A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 36. szám - Német birod. törvény a magán biztosító vállalatokról

zása nélkül is megkísérelhető volt és az erről felvett óvás szabályszerű. (1900. december 5-én, 961. sz.) A m. kir. Kúria: A másodbi róság ítélete elsőrendű alperesre vonatkozó nem felebbezett részében érintetlenül marad, egyéb íelebbezett részében pedig, megfelelő indokainál fogva helybenhagyatik. (1901. évi június hó 25-én. 225. v. sz.) A kereskedelmi törvény 238. §-a első bekezdésének az a rendelkezése, hogy a szövetkezeti tag részjegyeit másra atruháztatja, csak abban az esetben nem alkalmazható, ha a részjegyek átruházása az alapszabályok világos és félre nem érthető rendelkezése által teljesen ki van zárva, vagy az igazgatóságnak jóváhagyásától van függővé téve. (A m. kir. Kúria: 1901. június 26. 205. sz. a.) Bűnügyekben. Az a körülmény, hogy a kihallgatott tanú a bűncselekmény által jogaiban megsértetett, magában véve még nem ok meg nem esketésére. I. A m. kir. Kúria: Vádlottnak és védőjének semmiségi panasza folytán: Megjegyezve azt, hogy a B. P. sem 327., sem 375. §-ában nem foglaltatik oly rendelkezés, hogy az esküdtek az Ítéletben névszerint megjelöltessenek, a semmiségi panasz a B. P. 437. §-ának negyedik bekezdése értelmében elutasittatik. Indokok: A tőtárgyalás folyamán a B. P. 384. §-ának 8. és 9. pontja alapján bejelentett s az Ítélet kihirdetése után is fentartott semmisegi panasz alaptalannak találtatott azért, mert O. György tanura nézve a B. P. 221. §-ában felsorolt, a tanú megesketését tiltó esetek egyike sem forog fenn s a sértett megesketése a B. P. 222. §-ának végső bekezdése szerint akkor is, ha magánvádlókép jár el, a bíróság belátásától függ; továbbá, mert Cs. György tanú vallomása az esküdtbíróság határozatában kifejtettekhez képest ingadozó lévén, e tanú megesketése a B. P. 222. §-ának 2. pontja alapján helyesen mellőztetett; végre, mert dr. T. Arthur orvosnak a főtárgyalásra meg nem idézése s az általa O. György testi sértéséről kiállított látlelet felolvasása nem képez oly szabálytalanságot, mely vádlott sérelmével járna, mivel vádlott beismerte, hogy O. Györgyre bottal egyet ütött, az pedig, hogy C). György sérülésének gyógyulása nyolc napig tartott, az eljárás adataival nincs gyengítve. Az esküdtek határozatában ellentmondás nem fcglaltatik, mivel a III. kérdés a törvény rendelkezéséhez képest intéztetett az esküdtekhez arra nézve, hogy vádlott a halált okozott súlyos testi sértést erős fölindulásban követte el s miután a B. T. K. 307. §-ának második bekezdésében meghatározott minősítő körülmények ebbe a kérdésbe bele nem vétettek, kétséget nem szenved, hogy az esküdtek határozatával csupán a B. T. K. 307. §-ának első bekezdésében foglalt erős felindulás fenforgása állapíttatott meg, minélfogva a B. P. 427. §-ának 6. pontjára fektetett semmiségi panasz sem bir törvényes alappal. hdvégre a B. T. K. 92. g-ának nem alkalmazásával sem sértetett a törvény rendelkezése, mert vádlott büntetlen előélete, beismerése és szeszes italtól felhevült kedélyállapota nem fogadhatók el oly nyomatékos és oly nagy számú enyhítő körülményeknek, melyek a B. T. K. 307. §-ának első bekezdésében a halált okozott súlyos testi sértés bűntettére megállapított büntetésnek rendkivüli enyhítését indokolnák. (1901. évi május 22-én, 3,074. sz.) II. A m. kir. Kúria: Vádlott védőjének semmiségi panasza folytán : A semmiségi panasz a B. P. 437. §-ának negyedik bekezdése alapján elutasittatik. Indokok: A védőügyvéd a főtárgyaláson Cs. József sértettnek a megesketését, a B. P. 221. §-ának 5. pontja és a 222. §-nak második bekezdése alapján, ellenezte és minthogy az esküdtbíróság a sértettet megeskettette, semmiségi panaszt jelentett be. Minthogy azonban az eljárás semmi adatot sem derített ki arra nézve, hogy Cs. József a vádlottal ellenségeskedésben lett volna; minthogy Cs. József vallomásának lényegére, de kevésbbé lényeges részeire nézve sem tanúsított ingadozást; minthogy végül a B. P. 222. §-ának utolsó bekezdése szerint a sértett még akkor is megeskethető, ha mint magánvádló jár el: az esküdtbíróság a törvénynek a védelem szempontjából lényeges rendelkezését meg nem sértette, tehát a semmiségi panasz alaptalan. De alaptalan a B. P. 385. §-ának 1. a), b), c), ugy a 2., 3. pontjaira alapított semmiségi panasz is; mert 1. az esküdtek a hczzájuk intézett kérdésekre adott feleleteikkel vádlott ellen olyan tényeket állapították meg, a melyek büntetendő cselekmények tényálladékát magukban foglalják; 2. az esküdtek által megállapított tények kimeritik azokat az ismérveket, melyek a cselekményeket rabi snak és lopásnak minősitik és figyelemmel vádlottnak lopásért 10 éven belül kétszer büntetett előéletére, a B. T. K. 338. §-a is helyesen alkalmaztatott; 3. az esküdtek a vádlottnak a főtárgyaláson hivatkozott részegségével szemben megállapították, hogy a vádlott a terhére rótt cselekményeket nem öntudatlan állapotban követte el; 4. az esküdtbíróság a büntetés kiszabásánál a törvénybe vont határokat megtartotta; 5. a megállapított enyhítő körülmények, a csaknem 20 éves fiatal kor és a szeszes italok élvezetéből erősen felhevült állapot se számuk, se nyomatékosságuknál fogva nem alkalmasak arra hogy a büntetés a su'vos beszámitásu két bűncselekmenyre, a B. T. K. 92. $tk alkalmazásával, szabassék ki. (1901. május 15-én, 2,904. sz,, A védekezés szabadsága nem terjedhet odáig, hogy a védekezés közben használt sértő kifejezések által mások erkölcsi értéke alaptalanul megtámadtassák. . A m kir Kúria: A semmiségi panasz a B. P. oö/. §-anak végső bekezdése szerint a kir. törvényszék másodfokú Ítélete ellen használt semmiségi panaszra is megfelelően alkalmazandó +37. §. negyedik bekezdése értelmében elutasittatik, azonban a kir. torvényszék ítéletének a pénzbüntetés kiszabására vonatkozó része a BP. 384. §-ának 4. pontja alapján ugyanazon törvényszakasz vegso bekezdéséhez képest hivatalból megsemmisíttetik, s a vádlottra mellékbüntetésként kiszabott 10 korona pénzbüntetés, s ennek behajthatatlansága esetére megállapított egy napi fogházbüntetés alkalmazása mellőztetik. Ind ok o k: A semmiségi panasz, mint alaptalan elutasítandó volt azért, mert a kir. törvényszék által megállapított s részben a kir. járásbíróság Ítéletéből elfogadott tényekben büntetendő cselekmény tényálladéka benfoglaltatik, ezzel szemben pedig a ténybeli állítás valódisága az ennek igazolására felhívott és kihallgatott O. P. és Ny. J. tanuk vallomásaival a bizonyítékok szabad mérlegelésére hivatott alsóbiróságok részéről igazoltnak nem találtatott; továbbá, mert ha a H. K.-ról állított bűncselekmény büntethetősége az állítás megtörténte idején már elévült volna is, ez a körülmény vádlott bűnösségét meg nem szüntetné, mivel az állított tények elévülés esetén is alkalmasak volnának arra, hogy K. T.-t közmegvetésnek kitegyék; végre mert a védekezés szabadsága nem terjedhet odáig, hogy a védekezés közben használt sértő kifejezések által mások erkölcsi értéke alaptalanul megtámadtassák. Tekintve azonban, hogy a kir. járásbíróság ítélete ellen csak a vádlott élt felebbezéssel, s ebből folyóan a BP. 387. §-ának harmadik bekezdése szerint a vádlott büntetése nem súlyosbítható, a kir. törvényszék a jelen bűnvádi pernek elbírálásánál annyiban, a mennyiben vádló felebbezése nélkül vádlottra a 14 napi fogházbüntetésen felül 10 korona pénzbüntetést is szabott ki, a törvény által meghatározott hatáskörét lépte tul, miért is Ítéletének a pénzbüntetés s az ezt helyettesítő esetleges egy napi fogházbüntetés iránt rendelkező részét a BP. 384. §-ának 4. pontja alapján ugyané szakasz végső bekezdése értelmében hivatalból megsemmisíteni kellett. (1901. jun. 15. 3,685. sz. a.) A BP. 358. és 361 ij-aiba ütköző semmiségi okot képez, hogy a jogos védelem megállapítására irányzott külön kérdések föltevése a vádlottnak erre vonatkozó vallomása és a védőnek erre alapított indítványa ellenére a BP. 361. íjának megfelclőleg nem az anyagi vagy alaki jog teréről való, hanem a bizonyítás anyagából vont ok alapján utasíttatott el. A m. kir. Kúria: A semmiségi panasznak hely adatik, az Ítélet és az ennek alapjául szolgált tárgyalás a BP. 427. f ának 4. pontja és 361. §-a alapján megsemmisíttetik és az uj esküdtszéki eljárás rendeltetik el. Indokok: A BP. 358. és 361. §-ai parancsoló rendelkezéseinek megsértésével történt, hogy a jogos védelem megállapítására irányzott külön kérdések feltevése a vádlottnak erre vonatkozó vallomása és a védőnek erre alapított indítványa ellenére a BP. 361. §-ának megfelelőleg nem az anyagi vagy alaki jog teréről való, hanem a bizonyítás anyagából vont ok alapján utasíttatott el, minthogy pedig ezzel a BP. 361. §-ának parancsoló rendelkezése megsértetett és minthogy ez a BP. 427. §-ának 4. pontja szerint semmiségi ok, a most felhívott szakaszok rendelkezése alapján az ítéletet és az ennek alapjául szolgált eliárást egész terjedelmében meg kellett semmisíteni, melynek folyományaként a többi semmiségi panasz tárgytalanná vált. (1901. jul. 26.4,480/901. sz. a.) Kivonat a „Budapesti Közlöny^-böl. Csődök: Angyal Ignác e. Körmend, szombathelyi trvszék, bej. okt. 8. félsz. okt. 21. csb. Prugberger Vince dr, tmgg. Mittli Kálmán. - Fürst Gyula e. Vágujhely, nyitrai trvszék, bej. okt. 8. félsz, nov 8. csb. Névery Ignác, tmsrg. Markovits Rezső dr. — Klein Hugó e Dévaványa, szolnoki trvszék, bej. okt. 2. félsz. nov. 2. csb. Pálka Kálmán, tmgg. Mészáros Gyula dr. Pályázatok : A soproni trvszéknél bir ói áll. szent 14 — A gyergyószentmiklósi jbiróságnál albirói áll. szept í4 - A siklósi jbiróságnál aljegyzői áll. szept. 14. - A komáromi jbiróságnál aljegyzői áll. szept. 15. - Az erzsébetvárosi trvszéknél aliegyzői áll. szept. 18. - A beregszászi trvszéknél bir ói áll szept 19 — A mármarosszigeü trvszéknél aljegyzői áll. szept 19. - A törökbecsei jbiróságnál aljegyzői áll. szept. 19. A kalocsai kir. közjegyző irodájában egy gyakorlott jelölt, esetleg ügyes segéd alkalmazást kap. -_. •>H'i.,TÍUitiO «TOK>ll> RÉVAI LAJOS dr. lakik V., Kálmán-utca 16. _?TILLERJIÓR_d^lakik V., Rudolf-rakpart 3