A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 36. szám - Német birod. törvény a magán biztosító vállalatokról

A JOG 253 megszívlelje, az kitűnik annak a megfigyeléséből, mennyire eredendő bűnünk nekünk már régóta, kogy tétlenül nézzük ennek az emiitett belliim omnium contra omnes-nek pusztításait. Az, ami a mi gazdasági életünket oly hátrányosan különbözteti meg a nyugati nemzetekétől, az éppen ez a szervezetlenség, a közös gazdasági érdekek körüli tömörülés majdnem teljes hiánya : az egyeseknek egymás elleni elkeseredett küzdelmében mily végtelen mennyisége azon erőnek pocsékolódik el, melyet kellő szervezés mellett a közös jó előmozdítására lehelne gyümölcsözően felhasználni! Pedig amint az egyestk hatalmi állását a megváltozott viszonyok folytán gazdasági faktorok adják meg, ugy hovatovább ezek válnak kritériumaivá a nemzetek súlyának is ; s ez, kapcsolatban azzal a ténynyel. hogy Magyarországot a természet mindennel megáldotta, ami egy nemzet hatalmas és boldog voltára szükséges, feladatává teszi minden a gazdasági életre befolyással biró kodiükációnak, e gazdasági élet fellendítésére megtenni minden tőle telhetőt. A gazdasági erők e szervezése nem a magánjogi kódex feladata. Az összes gazdasági erőforrásoknak kellő ápolása az, amit a magánjog kodifikálásától ez irányban követel a politika, mert a külföldtől való gazdasági függőségünk annál csekélyebb, minél sokoldalúbb saját termelésünk; e függőségünk pedig az a polip, amely száz karjával odatapad testünkhöz, s mozgásunkat lehetetlenné teszi, vérünket szu ja. Hogy ez a «kellő apolás» mily mértékű legyen : ez a kodihkatórius probléma legnehezebb része. Láttuk az imént, hogy a modern magánjog a társadalmi osztályok joga. és pedig a részben termelési ágak szerint differenciálódott társadalmi osztályok joga : a termelési ágak protekciója tehát az illető társadalmi osztályok protekciója. Az eg\edü!i irány adó a protekció mértéke tekintetében csak ez lehet : a magánjogi kódex nem arra való, hogy napi politikát csináljon, s azért nem kedvezményezhet egy bizonyos termelési ágat a másik továsáia; de a mennyiben hatalmában áll, meg kell teremteni mindazon eszközeit az egyes termelési ágak fejlesztésének, meljekaközvagyonosodást mozdítják elő akár közvetlenül, akár közvetve; meg kell teremttnie ép azért, hogy a naponkint változó szükségletekhez képest naponkint változó konkrét politika minden iránya megtalálja a kódexben a szükséges támogatást.1 E szempontok gyakorlati keresztülvitelére fe:tegetéseink fonalán lesz alkalmunk bőven ; nem a mi hibánk, ha ezek az általános elvek annyira közszájon forognak, hogy jelszavakká lettek, melyek mögött senki sem gondol semmit. Az itt vázolt gondolatmenet talán alkalmas volt kimutatni, hogy a jelszavak mögött megszi. lelendő igazságok rejtőznek. Szóval: a jövendő magánjognak egységes politikával ke 11 íendelkeznie; ez a politika nem lehet az individualizmus politikája; ami magában foglalja egyrészt a jelszót: «los von Rom», másrészt régi jogunk példaadásának megszivlelését, harmadrészt pedig a társadalmi szükségletek szempontjának önálló és bátor érvényesítését : a kódexnek az igazságot kell keresnie: nem az individuális igazságot, melynek alapképlete az egyenlőség, hanem a szociális igazságot, melynek mértéke a cél: az emberi társadalom boldogulása2; ez az igazság a politika szűrőjén keresztül nyerhető csupán, melynek hogy minő anyagból kell gyártva lennie, im láttuk : a mai és jövendő társadalom gazdasági alapú, kettős irányú differenciálódása (vagyon erő és termelési ágak szerint megoszlása) lehet csak kiinduló pontja e politikának, kiegészítve a közvagyonosodásnak a másik kettőt is átfogó szempontjával. Jelen tanulmányok a nélkül, hogy szerves egészet alkotnának, e politika kimagaslóbb irányelveinek a részletekben is keresztülvitelét kisértik meg. E kísérlet sikerétől függ a további részletkérdések kidolgozása és az igy nyert anyagnak organikus egészszé való összefoglalása. Külföld. Német bírod, törvény a magán biztosító vállalatokról. A magán biztosító vállalatokról szóló, német birodalmi törvény f. é. május hó 12-én lépett életbe. Ugy jogi, mint közgazdasági szempontból is e törvény a legjelentékenyebb ujjáalkotások egyike és e fontos forgalmi ágnak alapos és egységes rendezése iránt rég táplált óhajtásnak tesz eleget. Azt a hézagot, melyet a német polg. tvkönyv életbeléptetési törvényének 75. §-a az országos biztosítási jog érdekében nyitva hagyott, legalább közjogi oldaláról kezdi betölteni. Kísérletet tesz ugyanis a biztosító és biztosított közti jogviszonynak kielégítő alakítására és evvel erős alapot teremt a később alkotandó egységes biztosítási magánjognak. Indokolásában e részben a következőket mondja: «tár') Ennek bővebb kifejtését lásd alább. '-) Ezt hangsúlyozta Imi ing is a Jogászegyletben a Tervezet bemutatása alkalmából tartutt előadásában. gyilagos okok is a mellett szólanak, hogy a közigazgatási jog reformja elsőbbséggel bírjon. Ennek alakulása, kiváltkép pedig a biztosítási üzem állami ellenőrzésének módja, a fontosabb mozzanatok tekintetében szükségkép visszaható erővel fog birni a biztosítási üzletre nézve a szerződő felek közt fenforgó magánjogi viszonyokra. Minél jobban kihat a közigazgatási jognak és a felügyeleti hatóságnak működése arra, hogy a biztosítók és a biztosítottak jogai és kötelességei a biztosítási feltételek és azok alkalmazása által világosakká és érthetőkké váljanak és kizsákmányoló, zaklató, csalárd vagy tévesztő szerződési feltételek azokból kiküszöböltettessenek, — annál kevésbbé lesz a magánjogi törvényhozásnak alkalma, a felek szerződési szabadságát kötelező jellegű határozatokkal korlátozni.* Természetesen minden attól függ, hogy mikép fogja a birodalmi felügyeleti hatóság az uj törvényt és az abban reá ruházott nagy hatalmat gyakorolni és érvényesíteni. Az indokolás szerint a felügyeleti hatóság nem csupán a felügyeletnek külső látszatát kelteni, hanem tényleges védelmi tevékenységet kifejteni akar. És éppen ezért nagy hatáskörrel kellett felruháztatnia, melynek határain belül széles mérlegelési joggal is kell rendelkeznie. A tárgyilagos eljárás garanciáját első sorban a birodalmi hatóság szervezésében kell keresni. Tehát nem magában az intézményben, hanem az annak keresztülvitelére hivatott férfiakban keresendő a német biztosítási ügynek jövőbeni üdvös fejlődésének a kulcsa; nem a törvény rideg betűjének alkalmazásában, hanem a biztosítási gyakorlat terén szerzett bő és érett tapasztalatban. Nehéz és felelősségteljes feladat vár ebből folyólag az államhatalom felügyelő közegeire, sőt a siker és a feladat pontos teljesítése sem várható feltétlen biztonsággal minden egyes esetben. «Abból azonban — igy szól az indokolás — hogy némelykor csak megközelítő sikereket várhatunk, korántsem szabad azt következtetni, hogy a hatóságok egyáltalában semmittevésre legyenek kárhoztatva és képtelenek legyenek az állami intézményekbe vetett bizalom sérelme nélkül a biztosító vállalatokat ellenőrizni. Kétséget nem szenved, hogy a létező bajok kiderítése és azok elhárítása könnyebben sikerül az állami hatóságoknak, mint az önsegélyre utalt biztosításra szorultaknak és a magára utalt magánbirálatnak.> Hivatkozik az indokolás e részben a Svájcban fönálló és nem csak a szakértők, de a biztosítottak részéről is igen kedvezően elbírált állami ellenőrzésre. Itt is kevésbbé a törvény tartalma, mint annak kezelése mozdítja elő a sikert; mert a felügyeleti hatóságok jogait szabályozó ottani rendelet igen szűkszavú, ellenben a hatóság törvényes felhatalmazása igen messzire terjed és csak a biztosító vállalatok javára emelt törvényes korlátok állal van határolva. És ezen kellő szakismerettel biró hatóság mégis képes a biztosítottaknak hathatós védelmet, a solid üzemű biztosítási vállalatoknak pedig bő támogatást és serkentést nyújtani. Minden fontosabb határozat a birodalmi felügyelő hatóság (72. §.) collegiális ülésében, a szakértőkből alakult u. n. •biztosítási kültanács» (Versicherungs Beiralh) közreműködése mellett lesz hozva. A biztosítási szakértőkacsászár által lesznek a szövetség tanács előterjesztése alapján 4 évi időtartamra kinevezve. Állásuk tiszteletbeli és fizetéssel nem jár. Az itélő tanács áll 3 rendes és 2 kültagból; felebbvitel esetére hason módon alakult tanács határoz, mely azonban még egy bírósági és valamely német legfőbb közigazgatási bíróság egyik tagjával lesz kibővítve. A kültagok sorából azonban ki vannak zárva az állami tűzkár és marhabiztositási intézetek vezetői és tisztviselői, — jóllehet ezek szakértelme itt igen jól volna értékesíthető. De kizárja azt a magán biztosítási vállalatok ellenségeskedése, a melyek amúgy is e törvényben közeledő végüket sejtik, holott az csak az önkénynek, és a gazdasági szabadság jogos mozgalmának megóvása mellett, annak gaz kinövéseinek akarja végét vetni. Az állami biztosító intézetek nem tartoznak ezen felügyeleti hatóságnak hatásköre alá és alkalomadtán a birodalmi felügyelet helyébe az országos felügyelet is léphet. A 64. §. szabályozza a birodalmi f. ü. hatóság jogkörét. Feladata «a biztosítási vállalatok egész üzemforgalmát, különösen pedig a törvényes szabályzatok betartását és az üzemterv (Gescháftsplan) egybehangzó keresztülvitelét ellenőrizni. Jogában áll tehát oly intézkedéseket tenni és azokat rendbirságokkal is kierőszakolni, melyek alkalmasak az üzleti forgalomnak a törvény szabályaival és az üzemtervvel való összhangba hozatalára vagy oly visszaélések elhárítására, melyek a biztosítottak érdekeit sértik, vagy a jó erkölcsökbe ütköznek. Kiegészítik e szakaszt a 4—14. §§.. Ezek szerint oly biztosítási vállalatok, melyek az élet- (ide tartoznak a rokkantság, aggkor elleni, özvegy, árva, kiházasitási és katonai szolgálati biztositások is) baleset-, tűz- és jégkár biztosítás céljából alakultak— csakis részvény-társaság vagy kölcsönösségen alapuló biztosítási szövetkezetek alakjában szerepelhetnek és kieszközölni tartoznak az üzlet folytatására felügyelő a hatóság engedélyét «A kérvényhez az üzemterv (Gescháftsplan) is mellékelendő, mely a vállalat célját és berendezését, annak szándékolt területét, valamint azon körülmények világos előterjesztését is kifejteni tartozik, melyek a vállalatjövendőbeli kötelezettségének teljesítését biztosítani képesek.* Ezen üzemterv lényeges alkatrészei a társas szerződés vagy alapszabály, továbbá az «általános biztosítási feltételek* és a szükséges technikai üzemalapzatok (Gescháfts-Unterlagen). A s z ü k-