét vétkesen megszegte az által, hogy az emiitett márvány-szállitási szerződést alperes viszonkeresete nélkül felbontottnak mondotta ki, s ekkép neki jogsérelmet okozott; b) hogy Z e i t 1 e r Sándor tőzsdei fogalmazótól, mint a bírósághoz nem tartozó egyéntől ítélkezése alapjául a 9. naplószám alatt becsatolt ítéleti tervezetet elfogadta; c) végre, hogy : a perben keletkezett Ítélet kiadmányozása és a tárgyalási jegyzőkönyv megszerkesztése körül a tőzsdebirósági eljárást szabályozó L 840/87. I. M. R. rendelkezéseinek be nem tartása folytán alaki szabálytalanságok fordultak elő. Ugyanis a panasz szerint a tárgyalás folyamán Simic A. Koszta perbeli képviselője a szerződés felbontása iránt viszonkereseti kérelmet egyáltalán elő nem terjesztett. Ennek dacára a tárgyalási jegyzőkönyvbe ez a viszonkereseti kérelem belekerült. Belekerült pedig a tőzsdebirósági eljárást szabályozó 1871 évi 1,840 I. M. számú rerdelet 16. §-ának illetve az ezt részben módosító és a kereskedelemügyi m. kir. minister által 1897. évi július hónap 12-én 38,503 szám alatt jóváhagyott ügyviteli szabályzat (11. naplószám) 27. §-ának a nyilvánvaló megsértésével akképen, hogy az alperes ügyvédje a tárgyalás befejezése után a 3. naplószámu polgári periratoknál 12. szám alatt fekvő felperesi felfolyamodáshoz íüzött írásbeli periratot csempészte be Z e i 11 e r Sándor utján a peres ügyirataihoz, amelynek utolsó oldalán előbb irónnal irott, majd tintával kihúzott beszúrás képezi alapját a szerződésnek felbontása iránt előterjesztett feltételes kérelemnek. Ugyancsak ez képezi forrását Z e i 11 e r Sándor által elkészített 9. naplószám alatti ítéleti tervezet ama részének, amely a szállítási szerződés felbontása iránt rendelkezik s amely a perben meghozott és a peres feleknek kézbesített ítélet rendelkező részében is kifejezésre jutott. A választott bíróságnak feljelentett tagjai benyújtott nyilatkozatukban tagadják, hogy ők birói kötelességük megsértésével hozták volna meg a perbeli Ítéletet és hogy ennek a meghozatalában illetéktelen befolyásnak engedtek volna. Szerintük : ők az ítélet tartalma és rendelkezése tekintetében már az 1900. évi november hónap 5-én megtartott utolsó tárgyaláson megállapodtak és azt 1900. évi december hónap 28-án egyhangúlag is hozták meg. A Félegyházi Ágost dr. tőzsdetitkár ellen a tőzsdetanács által lefolytatott 6. naplószám alatti fegyelmi ügyben tett vallomásaikból azonban kitűnik, hog az alperes képviselője a tárgyalások folyamán a szállítási szerződésnek febontása iránt formális viszonkeresetet nem terjesztett elő, hanem ezt csupán feltételes kérelem alakjában tette volt meg. Amennyiben ez a védekezés a valóságnak megfelelne, a kötelességszegés nem volna megállapítható. Az eljárási szabályok 30. §-a szerint ugyanis a tözsdebiróság a perrend alaki szabályaihoz nincs kötve. Ebben az esetben tehát a viszonkereseti kérelem elbírálásába belebocsátkozhatott, habár annak alapját nem kifejezetten viszonkeresetnek nevezett perbeli előterjesztés, hanem csakis az érintett irányú kérelem képezte is. Az eljárási szabályoknak emiitett rendelkezése azonban semmi esetre sem jelenti azt, hogy a tözsdebiróság hivatalból észleljen keresetet ott, ahol a fél ilyent nem is támasztott és ítéletet mondjon olyan jog vagy kötelesség fölött, amelyet a peres felek a tárgyaláson itéletileg szabályozni nem kívántak. Már pedig a jelen esetben az látszik megállapíthatónak, hogy a fegyelmileg terhelt birák ilyképen ítélkeztek. Ugyanis sem Félegy házi Ágoston dr.-nak, a tőzsde iogügyi titkárának, sem pedig Zeitler Sándornak, ki a tárgyalásokon gyorsíróként szerepelt, 8. naplószám alatt fekvő jegyzetei nem nyújtanak arra adatot, hogy az alperesnek képviselője bármelyik szóbeli tárgyaláson a jelzett viszonkeresetet, vagy csak feltételes viszonkereseti kérelmet előterjesztett volna. És hogy ilyen kérelmet nem terjesztett elő, ezt támogatja Beiméi Alajosnak (valószínűleg tollhiba Beiméi Jakab neve helyett) a 6. naplószám alatti iratokhoz 5. sorszám alatt becsatolt és a tárgyalások folyamáról irott jegyzete is, amelyben szintén nem tesz emlitést arról, hogy az alperes bármilyen alakban viszonkereseti kérelmet terjesztett volna elő. Fel kell tenni pedig, hogy ez a fontos pertény nem kerülte ki a biró-