A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 38. szám - A Kúria szocializmusa

38. szám. Budapest, 1901. szeptember hó 22. Szerkesztőség: . .. Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V , Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatunk. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) LM' AZ IGAZSÁOCOY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE. A MAGYAR LWÉBI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR KÖZLÖNYE Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MOR dr. üjyvédek. Felelős szerkesztő STIIXIiR MÓR dr. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bé. mentve küldve: Negyed évre ... 3 korona Fél « ... 6 « Egész « ... 12 Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalványnyal küldendők. TARTALOM. A Kúria szocializmusa. Irta Révai Lajos dr. — Az állami tisztviselők mozgalma. Irta Eiserth István, lőcsei kir. ügyész. — Az árverési vevő és a bérlő jogviszonya. Irta C s a p 1 a k y Lipót dr. késmárki járásbiró. — A magyar általános polg. tkónyv tervezetének ismertetése. Irta Dómján L. sajószentpéteri aljárásbiró. — Az örökösödési eljárás némely hiányáról. Irta G r é b Brúnó dr. kir. aljegyző. — Belföld (A tudományegyetem megnyitása) — Külföld I Francia javaslat az ülőhelyekről. — Osztrák kartelltörvény-tervezet) — Irodalom (Magyar bűnvádi eljárási jog. Irta Balogh Jenő dr. Ismerteti Finkey Ferenc dr., sárospataki jogtanár. — Előzetes eljárás bűnügyekben. Irta M i s k o 1 c y László) — Vegyesek. — Kúriai és táblai értesítések. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a «Budapesti Közlöny»-böl. — Hirdetések. ^7 A Kúria szocializmusa. Még aránylag nem is hosszú ideje annak, hogy a Kúria — szakivá az eddigi hagyományokkal. —a vétlen baleset folytán beállott kártérítési ügyekben a lehető legradikálisabb judikaturát kezdi érvényesíteni. Amig ezen reformirányzat csak a gyári üzemből — némelykor alig elhárítható módon és így némileg szükségkép — folyó balesetek kártérítésére szorítkozott,*) addig nem láttuk sem idején, sem helyén valónak, a Kúria Ítélkezését megbeszélés vagy kritika tárgyává tenni. Azonban itt is bevált a régi közmondás : cd'appétit vient en mangeant». A legutóbbi Neoschil eset már gondolkozóba kezd ejteni. Hol legyen tehát voltaképpen az a határ, ahol a aCasus» megszűnik és a kártérítést szülő «culpa • kezdetét veszi- Az érintett eset c'ta a casus egyáltalában már az u. n. d o kt o r-kérdések közé degradálódott. Olvasóink bizonyára ismerik a napisajtóból a kérdéses esetet. Egy palotatulajdonos, aki a milleniumi ünnepélyek alkalmából házának homlokzatát leldiszittetni óhajtja, megbízást ád kárpitosának zászlók feltüzésére. A kárpitos ezen munkát egyik ügyes segédjével végezteti. Történik azonban, hogy 1896 május 13-án hirtelen heves szélvihar támad, mely az egyik zászlórudat letöri és teljes erővel a járdára dobja. A rud az éppen akkor szerencsétlenségére arra haladó Neoschil Alajos gyárosra esik, aki nyomban szörnyet hal. A kárpitossegéd a bpesti tszék által gondatlanságból okozott emberölés miatt 2 havi fogházra ítéltetett és 840 K. temetési költség megfizetésére köteleztetett. A szerencsétlen áldozat özvegye azonban ezenfelül kártérítés iránt indít pert ugy az ügyetlen munkás, mint annak gazdája és — egyetemleges kötelezettség mellett — a háztulajdonos eller. is. Az alsóbircság a casus esetét látta fenforogni és felperest keresetével elutasította. Nem ugy a budapesti kir. Ítélőtábla, mely a Kúria ujabb joggyakorlatának hatása alatt, azt mintegy még túllicitálni is igyekezvén, — megállapítja valamennyi érdekelt fél egyetemleges kártérítési kötelezettségét és utasítja az elsöbiróságot a per érdemében valói télkezésre. Érdekes, — a gyakorlati jogász előtt nemcsak szokatlan, de az eddigi, az iskolából áthozott és a praxisban állandóan érvényesített felfogástól teljesen elütő — a másodbiróság Ítéletének merész indokolása. «Az épület tulajdonosa — úgymond — a vis major esetét kivéve, felelős az épületen emelt minden mü lehullásából másra háramló kárért, még ha magát a tulajdonost gondatlanság nem is terheli.a Most sem szándékozunk a Tábla ezen határozatát kritikai bonckés alá venni. A Tábla stricte a Kúria nyomdokain halad, *) Mai számunk ('Jogesetek Tárában» is közlünk fölötte érdekes, ily kártérítésre irányuló kúriai határozatot. A szerkesztőséi;. egy - már pedig nem tzabad az ily magas testületektől feltételeznünk, hogy ily fontos, elvi jelentőségű kérdésekben ötletszerűen, az érvek gondos mérlegelése nélkül jártak volna el. Másfelöl tudjuk, hogy valamely kúriai határozatnak elfogulatlan elbírálásához, első sorban az egész peranyagnak alapos ismerete szükséges és hogy ez utóbbi esetben az, amit príma vista az ítélet felületes elolvasása alkalmával csak fejcsóválva fogadtunk el a K.úria magas nívójának megfelelő ítélkezésnek, nyomban, a fenforgó esetre vonatkozólag, természetesnek, indokoltnak és logikai szükségből folyónak tűnik föl előttünk. De itt nem egyes esetről, hanem egy uj, félreismerhetlen és következetesen követett irányról van szó, melynek a most emiitett eset talán csak szélső konzekvenciája; éppen elég arra, hogy demonstrálhassa azt: hová jutunk, ha valamely magában véve helyes elvet a végletekig visszük. És azért az ilyen eset fölötte alkalmas valamely kérdés akadémikus megvitatására. És minthogy a Kúriának nincs kezdeményezési joga; minthogy m á s módon, mint ítéleteivel nem hirdetheti azt, hogy valamely hézagot lát a társadalmi intézményekben, hogy sürgősen szükségesnek tartja a törvényhozás beavatkozását, -— az ily joggyakorlattá fejlődött ítéletekkel behatóan és komolyan kell foglalkoznunk, az azokban rejlő tanulságot leszűrnünk és az illetékes tényezők figyelmét azokra újból és újból felhivnunk. A Kúria nem osztogathat kegyelmet, — és így az egyesnek baja, kára vagy esetleges anyagi romlása előtte nem játszhatik szerepet. De igenis utalhat arra, hogy az egyesek érdekét annyira sértő, Proteus-ként folyton megújuló, — a mindennapi élet által szült — számtalan uj alakzatot és a törvény által előre nem láthatott, uj formulázást igénylő társadalmi alakulásokat — kötelező jogszabályok utján mielőbb összhangba kell hozni a társadalom sürgős érdekeivel. És az ily felsöbirósági uijmutatások másutt a legnagyobb készséggel fel is lesznek karolva, az ezekben meztelenségükben odaállított bajok pedig az egyik-másik módon sürgősen orvosolva. Nálunk azonban ezek iránt teljesen hiányzik az érzék — és nemcsak saját szózatunkra, hanem az összes hazai sajtó állásfoglalására volna szükség, hogy a kedves énjükkel annyira elfoglalt törvényhozóink az ily kérdés iránt is érdeklődjenek és a törvény ebbeli hézagainak, közmegelégedést keltő orvoslásáról gondoskodjanak. A kormányt ezért felelősségre vonni nem lehet; mert itt nem közérdekről, hanem jogos magánérdek megóvásáról lehet csupán szó, — a kezdeményezés tehát nem felülről, hanem a legközelebbi érdekeltek részéről várható. A Kúria szizata arra irányul, hogy a sérült vagy hozzátartozói feltétlenül kártalanitandók, — gondoskodjanak tehát az illetékes tényezők arról, hogy ezen teher az egyes kötelezettet mértéken felül ne sújtsa. Ennek pedig csak egy módja van: a kötelező, államosított, baleset elleni és életjáradékbiztos i t á s. Ennek minimális költségeit viselje kivétel nélkül minden állampolgár, azok közadó módjára kezeltetnek és beszedetnek, — és meg van oldva azon nagy probléma : hogy nem létezik többé a békés munka és nem csata közben munkaképtelenné vált kolduló nyomorék. Ez természetesen nem zárja ki az ex dehetu seu dolu. vagy a culpából (a culpa levis-nek esetleges kizárása mellett), származó ugy büntetőjogi beszámítást, mint polgári kártérítési kötelezettség megállapítását,— csakhogy itt nem a sérült, hanem maga a kincstár állana szemben a mulasztó féllel. Ezt demonstrálják a kúriai Ítéletek. Es ha nem akarjuk azt, hogy az egyes a reá rótt aránytalan nagy teher alatt összeroskadjon, — akkor mielőbb keil hozzálátnunk e kérdésnek törvényhozási uton való megoldásához. De már most is bekell látnunk, hogy a Kúria nem szeszélyes módon, hanem öntudatosan azon nagy axiómának általános elismerése felé töLapunk mai ssáma 12 oldalra terjed