A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 36. szám - Német birod. törvény a magán biztosító vállalatokról

254 A JOG s ég let fenforgásának kimutatása nem kívántatik meg, ellenben megtagadható az engedély, < ha az üzemterv a törvénybe ütközik* vagy «ha a biztosítottak érdekei nincsenek elegendően megóva és a biztosításból eredményező kötelezettségek tarlós teljesíthetősége nincs eléggé okadatolva», végül «'na oly tények forognak fenn, melyek azt a feltevést megengedik, hogy a törvényekbe vagy a jó erkölcsökbe ütköző üzem feltételezhető*, de függővé tehető az engedély egy meglehető biztosíték megadásától is, a mely jelentőséggel bír a felügyeleti hatóság egyes kényszerintézkedései keresztülvitelének esetén, minő p. o. az elnökség helyébe egybehívandó ülések és az azokban való elnöklés esetében (65. §.). Különös sulylyal bírnak az általános, minden biztosítási szerződés alapjául szolgáló feltételek iránti követelmények (9. §.) melyek a jogvesztési záradékokkal eddig űzött visszaéléseknek gátat vetnek. A német polg. törvénykönyv, mely a szerződések szabadságának álláspontján áll, e részben eddig csak igen csekély segélyt nyújtott. Az érintett szakasz megengedi ugyan «az általános biztosítási feltételektől való eltérést a biztosított terhére, — de csak különös okoknál fogva és azon feltétel mellett, hogy a biztosított a szerződés megkötése előtt ezen eltérésekre egyenesen figyelmeztettetett és ezekhez írásbeli beleegyezését adta.» Tehát mégis lesznek eltérések a biztositolt érdekében gondosan megvizsgált és jóváhagyott üzemtervszerü feltételektől — és ekkép mégis lehetséges lesz egyes esetekben a magánjogi kizsákmányolás, anélkül, hogy ez a kedvezőtlen megállapodás semmiségét maga után vonná. Korrektivumul szolgál itt a fenn idézett 61. és a 67. §. Utóbbi szerint «a felügyeleti hatóság jogában áll akkor, ha a vállalat ismételve kötelességellenesen jár el, vagy ha üzletvezetése, illetve vagyonállapota megvizsgálásánál oly súlyos visszaélések észlelhetők, hogy az üzem folytatásánál a biztosítottak érdekei veszélyeztethetnének, vagy ha az a jó erkölcsökbe ütközik, — az üzlet folytatását oly hatálylyal betiltani, hogy uj biztositások nem köthetők, korábban kötöttek fel nem emelhetők vagy meg nem hosszabbithatók. Bár előzetesen is kiküszöbölhetők az üzemtervből a7. §. alapján mindazon, a biztosításra nézve veszélyes feltételek, melyekben a biztosított esemény beálltával az akkor esedékes teljesítményekről és a biztosított járulékáról (9. §.) a biztosítási szerződés tartama, felmondása és hallgatag meghosszabbításáról (4. §); a részletfizetések elmulasztásának jogkövetkezményeiről, a vitás kérdések eldöntéséről, (különösen választott bíróságok utján,) a biztosítottnak részesedéséről az üzleti nyereményfölöslegekből és végül életbiztosításoknál a biztosítási kötvényekre előre teljesített fizetésről vagy kölcsöuökről van szó. A 10. §. szerint «a biztosítási szerződés megkötése előtt a biztosítottnak az irányadó ált. bizt. feltételek egy példánya külön átvételi nyugta mellett kézbesítendő. «A 41. §. szerint pedig az alapszabályok vagy az ált. bizt. feltételek változtatása a fennálló biztosítási viszonyt csak akkor érinti,» ha a biztosított a változtatáshoz határozott beleegyezését adta*. Egyebekben is gondoskodik a törvény az üzletvezetés világosságáról és áttekinthetőségéről és annak eredményéinek nyilvántartásáról, valamint a vagyon biztos elhelyezéséről. (99. §.) Minden leplezés szigorú büntetés alá esik (105. és köv. §§.) és azért ez a felügyeleti hatóságnak bőséges vizsgálati jogot ád. (65. §.). Az életbiztosítási díjtartalékok tekintetében a biztosítottaknak ép ugy, mint a jelzálog intézetek záloghitelezőinek a többi csődhitelezők előtti elsőbbség van biztosítva, és érdekük a csődtömeggondnok mellé rendelt külön gondnok által lesz képviselve és megóva. (62 §.) Csőd csak a felügyelő hatóság indítványára rendelhető el (68. §.). Angol mintára (<Act to amend the law relating to Life Assurance Companies» cimü törvény 1870. évi aug. 9-ről) gondoskodik a 69. §. arról, hogy egy sülyedő vállalat lehetőleg a teljes összeomlás veszélyétől inegóvassék. így jogában áll a felügyeleti hatóságnak valamely életbiztosító vállalatnak lolyó biztosításaiból eredményező kötelezettségeket, annak vagyoni áll.-potához mérten, de legfölebb 33Vs°/u-al leszállítani és mérsékelni Csó'dnyitás esetében máskülönben az életbiztosítási viszony végét érné és a biztosított csupán, — a biztosítási viszonyból származó messzebbre terjedő igényeinek sérelme nélkül, — csak azt az összeget követelhetné, mely a számszerű díjtartalék címén a csődnyitás időpontjában reá esik. Külön intézkedések alá esnek a külföldi biztosító vállalatok (85. §.), melyek csak bizonyos határozottan megjelölt előfeltételek mellett nyerhetnek iparűzési engedélyt; ezt azonban a birodalmi kancellár, belátása szerint meg is tagadhatja. Különös fontosságúak az átmeneti intézkedések már azon okból is, mert az uj törvény már fennállott virágzó és dúsan fejlődött, működésben lévő biztosító intézményekkel volt kénytelen számolni, melyeket oktalanság lett volna durva kézzel károsítani. Itt csak a törvénynek lassú alkalmazásáról lehet szó. Az ily intézetek nem szorulnak különös iparengedélyre, habár általában a birodalmi felügyeleti hatóság, vagy az illető országos hatóság felügyelete alatt is állanak. De ezen intézetek felett is megkondult már a halálharang. Nyilt kérdések és feleletek. Kinek van igaza ? (Kérdés.) S adós F-nek 300 frtnyi haszonbér összeggel. Sz. I. magára vállalja S-nek F. iránti 300 frtos haszonbér tartozását egyenes adósként s ad ezen összegről egy váltó-elfogadmányt F -nek. F. értesülvén arról, hogy az ő váltó-adósa: Sz. I. ingatlanaitárulja, előjegyeztette 300 frtos váltókövetelését a váltó elfogadójának Sz. I-nek ingatlanaira, minek folytán Sz. I. ingatlanának vevője Sz. M. a 300 frtos váltótartozás előjegyzett zálogjogának terhével Írathatta csak nevére a megvett ingatlant. A vevő megjelent F.-nél s előadta, hogy ő megvette Sz. I. birtokát s a vételárból ki óhajtja fizetni Sz. I.-nek F. iránti váltótartozását, de éppen most nincs meg a kérdéses összege, fogadjon el tőle F. egy 300 frtos va toelfogadmányt s adja ki Sz. I. 300 frtos váltóját s törlési engedélyt! F. kiadta Sz. M. kezéhez Sz. I. 300 frtos váltóját, törlési engedélylyel együtt s elfogadta ezek helyébe Sz. M. 300 frtos váltóját. Sz. M. az Sz. I.-nek járt vételár kifizetésekor levonta a vételárból Sz. I.-nek F. iránt fennállott 300 frtos váltótartozását, miután o azt saját váltó-elfogadmányával egyenes adósként magára vállalta. Sz. I. azt állította, hogy ő F.-nek nem adós 300 frtnyi váltoösszegge), ily váltót ő nem adott F.-nek, az tehát illetéktelenül s jogtalanul vette át Sz. M.-nek 300 frtot váltó-elfogadmányát cserébe az Sz. I. féle hamis s értéktelen váltóért! Sz. I bepereli F.-t, hogy fizessen neki (Sz. I.-nek) 300 frtot k é sz p é n z b en azért, mert Sz. M. tartozatlanul fizette le ezen összeget Sz. I. helyett és terhére váltó-elfogadmány adásával, miután ő (Sz. I.) el nem ösmeri, hogy ama 300 frtos váltóösszeggel F.-nek adósa lett volna. Kérdés: n •> n r 1. hogy van-e Sz. I.-nek kereseti joga F. ellen 300 frt készpénz iránt ? — Ha nincs: 2. van-e Sz. I.-nek kereseti joga F. ellen Sz. M. 300 frtos váltóelfogadmányának kiadása iránt azon alapon, hogy a váltóval fizetett Sz. M. egy személynek tekintendő Sz. I.-vel, ki helyett s kinek terhére a fizetés történt? — S ha igen: 3. gyakorolhatja-e Sz. I. a váltó visszakövetelést feltétlenül vagy csak azon feltétellel, hogy F. visszahelyeztessék a régi állapotába, t. i. hogy visszakapja a régi Sz. I.-féle 300 frtos váltóját s Sz. M. állíttassa vissza ezen váltóösszeg tkkvi zálogjogát ? Az első kérdésre fogadás történt. A melyik álláspont mellett több vélemény fog nyilvánulni, azon álláspont lesz nyertes. Kérem t. szaktársaimat szíveskedjenek ezen kérdésekre véleményeiket nyilvánítani.*) Sándor Ferenc dr, vágsellyei ügyvéd. Irodalom. Csarada János dr: A tételes nemzetközi jog rendszere Budapest, 1901. A hosszú ideig nagy tekintélynek örvendett német dogmatikus jellegű nemzetközi jogi munkák után, minők kivált Heffteré és Bluntschlié voltak, a hírneves szentpétervári tanár és államtanácsos: Martens Frigyes vitte e nagyfontosságú tudományszakot a történelmi módszer medrébe. Az orosz cárnak historikus horderejű kezdeményezését, mely a hágai békekonferenciát és megállapodásokat eredményezte, a közvélemény általában Martens szellemi befolyásának tulajdonítja, kiben a gyakorlati érzékű politikai éleslátás a theoretikus tudóssal szerencsésen egyesült. Voltaképen helytelen azt mondanunk, hogy ő a nemzetközi jogtudomány szakát a történelmi módszer segítségül hívásával karolta fel, mert hiszen itt egyáltalán nem apriorisztikus tételeknek historikus illusztrálásáról lehet szó, melyek más egyéb módszerrel is tán megmagyarázhatók, hanem kizárólag az élet tényeiből, a nemzetközi viszonylatokban felismerhető jogi intenciókból kell az elveket levonni, óvakodva a generalizálástól, mely bár a szerző jogi meggyőződésének vajmi gyakran megfelelne, de az élet adatai által fedve nincsen. Martens alaposan szakított volt az apriorisztikus dogmák odaállitásával és szemrevaló theoretikus rendszerek konstruálásával, melyek legfeljebb az illető irók egyéni s bár nemes sugallatu óhajtásait foglalták egybe, de a tételes nemzetközi jogtól nagyon elmaradtak, illetőleg azt utópisztikus és az iróra nézve sokszor kényelmes módon negligálták. Ha valaki, ugy nálunk Csarada János érezhette súlyosan e tudománynál a methodus változtatásának szükségét, ő aki már *) Kivánatának, hogy saját véleményünket is nyilvánítsuk és azt még a jelen számban, a kérdés megjelenése alkalmával közzé tegyük — elvi szempontból nem tehetünk eleget. Ily eljárás mellett mások nézetének esetleg praejudikálnár.k és őket véleményük S'abad nyilvánításában feszélye;nők. E rovatot éppen azért nyitottuk, hogy tág olvasó körünknek alkalmat nyújtsunk, minden kontroverz kérdés felett szakszerű nézetének szabad és semmiféle melléktekintetek által nem korlátolt kifejezést adni. Ezen véleményszabadság azonban bizonyára csorbát szenvedne, ha magunk is leszállnánk a porondra és állást foglalnánk. Kivételt - miként erről éppen mai számunkban meggyőződ\ hetik - csakis a szerkesztőségi üzeneteknél teszünk, itt pedig azon okból, • mert az illető, tanácsért hozzánk forduló kartársunk éppen csak a mi saját nézetünket akarja tudni. A szerkesztőség.