A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 36. szám - A modern magánjog gazdasági hátteréről

252 A JOG Elismeréssel kell adóznunk a tudós szerkesztőnek, ki megtartotta temperamentumát, s főleg a német iránynyal szemben hazai jogfejlődésünk speciális irányát szem előtt tudta tartani, s csak azt változtatta, a mi a haladó jogfejlődés követelménye szerint változtatandó volt. Folytatása következik. A modern magánjog gazdasági hátteréről*). Irta MESZLÉNY ARTÚR dr, budapesti aljegyző. A jövő jogának ebben az egyben mindenesetre vissza kell térnie a régi magyar joghoz: a törvényalkotónak meg kell előbb alkotnia a jövő magánjog politikáját ; s ezen építenie fel magát a jogrendet. Melyek e politika lényeges irányelvei? Helyesen indul ki a Tervezet is1) a létezőből. Adott egységeknek veszszük mi is a mai társadalmi élet fő oszlopait az egyéni tulajdonjogot, a családi szervezetet, az egyéni örökösödést, a pénzgazdaságot, a munkának pénzzel való megvásárolhatóságát. Mindezeknek azonban szigorúan körülirt határok közé való szorítása: ez a magánjogi politika első posztulátuma. Alapul e posztulátum részint az emberi feljlődés parancsszaván általában, részint hazai viszonyaink megfigyelésén különösen. Megmondottuk már az imént, hogy a mi szemünkben a jog : szerszáma az emberiségnek — egy a sok egyéb szerszám közül — melylyel boldogulását elérni igyekszik. Ezt a szerszámot épugy finomítja, alkalmasábbá teszi az egyik generáció a másik után, a miként mindjtökéletesebbekké válnak közlekedési eszközeink, kórházaink, bútoraink, ruházatunk, nyelvünk és tudásunk. Alkalmazkodik a jog is az emberi müvelőlődés haladásához : alkalmazkodnia kell ahhoz az irányhoz is, mely egész kétségtelenül rá fogja nyomni bélyegét a jövő századok társadalmi fejlődésére. Ez az irány, amelynek csillagképe alatt fog állni az a kor, melynek számára a magánjog készül : a társadalmi erőknek gazdasági célok szerint való tömörülése, differenciálódása lesz. Lehet azon sokat vitatkozni, de túlhaladná ez essay keretét, hogy vájjon egyáltalán a társadalmak fejlődése nem-e áll ebben a tömörülésben, differenciálódásban ? Az bizonyos, hogy a jelen és még inkább a közvetlenül előttünk álló társadalmi szervezkedés fundamentum divisionis-a a gazdasági érdekek különbözősége leszen. Kényszerű következése ez a rendi különbségek megszűntének egyrészt, a gazdasági elet óriási fellendülésének, a vagyonbeli különbözőségek nagymértékű térfoglalásának másrészt. Azok, akiket az a forgatag véletlenül ugy fogott meg, hogy alul kerültek a létért való küzdelemben, mindinkább tudtára ébrednek annak, hogy rájuk szorultak azok, akik felül vannak : hogy csak azért vannak amazok felül, mert ők alul vannak, s mindinkább tudatára ébrednek annak, hogy e szükségességük nekik adja kezükbe a hatalmat, amint egységesen képesek föllépni az uralmon levők ellen. Az emberi természet legelemibb törvénye hozta magával, hogy a szervezkedéssel szemben az uralom lévők hasonló szervezkedéssel védekeznek. A vagyoni különbségek alkotják tehát az első képletet, amely szerint a gazdasági alapú társadalmi jegecesedés indul. A második, époly jelentős, a termelési ágak szerinti kristályozódás. A szabad verseny a társadalmat egyetlen nagy piaccá átalakította, melyen mindenki körülbelül annyit ér, a mennyi értéket a termelés általa űzött ágának tulajdonit a közmeggyőződés. Az egyes termelési ágak tagjainak tehát közös érdekük, hogy az ő termeivényük értéke minél magasabb legyen : s e közös érdek készíti őket ez alapon való szervezkedésre. Ez a közmeggyőződés persze lehet téves: az értékelés tényén ez nem változtat semmit. Sajnálattal bár, mellőznünk kell itt mindezeknek tudományos bebizonyítását: az elmondottak érintik a folyamatban léyő szervezkedés diagnózisának legkimagaslóbb pontjait, s illusztrálására annak a fent kimondott tételnek, hogy a folyamatban lévő társadalmi szervezkedés alapiránya a társadalmi erőknek gazdasági célok szerint való tömörülése — ez tán elegendő. De aki nem hiszi: az figyelje meg a jelenleg Európa majd minden államában — fájdalom, a közélet terén is — folyó érdekharcokat és mondja meg, vájjon ezek leghatalmasabbjai és leghevesebbjei nem a gazdasági érdekekért vívattak *) Részlet szerzőnek «Magánjogpolitikai tanulmányok)) cimü. most megjelent müvéből. >) Jkvek I. 14. 1. és vivatnak-e, s az újonnan alakuló szervezkedések nem túlnyomóan gazdasági érdekek körül történtek-e, végül nem az egyes termelési ágak alkotják-e a táborokat, amelyekben a küzdő felek egymással szemben állanak? Ez nem egyéb, mint a bellum omnium contra omnes. az ősállapot — nagyban, mindaddig, mig az állam megszoritólag, rendezőleg, békéltetőleg közbe nem lép. A rendi szervezkedés idejében — a rendiség fogalma közjogi voltának megfelően a társadalmi küzdelmek szintere a közjog volt; a gazdasági alapú szervezkedés korában — ismét megfelelően a gazdasági élet magánjogias természetének — a társadalmi harc a magánjog terén fog játszani.-) A minta rendiség korában, a midőn a közjogi állás adta meg az egyén társadalmi pozxióját, az állam kénytelenült szigorú szabályokkal körülhatárolni azt a hat alomkört, amelyet az egyénnek rendi alapon nyugvó társadalmi pozíciója biztosított; ugy a gazdasági alapú szervezkedés korában is az állam feladata hasonló precizitással megszabni azt az egyéni hatalomszférát, amelyet gazdasági alapon nyugvó társadalmi pozíciója neki nyújt. S épugy, amint amaz egyedül a közjog terén történhetett, ugy ez egyedül a magánjog területén mehet végbe; vagyis a jövendő magánjognak tartalmaznia kell azokat a korlátokat, melyeket az egyes, gazdasági alapokon felépült társadalmi osztályok egymásközti egyensúlya szükségesekké tesz. Le kell mondania a magánjogok korlátlanságának elvéről, nem elégedhetik meg azzal, hogy kitkit megoltalmaz ama jogok élvezetében, melyet a harcban prédakép megkerített a maga számára : a magánjog az egyének jogából a társadalmi osztályok jogává lett azáltal, hogy a társadalmi küzdelem a közéletből a magánéletbe, tehát a közjog területéről a magánjogéra helyeztetett átAz a tény, hogy a társadalmi életnek gazdasági alapú differenciálódása a társadalmi harc gyújtópontját a magánjogba tette át, az egyéni érdekek védelme módjának jelentékeny átalakulásával járt. Amint a magánjog vállalja magára azr, hogy az egyének és a társadalmi osztályok pozícióját meghatározza : nem állhat meg a vagyoni érdekek szabályozásánál. A vagyoni viszonyok csak egy részét, bár jelentékeny részét teszik azoknak a vonatkozásoknak, melyeken egyének és osztályok társadalmi pozíciója nyugszik ; az e pozíciót meghatározó jogrendszer nem kevésbbé lényeges kiegészítőjét teszik a nem vagyoni érdekek védelmét tárgyaló jogszabályok. E szabályokat is azelőtt a közjoghoz sorolták, mint minden szabályt, mely a társadalmi osztályalakulásra közvetlen ingerenciát gyakorolt ; az uj fejlődés ezen szabálycsoport helyéül is a magánjogot jelöli ki, a társadalmi harc egyéb normáinak is színhelyét. Az, hogy éppen a gazdasági alapon indult megoszlás juttatja a magánjogba a nem vagyoni érdekek védelmét, csak látszólagos ellentmondás: látni fogjuk alább, hogy éppen ez a gazdasági alapú differenciálódás tette a nem-vagyoni érdekek védelmét társadalmi problémává, döntő fontosságúvá az osztályalakuláí tekintetében. Látni fogjuk, hogy a nem-vagyoni érdekeknek a jogi oltalom körébe való bevonása egy egész társadalmi osztály létjogosultsága elismerése, azok kizárása pedig ugyanazon nagy társadalmi osztály létjogosultságának negációja : a vagyontalan néposztály társadalmi sorsa ez érdekek védelmének mikéntjén fordul meg. Ez megfejtése annak, hogy a modern magánjogtudomány és legiszláció egyaránt a legújabb időben élénk érdeklődéssel fordul a nem-vagyoni érdekek magánjogi védelmének problémája felé ; ez a magyarázata annak, hogy csak ma «fedezték fel» azt az igazságot, hogy a nem vagyoni érdek is magánérdek, és az azt szabályozó jog is magánjog. Hogy a magyar kódexnek még saját életünkben gyökerező okai is vannak arra, hogy az idők folytának e morálját '-') Hogy éppen Magyarország mennyire kellő közepében van az átmeneti állapotnak, mutatja az, hogy a napi politika is éppen most kezd érdeklődni a gazdasági kérdések iránt. S ennek felel meg az is hogy a rendiség - ha kiveszett is az államrendből, - nem veszett ki végkép a társadalmi életből. A jelen kor az, melyben fokozatosan váltja tel azt a gazdasági differenciálódás. Az átmenet lázának l eli tulajdonítanunk különben tán azt a sajnálatos tényt is, hogy a társadalmak legtöbbje nem ismeri fel az események e logikáját és a gazdasági osztályalakulas küzdelmeit beviszi a közjogba. A politikai pártok gazdasági a apu szervezkedése Poroszországbői kiindulva, hol az a legszélsőbb alakjában ment végbe, rossz példát adott más nemzetek közéletének: a nyavalyát a mi nemzetünk vérébe is beoltották - ki tudja, hogy szabadulunk tőle! A társadalmi érdekharc folyását megakasztani nem lehet; de at lehet tereim a számára a természetes fejlődés kiielölte mederbe; s annak a küzdelemnek, melyet a jelenlegi kormány is tiszteletreméltó buzgalommal folytat a közélet terén ama dekomponáló törekvések ellen, melyek a gazdasági szakadást ott is kitörésre juttatni igyekeznek, egyeíoJ Ín°nPLe tnt"Ja,rlna °Iy kódex, amely megmutatná, hogy ennek a arsadalmi harcnak - az általa vont erős védőgátak kozott - az o területén belül nyitott mederben kell lefolynia.