A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 36. szám - Bűnvizsgálatok közlése

Huszadik évfolyam 36. szám. Budapest, 1901. szeptember hó 8. Szerkesztőség: V„ Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) HP ÍZ IGmJHÚM ÉRDEKEINEK ÍÉPTISELETÉRE. A MAGYAR C'CIÍÉD!, BÍRÁI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják RÉVAI LAJOS dr. STILLER MOR dr. ügyvédek. Felelős szerkesztő STILLER MOR dr. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre ... 3 korona Fél « - 6 « Egész « ... 12 « Megjelen minden vasárnap. Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalványnyal küldendők. TARTALOM: Bünvizsgálatok közlése. Irta Ödön fi Miksa dr., budapesti ügyvéd — A magyar polgári perrendtartás tervezetéről. Irta Vályi Sándor dr. budapesti járásbiró. — A magyar ált. polg. tkönyv tervezetének ismertetése. Irta D o m j á n L. sajószentpéter' aljárásbiró. — A modern magánjog gazdasági hátteréről. Irta M e s z 1 é n y Arthur dr. budapesti aljegyző. — Kűlfö'd (A magánbiztosító vállalatokról szóló német birodalmi törvény) — Nyilt kérdések és feleletek. (Kinek van igaza ? Irta Sándor Ferenc dr. végséllyei ügyvéd). — Irodalom (C s a r a d a János dr : A tételes nemzetközi jog rendszere, ismerteti Lers Vilmo; dr. kereskedelemügyi miniszteri titkár) — Vegyesek — Szerkeszt öségi üzenet. — Kúriai és táblai értesitések. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Fclsöbi rósági határozatok és döntvények. — Kivonat a «Budapesti Közlöny»-ből. — Hirdetések. Bünvizsgálatok közlése.*) Irta ÖnÖNFI MIKSA dr. budapesti ügyvéd. Ausztriában törvényjavaslat készült a bünvizsgálatok közlésének megtiltásáról. Ausztriában régi a btkv., régi az eljárás ; akkor még a sajtó e téren elkövetett túlkapásaitól nem tar tottak. Amint azonban bekövetkezett az idő, hogy a sajtó visszaél azon bizalommal, melyet a törvény belé helyeze'.t midőn nem ti'totta meg a bünvizsgálatok közlését, nyomban jön a megtorlás, uj törvény, mely megtiltja, he gy a vizsgálatok (ezzel kapcsolatban természetesen a büntető és fegyelmi feljelentések) közöltessenek. Lássuk, hogy állunk e téren nálunk Magyarországon Az 1897. évi XXXIV. t.-c. 20. §-a megtiltja a zárt tárgyalások közlését. Ettől eltekintve, az emberek erkölcsi és anyagi existenciája ki van téve a napi sajtó esetleges visszaéléseinek, mert egy sokszor legalaptalanabb büntető vagy fegyelmi feljelentés közzététele egész existenc'át képes erkölcsileg és anyagilag tönkretenni Jó szerencse, hogy a magyar napilapoknál a törvényszéki rovat és főképen a szaksajtónál az egész lap vezetése oly személyek kezébe van téve, kiknek egyénisége legtöbbször a visszaélés ellen garantiát nyújt. Ámde a kisebb napilapok nem képesek ily magasabb erkölcsi niveaun álló törvényszéki rovatvezetőket tartani, továbbá mindannyian kivannak téve az érdekeltek rosszhiszemű félrevezetésének. Épen azért hangsúlyoznunk kell, hogy azon esetektől eltekintve, midőn a bíróság rendeli el valamely határozat, nyomozó levél etb. közzétételét, vagy a hatóság hivatalos communiquet ad ki a főtár_yalás előtt a büntető vagy fegyelmi ügyről — családi állás iránti, váló, vagy hagyatéki perről pedig a szereplő személyek megnevezésével bármily közlemény közzétételét törvény utján kell eltiltani. Röviden akarunk azzal végezni, hogy mily visszaélés a sajtószabadsággal, mások családi ügyeit szellőztetni, és hogy legtöbbször az érdekeltek valamelyike gondoskod'k magánérdekből, vagy bosszúból, hogy az ügy a nyilvánosság elé kerüljön, hogy ily képen esetleg egyezséget eszközöljön ki azon féltől, akinek a közzététel társadalmi állásánál fogva igen kellemetlen. Arra nem akarunk nagy súlyt helyezni, hogy még a végtárgya'ás után is exisztenciákat tehet tönkre egy felmentő vagy marasztaló ítélet közzététele, miután ilyen személy legtöbbször az ilyen közlemény miatt nem tud álláshoz jutni, s esetleg ö maga elzüllik, családja pedig nyomorba jut, mert egy sikkasztás vagy hűtlen kezeléséről az egész világ tudomást szerzett. Azonban ha már teljesen nem lehet a peres ügyek közlését eltiltani, mert a szereplő személyek érdekessége, az ügyfontossága megkívánja, hogy a nyilvánosság tudomást szerezzen az ügyről, — azt feltétlen el lehet tiltani, hogy büntető vagy fegyelmi feljelentésekről, míg azok végtárgyalási stádiumba nem jutottak, közleményekit hozzon a sajtó. Köztudomású, hogy büntető és fegyelmi feljelentéseket rendesen az érdekeltek juttatnak a napi lapokhoz, és közzétételük nem közérdekből történik, hanem az érdekeltek befolyásának az eredménye. Köztudomású az is, hogy a feljelentés közzététele, vagy bosszú műve, vagy a mi még gyakonbb, zsarolási kísérlet, t. i. ily uton kényszeríteni a feljelentettet jogtalan igények kielégítésére. Hiszen köztudomású a fővárosban is azon néhány ügyvéd, kinek neve mindig ott van az összes napilapokban, ha bármely kis feljelentést ad be, s köztudomású az is, hogy ezen feljelentések legtöbbjénél az ügyészség a vád képviseletét nem vállalja el. Ámde a panaszlott meg volt hurcolva, sőt igen gyakran inkább kiegyezik panaszossal, bár annak igénye nem is jogos, mintsem ismét meghurcoltassa magát a napi sajtóban. Még rosszabbul vagyunk a fegyelmi feljelentések közzétételével. A feljelentőnek kétségtelen joga az esetben, ha azt hiszi, hogy bármely hatósági közeg vele szemben törvénysértést követett el, ezen fegyelmi vétséget feljelentés utján a felettes hatóság tudomására juttatni s ily uton keresi a sérelem orvoslását A feljelentőnek ez kétségtelen joga azért, mert a midőn a feljelentést megtette, egyenlő fegyverrel áll a harctérre ellenfelével szemben, miután számolt a feljelentés alaptalansága esetén őt érhető büntetéssel. De az a hírlap, a melyik közzétesz egy ily fegyelmi feljelentést, orvtámadást intéz a közhivatalnok ellen, kinek nincs módja védekezni, és esetleges ártatlanságát bebizonyítani mielőtt a közlemény megjelenik, mely neki esetleg megmérhetlen anyagi és erkölcsi kárt okozhatna. És e tekintetben nem menti a sajtót, hogy a felek élnek vissza a sajtóval, midőn a közlemény közzétételét forszírozzák, mert a felek magánjogi és existentialis harcában nem kötelesek egymással szemben figyelembe venni az ellenfél érdekeit is, ellenben a sajtó ha hivatása magaslatán áll, a felek magánérdekei fölé kell, hogy helyezze magát, s a n ig a vizsgálat az igazságot ki nem derítette, a magánszemélyek érdekeit nem szabad, hogy szolgálja. Csak nemrég történt, hogy egy ügyvéd fegyelmi feljelentést adott be egy bíró ellen, melyet 1 — 2 krajcáros újság egész terjedelmében hozott s meghurcolta a bírót, meghurcolta a bíróságot, sőt annak vezetőjét is. Feltéve, hogy a feljelentést tévő fél adta az adatokat a lapnak át, — ez izlés dolga; - — C'est la guerre! ő neki szabad jogaiért harcolni, ahogy akar, főkép akkor, a midőn feljelentést tett, mert hisz számolt a következményekkel, ha a feljelentés alaptalannak bizonyulna. Ámde a sajtónak kellene hivatása magaslatán állani s r.em tenni közzé ily feljelentéseket épen azért, mert nincs módja a felek egyoldalú bemondása alapján az igazságot kideríteni. S mert a sajtó nálunk szabad s így rossz és fattyú hajtásai is vannak, — törvénynek kell a felek anyagi és erkölcsi érdekeit megvédeni s törvény utján kell a feljelentések és vizsgálatok közlését megtiltani. Minthogy ped'g ily törvényünk n;ncs, kövesse az igazságügyi kormány az osztrák mintát s nyújtson be minél előbb ily irányú törvényjavaslatot, mindenesetre azonban a büntető novellában vegyen fel ily irányú törvényes intézkedést. *) E kérdéssel lapunk mai s/ámának más helyén is foglalkozunk. A szerkesztőség. Lapunk mai szám* 11 odaír? ieri«d