A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 36. szám - A magyar polgári perrendtartás tervezetéről. 10. [r.] Vége - A magy. ált. polg. tkönyv tervezetének ismertetése

250 A JOG A magyar polgári perrendtartás tervezetéről. Irta : VÁLYI SÁNDOR dr., bpesti kir. járásbiró. X. Vége.*) A szaktanácskozmány alkalmából legilletékesebb oldalról kifejezést nyert [a T. 218—222 §-ai rendelkezéseinek némi részben módosítása iránti szándék ; különösen oly irányban, hogy a rend fentartása tekintetében az egyes bíróságok kevesebb hatáskörrel s illetve enyhébb megtorló eszközök alkalmazásánák jogával ruháztatnának fel, mint a társas bíróságok. Ezen megkülönböztetés okául alaposan hozható fel azon érv, hogy a társas bíróság együtt ülésező több tagjától és előre haladottabb koruknál s egyéni kiválóságuknál fogva a Tanácsok élére állított elnököktől a kellő higgadtság, méltóságteljes önuralom s tapintat inkább elválható, a többnyire fiatalabb és intézkedési jogkörükben birótársaik jelenléte által sem feszélyezett egyes bíráknál ; miért is a felek a társasbiróság előtt ritkábban vannak kitéve méltatlan vagy tulszigoru rendszabályozás eshetőségének. Ámde az éremnek másik oldala se hagyható figyelmen kivül ! Elvitázhatlan tény, hogy a közönség a társas bírósággal szemben általában tiszteletteljesebb magatartást szokott tanúsítani, mint az egyes bírákkal szemben; míg a törvényszéki tanácstermekben rendzavarás vagy tiszteletlenség esete is alig fordul elő, addig a járásbíróságok egyes bírái előtt a felek naponkint vétenek a bíróság iránti tisztelet, a hely méltósága, a csend és rend legelemibb követelményei ellen. Ezen jelenségnek csaknem egyedüli és főokát pedig az képezi, hogy a járásbíróságoknál egyátalán — a fővárosiakat sem véve ki — a birói hivatás tekintélye és az igazságosztó tevékenység méltósággal teljes jelentősége az eljárásban és intézményekben külsőleg érvényre emelve nincsen; a hely méltóságát, az eljárás ünnepélyességét külsőleg semmi nem jelképezi. A tárgyaló termek kezdetleges, céljuknak meg nem felelő volta, szegényes berendezése, korláttal elkülönített vagy emeltebb helyek s várótermek hiánya, a felek egyidejű összezsúfolt csoportosulása, — az úgynevezett tömeges tárgyalások vásárszerü zajban lefolyása, a bíráknak túlterheltsége — s ebből származó idegessége: mindezek azon tényezők, melyek a birói működés méltóságát és tekintélyét nemcsak hogy elő nem mozdítják, hanem természetes magyarázatául szolgálnak a járásbíróságok tárgyaló termeiben uralkodó zűrzavaros s a telekben a kellő tiszteietet s rendszeretetet fel nem keltő állapotoknak. Csak nem rég fordult elő, hogy a fentiitakat egy példával is illusztráljam, — mikép valamely fővárosi járásbíróság tárgyaló termében egy egyszerűbb műveltségű, de józan gondolkozású ügyfél élénk megbotránkozással vonta kétségbe az előtte kivett eskü érvényességét, mert az minden ünnepélyesség nélkül történt; sőt ugyanakkor a tárgyaló terem feletti bérelt lakásban zongorakiséret mellett víg dalokat énekeltek, — a folyosón szőnyegeket poroltak, a bírósági épülettel szemközt pár lépésnyire — az igazságügyi hatóság megkérdezése nélkül - üzembe helyezett fém- és ékszer gyártótól pedig észbontó érckopácsolás zaja hatolt a tárgyaló terembe. Mindaddig, mig ezen abnormis állapotokon segíthető nem lesz, inig a tárgyalások ünnepélyessége megfelelő keretben külsőleg is érvényre nem jut, nem várható, hogy a járásbíróságok tárgyaló termeiben a templomszerü csend s a felek rendszeretete kellő mértékben megvalósuljon; nem érhető el az sem, hogy rendzavarások esetei gyakrabban elő ne forduljanak, megtorló rendszabályok alkalmazására ne legyen ok és szükség. Jelenleg az egyes bírónak nagyobb szüksége van megfelelő erélyes és hatásos megtorlási eszközökre, mint a társasbiróságnak; miért is kívánatosnak tartom a T. vonatkozó rendelkezéseinek változatlan fentartását. A T. 211. §. 2. pontjának kiegészítéséül jónak látnám annak kifejezett megengedését is, hogy a bíróság — az elő- , készittő iratokból felismert szükség esetére a feleket üzleti könyveik felmutatására is kötelezhesse. Mivel az ügyeknek a tárgyalási naplóba való beiktatása nem mindég a beérkezés időrendjében, hanem minden törvényszerűség nélkül a véletlen esélye szerint szokott történni, semmi célját nem látom a T. 227. §-a azon rendelkezésének, * Elő'.ő közleraé.iy ek a «J o g» f. évi 14., 16, 18., 20., 21., 23. 26., 3j. és 31. s^ími'ji i mely szerint az ügyek a beiktatás sorrendjében hivandók fel ; különben is a sorrend meghatározása, a felek sérelme nélkül, bízvást a bíróra bizható. A T. 239. §-ának nem egészen világos utolsó bekezdése helyett jobbnak látnám annak kimondását, — hogy ügyvéd nem magyar nyelven előterjesztést egyáltalán nem tehet. Gyakori tapasztalat szerint tanuk és szakértők a bíróságot sok esetben felkérik hogy részükre megállapított dijakat ótékony célra fordítsa: törvényes felhatalmazás hiányában Jzonban a bíróságok az adományok közvetítésére rendszerint nem vállalkoznak s ez által tömérdek hazafias és philantropiai közcél szenved séreimet. Mivel a jótékonyság előmozdítása a birói pártatlanságot nem érinti; — a T. 331. §-ában vagy az uj ügyviteli szabályokban a bíróságokat arra felhatalmazandó nak vélem, hogy a tanuk és szakértők önkéntes adományait az adományozó által vagy a felügyeleti uton meghatározandó jótékony és hazafias célra fordíthassák. Igen gyakori eset, hogy az ítéletbe és végrehajtást rendelő végzésbe név. szám vagy kisebb tollhiba csúszik be nem a bíróság elnézése, hanem a félnek hibája vagy tévedése közetkeztében; mivel a S. E. T. 123. §-a eddig is csak a bíróságnál történt hibák kijavításáról rendelkezett, a felek hibáinak kijavítására az itélet kihirdetése után más perrendszerü helyesbítési mód nincsen, mint az újbóli perlés. Mivel ezen eljárást szükségtelenül nehézkesnek, felesleges költséget okozónak s méltánytalannak tartom, ezért a T. 426. §-a rendelkezésének kiegészítéséül oly eljárás törvénybe iktatását javaslanám, amely szerint a felek hibájából az ítéletbe vagy egyéb birói határozatba becsúszott név, szám vagy egyéb nyilvánvaló hiba kijavitása tárgyában a felek meghallgatásra idézhetők legyenek oly hatálylyal, hogy az egyik félnek kérelmére, ha az ellenfél azt sikerrel meg nem cáfolja, vagy a meghallgatásra meg nem jelenik, a kiigazítás végzésüeg elrendeltethessék. A jogegyenlőség elvével nem tartom összeegyeztethetőnek a T. 426. §-ában elfoglalt s a jelenlegi gyakorlattal is megegyező azon álláspontot, mely szerint a pervesztes el'en a perköltség erejéig az előző végrehajthatóság ki nem mondható, holott a végrehajtható főtárgy tekintetében vesztes alperessel szemben az előző végrehajthatóság kimondásának a perköltség erejéig is helye van. Határozottan helyes azon elv, hogy a perköltség, mint a pernek nem tulajdonképeni tárgya, csak következményét képező mellékjárándósága, a soronkivüli behajthatóság privilégiumával nem szükségkép ruházandó fel, de az osztó igazság szempontjából ezen elv következetesen viendő keresztül, tekintet nélkül a felek perbeli állására s tekintet nélkül arra, hogy a fél csak a perköltség fizetésére vagy azonkívül más pénzbeli szolgáltatás teljesítésére is köteleztetett. Ezzel a T.-re vonatkozó igénytelen észrevételeim sorozatát ezúttal befejeztem. Az idő és helyszűke nem engedte, hogy a T. minden egyes címének méltatására és megvitatására részletesen kiterjeszkedhettem volna ; de kötelességet véltem teljesíteni az által, hogy a birói székben tett tapasztalataim felhasználásával felszínre vetettem néhány talán kevésbé megvitatott részletkérdést s reá mutattam a perjogi javaslat egynémely orvoslandónak vélt hiányára. S midőn alapos kilátás van arra, hogy az egészben véve kiváló jogászi alkotás jellegével biró T. a szaktanácskozmányon és szaksajtóban sok oldalról kifejezésre jutott vélemények és javaslatok felhasználásával, minél tökéletesebb megvalósulásban, mihamarabb törvénynyé lesz, — át vagyok hatva ama kívánságtól, hogy a szóbeliség és közvetlenség elveire alapított uj perrendtartás a magyar nemzet állandó alaptörvénye, az igazságszolgáltatásnak alapjában megdönthetlen védbástyája, az állampolgáiokra áldást osztó oly igazságügyi intézmény legyen, melynek szerzője munkatársaival együtt büszke önérzettel elmondhassa : «Exegi monumentum, aere perennius.» /A magy. ált. polg. tkönyv tervezetének ismertetése.*) Irta DÓMJÁN L. sajószentpéteri kir. aljárásbiró. Folytatás. Dolog jog. Tervezet szerint az ingatlanokat a telekkönyvbe fel kell venni (486. §). A harmadik cim általános szabályokat tartalmaz a telekkönyvbe felvett ingatlanokon való jogokról. *, Előző cikkek a Jog 2. 4. G. 8. 10. 13. és 2i. számaiban.