A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 38. szám - Az árverési vevő és a bérlő jogviszonya

rekszik : hogy a szegény munkás élete közkincs, mely épugy megóvandó, mint a gazdag főúrnak minden vércseppe. Aki pedig ez ellen vét, az tartozik teljes kárléritéssel és elégtétellel. Iiy szempontból bírálva a Kúria ezen Ítélkezését, gratulálnunk kell magunknak a Kúria szocializmusához. Ez közelebb visz bennünket újból a legelőrehaladottabb kulturállamokhoz és megvalósítja a demokrácia főelvét : a törvény előtti egyenlő-éget. De midőn a Kúria ily nagy horderejű és sok existencia anyagi romlását eredményező álláspontra helyezkedik, akkor az érem másik oldalát sem szabad figyelmen kivül hagynia mindaddig, mig a törvényhozás a kérdést meg nem oldja. Nem hiszszük, hogy nálunk ép ugy mint a külföldön már volnának statisztikai feljegyzések aziránt, vájjon kit terhel a felelősség a baleset megtörténteért a munkaadót e vagy a munkavevőt? A német birodalmi biztosító hivatalnak ugy 1887 mint 1897-ben közzétett statisztikai adataiból világosan kitűnik, hogy a munkavevők jóval több esetben okolhatók a baleset bekövetkezteért. A cuheinisch-westphaehsche Hütten- und Walzwerks Berufsgenossenschaft» cimü szövetkezetnek imént közzétett jelentése szerint az elnökség 1900. évben 340 oly eset tudomására jutott, melyekben munkások a baleset elleni óvórendszabályok teljes figyelmen kivül hagyása miatt megbüntettettek. Ezen büntetések részben a szövetkezet elnökségének indítványára lettek a betegsegély pénztárak által, részben pedig az illető iparvállalatok által kiszabva. Az igazságos bírónak tehát nem szabad csupán a munkavevő érdekét egyoldalulag szem előtt tartania ; néki az osztó igazság elvét kell itt is alkalmaznia. Túlságos szigor és túlbuzgóság a nálunk még csak gyermekéveit élő iparnak oly károsítására vezetne, mely annak teljes megbénítását maga után vonná és így a sok jóból éppen a munkásosztály kárával járna, mert az ipar pangása folytán kenyéradóját vesztené, - holott bölcs és előreláttó intézkedések mindkét fél érdekét kellően megóvhatnák. A módját fennebb eseteltük, részletek tőlünk nem várhatók és e lap keretébe nem is vaiók. Révai Lajos dr. Az állami tisztviselők mozgalma. Irta EISERTH ISTVÁN, lőcsei kir. ügyész. Egy államra se lehet közönyös az. hogy tisztviselői értelmi képességüknek és nemes hivatásuk jelentőségének megfelelő javadalmazásban részesülvén, társadalmi állásuk igényeihez képest tisztességesen megélhessenek. Nem lehet ez tehát közönyös a magyar államra nézve sem ; pedig nálunk Magyarországon az állami tisztviselők helyzete fölötte rossz. Sem azzal a tágas munkakörrel, melyet be kell tölteniök, sem azzal a nehéz feladattal, mely az állami élet terén osztályrészökül jut: még távolról sem áll arányban az, amivel az állam őket honorálja. Ezt a bajt orvosolni kell! Tordáról indult ki a kezdeményezés a végből, hogy az állami tisztviselők nyomorúságos sorsán segítve legyen. Helyes. Legyenek ők maguk panaszaiknak és követeléseiknek szószólói. A tordai felhívásnak erős visszhangja támadt, országos mozgalommá nőtte ki magát s a közvélemény figyelme rá teleltetett az állami tisztviselők nyomorúságos helyzetére. Fizttésük Gsekély, ebből tisztességesen megélni nem birnak. Az előléptetési viszonyok rendezetlenek, a tisztviselői lajtorján protekció s magasabb összeköttetés nélkül csak elvétve juthat valaki fölfelé a maga erejéből. Ezen az állapoton tisztviselőink — jogos követeléseik felsorolása mellett — segíteni akarnak. Vagy van e talán valaki, a ki követeléseiket jogosaknak el nem ismerné ? Bizony feltétlenül jogosak ezek, s megkívánja ezen követeléseknek teljesítését nemcsak az állami tisztviselők magánérdeke, de parancsolják az állam érdekei is. Most e hó 21 -23-ik napján ülnek össze országos kongresszusra. Mi, kik sohase zárkóztunk el az ilyen fontos kérdések elől, üdvözöljük a fővárosunkban egybegyűlteket őszintén kívánjuk, hogy fáradozásaikat siker koronázza. Az árverési vevő és a béríö jogviszonya. Irta CSAPLAKY LIPÓT dr., késmárki járásbiió. Most. a végrehajtási törvény módosítása előtt a gyakorlati életben működő jogásznak kötelessége mindazon vitás eseteket, amelyek gyakorlatában előfordulnak és amelyek a OG végrehajtási törvény alkalmazásával minden kételyt kizárólag el nem intézhetők, — nyilvánosságra hozni. Ilyen kétes, habár könnyebben elbírálható eset a következő: N. N. árverési vevő 1901. július 6-án megtartott birói árverésen megvett egy oly ingatlant (házat), a melyben B. az előbbi tulajdonostól a végrehajtást szenvedőtől szóbeli szerződés alapján 1901. november l-ig terjedő időre egy lakást bérelt. A lakbéi leti szabályok szerint 1901. aug. 1 én esedékes lett */4 évi bérösszeg. — ezt B. le nem fizette, az árverési vevő N. N. a béileti szerződés felbontása és B. kirakása iránt keresetet indított, — a tárgyaláson B. az 1881: 00 t.-c. 181. §-ára hivatkozva vitatta, hogy az árverési vevő ellene a lakás 'kiürítése iránt keresettel föl nem léphet. — mert az csak a helyi szabályoknak megfelelő, vagy ilyen nem létében. 3 havi felmondásra tehetré, — felperes pedig neki föl nem mondott, azon körülmény pedig, hogy ő a negyedév elején nem fizetett a szerződés felbontására és a lakás kiürítésére okul n<-m szolgálhat, mert e jog a fentiek szerint az árverési vevőt csak a felmondás után illeti m g, — az árverési vevőt csak ama jog illeti, hogy nem fizetés esetén a lakbért a bérlőn kövelelheti. Mivel az 1881: 60. t. c. 181. §-ának szövegezése minden kételyt kizárólag az árverési vevő azon jogát, hogy a bér fizetését elmulasztó bérlő ellen a lakás kiürítése iránt keresetfel felléphet, ki nem mondja és a végrehajtási törvényben külön szakasz, amely sz árverési vevő jogairól rendelkeznék, nincs, - szükséges lenne azok határozott kijelölése. A fentebb előadott védelmet jogász ember és teljes meggyőző 'éséből adta elő és igy világos, hogy a 1881 : 00 t.-c. 181. §-a másként is magyarázható, — bár tévesen. A védelem tarthatatlan ugyan, de mégis alaki törvénynél igen fontos az, hogy annak szövegezése minden kételyt kizárjon. Mindenesetre vitán felül áll az, hogy az árverési vevő az árverés jogerőre emelkedése után már mindazon jogokat gyakorolhatja, mint az ingatlan tulajdonosa, ez ugyan a végrehajtási törvényben kimondva nincs, de következik annak több rendelkezéséből, — az árverési vevő fentebb vázolt jogát az 1881:60. t.-c. 181. §-a nem hogy korlátozná, de sőt több jogot ad neki, mint amennyivel az előbbi tulajdonos bírt. Az előbbi tulajdonos egy bizonyos időre, teszem fel 3 évre kötött bérletet idő előtt csak a törvényben meghatározott esetekben szüntethetett meg, tehát ha a birlő minden feltételnek eleget tett, akkor azt idő előtt nem szüntetheti meg. Másként áll azonban az árverési vevő joga, ki az 1881 : 60. t.-c. 181. §-a értelmében bármilyen — tehát bizonyos hoszszabb határidőre kötött — bérletet is megszüntethet a helyi szokásnak megfelelő, vagy 3 havi felmondásra, még akkor is, ha a bérlő minden feltételnek eleget is tett, — e jog az előbbi tulajdonost nem illette. Bizonyos tehát, hogy az árverési vevőt több jog illeti., mint az előbbi tulajdonost, — ha több jog illeti, akkor az is illeti, ami az előbbi tulajdonost, — t. i. hogy a bér fizetést mulasztó bét íő ellen, bérletbőli kimozditás iránt keresettel élhessen. Az árverési vevő e joga — ha őt a tulajdonossal, — bérbeadóval egyenlőnek tekintjük, a polg. törvénykönyvi tervezet 1 554. §. 2. pontjában világosan ki is van mondva. A polg. törvénykönyvi tervezet 1 554. §-a egészben, de különösen 2-ik pontja uj szövegezésre szorul, mert ugy, amint van, az joggal és többféleként értelmezhető ; u. i. az 1,554 §. következőleg szól: «A bárbeadó idő előtt rögtöni hatálylyal felmondhatja a bérletet: 2. ha a bérlő valamely lejárt bérrészietet a bérbe adó által neki evégre kitűzött véghatáridő alatt, mely ingat lanoknál legalább 15. — ingóknál legalább 3 napra teendő, — egészben vagy részben le nem fizet. — stb.» Ugy vélekedem, hogy e tervezet értelme az, hogy ha a bérlő a neki adott határidő után is a lejárt bérrel egészben vagy tészben adós, akkor a bérbeadó felmondása érvényes; de e tervezetet ugy is lehet értelmezni, hogy ha a bérlő a neki adott határidő alatt a bér egy részletét — teszem fel 300 koronából 30 koronát lefizeti, — akkor a felmondás rögtöni hatálya nincsen meg, mert a bérlő a bért részben lefizette ; ez utóbbi magyarázat helytelen ugyan, de nagyon valószínűleg lehetséges, sőt a gyakorlati életben elő is fog fordulni. Sokkal helyesebb a német polg. törvénykönyv 554. §-ának szövegezése, amely igy szól: «A bérbeadó felmondási idő be nem tartása mellett azonnali joghatálylyal felmondhat, ha a bérlő a neki adott két egymás után következő fizetési határidő után is a bérrei, vagy annak egy részével hátralékban van.»