A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 40. szám - Ha az elsőfoku bíróság ítéletének meghozása után a vádlott elmebetegségbe esett milyen eljárás követendő a felebbviteli bíróság által? - A katonai igazságszolgáltatás reformja Franciaországban

A JOG 282 Ha az elsöioku bíróság ítéletének meghozása után a vádiolt elmebetegségbe esett, milyen eljárás követendő a felebbviteli bíróság által? Irta KISS ENDRE dr., debreceni Ítélőtáblai bíró. A bűnvádi perrendtartás gyakorlati alkalmazása közben olyan esetek merülnek fel, amelyeknek megoldhatása végett tételes rendelkezéseket nem találunk, s ilyenkor vagy az általános elvekben, vagy a joghasonlatosságban keressük az irányt, mely az ügy eldöntésénél útmutatóul szolgál. Ilyen eset az is. amikor az elsőfokú bíróság Ítéletének meghozása után a vádlott elmebetegségbe esett. A felebbviteli biróság hiába keresi azt a tételes rendelkezést, amelynek alapján a kérdést vitán kivül megoldani képes. Ezt a kérdést többféle szempontból lehot felfogni s ahhoz képest a megoldás is többféle lehet. Ha az elsőfokú biróság ítéletének meghozása után a vádlott elmebetegségbe esett, ezáltal olyan körülmény merült fel. amely az anyagi büntető törvény szerint a vádlottra nézve nincs rendezve, mert a B. T. K. VII. fejezete csak a cselekmény elkövetésének idejében a vádlott akarata szabad elhatározási képességére nézve fennforogható körülményekre van tekintettel. A B. P. 264. §-ának 3-ik pontja szerint, ha a terhelt a beszámithatóságot kizáró gyógyíthatatlan elmezavarban szenved, a vádtanács elutasítja a vádiratot és az eljárást megszünteti. A B. P. 265. § ának 4-ik pontja szerint pedig, ha terheltre nézve a beszámithatóságot kizáró, vagy korlátozó elmezavar látszik fennforogni, és a vádtanács a terheltnek további szakszerű megfigyelését tartja szükségesnek, a bűnvádi eljárás tovább folytatását felfüggeszti. Ezek a rendelkezések azonban csak a vádtanács, illetve a B. P. 268. §-a szerint a törvényszék vagy esküdtbíróság által az ügynek a vádszakában alkalmazhatók, de mit tegyünk, ha a cselekmény elkövetésének idejében a vádlott akaratának szabad elhatározási képessége megvolt s ha az ügy vádszakában gyógyíthatatlan elmezavar, vagy a beszámithatóságot kizáró vagy korlátozó elmezavar fönn nem forgott s a vádlott elitéltetett, az elsőfokú biróság ítéletének meghozása után azonban a vádlott elmebetegségbe esett ? Ilyen esetben a felebbviteli biróság előtt az a két megoldási mód kínálkozik, hogy vagy felfüggeszti az eljárást addig, amíg a vádlott meggyógyul, esetleg véglegesen megállapíttatik, hogy a vádlott meggyógyulása nem válható, vagy pedig az időközben elmezavarba esett és gyógyíthatatlan vádlott fölött érdemileg határoz. Az első megoldási mód a B. P. 265. §-ának 4-ik pontjában kifejezésre jutott elv joghasonlatossága, az utóbbi megoldási mód pedig a B. P. 264. §-ának 3-ik pontjában kimondott elv joghasonlatossága által támogattatik. Az ügynek a felebbviteli biróság által való megoldása főleg a határozat alakja tekintetében lehet vitás, amennyiben kétség merülhet föl arra nézve, hogy a határozatot itéletvagy végzés-alakba kell-e foglalni Mert a B. P. 42í. §-a szerint meg van határozva, h >gy a királyi ítélőtábla milyen esetekben hozhat végzést, ezek között azonban a kérdéses eset nem foglaltatik; egyúttal azt is kimondja az idézett szakasz, hogy a királyi ítélőtábla egyébként ítéletet hoz, tehát amenynyiben a kérdéses esetre nézve a B. P. elő nem írja a végzéssel való megoldási alakot, a megoldás a minden más esetet felölelő, «egyébként ítéletet hoz» rendelkezésére való tekintettel ítélet-alakban kínálkozik. Úgyde a joghasonlatosság a végzés-alakban való megoldást is megengedhetővé teszi, mert a B. P. 424. §-a szerint a 423. §. hatodik bekezdése esetében a királyi Ítélőtábla végzést hoz, már pedig a B. P. 423. §. hatodik bekezdése szerint, ha a vádlott az elsőfokú biróság ítéletének meghozása után meghalt, a királyi ítélőtábla hatályon kivül helyezi az elsőfokú biróság ítéletét és megszünteti az eljárást, a kérdéses esetnél a vádlott gyógyithatat'an elmebetegsége a jogszolgáltatás szempontjából a halállal egyjelentőségünek méltán tekinthető. Az ügynek a felebbviteli biróság által való megoldásaképen a B. P. 385. §. 1. b) pont alapján való megsemmisítés és elmebetegségbe esett vádlottnak a vád alól a B. P. 326. §. 3-ik pontja alapján való felmentése is lehető, csakhogy ennek a megoldási módnak alkalmazhatását megnehezíti az, hogy megsemmisítés csak az elsőfokú biróság ítéletének meghozása idejében fennforgott anyagi, vagy az elsőfokú bíró-ág által az eljárás f >lyamán elkövetett alaki semmiségi okok alap- i ján lehetséges, itt pedig ilyen anyagi vagy alaki semmiség' ok fel nem található. , , Szövevényessé teszi a megoldási alak haszna!hat ásat az is ha több vádlott van, mert ilyen esetben azokra a vádlottakra nézve, a B. P. 424. §. szerint nem lehet végzéssel határozni, hanem a királyi Ítélőtáblának Ítéletet kell hozni, ebben az' esetben tehát a királyi Ítélőtábla az időközben elmezavarba esett vádlott felett ítéletet kénytelen hozni. Az alább közölt esetben is több vádlott lévén, a királyi ítélőtábla az ítélet-alakot alkalmazta, s a B. P. 423. § hatodik bekezdésében foglalt rendelkezés joghasonlatossága alapján az elsőfokú biróság ítéletének az elmebetegségbe esett vádlottra vonatkozó részét hatályon kivül helyezte s irányában az eljárást megszüntette. A jogeset a kö/étkező : Lopás büntette miatt vád >lt M. S'.ücs István és társai elleni bűnügyben a királyi ítélőtábla az elsőfokú biróság ítéletének M. Szűcs István vádlottra vonatkozó részét hatályon k'vül helyezi s most nevezett vádlott irányában az eljárást megszünteti Indokolás. M. Szűcs István vádlotton az elsőbiróság ítéletének meghozatala után elmebaj jelenségei mutatkozván, elmebeli állapotának orvos-szakértői vizsgálata rendeltetett el, melynek eredményeként a vizsgálatot foganatosító két orvos-szakértő egybehangzó véleményével megállapittatotr, hogy M Szűcs István gyógyíthatatlan elmezavarban szenved. Minthogy pedig az az egyén, aki öntuditának nincs birtokában büntetőjogi felelősségre nem vonható abban az esetben sem, ha a terhére rótt cselekmény idejében beszámítható állapotban volt ; minthogy eszerint M. Szűcs István vádlottnak mint gyógyithatlan őrültnek beszámítási képessége hiányzik: ugyanazért a királyi ítélőtábla az első fokban eljáró biróság ítéletének M. Szűcs István vádlottat illető részét hatályon kivül helyezte s a most nevezett vádlott irányában az eljárást megszüntette. / ; = A katonai igazságszolgáltatás reformja Franciaországban. Irta GRABER GYULA dr., budapesti ügyvéd, m. kir. tart. honvéd főhadnagy, hadbíró. (Részlet szerzőnek megjelenendő ((Tanulmányok a katonai büntetőjogból)) c mü munkájából.) A fiancia kormány reform-programmjának egy igen fontos és érdekes pontját valósítja meg a W a 1 d; c k-R oussea u minisztérium. André tábornok, hadügyi miniszter 1901. évi május 24 iki kelettel a francia kaimra elé terjesztette a katonai igazságszolgáltatás reformjára vonatkozó törvényjavaslatot !) A reformot már régóta sürgetik. A mostani francia katonai büntető codex, mely 1857. évi június 9-ikén kelt, melyet közönségesen «véres törvénynek)) (Code rouge) neveznek, teljesen elavult, s a modern hadsereg igényeinek semmiképpen sem felel meg. Az elhatározó lökést a reform keresztülvitelére a Dreyfus-per adta meg. Távol áll tőlem ezen per anyagi részét érinteni, tény azonban, hogy a francia közvélemény fölháborodva látta, hogy a mostani katonai bűnvádi eljárás mily alkalmas eszközévé lehet az erőszakoskodó hatalomnak s mily vérlázító visszaélések történhetnek meg a törvény leple alatt. Franciaország megtanulta ebből a perből, hogy a katonai igazságszolgáltatás módjának milyennek nem szabad lenni. A «grande nationo tehát kibontotta a reform zászlaját"; és habár ez egyszer nem is járt elől, egész Európa érdeklődéssel tekint eme törvényjavaslat sorsa elé. Különös érdeke van eme reformtörekvéseknek monarchiánkra, mert a mi katonai büntető jogunk reformjának is rég itt az ideje, sőt tudomásunkkal már készül is az uj javaslat. A francia javaslatból igen sok tanulságot vonhatunk le magunk is, mert a mi katonai büntető-törvényünk is a középkori zsoldos-hadsereg számára készült s a modern hadseregnek, az általános védkötelezettség rendszere mellett meg nem felel. 8 A javaslat öt könyvből, 374 § ból áll és megtartva a mostani codex rendszerét, nemcsak az eljárást, hanem az anyagi részt is tartalmazza. A reform azonban csak az alaki részre terjeszkedik ki, minek az a magyarázata, hogy FranJ) Projet de loi, portant réforme du Code justice militaire pou l'armée de térre. (No 2,3B0. Chambre des députés, septieme législaiure session de 1901.)