A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 38. szám - A magyar ált. polg. tkönyv tervezetének ismertetése

A JOG 267 Ugy vélem, hogy mind a két rendelkezés egy és ugyanazt akarja mondani, de a magyar polg. törvkönyvi tervezet s/övege'ése az első pillanatra láthatólag másként is magyarázható, — pedig a törvény csak akkor helyes, ha azt csak egyfélekép lehet magyarázni. A magyar ált. polg. tkönyv tervezetének ismertetése* Irta DÓMJÁN L. sajószentpéteri kir. aljbiró. Folytatás. Dologjog. Tulajdon (dominiuin rei) jogi uralom a dolog felett. Aki rendelkezik a dolog felett, az a jog alanya, a dolog annak a sajátja, és a jog amelynél fogva a dolog felett rendelkezik — az 8 tulajdonjoga. Tulajdon tárgya csupán dolog lehet. (561 §. Ind. 202. 1.) Dolog alatt a T. csak a testi tárgyakat érti. (Ind. 30 1) Ezek az észnélkül való anyagi természetnek emberi hatalom alá hajtható egyes darabjai. (Hoffman terv.) A jogo k — amelyek nem esnek érzékeink alá — saz oszt. polg. tk. szerint — testetlen dolgok (O. 292. 298.) a T. szerint dolgoknak nem tekintetnek. A jogalany (tulajdonos) a dolog (testi tárgy) fölött uralommal bir. Ennek az uralomnak, tehát magának a tulajdonjognak fogalmi körét meghatározni igen nehéz, s azért mellőzi azt a T is. A tulajdonjog a maga merevségében korlátlan rendelkezésre való jogosultságot jelent, de köz- és magánérdekek, főleg a gazdasági együttélés ezt a korlátlanságot gyakran szorítják határok közé. így aztán változnak a jog terjedelmének határai, s változik magának a forgalmi körnek helyzete. A T. mellőzi a forgalomkörnek kijelölését, hanem magának a jogosítványnak tartalmát állapítja meg pozitív és negatív módon (Ind. 205. I.) A positiv meghatározás abban áll, hogy a T. szabályként állítja fel, miszerint: «a tulajdonos az ő dolgáról tetszése szerint rendelkezhet, és más mindenkit a rendelkezésből kizárhat». Negatív módon a korlátozás van felállítva ezzel a rendelkezéssel : «a tulajdonosnak ezt a jogát jogszabály, és mások ellentétes jogai korlátozhatják.)) (560. §.) Minő terjedelmű a jog tartalma korlátozás nélkül? azt a T. szintén nem jelöli meg, azonban a tetszés szerint való rendelkezés arra utal. hogy a tulajdonos mint jogalany az ő sajátját, — mely rendelkezése alatt áll — meg is semmisítheti. A jogosítványok tehát, melyek a tulajdonost illetik, magukban foglalják a dolog állaga, felett való legteljesebb rendelkezési jogot, igy a haszonélvezést, a birtoklási jogot, a tulajdonról való rendelkezését (ius disponendi) továbbá a dolognak visszakövetelés' jogát (ius aüenandi). Illetik ugyan mindezek a jogosítványok a tulajdonost, hanem ezek gyakran korlátozva lehetnek A korlátozást közérdek vagy a magánjog életérdekei idézhetik elő. Közérdekből a dolgot néha fönn kell tartani. (571. §.) Közcélokra gyakran át kell engedni a magántulajdont (570 § kisajátítás.) Köz- vagy magánérdekből, nagyobb veszély, vagy jelentékenyebb kár elhárítása végett meg kell engedni, hogy a csekélyebb értékű magántulajdon elpusztuljon. (572. §.) Lehet olyan korlátozás, melyet a jogelőd állit fel a dolog későbbi tulajdonosa részére, minők az elidegenítés, és terhelés tilalmai. (563. 564. §.) Mindezek a dologról való jogi rendelkezést érintik. Vannak azonban kisebb terjedelmű korlátozások, minők a szomszédjogok. Ezek gyökér-ízálai már a római jog talajában megerősödtek, a jogok fejlesztésére kihatással volt a gazdasági együttélés. A T. tüzetesen foglalkozik a szomszédjogokkal. A gyakorlat emberei azonban a szakaszok rendelkezéseit kibővíthetik. A szomszédjogok oly szükségletekből keletkeznek, amelyek a gazdasági együttélés folyamán gyakran, sőt majdnem * Előző közlemények lásd a Jog 36- számában. állandóan éreztetik hatásukat, erre tekintettel a T. a szomszédjogi követelések jelentékeny részénei az elévülést kizárja. (591. §.) Tehát nem évülnek el. 1. Az épitési szolgalmak (579.) 2. A szomszédos telket fenyegető veszély és kár elhárításának kötelezettsége (580—81) 3. Határjelek fölállítása és megújítása (590. §.) 4. Több telek határán álló fa eltávolítása. Szükségbeli ut abban az esetben, ha valamely telek közúttal nincs összekötve, és használata amiatt lehetetlen. (875. §.) A tulajdonszerzésnek módjait eredetiekre és származékosokra szokták osztani. Az eredeti szerzésmód közvetlen, a leszármaztatott közvetett. Római jog szerint előbbiekhez tartoztak : a) az elbirtoklás, b) a foglalás, c) egyesítés és vegyítés, d) gyümölcsszerzés, e) átalakítás (specificatio), az utóbbiakhoz tartozott: a) az átadás (traditio), b) az ítélet által való osztály (adjudicatio). Az ujabb rendszer már megkülönbözteti : a) az ingók szerzésének módját, b) az ingatlan dolgok tulajdonának szerzését. A T. ezt az utóbbi rendszert követi. Ingó dolgok szerzésénél a Tervezetnek főleg az elsajátításra és találásra vonatkozó rendelkezései érdemelnek különösebb méltatást. Az elsajátítás a saját (proprium) fogalomból nyeri szóképzését és értelmezését. A jog alanya sajátot szerezhet, s mindazt ami másnak hatalma alá nem tartozik, uralomba veheti, sajátjává teheti, innen az elsajátítás. Az elsajátítás tehát csupán akkoi mehet végbe, ha valamely dolog gazdátlan és ugy megy végbe, hogy azt a jogalany — szerzésre irányuló akarattal — mint sajátját birtokba veszi. A dolgok gazdátlanok, ha még senki uralma alá nem tartoztak, vagy a melyek elhagyattak. A birtok elhagyását a T. beállónak tekinti, ha a birtokos a dolog feletti tényleges hatalom gyakorlásával felhagy, vagy azt nem gyakorolja. (511) Minthogy a tulajdonjog tartalma nem csupán a birtokláshoz való jogot de azonkivül más jogokat is magában foglal, a tulajdonról való lemondáshoz nem elég pusztán a birtok elhagyása, de itt a jogról való lemondás is szükséges. Minő formában menjen ez végbe, azt a T. nem írja körül, sőt a T. azt se kívánja meg, hogy a lemondás kifejezetten történjék. Elég a birtok elhagyása, ha a tulajdonos ezt azzal a szándékkal teszi, hogy a jogról lemondjon. Ezt a szándékot minő külső jelekből, minő körülményekből, belső okozati összefüggésből lehessen felismerni, azt sem a T. sem az Indokolás nem mondja meg. Ez pedig nagyon is szükséges főképpen azért, mert az 593. §. szabályai nem telekkönyvezett ingatlanok elvesztésénél az 658 § rendelkezése szerint alkalmazást nyernek. Itt szükségesnek tartanám annak világos kijelentéi ét, hogy a jogról világosan kifejezett akarattal mondjon le a tulajdonos. Toldatként az is befoglalandó lenne, hogy «j o g r ó 1 való lemondást csak az érvényesíthet, aki jo gokat elidegenítheti) (római jogszabály). A vadak, szelídített állatok, méhraj elsajátítására vonatkozó rendelkezések a mai jogállásnak felelnek meg. Az 592. §. toldata a vadászati és halászati törvények által fönntartott korlátozásra vonatkozik (Ind. 261. lap.) Ez a toldat megfelelő helyen világosabb értelmezéssel lenne kifejezendő. A törvény rendelkezései legyenek tisztán érthetők, s vonatkozásuk magukból a szavakból tűnjék ki, s igy érthesse meg a vonatkozást az is, aki az Indokolást nem olvassa. A találást az elsajátítás egy nemének tartják, holott a két fogalomnak alig van közös ismertető jele ; észrevehetőbbek azok a vonások, melyek a két külön faj jellegét különböztetik meg, s a találás önálló egyediségét emelik ki. Ha valamely dolog még uratlan volt. vagy valamely dolgot gazdája azzal a szándékkal hagyott el, hogy a tulaj' donról lemond, az ilyen dolgot el lehet sajátítani. 1*